Farsangi kirándulás Cajamarcaba (1/2)
– kaland a hegyeken át és a város felfedezése
Történt: 2025. február
A farsang farkához (a hamvazószerda előtti 6 napos időszak), a farsangi ünnepek csúcspontjához közeledve írok most egy tavalyi farsangi kirándulásunkról Cajamarcaba, a perui „karneválok fővárosá”-ba, ahol az ország egyik legnagyobb és legjobban várt farsangi mulatságát tartják meg minden évben. Az élmény leírása egy cikkbe nem fér bele, így ez most csak az első rész.
Végig a világ egyik legfélelmetesebb közútján
Az eredetileg csupán két napra tervezett kiruccanást megtoldottuk még egy nappal úgy, hogy beiktassuk a gyönyörűnek ígérkező hegyi utazást is Chachapoyas és Cajamarca között. A Chachapoyas Birodalom földjén már jártunk, de ez az útszakasz akkor nem fért bele a programunkba.
Ezt a nagyjából 300 kilométeres, többségében 3.000+ méteres hegyek között kanyargó utat a világ egyik legveszélyesebb közútjának tartják. Az alábbi jellemzői miatt érdemelte ki hírnevét:
- Extrém terepviszonyok: Az út több ezer méteres szintkülönbségeket győz le, miközben mély kanyonokon (például a Marañón-folyó völgyén) halad keresztül.
- Szűk keresztmetszet: Sok szakasz mindössze egy autó szélességű, ahol a járműveknek centikre a több száz méteres mélységtől kell elhaladniuk egymás mellett.
- Időjárási kockázatok: A heves esőzések gyakran okoznak földcsuszamlásokat és útbeomlásokat, különösen a novembertől áprilisig tartó esős évszakban.
- Hiányzó biztonság: Jellemzőek az éles kanyarok, a szalagkorlátok szinte teljes hiánya és a beláthatatlan szakaszok.
Bár az utóbbi években történtek útburkolási munkálatok és fejlesztések, az útvonal továbbra is komoly kihívást jelent a tapasztalt vezetők számára is, és a helyi busztársaságok sofőrjeit nagy tisztelet övezi a szakasz biztonságos teljesítéséért.
Nos nem indult túl jól az utazás, mert a Chachapoyasba tartó repülőnk erős másfél órás késéssel érkezett meg. Gondoltuk, hogy ez még nem olyan nagy baj, legfeljebb késő este érkezünk majd meg a cajamarcai szállásra a Google Maps szerint kb. 10 órás autózás után.
Igen ám, de leszálláskor kiderült, hogy ott bizony órák óta esik az eső, a látótávolság sem túl nagy. No mindegy, a bérelt autónk a sofőrrel együtt már várt ránk (saját magunk nem vállaltuk volna a vezetést), elindultunk.
Szűk úton a folyó mellett
Földcsuszamlás
Talán egy órányit sem autóztunk még, amikor megállítottak minket, nem engedtek tovább. A többi autóstól megtudtuk, hogy az eső miatt az út mentén két szakaszon is hegyomlás következett be. Meg kell várni a munkagépeket, hogy eltakarítsák.
Munkagép takarítja el a földcsuszamlás hordalékát
Munkagép takarítja el a földcsuszamlás hordalékát
Ez nem sok jót ígért. Sofőrünk elmondta, hogy visszafordulhatnánk és egy másik utat választhatnánk, de időben nem lenne lényeges különbség, ráadásul pont az maradna ki, amiért ezt az utat választottuk. Így hát vártunk. És vártunk. És vártunk.
Nagyjából négy-öt órát rostokoltunk az út felszabadítására várva és végül már közeledett az este, mire elindulhattunk.
Áthajtunk a viharvert szakaszon Fotó: Bács Edit
Áthajtunk a viharvert szakaszon
Mit mondjak, nem volt kellemes látvány, amikor áthaladtunk a földcsuszamlásos szakaszon, ahol a hegyre felnézve láttuk, hogy még mozog és hallottuk is, ahogyan kődarabok hullanak le a mögöttünk jövő autó tetejére.
Esteledik
Az egyik hágó tetején 3600 méteren, körülbelül félúton
Az eső ugyan nagyjából elállt, de hamar besötétedett. Már előtte is hamar világossá vált, hogy semmit nem fogunk látni a környékből.
Ez így is lett, helyette végigszurkoltuk az utat az autó lámpafényénél, hogy ne történjen semmi baj. Hogyan is nézett ki, amit a hátsó ülésről láttunk? Ez a videó bemutatja 4,5 percben:
Videó: Bács Edit és Gosztonyi Gábor
Végül hajnali négykor érkeztünk meg holtfáradtan a szállásunkra, hála érte a kiváló sofőrünknek, aki biztonságosan végigvezette a teljes utat, alig-alig tartva szüneteket.
Karneválzajra ébredtünk
Nem sokat tudtunk aludni, mert a koradélelőtti órákban még a negyedik emeleti szobánkba is beszűrődtek az utcai események zajai.
Kilátás a városra a szállásunk tetőteraszáról
Az ablakon kipillantva láttuk az okát is. Elindult a helyiek minden évben megrendezett festékszóró és vízfröcskölős bulija.
Festékkel és vízzel lövöldöző srácok integetnek nekem a szomszéd ház tetejéről
A szomszéd ház tetejéről festékkel és vízzel lövöldöző srácok
Nekem persze hamar kiment az álom a szememből és elkezdtem fotózni az eseményeket.
Csapatba verődött fiatalok festékesvödrökkel
Csapatba verődött fiatalok festékesvödrökkel
Volt ugyanis már alkalmam egy évvel korábban egy hasonló helyzetet végigfotózni, amikor a Chachapoyas Birodalom földjén karneválba csöppentünk.
Utcai festékcsata
Festékárus és kuncsaftjai
Ez a muri arról szól, hogy az általában középiskolás korú vagy annál kicsit idősebb fiatalok csapatokba verődve járják az utcákat festékes vödrökkel felszerelve és szinte minden arrajárót, de főként a többi utcai csapat tagjait próbálják minél több festékkel bekenni.
Senki és semmi nem nem ússza meg, hogy összekenjék
Összekent autók Fotó: Bács Edit
A festékszóráson kívül sokan hatalmas vízipisztolyokkal locsolják a többieket, sőt a házak tetején, a ruhaszárító teraszokat elfoglaló csapatok lufiba töltött „vízbombákkal” veszik célba az utcán járókat. Mindeközben sok csapatban vannak zenészek (dobos és fúvósok) akik igyekeznek minél nagyobb zajt csapni a hangulat emelése céljából.
Ez így néz ki élőben:
A szállásunk házigazdáitól kaptunk is egy jótanácsot, hogy ne nagyon akarjuk elhagyni a házat, ha jót akarunk magunknak. Ezt néhány órára meg is fogadtuk. De szerencsére a környékünk eléggé elcsendesült, meg hát a gyomrunk erősen jelezte is az ebédidőt.
Mégis bemerészkedtünk a városba
Így nagyon óvatosan, mindenféle B-tervet is felállítva kiléptünk az utcára és egy közeli étteremben ebédelve megtapasztaltuk, hogy annyira már nem vészes a helyzet, a festékdobálásnak gyakorlatilag vége.
Éneklő és zenélő csapat utcai vonulása
Esőköpenyben sétáló gyalogosok a festékszórás ellen védekezve
Az utcákon ettől még rengetegen jártak. A csapatok most már csak zenéltek, énekeltek, a többiek pedig (mi is) esőkabátba burkolózva jártak, minden eshetőségre felkészülve.
Végül úgy ítéltük meg a helyzetet, hogy elég biztonságos továbbmenni a városközpontba, hogy kicsit körülnézzünk.
Egy kis városnézés
Az első, ami feltűnt, már a szállásunkról kilépve is, hogy azok a háztulajdonosok, akik meg akarták úszni, hogy a murit követően újra kelljen festeni a házukat, nagyjából az első emelet szintjéig hatalmas fóliákkal beterítették a házuk falát.
A mi szállásunk például hajnali megérkezésünkkor még nem volt befedve, de reggelre már körbefóliázták, hogy az egyébként teljesen frissen átadott szálloda külső homlokzatát megvédjék a brutális festéktömegtől.
Védőfólia a festéktámadások ellen
Védőfólia a festéktámadások ellen
Beljebb a városban pedig lépten nyomon tapasztaltuk a festékkomandók munkáját.
Agyonfestékezett járművek
Agyonfestékezett járművek
Még szerencse, hogy valószínűleg csak olyan festékek használatát engedélyezik a városban, ami vízzel lemosható, de akkor is szép munka lehet ennek maradványait eltávolítani házról, autóról.
A Plaza de Armas és környéke
Minden latin-amerikai város felfedezését a főtéren, a Plaza de Armason érdemes kezdeni, mi is ide tartottunk.
A Szent Ferenc templom a Főtéren (épült: 1699)
Feljárat a Nuestra Señora De Fátima kápolnához
A főtéren a tömeg mellett már látható volt a másnapi karneváli menetre való felkészülés, de erről kicsit később.
Nyilván a karnevál miatt már zárva volt, így nem jutottunk be az 1699-ben megnyílt Szent Ferenc templomba, de a szomszéd utcából nyíló sétát sem vállaltuk be a helyiek számára jelentős vallási központként működő Szent Apolónia kápolnához, pedig bizonyára szép kilátás nyílt volna számunkra a fölötte található kilátóból.
Kilátó a városra a Nuestra Señora De Fátima kápolna felett
Clon figura a Főtéren
Körbejártuk viszont a karnevál miatt ideiglenesen felállított többméteres farsangi clon figurát, amelyet este ki is világítanak (ld. később, a magyarázat pedig a következő részben).
A cajamarcai székesegyház is a Főtéren található.
A Szent Katalin székesegyház homlokzata
A Szent Katalin székesegyház homlokzata
Ez a Santa Catalina katedrális. A perui barokk építészet egyik legszebb példájának számít, építése 1682 és 1762 között zajlott. A homlokzat vulkáni kőből készült, és bonyolult faragványokkal díszített, amelyek kerubokat, madarakat, szőlőindákat és gránátalmákat ábrázolnak. A harangtornyok befejezetlenek maradtak. (Forrás)
A Szent Katalin székesegyház belső tere
A Szent Katalin székesegyház főoltára
Belsejében pedig egy aranylemezekkel bevont főoltár látható.
Karneváli hangulat a belvárosban
Karneváli hangulat a belvárosban
Az utcákon járva hamar észrevettük a helyi jellegzetes kalapviseletet. Ezt a típust a Cajamarca régió bennszülött lakosai viselik, fiatalok és idősek egyaránt. Főként a helyi nők körében elterjedt, de férfiak is hordják.
Cajamarcai kalapot viselő fiatal nő
Cajamarcai kalapot viselő nagymama az unokájával
Cajamarcai kalapot viselő idős asszony
Cajamarcai kalapot viselő idős asszony
A kalapok jellegzetessége, hogy pálmarostból (vagy szalmából) készülnek, hagyományos technikákkal, kézzel fonva. A legfinomabb szalmakalapok annyira szorosan szőttek, hogy vízállóak. Kulturális szimbólum is, a „sombrero cajamarquino” a regionális identitás és hagyomány szimbóluma.
Cajamarcai kalapot viselő utcai árus
Cajamarcai kalapot viselő asszonyok
A Főtéren és környékén természetesen kézműves vásárt is rendeztek (ezt szinte minden nagyobb ünnep környékén tapasztaltuk Peru más városaiban is). Itt láttam meg, hogy a standok mellett az asszonyok nem töltötték az időt hiába vevőre várva, hanem termelték az újabb darabokat. Nézzük csak:
Láttuk, hogy a délután folyamán már nem kell semmi attrocitástól tartanunk, így megcéloztunk néhány műemléket és múzeumot.
Iglesia Belén
Az első ilyen a cikk nyitóképén is szereplő Betlehem-templom (Iglesia Belén) volt.
Cajamarcai kalapot viselő utcai árus a Betlehem-templom előtt
A Betlehem-templom homlokzata
Ez voltaképpen egy több épületből álló műemlékegyüttes. Építése 1672-ben kezdődött, több mint hét évtizeden át tartott 1744-ig. A főtemplomon kívül két épületcsoportból áll: a Férfi Kórházból, melynek temploma szintén Belén, és a Női Kórházból.
A Betlehem-templom belső tere
A Betlehem-templom kupolája
„A templom építése 1699-ben kezdődött, és 1705 körül fejeződött be. Homlokzata barokk stílusú faragott kő, befejezetlen tornyokkal, harmonikus árkádokkal és oldalsó támpillérekkel. Egyhajós, melynek belsejét polikróm domborművek bősége díszíti, beleértve rombuszokat, különféle díszeket, virágokat, harcosokat, evangélistákat és hatalmas szemű angyalokat, amelyek látszólag támasztják a rendkívüli kupolát, tele angyali arcokkal, levelekkel, volutákkal és stilizált csillagokkal. …”
A Betlehem-templom mennyezete
A Betlehem-templom belső tere
A templom főhajója melletti udvar a Férfi Kórház épületébe vezet.
A Betlehem-templom melletti udvar szökőkúttal
„… A Férfi Kórház a templomhoz kapcsolódó épület. Kápolna alakú, dongaboltozattal, alaprajza keresztet formáz. Az épület vastag kőfalai között kis fülkék találhatók, amelyeket betegek elhelyezésére használtak. Jelenleg egy orvosi múzeum működik ebben az épületben, amely egy nagy udvaron keresztül közelíthető meg. … „
A Betlehem-templom melletti udvar árkádsora
A Betlehem-templom melletti udvar faragott kapuja
„… A Női Kórházat egy utca választja el a beléni műemlékegyüttes többi részétől. Díszes homlokzata két négysoros kariatidájáról nevezetes. …”
A Belén Női Kórház udvara
A Belén Női Kórház belső tere
„… Belül egy tágas, dongaboltozatos csarnok található, amely kis fülkéket tartalmaz, amelyeket egykor beteg nők elhelyezésére használtak, ma régészeti múzeum.” (Forrás)
A Női Kórház dongaboltozata
A Női Kórház csarnoka
Az épületben látható régészeti emlékeket mi is megszemléltük.
A Kuntur Wasi lelőhelyről származó aranyleletek (Chavin, i.e. 800 – 500)
Aranykorona emberi arcok ábrázolásával a Kuntur Wasi lelőhelyről (Chavin, i.e. 800 – 500)
Jól jellemzi Peru hatalmas gazdagságát (akár többezer éves) régészeti leletekben, hogy szinte minden városban láttunk eddig egy-egy régészeti múzeumot, amelyek bővében vannak az értékes tárgyaknak, akár arany vagy ezüst leleteknek is, mint például a fenti képeken.
Csecsemő múmiája a múzeumban
Népi viseletek az egyik tárolóban
Ugyanebben a múzeumban a régészeti leletek mellett találtunk egy valószínűleg időszaki kiállítást is, ami a cajamarcai karneváli öltözeteket és azok szimbolikáját mutatta be.
A cajamarcai jelmezek történetét bemutató kiállítás
A cajamarcai jelmezek történetét bemutató kiállítás
Nagy tablókon magyarázták el az egyes ruhatípusok kialakulásának történetét és használatát.
A cajamarcai jelmezek történetét bemutató kiállítás
A cajamarcai jelmezek történetét bemutató kiállítás
Már itt érezhető volt, hogy a hivatalos parádé várhatóan nagyon sokszínű lesz.
A helyszín
A karnevál hivatalos programja szerint másnap, vasárnap volt a felvonulás.
A karneváli felvonulás egyik utcája feldíszítve
A karneváli felvonulás egyik utcája kordonokkal
Nem csak a Főtéren, ahova körben tribünöket helyeztek el, hanem a várható vonulási útvonalat magába foglaló utcákon is már mindenfelé kihelyezték a kordonokat.
A tribünökön számozott helyek álltak rendelkezésre és a helyre szóló jegyeket a helyszínen árusították. Szerencsére még szombat délután is bőven lehetett válogatni a várhatóan jó kilátást biztosító helyek közül.
Parázson sült malacpecsenye (chancho al palo)
A főtéri clon-figura kivilágítva
Már hamar be is sötétedett, így először ettünk egy kiváló, nyílt tűzön sütött malacpecsenyét (ld. a fenti képen), ami egy jellegzetes perui étel, és amit főtt krumplival valamint ecetes hagymával körítenek, …
A Szent Katalin székesegyház esti fényben
… végül még egyszer körbesétáltunk a Főtéren, megcsodálva a katedrális esti kivilágítását.
A karneváli felvonulásról a következő részben lesz szó.
