Larco – a világ legjobb múzeumainak egyike (1/2)
– kerámia- és textilgyűjtemény, meg egy kis bónusz
Történt: 2024. február
Sokszor hallottam, amikor azt mondták, Limában nem érdemes időzni, mert egy csúnya, érdektelen város, inkább csak átszállóhely más érdekesebb turisztikai célpontokhoz. Az első két limai látogatásunk (1999-ben és 2019-ben) alkalmával tartottuk is magunkat ehhez, mindkét alkalommal legfeljebb 2 napot szentelve a városra.
Most, hogy egy fél éve már itt élünk, és még nem jól, de jobban ismerjük a várost, szeretném a fenti véleményt hangoztatókat kiábrándítani: NINCS IGAZUK! Bővében vagyunk az érdekesnél érdekesebb programlehetőségeknek, csak győzzünk választani, mire nem megyünk el. Ez a cikk is legyen egy érv a fentiek alátámasztására.
Négy óra semmire nem elég
Mindkét korábbi városlátogatásunkkor kihagytuk (ma sem értem miért) a programunkból a Larco Múzeumot. Februárban végre sort kerítettünk rá egy vasárnap délután, majd miután az esti zárásig (azaz 4 óra alatt) az állandó kiállításnak csupán a felét tudtuk megnézni és eközben egyik csodás kiállítási tárgyat a másik után láthattuk, eldöntöttük, hogy bizony erre kell még egy napot szánni. Hamarosan el is mentünk egy újabb vasárnap, ezúttal délelőtt kezdve 🤣🤣🤣,, és mindazt végignéztük, ami első alkalommal elmaradt.
Utólag olvastam, hogy ez a múzeum előkelő helyet foglal el a világ legjobb 20-50 múzeuma között (pl. az egyik ilyen lista itt elérhető), amin nem csodálkozom, mert elképesztően gyönyörű dolgokat lehet itt látni. Olyannyira, hogy egyetlen cikkbe nem is tudtam volna bezsúfolni ezt a rengeteg mindent (sok mindent ki is kellett hagynom). Így ebben a részben „csak” a (sokszor többezer éves!!!) perui kerámiákról és textilekről lesz szó. Így is ritka sok kép következik, (nagyon) hosszú a cikk. De megéri, és aki eljut ezek végére, azokat egy bónusz-téma is várja a cikk végén!
A Museo Larco főépületének bejárata
A múzeum kertjének egy részlete
A múzeum hivatalos nevén Rafael Larco Herrera Régészeti Múzeum, amit alapítója után kapott és egy magántulajdonban lévő gyűjtemény, a spanyol hódításokat megelőző teljes perui történelmi időszakot felöleli időszámításunk előtti kb. 8000. évtől kezdődően, azaz közel 10.000 évet. A múzeum egy 18. századi épületben található, amelyet korábban az alkirály használt. A gyűjteményt Rafael Larco Herrera indította el, majd fia, Rafael Larco Hoyle bővítette kisebb majd később nagyobb kollekciók felvásárlásával. A múzeum ma több, mint 45.000 tárgyat őriz Peru elmúlt 10.000 éves történetéből.
Az állandó kiállítás
A múzeum legfontosabb részével kezdjük, az állandó kiállítással. A képaláírásokhoz többnyire a kiállításon olvasható feliratokat használtam, de a múzeum honlapja a teljes anyag kereshető katalógusát is tartalmazza.
Az első terembe lépve egy kiváló történelmi áttekintést kapunk Peru koszakairól a világtörténelem egyes szakaszaival párhuzamba állítva. (Fontosnak tartom itt is kiemelni, hogy Peru egy nagy ország, mai területe akkora, mint az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország együttvéve!) Peruban az Andok régió volt először lakott, mintegy 14.000 évvel ezelőtt, míg az első civilzáció nyomai kb. 5.000 évesek. A gyűjtemény annyira gazdag és sokrétű, hogy fontos ezekről a korszakokról itt is egy pici áttekintést adni, különben el lehet veszni a civilizációk és a korszakok között.
A fenti két kép közül az elsőben (nagy képernyőn nézve jól olvashatóan kinagyítható!) egy rendszerbe foglalta Rafael Larco Hoyle négy perui földrajzi régión (északi part, központi part, déli part, hegyvidék) belül az egyes történelmi korszakokat, azon belül pedig az egyes civilizációkat. Ő maga nem csak gyűjtötte, hanem kutatta is azokat sok régészeti lelőhelyen, sőt ő fedezte fel a cupisnique, a salinar, a virú és a lambayeque kultúrákat, illetve ő volt a tudományos felfedezője a moche (magyarul mocsika) kultúrának is.
A jobb érthetőség kedvéért felsorolom a korszakokat:
- kerámia előtti korszak, i.e. 8000 – 2000
- korai kerámia korszak i.e. 2000 – 1250
- formálódó korszak, i.e. 1250 – i.sz. 1
- virágzó korszak, i.sz. 1 – 800
- fúziós korszak, i.sz. 800 – 1300
- birodalmi korszak, i.sz. 1300 – 1532
- hódítás i.sz. 1532 után
Felsorolom a fenti táblázatban, a formálódó korszaktól kezdődően szereplő mindazon kultúrákat/civilációkat is, amelyek ezeken a területeken éltek a különböző korokban, belinkelve az érdeklődők számára azokat a Wikipedia oldalakat, amelyek ezeket a kultúrákat részletesebben bemutatják: Cupisnique, Virú, Salinar, Vicús, Paracas, Chavín, Pukará, Mochica, Lima, Nazca, Huari-Wari, Cajamarca, Santa-Recuay, Tiahuanaco, Lambayeque, Nievería, Chachapoyas, Chimú, Inca, Chancay, Ichma, Chincha, és itt azokat ki is hagytam, amelyekre nem találtam infókat.
A fenti második képen a táblázat az első kép folytatása úgy, hogy ugyanezen történelmi korszakok szerint hivatkozik olyan építményekre Peruban illetve a világ más részein, amelyek ugyanakkor születtek. Például Chan Chan (amelyről itt írtam) vagy Kuelap (amelyről itt) vagy Machu Picchu (amelyről itt) nagyjából egyidős az európai reneszánsszal. De a tábla legkorábbi sorában olvasható, hogy 14.000 (!!!!!) évvel ezelőtt Huaca Prieta-ban már éltek emberek (itt írok róla), miközben Európa épp a neolit korszakában élt.
Sokezer éves tárgyak
Ennyi áttekintés után nézzünk meg néhányat a kiállítási tárgyak közül. Azok a kiállításon földrajzi egységen belül időrendben vannak kirakva nagy termekben, de nekem virtuálisan sokkal kisebbek a lehetőségeim. Nagyon nehéz volt ebbe a cikkbe valamiféle sorrendbe rakni a képeket, de próbáltam valamelyest megtartani az időrendet, illetve hasonló típusú kerámiákat egymás mellé csoportosítani.
Egy tárló, amelyben lándzsahegyek és más pattintott kőszerszámok láthatók, és ott egy (a második képen kinagyított) pamutból készült halászháló darab a kerámia előtti korszakból (i.e. 8000 – 2000).
A középső képen egy virú-kultúrából (formálódó korszak, i.e. 1250 – i.sz. 1) származó gyönyőrűen faragott kő sztélé, amely „egy természetfeletti nőt ábrázol”. A baloldali fotó leírása így hangzik: „macska testű alak bagoly fejjel és kígyószerű farokkal”, míg a jobboldalié ez: „szoborkancsó, amely egy macskatestű, emberi fejű és kígyófarkú karaktert ábrázol.” Ugyanis az akkori hitvilág három részét, a földi létet (macskafélékkel ábrázolva), az isteneket, az ég birodalmát (madarakkal ábrázolva) és a túlvilágot, föld alatti létet (hüllőkkel ábrázolva) sokszor egyetlen kerámiába ötvözve jelenítették meg.
Három másik kerámia a formálódó korszakból (i.e. 1250 – i.sz. 1), sorrendben egy vicús, egy salinar és egy cupisnique darab.
Az első képen „egy duplatestű palack szalag alakú hídfogantyúval, amely egy tálat tartó meztelen férfit ábrázol, aki madarakból álló koronát vagy fejdíszt visel és arcfestéket. Nagyon nagy fülbevalót is visel, ami magas hierarchiájának szimbóluma, és egy nyakláncot, amely emberi arcokat ábrázoló gyöngyökből áll.”
Középső kép: „Palack nyakkal és szobor alakú oldalfogantyúval, amely egy testet (holttestet) előkészítő ülő karaktert ábrázol. A salinar kultúrát Rafael Larco Hoyle fedezte fel 1941-ben a Chicama-völgyben, La Libertad megyében. A kerámiákat kemencékben égették ki, ahol az oxigén oxidálja az agyagot, és a téglához hasonló vörös színt ad. Fehér vonásokkal van festve. A „fehér a piroson” a formációs időszak vége felé elterjedt dekorációs technika. A halottak kultusza nagyon fontos, amint az a temetés előtti holttest előkészítésének szobrászati jelenetében is látható.
A harmadik képen „ez a darab a sámán átalakulását mutatja be, olyan állatok erejét felvállalva, mint a macska, a sámán átalakulása jaguárrá. Ez egy közel 3000 éves kerámiapalack, a formálódó kor temetkezési művészetének kiváló képviselője. A palack testén két részarc különböztethető meg: a bal fele macskaarc, agyaras. A jobb fele egy emberi arc, amelynek orrából egy kígyó emelkedik ki, füle pedig szarvas fejévé változik. A macska arca a földi síkra utal, míg az antropomorf arca a belső világhoz kapcsolódik, mind a kígyó, mind a szarvas által, amely az az állat, amely a jaguár által elkapott életet jelképezi, és amelyet a jaguár felkínál áldozatként.”
Ebben a tárolóban az összes darab a cupisnique-kultúrából való (formálódó korszak, i.e. 1250 – i.sz. 1)
Salinar kerámiák (első kép), virú kerámiák (második kép), szintén a formálódó korszakból (i.e. 1250 – i.sz. 1). Utóbbiban ismét egy macska/madár/kígyó alakú kancsó is.
Moche kerámiák a virágzó korszakból (i.sz. 1 – 800). A második képen egy palack látható, „amely egy antropomorf karaktert ábrázol természetfeletti vonásokkal (Ai Apaec hős), macskafogakkal, macskafejdísszel, félholddal és oldalsó korongokkal, kígyófej formájú fülbevalóval, mellkas kígyófejjel, tunikával és övvel. Egy kígyófej, amely egy zoomorf antropomorf karakter ellen harcol, ráktesttel és emberi arccal. Mochica isten, aki harcol egy rákdémonnal.”
Ismét moche kerámiák a virágzó korszakból i.sz. 1 – 800), gyöngyház berakással.
„A mocsikák kerámiái magas minőséget és nagy kifinomultságot értek el a szobrászat terén. Nagyon plasztikus jeleneteket modelleztek természetes mozdulatokkal.
Mitológiai állat,
amely keveri a macskát, a madarat és a kígyót. A türkiz szem a macskaféle és a csőrét hátrafelé vetítő madáré is. A macska farka és szőrzete hátrafelé nyúlik, mint a kígyó. Az istenek és a legfelsőbb főnökök macska, madár és kígyó vonásait veszik fel.
Csillagvizsgáló pap egy piramison, kokát rágva.
Ez a szoborszerű kerámiapalack egy lépcsős piramison ülő karaktert ábrázol. Egy kis tartályt tartalmaz, egy tartályt a mész számára, amelyet a kokalevél rágásakor nagyon kis mennyiségben fogyasztanak el, hogy megkönnyítsék a lúgos anyagok kivonását a levélből. A kokalevél rágcsálása az Andok térségének ősi gyakorlata, amelyet ünnepélyes és energizáló céllal végeznek. A kokalevél ennél a karakternél az éjszakai ébrenlét igényével függ össze, amikor a csillagokat „olvasni” lehet az égen. Ezért úgy tűnik, hogy ez a darab egy csillagvizsgáló papot vagy csillagászt ábrázol egy templomban, egy olyan helyen, ahol a csillagos eget olvasták.”
Csillagvizsgáló pap egy piramison, kokát rágva.
Ez a szoborszerű kerámiapalack egy lépcsős piramison ülő karaktert ábrázol. Egy kis tartályt tartalmaz, egy tartályt a mész számára, amelyet a kokalevél rágásakor nagyon kis mennyiségben fogyasztanak el, hogy megkönnyítsék a lúgos anyagok kivonását a levélből. A kokalevél rágcsálása az Andok térségének ősi gyakorlata, amelyet ünnepélyes és energizáló céllal végeznek. A kokalevél ennél a karakternél az éjszakai ébrenlét igényével függ össze, amikor a csillagokat „olvasni” lehet az égen. Ezért úgy tűnik, hogy ez a darab egy csillagvizsgáló papot vagy csillagászt ábrázol egy templomban, egy olyan helyen, ahol a csillagos eget olvasták.”
Lima-nieveria kerámiák (virágzó korszak, i.sz. 1 – 800). „A központi parton készült lima-nieveria kerámia Peru északi és déli részei kulturális hagyományainak jellegzetességeit mutatja be. Magába foglalja az északi hagyomány szobrászati jeleneteit és a déliek hatását, a dupla kifolyó- és hídkialakítás, valamint a polikróm díszítés jellemzi. A domináns szín az élénk narancssárga.”
Ezek mind észak-huari kerámiák (fúziós korszak, i.sz. 800 – 1300), amelyekről a tárló szövege ezt írja: „a dél-perui huari művészet hatása új vonásokat vezetett be az északi fazekas-művészetbe, mint például a több szín, a kettős kifolyó és a hídedények jelenléte. A huari művészetet feketével körvonalazott geometrikus motívumok jellemzik. Gyakori, hogy találunk emberábrázolásokat és vallási motívumokat. A macskaistenséget kétfejű kígyó övvel, kígyófüldugókkal és szárnyakkal ábrázolják.”
Ennek a tárolónak a darabjaiból emeltem ki a következő két képet is.
A kiemelt figurák közül az első képen „egy fejet ábrázoló szoborkancsó [látható] fejdísszel és arcfestékkel, [továbbá egy] dupla kifolyós palack szoborszerű szalagos hídfogantyúval, amely egy madárfejű és szárnyú antropomorf karaktert ábrázol, koronával, arcfestékkel és mellkasi bottal”; míg a másodikon egy „”szobrászati kancsó, amely egy ülő természetfeletti denevért ábrázol kétfejű kígyók füleivel, zoomorf gyöngyökből álló nyaklánccal, kígyófej fülbevalóval és zoomorf fejek ábrázolásával. Két állatot (majmot) ábrázoló fogantyúk.”
Lambayeque kerámiák a fúziós korszakból (i.sz. 800 – 1300). „Az edények kettős kiöntő és hídfogantyú formái a déli fazekas hagyományból származnak.”
A baloldali képen „a kerámia egy karaktert ábrázol szárny alakú szemekkel, hegyes fülekkel, amelyekben nagy fülbevalót visel, és félhold alakú fejdíszt. Ez a karakter lett volna az uralkodó dinasztia alapító hőse, akit Naylamp néven istenítettek. Más kisebb szereplők kíséretében jelenik meg. A Lambayeque királyság nagy urait fémmaszkokkal temették el, amelyek ennek az istenségnek az arcához hasonlítanak.”
A jobboldali képen „pántos hídfogantyúval ellátott palack, ‘fütyülős edény’, két karaktert ábrázol egy nádhajón, az egyik evez, sisakkal, arcfestékkel és ágyékkötővel, a másik pedig felszáll a hajóra.”
Ebben a két tárolóban chimu-inca kerámiák láthatók, már a birodalmi korszakból (i.sz. 1300 – 1532). „Amikor a spanyolok megérkeztek Peru északi partjára, ezt a fajta kerámiát
a chimuk készítették az inka uralom alatt. Ebben a kerámiában az északi és déli kulturális hagyományok jegyeit egyaránt láthatjuk. Az északi szobrászati elem megmarad, a kifolyó és a fogantyú közötti tér kialakításával együtt, a chimú kerámia hagyományainak megfelelően.
Megmarad a polikróm minták jellemzően déli felhasználása és az inka kerámiák lapított kifolyói. A kétkamrás és a dupla kifolyó, amelyet híd köt össze, a chimu-inka művészet jellemzői.”
a chimuk készítették az inka uralom alatt. Ebben a kerámiában az északi és déli kulturális hagyományok jegyeit egyaránt láthatjuk. Az északi szobrászati elem megmarad, a kifolyó és a fogantyú közötti tér kialakításával együtt, a chimú kerámia hagyományainak megfelelően.
Megmarad a polikróm minták jellemzően déli felhasználása és az inka kerámiák lapított kifolyói. A kétkamrás és a dupla kifolyó, amelyet híd köt össze, a chimu-inka művészet jellemzői.”
Baloldali képen: „Az inka kerámiák egyik jellegzetes formája az urpu, vagyis az aríbalo. Gömb alakú teste van, amely egy pontban végződik, oldalsó fogantyúkkal. Ezeknek a tartályoknak a kiöntőnyílása kiterjesztett és lapított szájjal végződik. Egy másik jellemző elem egy kis macskafej alkalmazása az edény elején. Az inka művészetben a kerámiák nagy része paccha, a vízkultuszhoz kapcsolódó szertartásos edény. A díszítésben sok színt használnak, ahogyan a déli hagyományok szerint stílusos.”
Ez egy fekete chimu kerámia a birodalmi korszakból (i.sz. 1300 – 1532). „A chimu kerámiában az északi hagyomány újjáéledését észlelhetjük 300 éves déli művészeti hatás után. A moche-művészet hagyományaihoz hasonlóan a szobrászati kerámia ismét nagy szerepet kapott. A chimu elit a fekete kerámiát választotta a kifejezetten déli formák, például a polikróm minták és a kettős kifolyású hídfogantyús edények helyett. A chimu kerámiák öntőformák felhasználásával készültek, darabjai pedig tömeggyártásra kerültek. Míg kétezer évvel korábban a macskát a szarvast legyőző hatalmas figuraként ábrázolták, addig a chimu művészetben az embert ábrázolták egy szarvast a vállán cipelve, ezzel a hatalom humanizálásával kapcsolatos üzenetet közvetítve.”
Chancay kerámiák (birodalmi korszak, i.sz. 1300 – 1532). „A csiszolatlan felületű Chancay kerámiák általában fehérek, fekete vagy barna geometrikus díszítéssel. A statikus helyzetben, felemelt karral álló férfiak és nők szobrait ‘cuchimilcos’ néven ismerik. Ezeket a nagy figurákat szövetbe öltöztették, és általában párban helyezték el a sírokban. Nagyon magas minőséget értek el textilgyártásukban. Gézük és kárpitjaik a halottakat burkolták a Chancay-sírokban. A kerámia rituális díszletet hozott létre, amely elkísérte a halottakat a túlvilágon.”
Kiemeltem az előző vitrin legnagyobb és talán legizgalmasabb darabját, középre egy nazca-kerámiát raktam még a virágzó korszakból (i.sz. 1 – 800), jobbra pedig egy közép-huari kerámiát a fúziós korszakból (i.sz. 800 – 1300).
A chancay kerámia egy „szobrászkancsó, amely szarvast hordozó férfit ábrázol körkörös homlokdíszű fejdísszel, arcfestékkel.”
A nazca darab egy „fejdísszel, arcfestékkel, tunikával és nyaklánccal rendelkező, ülő karaktert ábrázoló szoborkancsó, szívvel”.
A harmadik képen egy „ülő karaktert ábrázoló szoborkancsó kör alakú fülbevalókkal, kör alakú gyöngyökből álló nyaklánccal és antropomorf fejeket ábrázoló tunikával”.
Ez a három ún. portré-edény a moche kultúrából való, közel 2000 évesek (virágzó korszak, i.sz. 1 – 800). „A moche azon kevés ősi civilizációk egyike volt, amely valódi portrékat készített. Ezek az alkotások pontosan ábrázolják az anatómiai jellemzőket, nagyon részletesen. Az ábrázolt személyek az uralkodó elit tagjai, papok, harcosok, sőt jeles kézművesek voltak. Az istenek arcát is ábrázolták. A mai napig nem találtak női portrékat. Különös hangsúlyt kap a fejdíszek, frizurák, testdísz és arcfestés részleteinek megjelenítése.”
No még egy portré-kancsó.
Chimú fa bálványfigura (birodalmi korszak, i.sz. 1300 – 1532), a leírása szerint „Poharat tartó karaktert ábrázoló faszobor sisakkal, kör alakú fülbevalóval, arcfestékkel és szoknyával, fából készült szobor, amely a chimú kultúra főméltóságát ábrázolja halotti maszkban és szertartásos edénnyel a kezében. Ilyen szobrok díszítették a chimú fellegvárak fő teraszait. Ily módon egyfajta színpadkép jött létre, amelyben ezek az alakok elnökölték a társadalom fő szertartásait.”
A második egy chincha faszobor ugyanebből az időszakból, egy szertartási edényt hordozó karakterről, ugyanabből az időszakból.
Paracas kerámiák a formálódó korszakból (i.e. 1250 – i.sz. 1) „Ezek az edények és figurák Ocucaje stílusúak, és temetkezésekben találták őket. Kiégetés előtt a paracas fazekasmesterek bemetszéseket készítettek az agyag nedves felületén. Égetés után vastag gyantás festékréteget hordtak fel rá. A festék nem olvadt össze teljesen az agyaggal, ezért „fugitive paint” néven ismert. Mitológiai alakokat is ábrázoltak, például madarat emberi fejjel, és macskafélét, megnyúlt kígyótesttel és madárlábbal.”
A következő 3 képen …
… a santa-kultúrából (más néven recuay-kultúra) származó darabok a virágzó korszakból (i.sz. 1 – 800) származnak. „Ez a kultúra Peru északi-középső részének hegyvidékén és partvidékén fejlődött ki. Kerámiája szoborszerű és festői.”
Két csodaszép nazca-kerámia következik, ugyanezen virágzó korszakból (i.sz. 1 – 800), …
… majd szintén ebből a korszakból jön sorra négy nagyon finom grafikájú moche kerámia, amelyek harci jeleneteket ábrázolnak, …
…. illetve az utolsó kép geometriai formáit így magyarázza a felirat: „Mint minden mezőgazdasági társadalom, az ókori peruiak is alapvetően a természet körforgásaival kapcsolatos ismeretek megszerzésével foglalkoztak. Tudták, hogy a természetben léteznek olyan ciklusok, amelyeket az évszakok visszatérése jellemez.
Azt hitték, hogy mi, emberek, ugyanúgy születünk, élünk, meghalunk és továbbmegyünk a földalatti világba, ahonnan minden élet újjászületik. A világot ellentétes erők éltetik, amelyek egyben kiegészítik egymást. Az andoki világkép középpontjában a DUALITÁS fogalma áll. A kecsuában a komplementer kettősség fogalma TINKUY néven ismert, és hasonló a keleti filozófiában alkalmazott YIN-YANG fogalmához, amely az ősi mezőgazdasági társadalmak vallásából származik.”
Három inka aríbalos a birodalmi korszakból (i.sz. 1300-1532). „Az inka birodalmi kerámiák egyik tipikus formája az urpu vagy aríbalo volt, amelyet az e nevet viselő görög kerámiák formájához való hasonlósága miatt neveztek így. A kukorica erjesztéséből készült rituális ital, a chicha és más ehető termékek előállítására, tárolására és szállítására használták, amelyeket az inkák által kínált újraelosztási fesztiválokon osztottak meg. A talpa hegyes alakú, hogy a talajba illeszthető legyen.”
Künön terembe csoportosították azokat a kerámiákat, amelyek az áldozati szertartásokhoz kötődtek. „Az emberáldozatokat számos ősi kultúrában gyakorolták. A halál, a vérontás vagy a testi csonkítások rituálisan átalakították az áldozatot. A felajánlott élet szentté (sacrum facere) vált, amikor átalakult. A rituális harc és az azt követő emberáldozat szertartása, amelyet a Mochica gyakorolt, nem egyedülálló Amerikában.
Mezoamerikában találjuk a mexikói aztékok által gyakorolt „floridai háborúkat”, amelyek a legyőzött harcosok rituális feláldozásával zárultak. A majáknál a „labdajáték” rituáléja láthatóan néhány játékos feláldozásában tetőzött. A kelták, skandinávok, görögök, karthágóiak, rómaiak és a keleti népek körében is gyakoriak voltak az emberáldozatok.”
A következő három kép moche kerámiákat mutat (virágzó korszak, i.sz. 1 – 800). Az első a hódítások során rabul ejtett ellenségek áldozati szertartások során való feláldozását mutatja be, ami itt a hegyekről való letaszítás formájában valósult meg (itt írtam erről), …
A második képen egy „palack kengyelnyéllel, amely természetfeletti vonásokkal rendelkező antropomorf karaktert (Aia Paec) ábrázol macskafogakkal, kígyóövvel, két állatfej alakú fejdísszel, lépcsős mintázatú inggel, geometrikus ágyékkötővel körök és pontok tervei; kezében evező, a hajó démonhal alakú. Két fogoly ábrázolása, egy kisebb méretben meztelenül, hátrakötött kézzel, egy másik meztelen fogoly, megkötött kézzel és kötéllel a nyakában.”
A harmadik képen pedig egy „foltos kutya. Ezt a foltos kutyát a mochica művészet különböző jeleneteiben ábrázolják, a mitológiai hőst, Ai Apaec-et (a nevet Rafael Larcotól kapta, amely muchik nyelven „alkotó”) kíséri, hűséges társa, aki akár a különböző világokat is átutazza vele, a Sugárzó Istent kíséri”.
Az első képen „a szoborszerű kerámiapalack a mochica mitológiai hősét, Ai Apaec-et jelképezi, kígyófülbevaló viselése, agyarai az arcán és fejdísze jellemzi. Ebben az esetben olyan fejdíszt visel, amely az ulluchu termése és egy bagolyfej alakú két tollból áll. Öltözéke hátán macskabőr formájú díszt visel, amelyet a kokalevél fogyasztásának és felajánlásának rituáléiban is használ. Mind a kokalevelek, mind az ulluchu gyümölcsök, amelyeket a mochikák a szertartásaik során használtak, az Andok keleti vidékéről származtak, egy nedves és esős vidékről. A kerámiára festett jelenetekben, ahol a szivárvány, az eső és a rituális fogyasztás jelenik meg, Ai Apaec ugyanúgy imádságos hozzáállásban látható, mint ebben a szoborpalackban.”
A második képen látható alak „magas társadalmi pozíciók ura, harc után fogságban. Ez a szoborszerű kerámiapalack egy harc után fogságban tartott férfit ábrázol, akit megfosztottak ruháitól és meztelenül van. Fülbevalói magas társadalmi rangjához kapcsolódnak. Nyakát kötél veszi körül, kezeit a háta mögé kötik. Haja a fogságban tartott harcosokéhoz hasonlít, akiknek a haját feláldozás előtt levágták. Sajátos szakálla és bajusza lehetővé tette, hogy ezt a karaktert egy magas rangú úriemberként azonosítsák, akit szintén teljes testében ábrázoltak öltözékével, és akinek a fejét egy „portré huacóban” is megörökítették a mochicai művészetben.”
Bőven lenne még mit mutatni, de ezzel a nagyon gazdag kerámiagyűjtemény bemutatását most befejezem.
A raktárban
Még megemlítem, hogy …
… az állandó kiállítás mellett tárolják a kb. 45.000 darabból álló kerámia-kincs többi darabját.
Ebben sétálva még számtalan pazar darabot lehet látni, sőt a teljes gyűjtemény elérhető egy kereshető katalógusban a múzeum honlapján, itt.
Textilek
Most viszont áttérek a textil-gyűjtemény darabjaira és ennek bemutatását is igyekszem nagyon rövidre szabni.
„A szövetek értéke a Kolumbusz előtti társadalmakban az aranyhoz és az ezüsthöz hasonlítható. Nemcsak a ruházat funkcióját töltötték be, hanem a vallási eszmék terjesztésének és a túlvilágra irányuló üzenetek közvetítésének eszközeként is szolgáltak, amikor a halottak becsomagolására használták őket. Az uralkodók remek ajándékai is voltak, és a társadalmi különbségek jelzésére szolgáltak.
Napjainkban sok nemzetközi ruhamárka címkéjén feltünteti az alapanyagra vonatkozó információkat, amelyekből készül: „Perui pamut”. Mi, peruiak büszkék vagyunk arra, hogy ennek a terméknek a minőségét világszerte elismerik.
A gyapotot mintegy 4500 évvel ezelőtt háziasították az Andok térségében. Azóta ez volt az egyik fő rost, amelyet fonásra és szövésre, hálók, táskák, temetési köpenyek és finom ruhák készítésére használtak.
A pamut mellett az alpaka és a vikunya gyapjúszálaival is szőttek. Ezeknek az állatoknak a szőrzete az egyik legfinomabb, jól véd a hideg ellen és rendkívül vízálló. Ma már világszerte nagyra értékelik az ezekből az anyagokból készült ruhákat.
Az ókori Peruban a nők voltak a fő fonók és szövők. Elsajátították a fonás, festés, szövés, hímzés technikáit.
A szövetek olyan anyagok, amelyek sok információt képesek tartalmazni, nemcsak a formatervezésükben, hanem a ruházat szerkezetében is.
A dél-perui szövetek a leghíresebbek, mivel a déli parti sivatagok szárazságának köszönhetően megmaradtak. Az észak-perui szövetek is a legjobb minőségűek voltak, de nem bírták a páratartalom növekedését az adott régióban ismétlődő El Niño jelenségekkel összefüggő özönvízszerű esők miatt.”
Az első képen moche-huari textilszövet (fúziós korszak, i.sz. 800 – 1300) látható, „amelyben egy olyan típusú hálót ábrázolnak, amely minden cellában egy antropomorf karaktert vesz körül profilban, amely vesszőket hordoz. Madarak és kígyók is jelen vannak. A sima szövethez fehér pamutszálakat, a díszítéshez különböző színekre festett teveszál szálakat használtak.”
A második képen egy kis ujjatlan ing vagy uncu szerepel, „amelyben a fát levelekben végződő ágakkal és zoomorf fejekkel ábrázolják. A felső ágakon két kondor ül. Minden fa közepén egy karakter van ábrázolva.” Chimú (birodalmi korszak, i.sz. 1300 – 1532).
Az első képen nazca szövet a formálódó korszakból (i.e. 1250 – i.sz. 1), „természetfeletti karaktereket ábrázoló textilszövet botokkal és trófeafejekkel. Anyaga: festett teveféle rost fonalak, technika: hímzés sima ritka szövetre.”
A második képen chincha köpeny, birodalmi korszak (i.sz. 1300-1532). „Különböző irányokba orientált geometrikus madarakat ábrázoló palást. Technika: Egyszerű sima szövet nem folytonos láncokkal és vetülékekkel. A végeken lévő díszítő szalagok linkes gobelin technikával készültek.”
Anyaga: teveszálas szálak.
A fenti kép egy kinagyított részlete egy lambayeque temetési ruhának a fúziós időszakból (i.sz. 800–1300). „Az inget (uncu) és a szoknyát is olyan karakterek díszítik, akik rojtos ruhát viselnek, ami nagyon hasonlít magához az öltözékhez. Mindkét ruhadarab alsó sávján az antropomorf hullám látható, amely lehetővé teszi, hogy belépjünk a tengerbe, a belső világba vagy az alatta lévő világba. Nagy méretük miatt valószínű, hogy temetési köteg takarására szolgáltak.”
Paracas halotti köpeny a formálódó korszakból (i.e. 1250 – i.sz. 1). Kígyózó testű macskaféléket ábrázoló szövet (a második fotón kinagyított részlet).
„Peru déli partján a halottakat ilyen típusú textilköpenybe burkolták, és eltemették a lenti világban. A temetési köpenyeket Peru déli partvidékének lakói használták arra, hogy halottaik holttestét több rétegbe csomagolják az áldozatokkal együtt, így ‘temetési kötegeket’ hoztak létre, amelyeket aztán nagy, félig földalatti sírokban helyeztek el a sivatagban. A halottak szimbolikusan a köpenyekbe szőtt szent üzenetekkel megrakott magokká váltak.
Ez a köpeny egy macskafélét (földi világot) jelképez, amelynek két lába van, mint a madaraknak (felső világ), és hosszúkás teste, mint a kígyóknak (alsó világ). Ez a mitológiai lény, amely a három világ jellemzőit egyesíti, az andoki világképet szimbolizálja, és az egész köpenyben megismétlődik, különböző méretekben és irányokban. A mintákat vörösre, sárgára és zöldre festett teveszálakkal hímezték. Az ezen a területen talált szövetek a déli parti sivatagok szárazságának köszönhetően sokáig megmaradtak. Ez a temetési köpeny körülbelül 3000 éves.”
Finom chincha-inka kárpit (birodalmi korszak, i.sz. 1300 – 1532), „anyaga: pamut és teveszálak, technika: gobelinkötés. A láncokhoz pamutszálakat, a vetülékekhez pamut- és teveszálakat egyaránt használtak. A szálak finomsága miatt a szövés világrekordja, 398 szál található benne hüvelykenként (157 szál centiméterenként).
Az alkalmazott technika és szálak finomsága, valamint mindkét oldalán azonos felületű töredék egy cumbinak, egy speciálisan az inkák számára készült szövetnek felelhet meg. Ez a töredék geometriai motívumok sorozatát és tevefélék sorát ábrázolja.”
Nazca-huari tollas ing, fúziós időszak (i.sz. 800–1300) „Ujjatlan unku, tollszövetből, elöl egyszerű geometriai mintázattal. Anyaga: pamut szálak és toll, technika: Egyszerű sima szövetre varrt madártollak. Ebben az ujjatlan ingben (uncu) a középső függőleges sáv a vállvonalnak felel meg. Középen a fej nyílása látható.”
Az itt bemutatott utolsó darab is egy nazca-huari-kultúrából származó textília (fúziós időszak, i.sz. 800–1300), amelynek „anyaga: pamut szálak és ara toll (Ara ararauna), technika: Egyszerű sima szövetre varrt tollak.
A dizájn és színek a komplementer kettősség fogalmára emlékeztetnek bennünket. Az aranysárga a napot, míg a türkizkék a tengert szimbolizálja. A végén lévő kötelek arra utalnak, hogy ezt a zászlót templomok vagy ünnepi terek falainak fedésére használták. Valószínű, hogy ez a transzparens egy 96 hasonló tollból álló csoport része volt, amelyeket nagy kerámiaedényekbe csavarva és összehajtva találtak, és a Corral Redondo lelőhelyen, az Ocoña-völgyben (Arequipa), Peru déli partján temették el.”
Aki pedig idáig kitartott, az megérdemli az olvasói bónuszt.
Erotikus kerámiák
A Museo Larcoban van a fentieken túl a világ legnagyobb erotikus-kerámia gyűjteménye is.(Wikipedia) Ennek anyagáról mutatok most 14 fotót.
Az élet fája „egyetemes szimbólum. A változatos, időben és térben elkülönülő
kultúrák művészetében látható a folyamatos megújulás, az élet körforgása
újjászületése, a világok találkozása grafikus ábrázolásaként. Az andoki világban a különböző társadalmaknak megvolt a saját módszerük a fák
ábrázolására. Az installáció agyagpalackjain különböző életfák láthatók a Chancay-kultúrából származó textilfa mellett.”
„Az erekciós pénisz alakú kifolyókkal vagy ajkakkal ezek a kerámiapalackok a pénisz folyadékkibocsátó funkcióját utánozhatták, és valószínűleg a föld megtermékenyítésével kapcsolatos rituálékban használták ezeket. Amikor a felhasználó megpróbált folyadékot inni a
felső nyílásból, az kiömlött a perem körüli nyílásokon. Így az ezekben az edényekben lévő folyadékot a péniszből kellett kiönteni vagy inni.”
Vicus (formálódó korszak, i.e. 1250 – i.sz. 1), moche (virágzó korszak, i.sz. 1 – 800) és lambayeque (fúziós korszak, i.sz. 800 – 1300) darabok.
Moche kancsó, női alak aránytalanul nagy vaginával, illetve moche kerámia, férfi alak aránytalanul nagy pénisszel, amelyek a folyadék ki- és beömlését szolgálják (virágzó korszak, i.sz. 1 – 800).
Mások mellett ezt a két darabot is kiállították több méteres nagyságú másolatokban Trujillo-ban 2023. decemberében, ld. erről (is) a cikkemet itt.
Az ábrázolások az élet minden területét teljes természetességgel mutatják meg, balra egy szoptató nő, jobbra egy szülő nő.
A baloldali képen „szobor alakú palack nyakkal és kengyelfogantyúval, amely egy csecsemőt szoptató, fejdíszes és csuklópántos nőt ábrázol.” Virú kerámia, virágzó korszak (i.sz. 1-800)
A jobboldali képen egy „szoborszerű kerámiapalackon egy születési jelenet látható. A szülő nőt egy előtte álló szülésznő és egy másik nő segíti, aki hátulról támogatja a függőleges szülés megkönnyítése érdekében. Ezek a szoborszerű palackok az anyaméh belsejéből, a párás és sötét világból a külvilágba való átmenetet mutatják be.” Moche kerámia, virágzó korszak (i.sz. 1-800)
Az első képen egy salinar kerámián (formálódó korszak, i.e. 1250 – i.sz. 1) „maszturbációs jelenet ősi karakterek között. Ez a szoborszerű kerámiapalack egy nőt ábrázol, aki egy férfit maszturbál. Ez lehet a Földanya szimbolikus ábrázolása, aki arra vár, hogy megkapja a sperma felajánlását a férfi karaktertől, aki a perui északi partvidék Salinar társadalmának őse lehet.”
A második képen egy nazca kerámia a virágzó korszakból (i.sz. 1 – 800), „dupla kifolyó nyakkal és szalaghíd fogantyúval ellátott palack, amely a férfi és nő közötti hüvelyi érintkezést ábrázolja. A nőnek karszalagja van és testfestéke.”
„Férfi és nő közötti fellatiót ábrázoló, szobor alakú, kengyelnyéllel ellátott palackok.” Moche kerámiák, virágzó korszak (i.sz. 1-800)
Két moche kerámia a virágzó korszakból (i.sz. 1-800)
Az első fotón „férfi és nő közötti anális érintkezést ábrázoló szobor alakú palack nyakkal és kengyelfogantyúval. A nő fonott, geometrikus mintázatú mellcsonttal rendelkezik, és hasi ulna helyzetben van egy párnán. A férfinak turbánja, geometrikus mintájú inge és ágyékkötője van.”
A másodikon „szexuális egyesülés jelenete keresztes köpeny alatt. Ez a szoborszerű kerámiapalack egy férfit és egy nőt ábrázol, akik egy őket részben fedő köpeny alatt párosulnak, szabaddá téve a fejüket és a nemi szervüket. A köpeny szimmetrikus, keresztekkel ellátott dobozokból áll, amelyek a találkozás és a kapcsolat univerzális szimbóluma.”
„Az ókori Peruban teljes meggyőződés volt, hogy a halál csak egy új élet kezdete. Ezért látjuk a sírokban azt a gazdagságot, amellyel a nagy urak rendelkeztek az életben, és olyan tárgyakat, amelyeket valószínűleg kizárólag a halál utáni életre készítettek.” Ennek része volt a szexualitás is.
A második kép két kerámiájának leíró szövege azonos: „Kengyelfogantyúval ellátott palack, amely egy halott férfi hímtagját megérintő nőt ábrázol. A nő zsinórral, mellvérttel és tunikával rendelkezik. A halottnak köpenye van. Mindkét szereplő ül, ölelkezik és csókolóznak.”
Az erotikus galéria bemutatásába ennyi fért bele. Akit ennél mélyebben érdekel, a múzeum honlapján itt eléri a teljes kiállítási anyagot.
Beesteledett, a Larco Múzeum kertje talán még szebb esti megvilágításban. A teraszon egy (kipróbáltuk!) kitűnő étterem is üzemel, amely így este még hívogatóbb.
A Museo Larco belső udvara esti fényben
A Museo Larco utcai bejárata esti fényben
A múzeumtól még nem búcsúzunk, mert egy legalább ilyen káprázatos anyagot még be kell mutatnom, az arany-, ezüst- és drágakő-kincset, itt.
2024. május 25. @ 11:27
Fantasztikus élmény lehetett ez a múzeum! Milyen gazdag leletekben és milyen gazdag kultúra volt Limában! Fogalmunk sincs róla, hogy mennyire gazdag a Föld különböző kultúrája. Nem csak Európa a kultúra bölcsője, hanem több ilyen vagy akár még régebbi létezett valaha. Köszönet a nagyszerű élményért!
2024. május 26. @ 7:03
Kedves Mari! Bizony Európában hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy körülöttünk forog a világ, pedig NEM! Számomra is elképesztő, milyen fejlett civilációk(!!!) léteztek sok ezer évvel ezelőtt pl. Peru területén. Mi az egyiptomiakat meg a kínaiakat szoktuk emlegetni, pedig az „Újvilág(???)” a maga számtalan ősi civilizációjával egészen biztos, hogy legalább ugyanolyan értékes és érdekes. Köszönöm a hozzászólást!