A limai „Aranymúzeum”
Történt: 1999. január, 2019. március, 2025. február
Három látogatás
A harmadik alkalomra pedig tavaly azért került sor, mert családtagjaim meglátogattak minket és egy erős három hetes túrát szerveztem nekik (erről sok mindent megírtam már cikkekben, ld. pl . Gyilkos gyalogtúra a Colca-kanyonban, A perui őserdőben stb.)
Ők javasolták, hogy menjünk el ide is. Mi pedig úgy gondoltuk, hogy mielőtt ők megérkeznek, nekünk érdemes lenne felfrissíteni a látottakat, hogy javaslatot tudjunk adni, milyen látogatásokra fordítsák az itt töltött időt.
Tehát újra felkerestük a múzeumot. Az első látogatásunk alkalmával még nem engedélyezték, hogy fotózzak, 2019-ben és 2025-ben már igen. Így az alábbi képek ekkor készültek.
Kettős téma
A turisták erre a múzeumra csak „Aranymúzeum”-ként szoktak hivatkozni, de ez valójában két teljesen független állandó kiállítás egy épületben. A földszinten található „A világ fegyverei”, a pincében pedig a „Peru aranya” című gyűjtemény.
Az 1960-as években jött létre, a perui üzletember és diplomata, Miguel Mujica Gallo magángyűjteményéből, aki ezt 1993-ban a perui államnak adományozta. A gyűjteményt a Miguel Mujica Gallo Alapítvány kezeli, amelyet kifejezetten a több év alatt összegyűjtött anyag megőrzésére hoztak létre.
„Számtalan külföldi utazása során Miguel Mujica Gallo a világ különböző fegyvereit is gyűjtötte, amelyek közül a legrégebbiek a 13. századból származnak. Minden fontos aukción, ahol csak lehetett, rendszeresen vásárolt.
…”
„… A múzeumban 20.000 fegyver látható minden korból és országból, amely mennyiségét, minőségét, állapotát és eredeti tulajdonosait tekintve a világ egyik legjelentősebb gyűjteményének számít ebben a szakmában.” – írja egy spanyol nyelvű Wikipedia cikk.
Az alapvető gond a kiállításon, hogy a tárolók fajtánként vannak összerakva, nagyjából mindenféle feliratozás, eredet- és kormegjelölés nélkül. Így a látogató leginkább egy szépen rendezett raktárban érzi csak magát, nem igazi múzeumben.
„A múzeum termeiben a fegyverek mellett háborús egyenruhák, lószerszámok, páncélok, sarkantyúk és más tárgyak is megtekinthetők, amelyek több mint háromezerháromszáz éve meghatározóak voltak a történelem során.”
A fenti képek közül az utolsót érdemes jobban is szemügyre venni. Az alatta látható felirat fordítása a következő: „Ez a ruha egy magyar fejedelemé volt. Magyarországot több mint 900 évig (1000-1918) vezették a magyar királyi címet viselő uralkodók. Az első I. István király, az utolsó pedig IV. Károly király volt, aki 1918-ban lemondott jogairól. A ruha alján láthatók a hozzá tartozó pengés fegyverek.”
A felirat első mondata nyilvánvalóan nem állja meg a helyét, ez nem királyi ruha, hanem egy ún. „díszmagyar”.
Egy nagy zárójel következik
Az egyenruhák között külön-külön vitrinben (ezek szerint különös becsben tartva?) látható két rettegett diktátor, a spanyol Franco és a chilei Pinochet egy-egy egyenruhája. Utóbbit 1999. januárjában nagyon megdöbbentő volt számunkra látni, mert épp akkor költöztünk haza egy chilei 2,5 éves tartózkodás után.
A költözésünket alig 10 hónappal (1998. március 10-én) előzte meg ugyanis Augusto Pinochet lemondása a chilei hadsereg főparancsnoki tisztségéről. Ez volt az utolsó tényleges hatalmi pozíciója, amelyet az 1973-1990 között fennálló diktatúra vége után is megtartott.
Itt érdemes még néhány részletet feleleveníteni:
- Szenátori kinevezés: Lemondását követően másnap, 1998. március 11-én foglalta el helyét a chilei szenátusban mint élethosszig tartó szenátor (senador vitalicio). Ezt a tisztséget az általa 1980-ban bevezetett alkotmány biztosította a volt elnökök számára.
- A tisztség jelentősége: A szenátori szék nemcsak politikai befolyást, hanem parlamenti mentelmi jogot is biztosított számára, ami megvédte őt a Chilében ellene indított büntetőeljárásoktól.
- Társadalmi fogadtatás: Beiktatását hatalmas tüntetések és zavargások kísérték Santiago-ban és Valparaíso-ban. Sokan felháborodtak azon, hogy a korábbi diktátor továbbra is aktív szerepet vállalhat a demokratikus államvezetésben.
- A folyamat vége: Bár Pinochet élethosszig tartó mandátumot szerzett, 1998 októberében Londonban letartóztatták, és hosszú jogi procedúra vette kezdetét. Romló egészségi állapotára hivatkozva végül 2002-ben mondott le szenátori tisztségéről, 2006. december 10-én, szívroham következtében halt meg egy santiagói katonai kórházban.
Mi tehát éppen akkor éltünk Chilében, amikor Pinochet a katonai egyenruhát öltönyre cserélte, és akkor nagyon kétesélyes volt, hogy vajon lesz-e a zavargásokból nagyobb kalamajka.
A múzeum hitelessége
A fentiekben már a magyar egyenruha kapcsán illetve a tárolókban elhelyezett tárgyakról írtam példákat arról, hogy milyen minőségű információk állnak rendelkezésre a látható darabokról.
Ennek a cikknek az írásakor viszont találtam a múzeumról egy angol nyelvű Wikipedia cikket is (a Wikipedia különböző nyelvű cikkei nem fordítások, hanem sokszor nagyon eltérő hosszal és tartalommal születnek meg), amelyben a következő olvasható:
„2002-ben a múzeum viták tárgyává vált, mivel a Perui Pápai Katolikus Egyetem által végzett négyhónapos tanulmányozás után a perui kormány szellemi tulajdonnal foglalkozó szervezete, a Fogyasztóvédelmi Intézet vizsgálatot indított, amelynek eredményeként a múzeum 4257 műtárgyát hamisnak nyilvánították, további 92 műtárgy hitelességét pedig megkérdőjelezték. A szervezet már az 1980-as évek óta kételkedett a műtárgyak hitelességében, és jelentette, hogy a műtárgyak 85%-a nem hiteles.”
Peru aranya
De lépjünk tovább, hiszen a fontosabbik kiállítás most következik. Ehhez le kell menni az alagsorba vagy inkább pincébe, a levezető lépcsőn pedig látható sok-sok plakát, amely azt mutatja be, a világon hány helyen rendeztek bemutatót ennek az anyagnak a felhasználásával.
A lépcső alján a bejáratnál egy hatalmas páncélajtó fogad, mint a bankok trezorjaiban, ezen átjutva lehet belépni a föld alatti kiállítás termeibe.
Hat hatalmas terem vár itt a látogatókra, a tárolókban megszámlálhatatlan tárggyal. A múzeum honlapja erről így ír:
„A Perui Aranymúzeum a spanyol hódítás előtti művészet legfontosabb példáit, valamint a Peru ősi lakói által kifejlesztett technológiai fejlesztéseket mutatja be a fémtárgyak kitermelése (bányászat), feldolgozása (kohászat) és megmunkálása (ötvösség) terén. Megcsodálhat más típusú tárgyakat is, például textil-, kerámia-, fa- és kőtárgyakat különböző kultúrákból, többek között a moche, chimú, lambayeque, frías és vicus kultúrákból. …”
Sajnos itt is azt kellett tapasztalnunk, hogy sok csodaszép tárgyat lehet látni, de szinte alig található mellettük valami ismertető. Ha egy múzeumban lefotózok egy tárgyat, rögtön utána a mellette lévő feliratot is lefotózom, hogy utólag tudjam azonosítani.
Itt nagyon ritkán tudtam ezt megtenni, így sok képnél nem tudom megmondani, mi az, amit látunk. Az alábbi fotókhoz a hiányzó információkat egyrészt más múzeumokban látott hasonló tárgyak alapján feliratoztam, másrészt az internetről vadásztam össze. Ahol ez is hiányzik, ott ez nem sikerült.
A kiállítási tárgyak
De lássuk végre a kiállított anyag néhány darabját.
A kerámiák közül az általam legkedveltebb két stílus, a Chancay- és a Nazca-kultúra néhány darabját mutatom meg.
Az arany- és ezüsttárgyak között következik ez a tároló, …
… amelyben középen egy ún. „kalapált” (dombornyomott) ezüst darabokkal díszített táncos ruha látható, 1750-ből Peru északi részéből.
Most pedig kilenc fotó következik gyönyörű arany- és féldrágakő nyakláncokról, amelyekről alig tudok ennél többet mondani.
A kiállításon belül nem fedezhető fel túl sok koncepció, így a kiállított darabokat is nehezen tudom csoportosítani. De attól még sok szép darab látható.
Díszes textíliák
A következő vitrinekben látható tárgyak ünnepi ruhadarabok vagy azok részei, amelyeket nagyon gazdagon díszítettek arannyal vagy ezüsstel.
A fenti első képen a jobboldali vitrinben látható darabok leírása: „Arany korona ornitomorf (madár) és zoomorf (állat) mintákkal, arany füldíszek krizokollával kirakva, arany orrdísz három kör alakú krizokollával, nyaklánc vékony arany gyöngyökkel, ezüst korongok lyukakkal a szélükön. (Lambayeque, i.sz. 700–1350)”
A vitrinben látható leírás szerint: „Díszes ágytakaró. Négyszögletes mintákkal aranyfüstlemezből. Északi partvidék.”
Ebben a vitrinben egy unku látható, amely egy térdig érő felsőtest ruha volt férfiak számára, már az Inka Birodalmat megelőző időszakban is.
Az unku mellett pedig egy halotti sisak található.
A múzeumot a látogatók minden bizonnyal elsősorban az aranytárgyak miatt keresik fel, nekem viszont a fenti képen látható textiltöredékek a kedvenceim. A felirat szerint „Háromdimenziós textília széltöredékek, ornitomorf (madár) ábrázolások (Nazca, i.sz. 100 – 600)”
Az alábbi fotón közelebbről is megcsodálhatók az egyik darab részletei.
Múmiák és temetési csomagok
A tárolókban látható múmiák Peru déli partszakaszáról származnak, közel 2000 évesek, elsősorban a Nazca-kultúrából. Ennek temetkezési kultúrájáról (is) írott cikkem itt olvasható: A Nazca-vonalak felett repültünk.
A két fenti fotóból az elsőn látható leírás fordítása: „Koponya és tollkorona. a jobb arc magasságában látható az obszidián berakás hegye, és hosszú, fonott hajjal rendelkezik. A korona kerete nádból készült, melyet egy sík szövetdarab borít, ahol a tollak találhatók. A korona alját egy szövetdarab veszi körül, amelyet apró aranykorongokkal hímzett minták díszítenek. (Nazca, i.sz. 100 – 600), Peru déli partvidéke. Anyagok: arany, krizokolla és türkiz”
A második képen látható tároló felirata pedig: „A koponya két trepanációt ábrázol, az első a homlokcsont bal oldalán található, négyszögletes fémlemez jelenlétében, a második a bal parietális csontban található, téglalap alakú.” A koponyaplasztika, vagyis a koponya csontdefektusának sebészeti helyreállítása, hosszú és lenyűgöző történelemmel rendelkezik, amiről ebben a cikkben lehet bővebben olvasni.
A fenti három képen látható kiállítási tárgyakról sajnos csak annyi információ áll rendelkezésre, amennyit a fotók felirataiba leírtam.
A fentebb már hivatkozott angol nyelvű cikk szerint a gyűjtő, „Mujica több mint 7.000 aranytárgyat szerzett be, amelyek Kolumbusz előtti kultúrákhoz tartoznak, és nemes fémekből, például aranyból, ezüstből és platinából készültek, emellett számos textíliát, kerámiát, múmiát és egyéb értékes tárgyakat is gyűjtött. A gyűjtemény értéke meghaladja a 10 millió dollárt.”
Halotti maszkok és ékszerek
Arról nem sikerült információt találni, vajon a perui arany- és más tárgyakhoz is árveréseken sikerült-e a gyűjtőnek hozzájutnia, vagy honnan szerezte ezeket.
A tárolókban található leírások szerint a kezek „berakásos és dombornyomott aranylemezekből készültek, a kezeken kinyújtott ujjak láthatók, a szögek ezüstlemezekből készültek. A díszítés változatos, geometrikus minták és hullámok futnak végig. A kéz külső részén félkör alakú fejdíszű, ferde szemű profilfigurák láthatók, akik lándzsát vagy zászlót tartanak. Ez a tárgy temetkezési célra szolgált, nem mindennapi használatra, nem tükrözi egy személy antropometriai méreteit. Lambayeque (i.sz. 700–1350) Peru északi partvidéke. Anyaga: arany”
Az itt látható tárgyak, mint a fejdíszek, fül- és orr-ornamentumok, valamint a nyakláncok, az elit réteg temetkezési kellékeinek részei voltak, és céljuk az volt, hogy viselőjük identitását és hatalmát a túlvilágon is megőrizzék.
Sajnos a fenti három tárgy mellett sem találtam leírást, így a fotók aláírásai is csak az internet segítségével előállított információk.
Két pompás aranytárgy, mindkettőn Naimlap isten figurája. Ő egy ókori perui mitológiai alak, akiről úgy tartják, hogy a Sicán királyság (Lambayeque) megalapítója volt. (Forrás)
A fenti aranyból és ezüstből, laminálással, domborítással és mechanikus illesztéssel készült orrdíszek a prekolumbián Peruban a hatalom és a státusz fontos jelképei voltak.
Csak sajnálatomat tudom ismét kifejezni, hogy a kiállítási darabokról nagyon kevés információ van kihelyezve. A fenti nyakláncról sem volt például semmi leírás mellette, így sem korát sem azt nem tudom leírni, vajon mely kultúra hagyta ránk e csodás darabot.
A fenti első képen látható darabok valószínűleg egy harcost vagy istenséget ábrázolnak, bonyolult berakásos technikával. Az ilyen tárgyakat gyakran temetkezési helyeken találták meg, ami a túlvilági életbe vetett hitüket mutatja.
A második fotón látható tárgyak aranyból készült Lambayeque szertartási kelyhek. Az arcok fogas, szárnyas szemű istenséget ábrázolnak.
„A tumi egyfajta ünnepi kés, amelyet elsősorban az ókori Peru északi részén élő inka előtti tengerparti civilizációk, köztük a moche, a lambayeque és a chimú népek használtak. Később az inkák is átvették és kiterjesztették használatát, miután meghódították és a birodalomhoz csatolták a harmadik inka terjeszkedés során.” (Forrás)
Talán még ez a fotóanyag is sok egyszerre, pedig csak a látható anyag töredékét öleli fel. Összességében úgy gondolom, hogy minden hibája ellenére (hitelességi kérdés, valamiféle koncepció és elegendő tájékoztatás hiánya stb.) ezt a múzeumot is érdemes megnézni.
De ha valakinek csak egyetlen múzeumra van ideje Limában az itt-tartózkodása alatt, akkor ne ezt válassza, hanem a Larcot, amely a kiállított tárgyakat rendszerbe foglalva mutatja be nagyon alapos leírásokkal és kontextussal, ráadásul az anyaga is messze gazdagabb.