A Nazca-vonalak felett repültünk
Történt: 2019. április
Az első hosszú túránkat ebben az országban még 2019-ben bonyolítottuk le, ebben a három hétben igyekeztünk a legismertebb, számunkra legvonzóbb helyszíneket felkeresni Peruban és Bolíviában (utóbbiról már részben volt szó egy háromrészes sorozatban, itt).
A perui helyszíneket egy Lima – Paracas – Huacachina – Nasca – Arequipa – Colca kanyon – Puno – Cusco – Lima gyűrűre húztuk fel (ld. a térképemen itt). Ezt egy kiváló buszos szolgáltatás, a Peru Hop járatait igénybe véve tettünk meg (La-Pazból Cuscoba majd Limába már repültünk). Ennek a cégnek az a jellegzetessége és a nagyon klassz alapötlete, hogy az országban a buszjáratait turisztikailag fontos helyszínekre indítja, ott kisebb-nagyobb körülnézésre is időt hagy a menetrendben, majd megy tovább a következő célponthoz.
Ajánl programokat is a helyszíneken, de nem kötelező azokat igénybe venni. Akinek a menetrendben rendelkezésre álló idő az adott helyszínen nem elegendő, az (ha egy nappal előtte jelzi) átülhet egy következő vagy bármelyik későbbi járatra. Mindezt nagyon kényelmes buszokkal és az autóbérlésnél jóval olcsóbban nyújtja.
A híres vonalak, azaz geoglifák
Így jutottunk el mi is Nascaba (a városba, amelynek környékén Nazca-vonalak is vannak). Tudtuk, hogy az a kb. két óra, amit a busz a helyszínen tölt nem lesz elég nekünk, hiszen mindenképp akartunk egy repülésre is benevezni a híres Nazca-vonalak felett. Így a késő délután a helyszínre érő buszról leszálltunk és egy közeli hotelban megszállva csak 24 órával később utaztunk tovább.
Ezt az egy napot pedig több helyszín bejárására is felhasználtuk, de nézzük sorban. Kezdjük azzal, ami sokakat a leginkább érdekel, mik is azok a Nazca-vonalak?
A Wikipedia cikke (amelyet a későbbiekben is idézek) ezt írja: „A Nazca-vonalak a Peruban található Pampas de Jumana nevű fennsíkon felfedezett gigantikus mértani alakzatok, azaz geoglifák, amelyek monumentális állatfigurákat, valamint egyéb alakzatokat ábrázolnak és szinte nyílegyenes vonalakként húzódnak a vidéken. Rendeltetésük ismeretlen. A rajzok közös jellemzője, hogy egyetlen, önmagát sehol nem metsző vonalból állnak.”
Nem tudom, hogy olvasóim közül hányan emlékeznek egy bizonyos Erich von Däniken nevű úriember A jövő emlékei című, világszerte óriási port felvert áltudományos munkájára a hatvanas évek végéből. Ebben többek között a Nazca-vonalak létrejöttét is Földön kívüli lények tevékenységéhez kötötte. Kétségtelen, hogy a tudósok még nem tudták megmagyarázni ezeknek a geoglifáknak az értelmét, de kötve hiszem, hogy bármi közük van csillaglények (ha léteznek ilyenek) tevékenységéhez.
Csak a magasból látszanak
Mindenesetre elég rejtélyes a dolog. Többek között azért is, mert a rajzok legfőbb jellegzetessége, hogy az alakzatok csak a levegőből kivehetőek. A Peru Hop busza egy olyan helyen állt meg, ahol korábban már építettek egy kisebb kilátót az egyik geoglifacsoport mellé.
180°-os panorámakép a Nazca-vonalak régi kilátójából a Panamericana országúton
Elkészült egy újabb is ugyanott, amit ottjártunkkor még nem adtak át a látogatóknak, és sokkal magasabbról enged rálátást a környékre, ez látható a fenti képen.
Ha az út mentén állunk akkor a kormányzat figyelemfelhívó táblájáról lehet tudni, épp hol is járunk, de az úttól talán két méternyire kezdődő geoglifából szinte semmi sem vehető ki.
Természetesen próbálkoztunk a régebbi, viszonylag kicsi kilátó tetejéről is. Mint a fenti kép mutatja, onnan sem sokkal jobb eredménnyel, valóban csak repülőről lehet jól kivenni az alakzatokat.
A rövidesen bekövetkező alkonyat előtt még láttuk, hogy kisrepülők köröztek felettünk, minden bizonnyal látogatókat szállítva. Bíztunk benne, hogy másnap szerencsés időjárásunk lesz nekünk is. Előzetesen felhívták ugyanis a figyelmünket, hogy sokszor nagyon szeles a vidék, olyankor pedig a kisrepülőket biztonsági okokból nem mindig engedik felszállni.
Repülünk!
Reggel kiderült, hogy semmi gond, gyönyörű az idő, nem túl szeles, repülhetünk!
„A világ legnagyobb grafikai alkotása körülbelül 520 négyzetkilométernyi területen helyezkedik el Peruban, az Andok és a Csendes-óceán között. A Nazca-vonalak megközelítőleg 2000 évesek. A sivatagi vörös kőzetbe száznál több alakzatot véstek be, köztük közismert állatok és növények kontúrjait, geometriai mintákat és egyenes vonalak sorozatát.
Számos elmélet született az ábrák jelentéséről és készítésük céljáról, ám valódi rendeltetésük máig megfejtetlen.”
„A kutatók számára rejtély, hogy ilyen tökéletesen kivitelezett óriási rajzolatokat a Nazca-fennsíkon hogyan voltak képesek kivitelezni egy olyan korszakban, amikor még nem voltak repüléshez alkalmas eszközök. Maria Reiche német csillagász és régész az alábbi észrevételt teszi: ‘A tervezők csakis a magasból tudták megállapítani művük tökéletességét, előre kellett tervezniük és rajzolniuk kisebb méreteken.’ „
„Két nagy kategóriába tartoznak: vonalak és alakzatok; az utóbbiak vagy párokba rendeződnek, mint a sínek, vagy geometrikus alakzatokat öltenek. Úgy gondolják, mivel a vonalak sok helyen átvágják a formákat, ez utóbbiak készülhettek el hamarabb.
Az egyenes vonalak rendkívül egyenesek. A korszerű eszközökkel végzett mérések alapján a vonalakon az átlag eltérés csak 9 perc, azaz alig 1 méter kilométerenként. Ez az egyenesség azonban egyszerű eszközökkel is elérhető, a földmérésben a mérőállomások megjelenése előtt három darab kitűzőrúddal megoldható volt.”
„A rajzok mind ugyanolyan módon készültek: a sivatag talajáról felszedték a felszínt egyébként vékony rétegben borító vörös-fekete kavicsréteget, hogy feltáruljon az alatta fekvő halványsárga kőzet. Ezt kézzel végezhették, mégpedig oly módon, hogy a felszedett kavicsokat a vonal mellett felhalmozták. Minden egyes kép tekintet nélkül formájára, méretére és témájára, egyetlen megszakítatlan vonalból áll.”
A figurák
A fenti képeken az előbb említett Däniken által elnevezett figura, az „űrhajós” látható.
Kardszárnyú delfin (az egyetlen ábrázolt tengeri állat) két különböző nézetből.
Kutya és majom rajzai.
A fenti első kép rajza egy tengeri algát ábrázol, míg a másodiké egy pókot. „A pók 45 méter hosszú. Ennek az egyik lábát meghosszabbították és a végén egy kis tisztást képeztek. Csak egyetlen ismert pók van, amely úgy használja a harmadik lábának végét, ahogy itt lerajzolták, és az a Ricinulei. Ez a ritka pók ma az Amazonas őserdejének mélyén, barlangokban él, Nazca-tól 1500 km-re.”
Papagáj és kígyócsőrű madár.
A levegőből így néznek ki a fent említett kilátók melletti rajzok, egy fa, egy madár és egy gyík vagy krokodil képe. Ez utóbbit kettévágja a Panamericana országút nyomvonala. A második képen egy kolibri rajza látható, ami gyakori motívum a nazca kerámiákon.
Amikor ott jártunk még nem tudtam róla, milyen csodálatos a Nazca-kultúra kerámiakincse. Nemrég jártunk a Larco múzeumban Limában, ahol ezekből is őriznek gyönyörű példányokat. A múzeumról írt cikkem itt olvasható.
Végül egy kondor rajza, ami ma Peru címer-állata.
A hőlégballon-elmélet
A geoglifákról készült fotóimnak ezzel vége, de a repülőútról következő rövid videóösszeállítás előtt még idemásolok egy érdekes elméletet, ami akár még igaz is lehet (szintén a fent belinkelt cikkből):
„A hőlégballon-elmélet
Az 520 négyzetkilométernyi területen a rajzok évekig ismeretlenek maradtak: azokat ugyanis teljesen csak a levegőből lehet látni, még sincs arra semmilyen bizonyíték, hogy az itteni kultúrák az időszámítás előtti évszázadokban rendelkeztek repülőeszközökkel, hogy irányíthassák a földön dolgozó mérnökök munkáját. Vannak, akik az ábrázolásokban sok helyen felfedezni vélnek hőlégballonra vagy sárkányrepülőre emlékeztető alakzatokat. Sok vonal végén megfeketedett sziklákat körülzáró széles, kör alakú égetőgödröket találtak, melyekben hőlégballonok felszállóhelyeire következtetnek. A Nazca sírokból például olyan szövet került elő, amelynek szövése finomabb a mai ejtőernyők alapanyagáénál, s erősebb, mint amiből a hőlégballonokat készítik.
Julian Nott és Jim Woodman amerikai kutatók a gyakorlatban próbálták bizonyítani a hőlégballon-teóriát, s építettek egy hőlégballont, a Condor I.-et, aminek építéséhez csak olyan anyagokat használtak fel, amelyek a nazcáknak is rendelkezésükre álltak. A szerkezet szögletes ballonnal rendelkezett és sajkaszerű kosarával fel tudott emelkedni a magasba. A ballon 350 méter magasságba emelkedett, és 4,8 kilométert repült, mielőtt leszállt.”
Videó: Bács Edit és Gosztonyi Gábor
Ottjártunk óta több részletben legalább 170 új vonalat fedeztek fel, amelyekről újsághírekből (pl. itt és itt) értesültünk, talán ma már egy részüket a turisták által bejárt repülő-útvonalba is belefoglalták.
Az akvaduktok
Az előző videó utolsó snittjében már egy újabb téma felett is elrepültünk, láthatók voltak ezek a spirális alakzatú ún. akvaduktok, mint a következő képen is.
Az akvaduktok vízvezetékek sorozata, amelyek szintén a Nazca-kultúra során épültek, körülbelül a VI. században. „Több mint 40 vízvezeték épült, amelyeket egész évben használtak, … nagyjából 1500 évvel ezelőtt. A talajban lévő lyukakat úgy alakították ki, hogy a szél egy sor földalatti csatornába fújjon be, amelyekben a föld alatti víztartó rétegekből származó víz folyik. A csatornák oda viszik a vizet, ahol szükség van rá, elsősorban a termőföldekre.
A vízvezetékek biztosították Nasca városának és a környező mezőknek a vízellátását, lehetővé téve a gyapot, a bab, a burgonya és más növények termesztését egy száraz vidéken.” (Wikipedia angol)
„Jelenleg a 42 meglévő vízvezetékből 29 még mindig vizet szállít.” (Wikipedia spanyol) Ezek egyike a Cantalloc, amely „a Nasca városától 4 km-re északra található spirális alakú, az altalajba lemenő szellőzőaknákkal rendelkezik, ami lehetővé teszi a talajvíz felszínre jutását.”
Nasca-megye egyébként a tengerparti sivatag egyik legszárazabb területe. 2019-ben kezdeményezték a nascai akvaduktok felvételét az UNESCO Világörökség listájára.
A Chauchilla-temetőben
A Peru Hop buszának indulásáig még volt néhány óránk, amit egy környékbeli kirándulásra használtunk fel. Ellátogattunk a Nascatól egy félórányi autózással elérhető, szintén a nazca kultúrához köthető Chauchilla-temetőbe.
Az odavezető út egy szép kis vidéki templom mellett ment el, illetve messziről egy helyi jellegzetes temetőre is rápillanthattunk.
A vidék abszolút kietlen, nekem mégis gyönyörű, …
… hiszen a változatos domborzat széles színskálával párosul.
A Nazca-sivatag kellős közepén vagyunk, megérkeztünk a Chauchilla-temetőbe, „amit az 1920-as években fedeztek fel, de az i. sz. 9. század óta nem használtak. A temetőben számos fontos sírhely található egy 600-700 éven keresztüli időszakból. A temetések kezdete i.sz. 200 körül volt, a nazcai kultúra régészeti forrásaként fontos helyszín.” (Wikipedia)
„A temetőt nagymértékben kifosztották a huaquero-k (sírrablók), akik emberi csontokat és kerámiákat hagytak maguk után szétszórva a környéken. A helyszínt 1997 óta védik a perui törvények. 1997-ben a szétszórt csontok és a kifosztott kerámia nagy részét visszarendezték a sírokba.”
„A sírokat családi csoportok számára építették. A holttestek különösen a sivatag száraz éghajlatának köszönhetően maradtak fenn ilyen figyelemreméltóan, de a temetési szertartások is hozzájárultak ehhez. A holttesteket hímzett pamutba öltöztették, majd gyantával lefestették, és sártéglából készült sírokban tartották. Feltételezik, hogy a gyanta távol tartotta a rovarokat, és lelassította a testből táplálkozó baktériumokat.”
„Ez lehet az oka annak az ezer éves testeknél tapasztalható magas fokú konzerválódásnak is, amelyekben még mindig van szőr és lágy szövetek maradványai, például haj és bőr.”
A megtalált sírokból túlnyomóan felnőttek maradványai kerültek elő, …
… de találtak gyermekcsontvázat is.
A temetőre egy híres film is hivatkozik
Ennek a cikknek az írásakor olvastam azt is, hogy ez a temető egy híres filmsorozat, az India Jones filmek egyik epizódjában, az „Indiana Jones és a kristálykoponya királysága” című filmben egy fontos helyszín. Az előbb idézett Wikipedia cikk is ír erről: „Bár a filmben nem nevezik nevén, a temetőt kifejezetten azonosítják a forgatókönyvben, a promóciós anyagokban és az emléktárgyakban. A temető ezen kitalált változata számos díszletelemmel rendelkezik, beleértve a maszkot viselő nazca őröket és egy rejtett, föld alatti sírkamrát. … A temető a Nazca-völgyre néző hegyfokon található, ahonnan a szereplők a híres Nazca vonalakra néznek.”
FRISSÍTÉS (2024.09.): Folyamatosan kutatják tovább azt a területet, ahol a Nazca-vonalakat felfedezték és egyre újabb vonalakat találnak, már a mesterséges intelligencia segítségével, ld. ebben az újsághírben.
