Teotihuacán – a Nap-piramis és a Tollas Kígyó templom
Történt: 2024. november
Aki még nem járt Mexikóban, annak is elsők között a piramisok jutnak róla eszébe. Túránk során mi jónéhányat meglátogattunk ezek közül. A sorban az első és egyébként az országban a leglátogatottabb helyszín a Mexikóvárostól 40 kilométerre eső Teotihuacán volt, amelyet évente sokmillió turista keres fel.
A rengeteg látogató rányomja a bélyegét az élményre. Nem elég, hogy a régészeti lelőhely bármely részén állandóan nagyon sokan vannak, de a teljes területen engedélyezték, hogy a helyi szuvenírárusok árusítsák portékáikat, akik azután ötméterenként egymást váltva, valamit az orrod alá dugva megpróbálják azt rádsózni.
Ha ráadásul pont egy olyan túrára sikerült befizetned, mint nekünk, amely egésznapos kirándulást ígér, de a nap programjában az idő nagy részét az útközben található számtalan ajándéktárgy-kereskedő üzleteinek felkeresése emészti fel és emiatt a régészeti lelőhelyre írd és mond 3/4 óra jut, mindezt az ígért szakszerű idegenvezetés elmaradásával, akkor nyugodtan mondhatod, hogy csalódtál.
Mindennek ellenére ezt a helyszínt nem szabad kihagyni. Akkor sem, ha a Teotihuacánt részben tudja az ember „végigrohanni” és az információkat morzsánként a kirakott rövid magyarázó táblákból, meg (utólag) az internetről kell összevadásznia.
A cikk megírásához nagyban támaszkodtam két kiváló (egy magyar és egy angol nyelvű) Wikipedia cikk tartalmára, amelyeket önmagukban is ajánlok elolvasásra. Az alábbi idézetek mind ezekből az írásokból származnak.
2000+ éves város
Teotihuacán „virágzása tetőpontján, az első ezredév első felében a Kolumbuszt megelőző idők legnagyobb városa volt Közép-Amerikában. … I.sz. 150 és 450 között a város területe több mint 30 km² volt, a lakosság száma 150 000 és 250 000 között mozgott”, „… ami abban a korszakban a világon a hatodik legnagyobbnak számított”.
„Teotihuacán korai történelme ködbe vész, alapítóinak eredete sok vita tárgyát képezi. A mexikói és északamerikai archeológusok sokáig úgy hitték, hogy a várost a tolték törzs építette. … Kulturális és építészeti szempontból Közép-amerika legrégibb civilizációja, az olmék törzs áll Teotihuacánhoz legközelebb.”
A Nap-piramis oldalnézetből
„A legkorábbi építkezések Teotihuacánban időszámításunk előtt 200-ra tehetőek. Legnagyobb piramisukat, a Nap-piramist, 100 körül fejezték be. … Ez a piramis a második legnagyobb az Újvilágban.”
Ezen a helyszínen még a 19. században kezdték meg az ásatásokat, évtizedekig tartott, mire helyreállították a Nap-piramist illetve a terület más fontosabb részeit, megerősítettek több omladozó építményt.
A restauráláskor fel nem használt eredeti kövek a Nap-piramis lábánál
Az eredeti és az utólag hozzáépített részek jól elkülönülnek
Az építményeken egyértelműen jelzik, hogy mely részek eredetiek, illetve melyek azok, amelyeket utólag újjáépítettek. A fotókon jól látható, hogy az új részeknél a köveket összekötő habarcsba apró köveket is tettek, ezzel jelezve a különbséget.
A Nap-piramis teljes pompájában
„A Nap-piramis 63 m magas, alapja 222×225 m-es. … Az 1971-es ásatások idején a Nap-piramisnál egy 100-méter hosszú alagutat, és egy hozzá kapcsolódó barlangot fedeztek fel. A régészek megállapították, hogy míg a barlang természetes geológiai képződmény, az alagutat a teotihuániak ásták. A Nap-piramisának belsejében eddig még nem végeztek alapos ásatást.”
A piramisokra (sajnos, de érthető okokból) nem engedélyezik, hogy a látogatók felmásszanak, de így legalább a látogatók kevésbé zavarják az építményekről készíthető fotókat.
A Holtak útja
„A város alaprajza egy négyzetes háló, amely a központi, északkelet irányú, több mint egy kilométer hosszú főút, a ‘Holtak útja’ köré szerveződött. Elnevezése az aztékoktól ered, akik azt hitték, hogy az utat szegélyező kisebb, lapos emelvények sírokat takarnak, azonban a régészek szerint ezek az építmények pusztán szertartási célokat szolgáltak. Az út a Hold-piramisnál végződik, kétoldalt templomok romjai sorakoznak.”
A Holtak Útja, végében a Hold-piramis
„A város vezetői és a felsőbb réteg a ‘Holtak útja’ mentén épült, nagyobb és igényesebb házakban laktak. A lakosztályok falait ezer és ezer festmény díszítette. A legtöbb információ Teotihuacán kultúrájáról a maja hieroglifákon kívül a város falfestményeiből származik.”
A Hold-piramis
A Nap-piramisnál „a Hold-piramis valamivel kisebb, de arányaiban szebb. A piramisokat sötétpiros színre festették.”
A Holtak Útjának végén, a Hold-piramis előtt egy nagy teret képeztek, amelyet sok kisebb templom vesz körbe.
A Hold-piramis előtti tér és a Quetzalpapálotl-palota
Innen nyílik a (fenti képen balra látható) legfontosabb építmény is, az ún. Tollas Kígyó templom.
„Teotihuacán vallása hasonló volt a többi közép-amerikai valláshoz. Ugyanazokat az isteneket imádták: a Tollas Kígyót (az aztékok Quetzalcoatlját), és az Esőistent (az aztékok Tlaloc-ját.). … Fontos vallásos központ lévén, a papok kasztja itt is nagy politikai hatalommal bírt, mint minden korabeli, közép-amerikai társadalomban.
Az ember- és állatáldozatot is kultiválták, ahogy azt az ásatások kimutatták. Az áldozatok többnyire az ellenség soraiból, mint foglyok kerültek ki a háborúskodás folyamán.
Hitük szerint a foglyok rituális feláldozása elősegítette városuk előmenetelét és általános jólétét. A feláldozás módjai közé tartozott a lefejezés, a szív kimetszése, a fejbeverés, és az elevenen való eltemetés.
Szentnek vélt állataikat és azokat, melyeknek katonai erőt tulajdonítottak, ketrecekbe helyezve szintén élve temették el. Ezek rendszerint jaguárok vagy pumák, farkasok, sasok, sólymok, baglyok és mérgeskígyók voltak.”
A Tollas Kígyó templom (Quetzalpapálotl-palota) a Holtak Útjáról nézve
A Quetzalpapálotl-palota
„A meglévő építmények i.sz. 450-500 körül épültek. Ezeket az épületeket a korábbi struktúrák fölé építették, i.sz. 250 és 300 között. A palota elhelyezkedése és művészetének minősége miatt feltételezhető, hogy a komplexum magas rangú papnak vagy más méltóságnak adott otthont. …”
A Tollas Kígyó templom belső tere
A Tollas Kígyó templom díszítései
„A komplexumot ünnepi célokra is használták. A Quetzalpapálotl név az udvari oszlopokon lévő mitológiai madarak domborműveiből származik, és a nahuatl nyelv quetzalli (értékes toll) és a pāpālōtl (pillangó) szavakból származik.”
Mitológiai domborművek a Tollas Kígyó templom udvari oszlopain
Mitológiai dombormű a Tollas Kígyó templom udvari oszlopán
„A komplexumot 1962-ben Jorge Acosta régész fedezte fel újra és az Instituto Nacional de Antropología e Historia 2009 és 2011 között állította helyre.”
Szobor-maradvány a Tollas Kígyó templom előterében
Falfestmény jaguár motívummal a Tollas Kígyó templomban
„A palotában „falfestmények láthatók, amelyek kagylóhéjat tartó tollas macskaféléket ábrázolnak, valamint egy szemüveges istenség képei (ezt az istenséget a jóval későbbi aztékok Tlaloc esőistenével hozták kapcsolatba). A Palota alatt eltemetett Tollas Kagylók földalatti templomán zöld madár ábrázolásai, valamint vízzel és élettel kapcsolatos tárgyak láthatók.”
Falfestmény-maradvány a Tollas Kígyó templomban
Falfestmény-maradvány a Tollas Kígyó templomban
A palota lakótereiből nem sok maradt meg, de az udvara és annak kőoszlopain a domborművek lenyűgözőek.
A Tollas Kígyó templom belső tere
A rohanás vége
A Tollas Kígyó templomból kilépve még kicsit közelebbről megnézhettük a Hold-piramist és annak előterében a templomok maradványait, …
Templom-maradványok a Hold-piramis előterében
A Hold-piramis feljárója
… majd a Holtak Útján loholtunk vissza a csoport kisbuszához, hogy ott ne hagyjanak.
A Nap-piramis és a Holtak Útja látképe a Tollas Kígyó templom felől nézve
Jó lett volna több időt eltölteni ezen a régészeti lelőhelyen, lassabb tempóban befogadni mindazt, ami ott látható. Szerencsére ennél a látogatásnál sokkal jobb élményeink is voltak, amikor piramisokat láttunk. Ezekről még írok majd a közeljövőben, de már elolvasható cikkem az ezt a látogatást egy héttel megelőző, a guatemalai Tikalban tett kirándulásunkról, a maja piramisokról.
