MAC Lima – a kortárs művészetek múzeuma

Történt: 2024. január

Lima sok múzeuma közül már jártam korábban kétszer is (1999-ben és 2019-ben) a talán legfontosabbikban, az Aranymúzeumban (Museo Oro del Perú). Majd írok is róla később, de most inkább a kortárs művészetek otthonáról, a MAC Lima-ról lesz szó.

Az intézmény honlapja szerint „a 2013-ban alapított Limai Kortárs Művészeti Múzeum (MAC Lima) az egyetlen intézmény, amely kizárólag a kortárs művészeti gyakorlatok népszerűsítésével, kutatásával és terjesztésével foglalkozik Peruban. Barrancoban, egy hagyományos, kulturális és kozmopolita kerületben található. Három, 100, 200 és 1000 m2-es termében a modern és kortárs latin-amerikai művészeti gyűjtemény kiállításait, valamint feltörekvő és ismert művészek időszaki kiállításait rendezik.”

A három kockából álló épületegyüttest egy park közepére helyezték el, amelyet a környék lakói hétvégeken családi programként is előszeretettel látogatnak.

A kockák oldalait az itt nagyon elterjedt díszítéssel, murallal (falfestmény) dekorálták.

Az egyik mural például az Európa Nap (május 9.) apropóján az Európai Unió által meghirdetett egyetemes értékeket ünnepli.

A két kisebb és a nagyteremben három különböző kiállítási téma anyagát lehetett épp megtekinteni.

Boginak és nekem is az első néhány kiállított mű megtekintése után rögtön az ötlött fel, hogy „jó, jó, Nairobiban is láttunk itt-ott egy-két jobb alkotást, de azért ez egy egészen más minőség”. Az már csak inkább egy véletlen, hogy az első terem anyagába például bekerült egy magyar származású, de Kanadában alkotó magyar művész, Mariann Schmidt műve is (jobb oldali kép).

A második teremben a MAC saját gyűjteményének egyes darabjait állították ki.

A nagyterem viszont egy igen érdekes időszaki kiállítást foglalt magába, a „Szín. A láthatatlan ismerete” címmel. A kiállítás ismertetője szerint „a színt mint állandó változásban és fejlődésben lévő fizikai, technológiai, kulturális és pszichoszociális jelenséget tárgyalja. Hat különböző, de egymáshoz kapcsolódó területen keresztül indulnak el a látogatók egy utazásra, amely Isaac Newton tanulmányaiból indul ki, végigjárja a színek aktuális alkalmazásait a tudományban, feltárja a széles színtartományok térképeit, összegyűjti a színek társadalmi átalakulását a művészetben és a populáris kultúrában. , megvitatja, hogy ezek hogyan hatnak pszichológiánkra és érzelmeinkre, valamint áttekinti a színek és a technológia közötti oda-vissza utakat.

A jelen és a múlt művészeit, alkotóit, kutatóit és technológusait összehozó kiállítás lényegében arra a kérdésre kíván választ adni: mik a színek és hogyan jönnek létre? A közönség közelebb kerülhet a színek titkaihoz, feltárhatja természetét, és végigmehet az emberi lény epizódjain annak vágyában, hogy megragadja és megértse a színek illuzórikus és megfoghatatlan lényegét: egy magával ragadó utazás egy rendkívül közeli valóságba és egyben mélyen titokzatos, amely arra készteti a nézőt, hogy megkérdőjelezze saját vizuális észlelését, és vizsgálja meg a látható és a láthatatlan ismeretével kapcsolatos felfedezéseket, történeteket és újításokat.”

A kiállítás rögtön egy izgalmas látvánnyal indult, amint beléptünk a szakaszokra osztott nagyterembe:

Azután láthattunk mindenféle audiovizuális darabokat, történelmi fényképeket (pl. az első perui újságban megjelent színes fotót), régi képeslapokat, festményeket, könyveket, bakeliteket, szerigráfiákat, plakátokat, reklámfeliratokat, dokumentumokat, neves perui és nemzetközi művészek litográfiáit, illusztrációit és installációit.

Ez a néhány hőfénykép pl. egy perui fotós munkája, az afrikában élő melegek helyzetéről szól. Az egyes képek alatti QR-kódra kattintva el lehet olvasni a adott fotóalany történetét és helyzetét az országában érvényes törvények miatt.

A baloldali képen a Limában minden évben hatalmas tömegeket vonzó, a Señor de los Milagros kegytárgyat körbehordó körmenetről készült képsorozat látható, míg a jobboldali kép egy régi perui képeslapokból álló összeállítás.

Baloldalt egy, az Amazonasról készült textília van kifüggesztve, jobbra pedig egy, még a prekolumbiánus időkből származó textilfestő módszerekkel készült, szintén Amazonas-témájú munka.

Balra az első perui indigó farmer hirdetések, jobbra „egy rózsaszín katonai dzsip, amely első pillantásra úgy tűnik, hogy a Barbie világából származik. Ennek a járműnek azonban több mint 30 éves múltja van, Lima utcáin utazott, ahol az emberek felszálltak és megosztották titkaikat” (La Republica).

Balra az első perui színes tévéközvetítés egy kockája, amelyet Gina Lollobrigida látogatásakor és fellépésével indítottak el 1978-ban. Jobbra pedig annak a szakasznak a címoldala, amely a színleképezésről szól. Ezen belül is sok érdekességre lehetett rácsodálkozni, de álljon itt két kis részlet, amit videóban jobban be lehet mutatni.

A kiállítás végén még öt szakma egy-egy képviselője (egy csillagász, egy orvos, egy kémikus, egy biológus és egy fizikus) beszélt röviden egy-egy videóban arról, milyen nélkülözhetetlen szerepet játszanak a színek a munkájuk során, majd a kiállítás után még felállítottak néhány színes panelt arra bíztatva a látogatókat, hogy fotózkodjanak a színes hátterek előtt.