A Nazca-vonalak felett repültünk
Történt: 2019. április
A híres vonalak, azaz geoglifák
Csak a magasból látszanak






Repülünk!



„A világ legnagyobb grafikai alkotása körülbelül 520 négyzetkilométernyi területen helyezkedik el Peruban, az Andok és a Csendes-óceán között. A Nazca-vonalak megközelítőleg 2000 évesek. A sivatagi vörös kőzetbe száznál több alakzatot véstek be, köztük közismert állatok és növények kontúrjait, geometriai mintákat és egyenes vonalak sorozatát.
Számos elmélet született az ábrák jelentéséről és készítésük céljáról, ám valódi rendeltetésük máig megfejtetlen.”

„Két nagy kategóriába tartoznak: vonalak és alakzatok; az utóbbiak vagy párokba rendeződnek, mint a sínek, vagy geometrikus alakzatokat öltenek. Úgy gondolják, mivel a vonalak sok helyen átvágják a formákat, ez utóbbiak készülhettek el hamarabb.
Az egyenes vonalak rendkívül egyenesek. A korszerű eszközökkel végzett mérések alapján a vonalakon az átlag eltérés csak 9 perc, azaz alig 1 méter kilométerenként. Ez az egyenesség azonban egyszerű eszközökkel is elérhető, a földmérésben a mérőállomások megjelenése előtt három darab kitűzőrúddal megoldható volt.”
„A rajzok mind ugyanolyan módon készültek: a sivatag talajáról felszedték a felszínt egyébként vékony rétegben borító vörös-fekete kavicsréteget, hogy feltáruljon az alatta fekvő halványsárga kőzet. Ezt kézzel végezhették, mégpedig oly módon, hogy a felszedett kavicsokat a vonal mellett felhalmozták. Minden egyes kép tekintet nélkül formájára, méretére és témájára, egyetlen megszakítatlan vonalból áll.”
A figurák
A fenti képeken az előbb említett Däniken által elnevezett figura, az „űrhajós” látható.
A hőlégballon-elmélet
„A hőlégballon-elmélet
Az 520 négyzetkilométernyi területen a rajzok évekig ismeretlenek maradtak: azokat ugyanis teljesen csak a levegőből lehet látni, még sincs arra semmilyen bizonyíték, hogy az itteni kultúrák az időszámítás előtti évszázadokban rendelkeztek repülőeszközökkel, hogy irányíthassák a földön dolgozó mérnökök munkáját. Vannak, akik az ábrázolásokban sok helyen felfedezni vélnek hőlégballonra vagy sárkányrepülőre emlékeztető alakzatokat. Sok vonal végén megfeketedett sziklákat körülzáró széles, kör alakú égetőgödröket találtak, melyekben hőlégballonok felszállóhelyeire következtetnek. A Nazca sírokból például olyan szövet került elő, amelynek szövése finomabb a mai ejtőernyők alapanyagáénál, s erősebb, mint amiből a hőlégballonokat készítik.
Julian Nott és Jim Woodman amerikai kutatók a gyakorlatban próbálták bizonyítani a hőlégballon-teóriát, s építettek egy hőlégballont, a Condor I.-et, aminek építéséhez csak olyan anyagokat használtak fel, amelyek a nazcáknak is rendelkezésükre álltak. A szerkezet szögletes ballonnal rendelkezett és sajkaszerű kosarával fel tudott emelkedni a magasba. A ballon 350 méter magasságba emelkedett, és 4,8 kilométert repült, mielőtt leszállt.”
Az akvaduktok
Az akvaduktok vízvezetékek sorozata, amelyek szintén a Nazca-kultúra során épültek, körülbelül a VI. században. „Több mint 40 vízvezeték épült, amelyeket egész évben használtak, … nagyjából 1500 évvel ezelőtt. A talajban lévő lyukakat úgy alakították ki, hogy a szél egy sor földalatti csatornába fújjon be, amelyekben a föld alatti víztartó rétegekből származó víz folyik. A csatornák oda viszik a vizet, ahol szükség van rá, elsősorban a termőföldekre.
A vízvezetékek biztosították Nasca városának és a környező mezőknek a vízellátását, lehetővé téve a gyapot, a bab, a burgonya és más növények termesztését egy száraz vidéken.” (Wikipedia angol)
A Chauchilla-temetőben
„A temetőt nagymértékben kifosztották a huaquero-k (sírrablók), akik emberi csontokat és kerámiákat hagytak maguk után szétszórva a környéken. A helyszínt 1997 óta védik a perui törvények. 1997-ben a szétszórt csontok és a kifosztott kerámia nagy részét visszarendezték a sírokba.”
„A sírokat családi csoportok számára építették. A holttestek különösen a sivatag száraz éghajlatának köszönhetően maradtak fenn ilyen figyelemreméltóan, de a temetési szertartások is hozzájárultak ehhez. A holttesteket hímzett pamutba öltöztették, majd gyantával lefestették, és sártéglából készült sírokban tartották. Feltételezik, hogy a gyanta távol tartotta a rovarokat, és lelassította a testből táplálkozó baktériumokat.”