5000+ éves időutazáson (1/2)
– az amerikai földrész legrégebbi településein jártunk (Bandurria, Vichama és Sechin)
Történt: 2024. július
Azt hiszem, túl kevesen tudják, milyen hihetetlenül gazdag Peru történelme és az milyen messzire nyúlik vissza. Én a magam gyerekkorából és az iskolai történelemtanításból is csak arra emlékszem, hogy Egyiptomról, Mezopotámiáról meg Kínáról tanultunk, mint a világ legrégibb kultúráiról. Amerika a tanulmányaimban csak Kolombusznál kezdődött. Mostanában igyekszem ezt a hiányosságot pótolni és nagy érdeklődéssel bejárni, mi mindent fedeztek fel már a régészek a földrész sokezer éves múltjából.
Peruban szinte állandó újsághír például, hogy éppen hol és mit fedeztek fel legújabban a kutatók. Az egyik régészeti lelőhelyen a helyi vezetőnk egy egészen döbbenetes számot említett. Szerinte Peruban 23.000 (!!!) régészeti lelőhelyet ismernek eddig, de ezekből a nagyközönség jó esetben legfeljebb csak 100-at.
Ezek megfelelő feltárására az országnak távolról sincs elegendő erőforrása. A feltárás után pedig gondoljunk arra is, hogy ezeknek a leleteknek a megfelelő bemutatása és az állagmegóvás is micsoda pénzbe kerül. Az idegenvezető azt a hasonlatot használta, hogy úgy van ez Peruban, mint abban a szegény családban, ahol 10 gyerek van. Hiába tehetséges akár mind a 10, de nincs pénz arra, hogy mindegyiket taníttassák.
Mióta itt élünk Peruban, már láthattunk jónéhány fantasztikus helyszínt, amit egy, az országban csak néhány hetet eltöltő átlagos turista nem szokott meglátogatni, pedig szédületesek (pl. Chan Chan vagy El Brujo vagy Kuelap vagy Karajia). Most is ilyen helyeken jártunk. Egy háromnapos túra keretében összesen nyolc régészeti lelőhelyet kerestünk fel, amelyekből ebben a cikkben háromról lesz szó (további kettőről a második részben). Ezen települések mindegyike i.e. 3800-1800 közötti időszakban működött, azaz többségük 5.000+ éve, egyidőben az egyiptomi vagy a mezopotámiai kultúrákkal!!!
Bandurria – egy ősrégi halászfalu
Mint annyi más régészeti felfedzésnél, a Limától 140 km-re északra fekvő Bandurria régészeti lelőhelyének megtalálásához is egy véletlen segített hozzá. 1973-ban az öntözővizek áradása elöntötte és kimosta a terület egy részét, így került felszínre a leletek egy része. Az elmúlt évtizedekben több hullámban is kutatták ezt a közvetlenül a tengerpart menti területet.
A mostani ismeretek szerint itt az ún. késő prekerámiai időszakban, i.e. 3.500 körül keletkeztek az első építmények, amelyeket sziklából és sárhabarcsból emeltek. Itt látható például egy csonka piramis alakú építmény, amely három egymásra helyezett platformból áll egy központi lépcsőházzal. Ez összeköttetésben áll az építmény tetejével, ahol egy előcsarnok, átrium és egy megemelt hátsó emelvény található. Az épület egy 15 méter átmérőjű süllyesztett kör alakú térhez is kapcsolódik, amelyet áldozati térnek (Plaza de los Secrificios) hívnak.
Az ásatások során három emberáldozatot, megcsonkított fiatal (16-20 éves) nők csontvázát találták meg. Ezek az elsők a maguk nemében a késői prekerámia korszakból, és egyetlen referenciájuk a Huaca de la Luna körülbelül 2000 évvel későbbi Moche-áldozatai (erről itt írtam).
A piramisok mellett több kisebb építmény maradványait is megtalálták, „köztük egy sor faoszlopot is, így feltételezhető, hogy a szerkezeteket tetővel látták el. Az ásatások során ételkészítési és -fogyasztási tevékenységek bőséges maradványaira bukkantak. Ezek azt tükrözik, hogy a szertartásokon elfogyasztott nagy mennyiségű ételeket készítettek, ami összehozta a teljes lakosságot. Ezeken a nagy eseményeken nagy terekre volt szükségük ahhoz, hogy a nagyszámú meghívott ember számára ételt készítsenek.” – írta egy helyszíni tájékoztató tábla.
Vichama – egy agrohalász civilizáció
Alig 40 km-re tovább a tengerparton található Vichama 136 hektáros régészeti lelőhelye. A helyszíni ismertető szerint „itt egy agrohalász civilizáció volt, amely a tengeri erőforrásokat (puhatestűek és halak) használta fel és mezőgazdasági termékeket (achira, édesburgonya, gyapot, guava, avokádó stb.) állított elő. Ez a kultúra a megtalált elemek (ara toll, üvöltő majom, csigák és annatto) tanúsága szerint kapcsolatban állt különböző más kultúrákkal, például a folyóvölgyek vagy a dzsungel kultúrájával, ezeket kereskedelmi csere (barter) útján szerezték meg.”
Amfiteátrum
Az ásatások során talált leletek számos monumentális építményt foglalnak magukba, amelyek közül kiemelkedik az i. e. 1800-1200 közötti időszak. Ezeket is részben tudták csak eddig feltárni. A képeken azt az építési technológiát lehet megfigyelni (az elsőn rekonstruálva, a másodikon az eredeti lelőhelyen), ahogyan a földrengéskárok ellen védekeztek nádból font kosarakba rakott földdel és kövekkel.
A területen található építmények jellegéről egyértelműen kiderítették, hogy két különböző, egy alsó illetve egy felső társadalmi réteget szolgáltak. Eddig öt piramis jellegű építményt találtak az egyéb épületeken túl. A közcélú, sokszor áldozati szertartásokra használt piromisok úgy keletkeztek, hogy a korábban épített szinteket betemették majd újabb réteget, szintet emeltek föléjük.
Sértetlen agyagfrízek
Az egyik építményben az egyes helyiségek elválasztó falain találtak agyagfrízeket, amelyeket „A víz érkezésé”-nek neveztek el és két kígyóból illetve négy emberfejből állnak. Ezek feltárása még nem fejeződött be és ezért a látogatókat be sem engedik megnézni, csak a mellette kitett tájékoztató táblát tudtam lefotózni.
Viszont a másik piramisszerű építmény, amelyet 2019-ben találtak meg, már látogatható. Ennek a tájékoztató tábláját is ideteszem, mert azon jobban kivehető az épület teljes jellege.
Ahogyan alulról meg lehet az épületet közelíteni, látszik a kibontott rétegek előbb említett egymásra épülése.
Ez pedig már a feltárt épület felső traktusa. Itt is jól kivehető, hogy vannak alsóbb illetve felsőbb rétegek.
„A felső jelenet szimmetrikusan egy központi lépcső két oldalán volt ábrázolva. A lépcső két oldalán egy-egy lefelé mutató ichtiomorf (halszerű) figura található, …
… és nyolc különböző testtartású antropomorf figura ismétlődik. …
… Ezt a jelenetet úgy is értelmezhetjük, mint egy rituális táncot, amely az élelmiszerforrásokhoz kapcsolódik.” – a tájékoztató tábla szerint.
A felsőbb traktuson pedig egy humanoid fejű béka is látható.
Számomra elképesztő, milyen jó állapotban maradtak fenn ezek az agyag reliefek nagyjából 4.000 év után is.
Ebben a cikkben még egy régészeti lelőhely bemutatását ígértem. Ez voltaképpen nem is egy, hanem három (Cerro Sechin, Sechin Bajo és Sechin Alto), még 250 km-re északabbra.
Sechin – faragott monolitok
A perui sivatagos tengerpart több száz kilométeres szakaszát 57 kisebb-nagyobb, az Andokból eredő folyó szabdalja kisebb oázisokkal élhető és megművelhető területekké. A Sechin-folyó is ezek egyike, amelynek völgyében egy híres perui régész, Julio C. Tello fedezte fel 1937-ben ezt a régészeti területet. Már ő is úgy gondolta, hogy egy teljes civilizációnak a maradványait találta meg, ezt az azóta lefolytatott kutatások meg is erősítették. Állandó település formájában i.e. 3600 – 200 közötti időszakban laktak itt emberek, de találtak olyan leleteket is, amelyek szerint már i.e. 6000 körül is éltek ezen a vidéken emberek.
Két részből áll az, amit a régészeti lelőhelyen a látogatók megnézhetnek. Az egyik fele a múzeum, amelyben képbe kerülhetünk egyrészt a helyszín kultúrtörténeti jelentőségével és kontextusaival, …
… illetve az ott kiállított makett (ld. a fentI képen) segít átlátni a helyszínt és értelmezni a leleteket.
A másik rész pedig az a kb. 1 hektáros terület, amit körbe lehet járni. Fel lehet menni az ásatások mögötti hegyre, ahonnan jó a kilátás, de az ásatások legfontosabb részei sajnos takarásban maradnak (a tetővel védik a leleteket).
Fotó: Bács Edit
Ha a hegyről keveset is lehet látni, a lényeget, az épületegyüttes legszebb részét közelről szemügyre lehet venni. Ez a legfiatalabb építmény, egy lekerekített sarkokkal rendelkező templom, amely kb. i.e. 2000 előtt készült el és körülbelül i.e. 1500-ig használatban maradt.
Helyenként 4 méter magas falain monolit reliefek sokasága látható. A több mint 300 különböző kőbe vésett alakban (itt a Wikipedia cikkét idézem):
… a szereplők kétfélék: harcos-papok (fegyvert vagy jogart viselők) és feldarabolt áldozatok vagy belsőségeik (főleg fejek, végtagok, nyársas szemek, belek, csigolyák és zsigerek). Ezek az alakok embereket ábrázolnak, félistenek és állatok jelenléte nélkül. …
… A faragási módszerek közé tartoznak a ferde vágások, például a testkontúrokon találhatóak, és a sekély bemetszések, például a szemhéjakon és az ajkakon. …
A faragványok jelentése
… A kőfaragványokat többféleképpen értelmezték. Felfedezőjük, Julio C. Tello számára ezek csatajelenetek, amelyeket az ott elért nagy győzelem emlékére faragtak. …
… Egy másik elmélet szerint a helyszín anatómiai vizsgálatok laboratóriuma volt, ami megmagyarázza az emberi test különböző részeinek, például szerveknek és csontoknak explicit bemutatását. …
… Egy harmadik elmélet szerint ez egy népes, véres lázadást képvisel, amelyet az uralkodó elit levert. Míg egy negyedik szerint ez az emberáldozatok színrevitele egy engesztelő megélhetési kultusz keretein belül, az aszályok vagy más természeti támadások okozta éhínségek ellensúlyozására.”
Akármelyik is igaz, vagy egyik sem, fantasztikus emberi műalkotás.
A templom belsejébe a látogatókat nem engedik fel, csak körbe lehet járni az építményt. Nekem lenyűgöző élményt jelentett így is, alig bírtam magam visszafogni a fotózásával.
Sechin Bajo és Alto
Mint említettem, Cerro Sechin csak egy kis része a teljes Sechin komplexumnak. Felkerestük a másik két fontos részét (Sechin Bajo és Sechin Alto) is, de ezek még egyáltalán nincsenek a nagyközönség számára megnyitható állapotban. Ennek alátámasztására lásd az alábbi két fotót Sechin Altoról. Ott ugyan körbejártuk a területet egy részét (a teljes terület 3-400 hektár!), de laikusként semmit nem értünk vele, értelmezni már nem tudtuk.
Pedig Sechin Bajo-ról az olvasható, hogy i. e. 3600 körüliek a romok. Ez annyit jelent, hogy így nemcsak a nyugati félteke egyik legrégebbi civilizációs központja, hanem a Föld egyik legrégebbi civilizációs központja is!!!
Az biztos, hogy ezért a címért „versenyben van” egy másik perui régészeti lelőhellyel, Carallal, ha fontos egyáltalán, melyik a régebbi. Ez utóbbi már évek óta látogatható és erről (is) lesz szó ennek a cikknek a második részében, itt.
