Tiahuanaco – egy preinka kultúra központja Bolíviában
Történt: 2019. április
A bolíviai fővárostól, La Paz-tól egy órányi buszozással lehet eljutni erre a lenyűgöző régészeti lelőhelyre, amit az eredeti ajmara nyelven Tiwanakunak neveznek, de ma már inkább Tiahuanaco-nak írják. A Titicaca tóhoz kapcsolódó, közel 4.000 méteres tengerszint feletti magasságban, Peru és Bolívia határvidékén elterülő fennsík területén találhatóak ennek a vallási és kulturális központként szolgáló városnak a romjai.
A település rejtélyeit még nem fejtették meg
„A város a virágkorát 400–900 között élte, kis mezőgazdasági településből fejlődött birodalmi fővárossá. Különleges kidolgozottságú diorit, bazalt, andezit és mészkő építményei – templomai, terei – a megalitikus építészet remekei. A mai látogatót megdöbbentik e nem emberi léptékű, gigantikus kőtömbök, melyek még romos állapotukban is lenyűgözőek. …
… A város napjaink régészeti kutatásainak egyik legvitatottabb leletegyüttese: nincs tudományos magyarázat arra, hogy az írásbeliséget nem ismerő korabeli ajmara-indiánok miért és milyen technológiával emeltek ilyen óriási építményeket. Tiahuanaco romja 2000 óta része az UNESCO kulturális világörökségének.” – idézet a Wikipedia cikkéből, ahonnan e cikk többi idézete is származik.
„A legelfogadottabb álláspont szerint a tiahuanaco kultúra kezdetei az i.e. 1200 körüli időszakra tehetők, mivel akkoriban már az itt élők öntözéses földművelést alkalmaztak. Tiahuanaco városa ekkortájt egy lehetett a Titicaca-tó mentén kialakuló települések között. A tópartot végig templomok romjai és kisebb nagyobb szentélyek szegélyezik, mert az Andok-beli népek hite szerint a Teremtő a tó vizéből emelkedett ki, hogy megformálja a földet és az első embereket. Az i. e. 1. évezred folyamán alakult ki a jellegzetes kőépítkezési stílus, amelyet süllyesztett udvarosnak neveznek.”
A terület bejáratánál rögtön egy kis múzeum fogad, amelyben némi áttekintést kapunk a korszakról, …
… és láthatunk gyönyörű kerámiákat is a korszakból. Itt van elhelyezve a lelőhely legérdekesebb tárgya is, …
… a 20 tonnás, 7,2 méter magas faragott Pachamama monolit. A régészek még nem tudják, vajon az akkori eszközökkel hogyan sikerült ezt a homokkőtömböt a eredeti, vagy 10 kilométernyire innen lévő bányászati helyéről idehozni.
A múzeum egyik falán látható az alábbi táblázat is, amelynek segítségével könnyebben lehet a tiahuanaco kultúrát elhelyezni az általános kultúrtörténetbe.
Kincsvadászok rombolása
„A terület épületeinek jelentős része igen rossz állapotban van, mivel már közvetlenül Tiahuanaco bukása után megkezdődött a terület kifosztása és felásása, amit kincsek után kutatva, hozzá nem értő módon végeztek. A rombolás a spanyol megszállás alatt és a gyarmati időkben is folytatódott; a 19. század és a 20. század elején már a köveket is elvitték innen magánépítkezésekhez, és a romos maradványokat katonai éleslövészeti gyakorlatok célpontjaként is használták.”
A helyi idegenvezetőnktől hallottuk, hogy az egyes köveket kötőanyag nélkül, a kifaragott illesztések mentén helyezték egymásba. Ezeknek a faragásoknak a módjára még nem sikerült rájönni. Megpróbálták korszerű technikával (CNC marógép) utánozni, de azzal sem érték el ezt az eredményt.
„A régészek számára további gondot jelent, hogy a területen jelenleg nincsenek álló épületek; a megmaradt építményeknek csupán az alapjai lelhetők fel, rendkívül gyengén helyreállított falakkal. A helyreállítási munkát az is nehezíti, hogy a romváros egyes épületei funkcióváltáson is keresztülmentek, a régi kövek felhasználásával átépítették őket, így a napjainkban folyó feltárások során vegyes jellegű tárgyak és épületrészek is felszínre kerültek. …
Tiahuanaco óriási, régészeti feltárás alatt álló terület. A kutatók sokáig úgy vélték, hogy a város állandó lakosság nélküli, kizárólag szakrális centrum volt, amelyet csak ünnepek és vallási szertartások idején kerestek fel a környék lakói, mert az ásatások során kizárólag közösségi építményeket találtak. Később a kiterjedt mezőgazdaságra utaló nyomok rácáfoltak erre a hipotézisre.„
Tiwanaku látogatható részei
Az óriási terület nagy részét még nem tárták fel, a feltárt területeknek is több szintje még a föld alatt rejtőzik. De ami látogatható, az is monumentális. Ezek egyike az Akapana-piramis.
Az Akapana látképe …
… és egyik feljárata
„Tiahuanaco vallási központját vizesárok vette körül, így lényegében miniatűr tavat hoztak létre, amelynek közepéből szigetként emelkedett ki a 17 méter magas, 200×200 méteres templompiramis, az Akapana.
Az Akapana, a közép-amerikai indián kultúrák legnagyobb teraszos piramisa, amelyet a szomszédos Quimsachata hegy ormait megmintázva építettek éppen hétszintesre. A hat T alakú terasszal ellátott, egykori ‘szuper impozáns’ templom kőlapokkal borított oldalában vízlevezető csatornákat alakítottak ki. Az esős napokon a templomhegyen átdübörgő víz robajától kísérve valószínűleg termékenységi rítusokat és egyéb, emberáldozatokat is bemutató szertartásokat tartottak. Ezt bizonyítják az Akapana környezetéből előkerült torzók, feldarabolt testek maradványai, valamint vérfagyasztó jelenetekkel díszített kerámiatárgyak. Az Akapana keleti és nyugati oldalán egy-egy lépcsősor vezetett fel, melyeket egy 50 méteres folyosó kötött össze. A templomot a sámán-puma tiszteletére emelhették; a felső teraszokat puma- és emberfej ábrázolások díszítik.”
Számomra a régészeti lelőhely legérdekesebb része a „félig föld alatti templom” objektuma volt, amely „egy tető nélküli templom, teljesen nyitott, csupán falakkal és mesterséges emelkedőkkel körbevett, süllyesztett építmény; 1,8 méter mély, függőleges falakkal határolt, 12 méter hosszú és 9 méter széles udvarszerű terület. Kváderkövekkel burkolt falait 48 magasabb és durvább kidolgozású vörös homokkő oszlop töri meg. A falakon körben, különböző magasságban kőfejeket láthatunk, melyek kiállnak a fal síkjából. …
… A faragott kőfejek azt a szokást szimbolizálják, hogy a legyőzött ellenség fejét a templomokban közszemlére tették.”
Fölfelé álló kövek
„Az Akapanától északra, a félig föld alatti templomtól nyugatra terül el a tiahuanacói megalitikus építészet másik lenyűgöző alkotása, a Kalasasaya (’fölfelé álló kövek’): egy monolitok által körülvett 135×130 méteres magasított, négyzetes tér. Trapézszerű kőtömbökből álló falába szabályos közönként hatalmas, őrszerű monolitokat állítottak. Ezek egyikének magassága 7,5 méter, súlya körülbelül 10 tonna, de a többi is több mint 3,5 méter magas. …
A Kalasasaya egyik határoló fala
A Kalasasaya egy másik határoló fala
… A tudósok véleménye mára általában véve megegyezik abban, hogy az építmény fejlett égi obszervatóriumként funkcionált. A falakban talált struktúrák (sőt valójában maguk a falak is) a jelek szerint különféle csillagcsoportoknak megfelelően épültek, és úgy tervezték őket, hogy megkönnyítsék a Nap nyári, téli, őszi és tavaszi kitéréseinek mérését.”
Ezen a helyen több, a múzeumban található hatalmas monolithoz hasonló, de sokkal kisebb kőszobor is található, …
… amelyek igen gazdagon vannak díszítve. Ez a helyszín valószínűleg nagyobb események helyszínéül is szolgált. Ezt támasztják alá azok a terület szélén látható kőtömbök, amelyekbe érdekes alakú lyukakat faragtak. Idegenvezetőnk bemutatta, hogy ha valaki ezek mellett álva beszélt, annak hangja messzire elhallatszott.
A Napkapu
„Kalasasaya északnyugati sarkában áll a hatalmas, egyetlen (mára kettétört), szürkészöld andezittömbből faragott 3,75 méter széles, 3 méter magas és 45 centiméter, vastag Napkapu, amit európai kutatók fedeztek fel a XIX. század közepén. Keleti homlokzatán, a kapunyílás fölé vésett úgynevezett naptárfríz a sugaras fejű Virakocsa napistent – a világ teremtőjét, minden ember ősapját – ábrázolja. …
… A domborművön látható szigorú isten éppen leparancsolja a tüzet a mennyből. Kezeiben két, sasfejben végződő botot tart, nyakékét pumafejek díszítik. Alakját lapos, reliefszerű mező öleli körül, Virakocsa felé forduló sematikus mintákkal. A domborművön Virakocsa fejét koronázó sugarakon 12 arc formálódik ki, és az istenalakot körülvevő 3×8-as elrendezésű, geometrikus mintában 30 további futó, vagy térdeplő figura látható. …
Néhány tudós úgy véli, hogy naptári funkciója van – a 12 hónapot és a hónapok 30 napját jeleníti meg. Egyesek a kőbe vésett motívumok között elefántfej ábrázolásokat is látni vélnek. Ez azért váratlan, mert az Újvilágban ebben az időszakban nem voltak elefántok. Az egyetlen elefántszerű faj a Déli-Andokban az úgynevezett Cuvieronius volt, amely i. e. 10 000 körül kihalt.”
„Megoszlik a tudósok véleménye, hogy Tiahuanaco városa fénykorában mekkora lakosság élt. Egyesek szerint i. sz. 1000 körül a város lakossága 115.000 volt, a környező vidéken pedig további 250.000. Sokak számára ezek a számok nagyon magasak. Valószínűbb, hogy a város a csúcson húsz-harmincezer fős lakosságszámot ért el. Ez a kultúra, a Tiahuanaco Birodalom kiterjesztette fizikai területeit körülbelül 600 000 km²-re.” (Wikipedia spanyol nyelvű cikke)
