A perui őserdőben (1/2)
– flóra és fauna
Történt: 2025. április
Még a múlt században 🤣🤣🤣, 1999-ben jártam először az Amazonas vidékén, az észak-perui forrásvidéken, Iquitosban. Mióta Peruban élek, már jártam egy másik őserdős vidéken is, Oxapampa környékén, amiről itt írtam. Valamikor majd Iquitosról is kanyarítok egy cikket, de most a legfrissebb élményeket írom le, amelyeket áprilisban, egy négynapos túrán éltünk át családom tagjaival együtt.
Annyi minden történt ezalatt a pár nap alatt, hogy nem is fér bele egyetlen fejezetbe, ez tehát csak az első rész.
Az iquitosi kiránduláson anno a három fiam is részt vett már (akkor 14, 12 és 5 évesek voltak), így amikor az áprilisban lezajlott perui körutazásukat terveztük, mondogatták, hogy Iquitosba mindenképp menjünk vissza, mert a DZSUNGEL …!!!
Végül utazásszervezési megfontolásokból adódóan mégsem arra a vidékre mentünk, hanem a Peru területének 60%(!!!!!)-át kitevő őserdő egy másik részére, az Amazonas-medencében található Madre de Dios, azaz Isten Anyja nevű, kb. Magyarország nagyságú megyébe.
A sok vonzó opció közül végül mi a Tambopata Nemzeti Park területén, a megyének is nevet adó folyó mentén létrehozott Hacienda Herrerat választottuk szálláshelyül és ezáltal kiindulópontként. A szállás ugyanis 27 különböző programopciót is kínál az ottlakóknak, amelyekből mi hetet tudtunk beszuszakolni a négy napba.
Az éjszakai dzsungel
Érkezésünk első napján mentünk erre a túrára, amelynek során az őserdőt igen jól ismerő vezetőnk vitt körbe minket a szállás melletti őserdőbe. Felhívta a figyelmünket, hogy semmihez ne nyúljunk hozzá, ami bolyhos vagy nyálkás, mert lehet, hogy mérgező.
Túravezetőnk egy lepkét mutat a fán
A töksötétben csak a fejlámpáink segítettek nekünk egy kicsit tájékozódni, de ebben a gyér fényben is mutatott sok élőlényt a túravezetőnk. Ezek közül néhányat, amelyek „nem szaladtak el” a fény hatására, le is tudtam fotózni.
Barna morpho pillangó
Szitakötő
Ezek persze főként rovarok voltak, …
Pókfajta (1)
Pókfajta (2)
… többek között pókok is. Vezetőnk bizonyára megemlítette, hogyan hívják ezeket, de erre már sajnos nem emlékszem, és utólag nem tudtam az internet segítségével sem azonosítani a fajtájukat.
Botsáska
Oposszum
De legalább két élőlényt tudtam azonosítani (ld. a fenti képeken): a botsásákát és egy emlőst, az oposszumot.
A Sandoval-tónál
Egy másik túrán hajnalban keltünk útra, …
Hajnali fények a Rio Madre de Dios mentén
A nemzeti park bejárata
… először kishajóval elvittek minket a Madre de Dios folyó egy másik szakaszára, ahonnan – már világosban – gyalog mentünk tovább.
Kiépített sétaút az őserdőben
Változatos növényzet
Itt is egy nagyon felkészült vezetővel mentünk végig, aki sorban felhívta a figyelmünket mindenféle látnivalóra.
Gombafajta
Tarantula (Pamphobeteus antinous), más néven Bolíviai kéklábú madárevő pók
Persze a fenti gombafajtát se tudtam utólag beazonosítani, viszont a tarantulát (madárpók) annál könnyebb volt.
Gyapotfa az erdőben
Családom tagjai a gyapotfa tövénél
A fenti első képet ha önmagában tettem volna ide, minden viszonyítási lehetőség nélkül, gyorsan túllépett volna rajta mindenki, hiszan csak egy fa az erdőben, igaz? Ezen az sem segített volna, ha melléírom, hogy bizony a fotó négy külön képből összerakott panorámakép, mert egy fényképbe sehogyan sem fért bele. Ezért megkértem családom tagjait, álljanak ők is mellé, így ők a referenciapont (mint mindig 🤣🤣🤣).
A fát egyébként magyarul gyapotfának hívják, a „bennszülött amazóniai indiánok ‘a fák anyjának’ tartják. Ez az úgynevezett ‘Életfa’, vagy ‘az Égbe vezető létra’.”
Sétálófa
Vezetőnk mutatott az erdőben egy sétálófát is. „A ‘sétáló fa’ kifejezés egy olyan pálmafára utal, amelynek gyökerei és a talajjal való kapcsolata miatt az a benyomás keletkezik, mintha vándorolna. Bár a fa nem mozog aktívan, gyökerei újra és újra megújulnak, és a fa így lassan, de biztosan ‘vándorol’ a talajon.
A jelenség a következőképpen zajlik: a fa gyökerei új talajt keresnek, és ahogy azok megerősödnek, a fa kissé előredől, és a régi gyökereket felemeli a talajról.
Ez a folyamat hetekig vagy hónapokig is eltarthat, ahogy a fa új helyet keres a napfény vagy jobb minőségű talaj felé. Leggyakrabban a mocsaras területeken fordul elő, ahol a talaj erodálódik vagy meglazul.” (Forrás)
Friss parazita növény egy pálma törzsén
Fiatal parazita növény egy pálma törzsén
Kifejlett parazita növény egy pálma törzsén
Egy érdekes parazitanövényt is láttunk több változatban. Ez megtámad egy-egy már kifejlett pálmát, majd növekedése közben szép lassan elszívja előle a tápanyagot, ezzel megöli, a pálma elsorvad.
Csónakkal az őserdőben
Csónakkal az őserdőben
A gyalogos szakasz után csónakba ültünk és a végighajókáztunk az erdő egy vízben álló részén, …
A Sandoval-tó a reggeli fényben
A Sandoval-tó a reggeli fényben
… majd kiértünk a Sandoval-tó nyílt vizére.
A Sandoval-tavon
A tavon
Ha valakinek épp szerencséje van, a tóban láthat 5-6 méteres fekete kajmánokat vagy óriásvidrát is. Ezúttal nekünk ekkora nem volt, …
Sárgafoltos Amazonas folyami teknős
Amazon-jégmadár
… „csak” Sárgafoltos Amazonas folyami teknőst és Amazon-jégmadarat láttunk a part mentén.
Viszont amikor kijjebb értünk és már a fák fölé is láttunk, …
A vízi kijárat a Sandoval-tóra
Pálmák a tó mentén
… sokféle színpompás madárraj röpködött felettünk.
Papagájraj a pálmák felett
Kéksárga ara papagájok
Sárgaarcú ara papagájraj
Nagy sárgafejű keselyű
A fákon ülő vagy épp a felettünk köröző madarakból sikerült utólag a fajtájukat is megállapítani: kéksárga arákat, sárgaarcú arákat és nagy sárgafejű keselyűt láttunk.
Amazon-trogon
Plica plica (Galléros fafutó gyík)
Majd később volt még szerencsénk egy Amazon-trogon és egy plica plica nevű gyíkfajta egy-egy példányát is lencsevégre kapni.
Agyagevő madarak
Egy másik reggel a Madre de Dios-folyó másik szakaszára hajókáztunk el, …
Szálláshelyünk kikötője a Madre de Dios-folyón
… ahol az amazonasi esőerdő híres agyag- vagy sónyaló madarait lehet megfigyelni. Egzotikus papagájok, arák tömegei naponta gyűlnek itt össze, hogy agyagot egyenek.
Ezek a löszfalak „(vagy ahogy az Amazonasban nevezik, collpa) az esőerdő agyaglerakódásainak zónái, ahol az állatok és madarak összegyűlnek, hogy nyalogatással ezt az agyagot egyék.
Az állatok agyag fogyasztásának egyik legelfogadottabb feltételezése az, hogy bizonyos vitaminok és ásványi anyagok hiányoznak az étrendjükből. Ez magában foglalhatja a sót és a magnéziumot, amelyek gyakran megtalálhatók az agyagban, és amelyek elengedhetetlenek az idegrendszer és a létfontosságú izmok, például a szív egészséges működéséhez.
Egy másik széleskörben elfogadott hipotézis az agyagfogyasztás okaként az állatok magas pH-értékének előnyeit tulajdonítja, amely kiegyensúlyozza az esőerdő savasságának hatásait. A savas gombák az amazonasi esőerdőben található gyümölcsök nagy részét érintik, ami aztán hatással van az azt fogyasztó állatokra.
Ezek hatásai a csökkent tej- és tojástermelés, májkárosodás és legyengült immunrendszer. Az agyag fogyasztásával az arák képesek kiegyensúlyozni ezt a veszélyes savasságot, és megvédeni magukat ezektől az egészségügyi problémáktól.” (Forrás)
A löszfal, ahova a madarak érkezését vártuk
Madárraj a löszfal felett
Az egész jelenség a kora reggeli órákban, valamivel napfelkelte után, talán összesen egy óra alatt zajlik le. Sosem lehet biztosan tudni, aznap épp jönnek-e a madarak vagy sem, ha igen, csak köröznek-e a löszfal felett a fákon, vagy azután le is szállnak-e a löszfalra. Mindez attól függ, tartanak-e valamilyen ragadozó madarak támadásaitól.
Feketefülű papagájok (Blue-headed parrot) a löszfalon
Nekünk aznap szerencsénk volt, láthattuk a teljes folyamatot.
Barnahomlokú arák (Chestnut-fronted macaw)
Sárgaszárnyú arák (Scarlet macaw)
Amikor a madárrajok megérkeztek, csak a löszfal feletti fákat szállták meg, ahol meglehetősen könnyen beleolvadtak színükkel a fák lombjai közé.
Sárgaszárnyú ara (Scarlet macaw)
Feketefülű papagáj (Blue-headed parrot)
De a fák között egyfolytában röpködtek, idegesen figyelve, van-e ragadozómadár a közelben.
Sárgaszárnyú arák (Scarlet macaw)
Sárgaszárnyú ara (Scarlet macaw)
Vezetőnk elmondása szerint, egy-egy madárraj a sajátjai közül „követet küld előre”, az repül le elsőként, majd amikor megbizonyosodtak arról, hogy nincs veszély, lejjebb száll a többi is utána a löszfalra és azt harapdálják a csőrükkel.
Papagájraj a löszfalon
Papagájraj a löszfalon
Majd néhány perc után madárrajuk továbbszáll, vissza az őserdőbe.
Lombkorona-mászás
A következő élményünk egy angolul „canopy walk„-nak nevezett séta volt, ismét a folyónak egy újabb szakaszához közel.
Puerto Maldonado hídja a Madre de Dios-folyó felett
Ennek a kirándulásnak az volt a lényege, hogy felmásztunk egy 40 méter magas toronyba, amely egy komplex függőhíd-rendszerhez kapcsolódott a lombkoronában.
A lombkorona túra kiinduló pontja
A lombkorona túra kezdőtornya belülről
A torony tetejéről pazar kilátás nyílt a közeli folyóra is és láthattuk alattunk a függőhidakat, amelyeken át kellett másznunk.
A folyó látványa a toronyból
Az első függőhíd
Vezetőnk elmagyarázta és a helyszínen bemutatott ismertetőkből is megtudtuk, hogy az őserdő növényzete és állatvilága a különböző magasságokban nagyon eltérő. Mind növényzetben, mind pedig az abban élő állatfajokat tekintve egész más a flóra és a fauna 30-40 méter magasságban, mint pl. 10-20 méteren.
A vadon felülről
A hidat csak egy személy használhatja egyszerre
A nagy szám az egészben persze a „canopy walk” volt, azaz végigsétálni egy-egy ilyen függőhídon a két fa között, kb. 50-80 méteren, 30 méterrel a föld felett. Na ez az igazi lombkoronasétány!!! 😂😂😂
A hidat csak egy személy használhatja egyszerre
A vadon felülről
Egyfolytában imbolyogsz, de hamar rájössz, milyen ritmusban kell lépned ahhoz, hogy teljes biztonságban érezd magad, bármennyire is inog alattad a palló.
Tájékoztató táblák a függőhidak mentén
A függőhíd fölé tornyosuló egyik fa
Összesen hét ilyen függőhídon másztunk át. Az azokat tartó fákon mindenhol tájékoztatókat, ismertető táblákat helyeztek el, felhívva a figyelmet egyes ott látható növény- vagy állatfajtákra.
A vadon felülről
Kunyhó a fa tetején
Az egyik függőhíd végén a fa lombkoronájába egy kunyhót is felépítettek. A vállalkozó szellemű látogatók akár egy éjszakát is eltölthetnek itt, megfigyelve az őserdő éjszakai életét is.
Arra szállt egy pillangó
A gyömbér virága
Közben azért láttunk néhány lepkét, madarat is, meg gyönyörű virágot. Aki nem ismeri még, ilyen a közönséges gyömbér virága (ld. fenti kép).
A Madre de Dios folyón
A Madre de Dios folyó partvonala
Ezzel az őserdei programjaink első felét befejezem, a többit a következő részben lehet elolvasni, itt.
