A Cordillera Blanca 6000+ csúcsai között (5/6)
– a Huascaran Nemzeti Parkban, át a hágón
Történt: 2026. július
A Huascarán Nemzeti Park
Yungayból indulva tehát Carhuazban fordultunk rá a nemzeti parkon átvezető útra. Ez az előző napokon megismert útviszonyokhoz képest egy nagyságrenddel jobb, végig aszfaltozott és igen jó minőségű.
Hamar óriási sziklafalak közé vezetett az utunk. Csak kapkodtuk a fejünket, és nagy előny volt, hogy az autónk panorámatetején keresztül is kiláthattunk.
Bár a nemzeti park egyes részeibe több útvonalon keresztül is be lehet hajtani, csak itt, a Catay nevű falu után, már 3.500 méteren hoztak létre „hivatalos” bejáratot, ami persze a belépődíj beszedésével is együtt járt.
Már a korábbi cikkekben is írtam arról, milyen kegyes volt hozzánk az időjárás. Ezen a napon is gyönyörű napsütés kísért minket végig.
Szerencsére nem nekem kellett az autónkat vezetni, így figyelhettem csak a tájra és közben nyomogathattam kamerám gombját kedvemre.
Fel a hágón
Egy hosszú völgy (Quebrada de Ulta) után nekiindultunk a hágónak, aminek a tetejére (utólag megszámoltam!) 26 darab 180°-os kanyarból álló szerpentin vitt fel, 700+ méter szintkülönbséggel. A GPS ezt jól megmutatta:
Az úton persze nem voltunk egyedül. Azon nem lepődtünk meg, hogy sok szóló vagy csapatokba verődött motorost láttunk, …
… de igencsak kikerekedett a szemem, amikor már bőven 4.000 méter fölött két biciklis túrázóval is találkoztunk.
Ahogy egyre feljebb értünk, tárult elénk a magunk mögött hagyott völgy és a mögöttük terpeszkedő hatalmas havas csúcsok.
A fenti első képen kb. 3.200 méter szintkülönbség van az Ulta-völgy szintje és a Huascaran csúcsa között.
Nem nagyon tudtam, hova kapjam a fejem ennyi csodás havas csúcs között.
Sokszor „kellett” megállnunk, hogy újabb és újabb fotók készülhessenek.
Nézzük meg ezt a szakaszt videón is.
Mirador Ulta
Azután felértünk egy olyan szintre, ahonnan szinte az egész völgyet be lehetett látni.
A hágótól jobbra, kelet felé egy újabb csúcs, a Contrahierbas (5.955 m) mutatta meg magát.
A Mirador Ulta pazar kilátást nyújt majdnem 360°-ban, ebből igyekeztem a telefonommal is befogni minél többet.
Egy videósnitt a kilátóból, ebben a teljes 360°látható..
Át az alagúton
A kilátótól már igazán csak „néhány” kanyarra van a Punta Olimpica nevű alagút.
Persze addig sem álltam meg, hogy újabb képeket ne lőjjek.
„A Punta Olímpica alagút … az 1.384 méteres hosszával Peru második leghosszabb sziklába fúrt közúti alagútja, 4.736 méteres tengerszint feletti magasságával pedig Amerika legmagasabban fekvő, és a világ ötödik legmagasabban fekvő alagútja, amelyet csak a Kínában, Tibeten áthaladó alagutak előznek meg, de 2013 és 2019 között tartotta a legmagasabban fekvő alagút rekordját. … 2013. augusztusában avatták fel.” (Forrás)
Menjünk át rajta!
Lefelé a lejtőn
Az alagút túloldalán sem unatkoztunk.
Az algút tehát 5.800-6.000 méter magas hegyek vonulata alatt ment át, így amint visszanéztünk, továbbra is csak ámultunk és bámultunk.
Néhány száz méterre az algúttól egy szép gleccsertónál (Laguna Belaúnde) időztünk pár percet, …
Majd nekiindultunk a túloldali szerpentinnek.
Sohasem lehettünk biztosak abban, vajon a következő kanyar után többet vagy kevesebbet fogunk látni a tájból. A következő kép kedvéért például…
… néhány kanyar erejéig visszaautóztunk, hogy a tó (Laguna Yanarraju) tükre is láthatóvá váljon. Szerintem megérte.
Nézzük meg a völgybe tartó utat videón is.
Már le is értünk ismét kb. 3.400 méterre és egy picike, de gyönyörű városkába.
Chacas
Amikor eredetileg az útvonalat terveztem, nézegettem fotókat a neten az esetleges megállókról, ezek alapján be is választottam Chacast ezek közé, de azok a fotók alig árulták el nekem előzetesen, milyen szépség vár ott ránk.
„Lakosainak száma körülbelül 2.500. A terület első lakói félnomád csoportok voltak, akik a késő archaikus időszakban (i.e. 2000) érkeztek, … beolvadtak a Chavín és a Recuay kultúrákba, ellenőrizve a perui partvidék, a Callejón de Huaylas és a Közép-dzsungel közötti kereskedelmi útvonalakat . Ezek a számban növekvő csoportok a Wari birodalom részévé váltak, és e kultúra hanyatlása után … a Wari területet hosszú ellenállási kampány után beolvasztották az Inka Birodalomba.
Az inkák jelenléte Chacasban azonban rövid volt a spanyol konkvisztádorok 1532-es érkezése miatt, akik az Andok Birodalom feloszlatása és Peru alkirályságának megalapítása után 1572-ben megalapították a San Martin de Chacas nevű várost. …”
„… Az óváros megőrizte eredeti, andalúz hatású építészetét, macskaköves utcákkal és fehér házakkal, nyeregtetővel, erkéllyel valamint neobarokk és neorepublikánus faragványokkal díszített ajtókkal. …”
„… A város főtere, az Ugo de Censi, nevezetes központi gyepterületéről, amelyet bikaviadalokra (a bikák megölése nélkül) és lovas szalagversenyekre használnak a védőszent augusztusi ünnepén.” (Forrás)
Amikor megláttam ezt a teret, majd elkezdünk sétálni a környező utcákban, az jutott eszembe, hogy a kisváros hangulata nagyon közelít Cusco óvárosához.
Engem nagyon megfogott, számomra biztosan beletartozik a három legszebb perui város közé (Ayacuchoval együtt).
A főtéren, amit 2018-óta egy olasz misszionáriusról Ugo de Censi-térnek neveznek, a legfontosabb épület a Nagyboldogasszony-szentély (Santuario de Nuestra Señora vagy Mama Ashu), „egy katolikus templom. … Építését ágoston-rendi evangélisták kezdték 1572-ben egy preinka szentély helyén. Az 1750-es években bővítették, és ekkor épült a főoltárkép, valamint két kisebb, aranyozott oltárkép is. …”
„… A templom 1940-ben jelentős felújításon esett át, majd 1955 és 1968 között nagyobb rekonstrukcióra került sor. Az építmény azonban nem bírta ki az 1970-es ancashi földrengést, amely nagy részét elpusztította. Ebben az állapotban maradt az 1980-as évek végéig, amikor Ugo de Censi plébános és az általa vezetett olasz ifjúsági önkéntes mozgalom vezetésével fokozatosan lebontották és modern építési technikákkal újjáépítették. …”
„… Belül felbecsülhetetlen értékű gyarmati művészeti alkotások emelkednek ki, mint például a Chacas főoltárképe , amelyet aranyozással borítottak és az 1750-es években építettek. Itt nyugszik … Ugo de Censi olasz-perui misszionárius pap, akit 2018-ban temettek el.” (Forrás)
Az egyik mellékoltár beugrója felett láttam meg ezt az eklektikus festményt, amelyről már csak a képek feldolgozása közben, kinagyítva vettem észre, hogy archaikus vallási jelenetek mellett a jelen profán mindennapjainak elemeit is megörökíti (ld. a kép jobb oldalán egy teherautó platójáról épp mosógépet pakolnak le).
Tovább Chavín de Huantarba
Aznapra még mindig hátramaradt nekünk 116 km az útitervünkből, pedig már bőven délutánba hajlott.
Itt már nem igazán szándékoztunk megállni. Igyekeztünk, hogy minél kevesebb kilométer maradjon sötétedés utánra.
Az út ismét kissé magasabbra vezetett, nagyjából itt is kopárak a hegyek.
Az alkonyi nap még megajándékozott minket egy gyönyörű látvánnyal, …
… a Huachucocha nevű 4.400 m magas hegy lábánál, 4.250 méteren fekvő Laguna Huachucocha tárult elénk. Azután pedig az út derékszögben jobbra fordult, így egy másik szögből is megláthattuk a tavat, …
… alkonyi fényben. Innen még mindig 70+ kilométer várt ránk, ami az itteni útviszonyok miatt 2,5 óra autózást jelentett, így öreg este lett, mire Chavín de Huantarba értünk.
Arról a 2500-3000 évvel ezelőtti településen látott régészeti lelőhelyről már a következő cikkben fogok csak írni.