A Cordillera Blanca 6000+ csúcsai között (6/6)
– Chavín de Huantar, egy 3500 éves város
Történt: 2026. július
A város
Persze itt is a Főtérrel kezdtük, amelyen pálmák és kaktuszok fogadtak, mindez 3.000+ méteres t.sz.f. magasságban, de erről a furcsaságról már írtam a második részben.
A környező utcák pedig sokat megőriztek az egykori gyarmatosítók, a spanyolok építészetének hangulatából. De épp csak annyit sétáltunk itt körbe, hogy már a reggel 9 órai nyitásra odaérjünk a két megcélzott múzeum egyikéhez.
A régészeti lelőhely
Persze a kettő sorrendje adta magát, először a lelőhelyet kerestük fel, azután mentünk át a pár száz méterre felépített múzeumba, ahol a megtalált leleteket kiállították.
„A Chavín régészeti lelőhelyről kapta a nevét az a kultúra, amely i.e. 15. – 5. század között alakult ki a perui Andok ezen magas völgyében. … Chavín az andoki vallási világ szertartási és zarándokhelye volt, amely különböző szélességi körökről, távoli tájakról és különböző nyelvű embereket fogadott, így az Andok széles területén, egészen Peru északi, középső és déli partvidékein, az északi fennsíkon és a magaslati esőerdőkben elterjedt kultusz köré épülő ideológiai, kulturális és vallási konvergencia és terjesztés fontos központjává vált. …”
„… Chavín az egyik legkorábbi és legismertebb Kolumbusz előtti lelőhely, amely korának művészetét, valamint díszítő- és építési technikáit a legjelentősebb módon képviseli. A lelőhely szertartási és kulturális jellege nyilvánvaló építészeti, technológiai és szimbolikus alkotásaiban, amelyeket bevonatos, kőbányából származó kőből épült épületek és a terek körüli mesterséges teraszok jellemeznek, amelyek egy belső galériarendszert tartalmaznak, Dél-Amerikában példátlanul bonyolult szellőző- és vízelvezető hálózattal. Az épületeket és tereket rendkívüli esztétikai szintézist tükröző, buja antropomorf és zoomorf szimbolikus ikonográfia díszítette, amelyet sírkövekre, oszlopokra, gerendákra és monolit kőszobrokra faragtak dombormű formájában. …”
„… A Chavín régészeti lelőhely … a perui Andokban élő korai prekolumbiánus társadalmak építészeti, technológiai és szimbolikus alkotásainak kivételes példája. Látványa lélegzetelállító: teraszok és terek sorozatából áll, bonyolult belső folyosórendszerrel rendelkezik, és rendkívüli szépségű antropomorf és zoomorf ikonográfiai elemekkel díszített. …”
„… A lelőhely és tájképének teljessége és vizuális integritása nem szenvedett jelentős változásokat, amit a környező területeken folytatódó hagyományos mezőgazdasági tevékenységek is bizonyítanak. A környezeti tényezők jelentik a legfontosabb hatást a Chavín régészeti lelőhely integritásának megőrzésére, amelyek az idők folyamán rontották az építmények állapotát, ideértve a galériákban, a vízelvezető csatornákban és a belső szellőzőnyílásokban bekövetkezett földcsuszamlásokat is.
A legjelentősebbek a váratlan földcsuszamlások és a gleccsertavakból származó áradások által okozott árvizek (például az 1945-ös árvíz, amely részben eltemette a lelőhelyet), valamint a nagy erősségű és intenzitású földrengések (például az 1970-es földrengés).” (Forrás)
Az ókori létesítményt már az első spanyol krónikások is megemlítették az 1500-as években, majd az évszázadok során sok utazó, többek között Antonio Raimondi is készített leírást róla.
1945-ben egy sárlavina elborította és megrongálta a szentély építményeit, egyes területeken akár négy méteres felhalmozódást is okozva. A hordalékrétegek eltávolítása 1965-ig folytatódott, és korábban ismeretlen területeket tárt fel. 1966-73 között ásatásokat végeztek a helyszínen, majd a 70-es és 80-as években további régészeti projekteket hajtottak végre nemzetközi támogatások segítségével. (Forrás)
„A Tér közepén végzett legújabb kutatások és ásatások ünnepi temetkezésekre utaltak, lehetővé téve a Mosna folyó ősi medrének felfedezését, ami azt jelenti, hogy a folyómedret elterelték a tér megépítése érdekében.”
A lelőhely feltárása az évtizedek óta tartó régészeti munka ellenére sem teljes, távolról sem. De ami a látogatók számára megtekinthető, az így is monumentális.
Az Új Templom
A leglátványosabb épület a Négyzet Alakú Tér felett magasodó ún. Új Templom, vagy Vár (El Castilio). Chavín „különböző építményei különböző történelmi időszakokban épültek. … A komplexum egymást követő bővítésekből jött létre, kezdve egy eredeti épülettel, amelyet ‘ÖregTemplomnak’ neveznek, és amely a földalatti galériában található Lanzón monolit idolhoz kapcsolódik.” [ld. később] „Több évszázados használat után az ‘ÖregTemplomot’ elhagyták, és helyére az ‘Új Templom’ került, amely az ‘El Castillo’-ból és a ‘Plaza Cuadrada’-ból állt a hozzájuk tartozó platformokkal együtt.”
„… Ez a monumentális szektor alkotta a ceremoniális központ magját. Az építmények teljes egészében kőből épültek, sok közülük fehér gránitból (granodioritból), a több mint 30 km-re fekvő kőbányákból. A templomok meredek falú platformok sorozatából állnak, amelyek piramis alakú profilt alkotnak (5,3°-os dőlésszög).
A Vár, vagy Új Templom egy nagyobb piramis (71,0 m x 71,0 m), a komplexum legkiemelkedőbb épülete, nemcsak mérete, hanem kiváló állapota és az építésében megmutatkozó mesteri tudás miatt is, a Négyzet Alakú Teret (50,2 m x 50,2 m) szegélyezi. Úgy tartják, hogy a Raimondi-sztélé” [ld. később] „ezen a téren volt kiállítva, így ez volt a korszak fő huancaja, vagyis szent köve. …”
„… Visszatérve a főépületre, van egy fő portikusza, amelyet a Sólymok Portikuszának neveznek, kőfaragásokkal, előtte egy átrium és egy sor lépcső vezet fel a négyzet alakú térről. Vannak egyedi kőszobrok is, amelyek áthidalókként, oszlopokként vagy sztélékként szolgálnak, és Chavín stílusú alakokkal vannak vésve. …”
„… Szinte az összes épületét és melléképületét aprólékosan építették oszlopokkal, párkányokkal, áthidalókkal, obeliszkekkel és szobrokkal, amelyeket a falakra vagy terekre helyeztek, a szertartási tereket gyönyörű környezetté alakítva, amelyet a Chavín- panteont benépesítő istenek és démonok képei díszítettek.” (Forrás)
Tovább az Öreg Templomhoz
Az Új Templom részben az Öreg Templomra épült, kb. i.e. 800 körül. Utóbbi egy U-alakú építmény, amelynek belső részét már a Köralakú Tér foglalja el. Az Öreg Templom ezt öleli körbe, a látogatók csak az Új Templom alatti részét nézhetik meg belülről.
A Köralakú Tér is minden bizonnyal nagyon díszes volt. Ennek ékes bizonyítéka a fenti képen látható, tetővel fedett szakasz alatti falburkolat részlete a következő fotón.
„Az Öreg Templom a legrégebbi templom, U alakú. Belül kiterjedt átjáró- és kamrahálózat található, amelyek teljes egészében kőből épültek. …”
„… A tereket betöltő félhomályban szokatlan fénysugarak törnek át stratégiailag elhelyezett csatornákon, amelyek a külvilággal csatlakoznak. Már több méterről is tisztán hallani lehet egy ember hangját, mintha közvetlenül melletted állna.” (Forrás)
A föld alatti folyosók két szinten egymás felett húzódnak. Az Új Templom szintjeivel együtt az építmény teljes magassága kb. 34 méter (!!!) lehetett.
Sok piramist meglátogattunk már (pl. Mexikóban vagy Guatemalában), de ez az első olyan helyszín, ahol ilyen föld alatti folyosókat és kamrákat láthattunk.
Az egyik ilyen belső átjáróban még mindig megtalálható a híres monolit, a „Lanzón” (a többit átvitték a múzeumba, ld. később).
„A monolitok hatalmas , egy darabból álló szobrok. Ennek a típusnak a legszebb példája a Lanzón-monolit, amely szabálytalan gránitból faragott, 4,53 méter magas, és az Öreg Templom földalatti járatainak kereszteződésénél található. Kés alakú vágóéle, amely a bálvány arcával megegyezik, kelet felé mutat.
Egy antropomorf istenséget ábrázol, akinek hatalmas, kígyók által formált szőrrel borított macskafeje a szobor térfogatának egyharmadát foglalja el. Szája éles agyarakkal és vad tekintettel rendelkezik; teste rövid és vastag, végtagjai kicsik, bal keze lefelé mutat, jobb keze felemelt, ujjai kinyújtva. … Ez a Chavín-kultúra legnagyobb fennmaradt szobra vagy monolitja.” (Forrás)
Szobrászat
„A művészi szobrászat kiegészíti Chavín építészetét. Monolitok, csapfejek, sztélék vagy sírkövek, obeliszkek és párkányok képviselik; mindegyiken magas és mély domborművekbe vésett alakok láthatók, amelyek mitológiai lényeket ábrázolnak. …”
„… A párkányok kisebb szobrok, mint az előzőek, és valószínűleg a sztélék részét képezték. …”
„… A csapfejek kör alakban faragott szobrok, amelyek macskafélék, kígyók és madarak fejét ábrázolják, emberi vonásokkal kombinálva. ‘Csapfejeknek’ azért nevezik őket, mert egy kiálló, szögszerű szerkezetben végződnek, amely lehetővé tette, hogy szimmetrikus közönként könnyen beágyazhatók legyenek a Chavín-templom vagy -vár homlokzatába. Az egyik elmélet szerint a templom őrei voltak. Különböző állagú homokkőből, kvarcitból és gránitból faragták őket.” (Forrás)
Ezekből a csapfejekből az Új Templom oldalának minden második köve után beillesztettek egyet, de most csupán a fenti képen látható egyetlen darabot hagyták meg, a többi megmaradt darabot átvitték a múzeumba.
Museo Nacional Chavín
Csak egy kis részt láthattunk volna a chavín leletekből, ha kihagytuk volna a 2008-ban felavatott múzeumot.
Ez már a harmadik ilyen létesítmény a leletek bemutatására. Az elsőt még 1940-ben nyitották meg, csupán 25 m2-en. A második már sokkal nagyobb volt 30 évvel később, de azt 1980-ban a Fényes Ösvény nevű forradalmi mozgalom bombatámadása miatt be kellett zárni (erről a korszakról is írtam egy cikket). A jelenlegi múzeum a japán kormány adományának köszönhetően épült meg, majd egy felújítás után 2017-ben nyílt meg ismét.
A csapfejek
A belépő látogatót több termen keresztül a régészeti komplexumban talált csapfejek fogadják.
A következő termek egyikében ismertető is olvasható a 6 típusba sorolható szobrok „evolúciójáról”, ami a sámán átalakulásának stációit mutatja a tudatmódosító szer (pl. ayahuasca) elfogyasztása után.
Eszerint:
1. TÍPUSÚ CSAPFEJ – Emberi fej.
2. TÍPUSÚ CSAPFEJ – Emberi fej hajjal, kígyó és orrváladék. Ez az első jelenség a kaktuszital elfogyasztása után.
3. TÍPUSÚ CSAPFEJ – Emberi fej az átalakulás előrehaladott állapotában. A transzban a sámán élesíti érzékeit és kapcsolatot teremt természetfeletti lényekkel.
4. TÍPUSÚ CSAPFEJ – A sámán elsajátítja a jaguár, a sas és a kígyó tulajdonságait. Egy hibrid lény feje.
5. TÍPUSÚ CSAPFEJ – A hibrid lét feje. Természetfeletti lénnyé változva a sámán uralkodik az égen, a földön és az alvilágon.
6. TÍPUSÚ CSAPFEJ – Macskafej. A sámán valószínűleg jaguárrá, rettegett ragadozóvá válik, ami a Chavín-világkép végső hatalmát szimbolizálja.
Egy másik teremben látható a komplexum makettje, amelyen többek között az alatta megtalált alagútrendszert is bemutatja.
Több teremben sorakoznak a megtalált sírkövek, gazdagon faragott sztélék is, egyik szebb, mint a másik.
Hasonló stílusú csodálatos domborműveket láttunk korábban Sechinben is.
A múzeumban láthatóak még a feltárásokból származó kerámiák és használati tárgyak, de ezeket csak épp egy-egy fotóval mutatom meg.
A legérdekesebbek egyike az alábbi, ahol antracitból készült tükröket lehet látni.
Ezeket az Öreg Templom járataiban használták a fény továbbítására.
2001-ben találtak 20 ún. kagylótrombitát is, amelyekből 19-et itt ki is állítottak.
A tároló feliratának fordítása:
„A pututó hangja, amelyet kórusban fújnak a kör alakú téren vagy a galériákban, olyan mély és erőteljes, hogy átalakító hatással lehetett az ott összegyűltek érzelmeire.
Ezt Miriam Kolar szakember kutatásának köszönhetően tudjuk, aki pszichoakusztikai eszközökkel és módszerekkel elemezte a hangok keletkezését, továbbítását és érzékelését a Chavín szertartási központ belső és külső környezetében.”
Ez a kecsua nyelven pututonak nevezett hangszer „egy andoki fúvós hangszer, amelyet eredetileg egy tengeri csiga (Lobatus galeatus) alkot, amely elég nagy volt ahhoz, hogy erős hangot tudjon kiadni.” (Forrás)
A híres sztélék
Három híres sírkövet (sztélét) is meg lehet közelről tekinteni. Az első az ún. „Tello-obeliszk, egy monolitikus, téglalap és prizma alakú gránit szobor, amely a késő formatív időszakra, az i.e. 900 – 200 közötti időszakra datálható. Trinidad Alfaro fedezte fel 1908-ban. 1919-ben Julio C. Tello régész vizsgálta elsőként tudományosan, kiemelve jelentőségét, és róla nevezték el. …”
„… Felületét összetett és stilizált faragott minták borítják, amelyek két fő, ellentétes nemű ikeralakot, valamint a chakana szimbólumhoz, állatokhoz és növényi elemekhez, például virágokhoz, szárakhoz, gyümölcsökhöz és magokhoz kapcsolódó ábrázolásokat mutatnak. Funkciója vita tárgyát képezte azok között, akik felfedezték.”
A második a Lanzón-monolit másolata, hiszen az eredeti helyszínen található (ld. feljebb).
„… Különös alakjának oka máig vita tárgya. Valószínűleg agyar formáját utánozva faragták, és talán az Öreg Templom fő istensége volt, és úgy tűnik, hasonló a Raimondi-sztélén ábrázolt istenhez (a fő különbség az, hogy nem hord botot). … Estanislao de Vega Bazán 1657-ben feljegyezte egy földalatti templom leírását, melyben földalatti kamrák és nagy faragott kövek voltak, és ahol Guari istent imádták.” (Forrás)
A leghíresebb a Raimondi-sztélé, „egy paralelepipedon alakú kőmonolit vagy szobor , amelynek egyik oldala alacsony domborműves díszítéssel rendelkezik, és egy mitikus lényt ábrázol. 1840 körül Timoteo Espinoza fedezte fel Chavín de Huántarban. Raimondi-sztélének Antonio Raimondi (1824-1890) olasz természettudós és földrajztudós tiszteletére nevezték el , aki 1874-ben Limába szállította tanulmányozás és megőrzés céljából, majd … 1881-ben megmentették a chilei megszálló csapatok fosztogatásától, mert a földre zuhant, és csak a sima hátulja látszott. A fosztogatók egy egyszerű, értéktelen kőlapnak hitték.
Ez volt az első Chavín-stílusú tárgy, amelyet feltártak. Egy 1,98 méter magas, 74 centiméter széles és 17 centiméter vastag gránitlap, amelynek egyik oldalán egy faragás ábrázolja a Chavín nép fő istenségét az Új Templom korában. Az alak egy álló, antropomorf macskaistenség, előre néz, kinyújtott karokkal, mindegyik kezében egy botszerű tárgy. A kezek és a lábak karmokban végződnek. Az alak a Tiwanaku kultúra Napkapuján ábrázolt Wiracocha istenre hasonlít, mivel ő is két botot, vagyis sétabotot tart.” (Forrás)
Még fontos megemlíteni, hogy sokáig az amerikai földrész legrégibb kultúrájának tartották Chavínt. Egészen addig, amíg 1984-ben fel nem fedezték Caralt, az 5000+ éves várost.
Hazafelé
A múzeumból már egyenesen vissza, Limába indultunk. Tudtuk, hogy hosszú órák várnak ránk, hiszen 450 km az út, és még aznap haza kellett érnünk.
Chavín de Huantarból természetesen ismét a Cordillera Blanca hegyein keresztül vezetett az út. Ezek most a korábbiakhoz képest alacsonyabbak voltak, nem is hóval fedettek, De itt is volt egy rövidebb alagút kb. 4.500 méteren, a Cahuish. Még annak bejárata előtt fotóztam a fenti két képet, amelyen az ún. Fehér Krisztus szobra látható.
Szép tájakat még ezen az útvonalon is bőven láttunk, …
… de ezekből már csak két képet teszek ide.
Az egyik az először épp csak kikandikáló messzi csúcs a Nevado Huantsán, …
… amely néhány kilométerrel később teljes pompájában elénk tárult, ezzel búcsúztatva a Cordillera Blanca hegyeit, és az erről szóló cikkeim sorát is.
A következő cikkemnek pedig épp Chavin de Huantar adja az apropóját, szeptemberben jártunk ugyanis egy újabb múzeumban, amely az 1997-ben történt „Chavin de Huantar akció” bemutatásának szenteltek.