Peru sötét korszaka három múzeum tükrében

Történt: 2024. augusztus, 2025. augusztus, 2026. szeptember

Engem nem csak Peru régmúltja érdekel és nem csak a régészeti lelőhelyek iránt érdeklődöm, hanem próbálok minél többet megérteni az ország történetének időben jóval közelebbi történelméből is. Ennek a cikknek az előzőben leírt, a többezer éves Chavin de Huantar régészeti lelőhelyen történt látogatásunk adott apropót. Szeptemberben jártunk ugyanis egy újabb múzeumban, amely az 1997-ben történt „Chavin de Huantar akció” bemutatásának szenteltek.

A weboldalamon nem foglalkozom politikai témákkal, a cikkeimmel nincsenek politikai állásfoglalási szándékaim, pontosabban igyekszem mindenféle állásfoglalást még érintőlegesen is elkerülni. De ettől még ifjúkorom óta részleteiben követem a világ és főleg Magyarország politikai fejleményeit. E cikk megírására ösztönzött a legfrissebb otthoni fejlemények egyike is, ami a magyar nyilvánosságban a budapesti Terror Háza múzeuma körül az utóbbi hetekben kialakult vitát illeti.

Volt Peru legújabbkori történetében is egy kb. 20 éves időszak, 1980-2000 között, amely minden bizonnyal az egyik legsötétebbnek minősíthető és amelyet ma is sokan sokféleképpen ítélnek meg. Mióta Peruban élünk, jártunk három olyan múzeumban, amelynek anyaga erről szól és amelyek szintén kiváltották a tartalmukkal kapcsolatos vitát.

Ayacucho – a kezdet

2024. augusztusában jártunk Ayacuchoban, erről többrészes cikksorozatot is írtam. Ott található a Perui Elraboltak, Letartóztatottak és Eltűnt Személyek Családtagjainak Országos Szövetsége (ANFASEP) által fenntartott múzeum, amelyről a cikksorozatban nem tettem említést.

Már a látogatásunk előtt szereztünk némi tudomást a témáról, ami a történelemkönyvekbe a „Fényes Ösvény forradalmi mozgalom” néven került be. Ebben az írásban nem kísérlek meg átfogó képet adni a témáról, hanem csak nagy vonalakban bemutatom azokat a leírásokat, amelyek az inteneten könnyedén megtalálhatóak erről.

Az ANFASEP múzeumépülete

A múzeum bejárata, előtte az áldozatok egy részének neveivel

A legrészletesebb leírást ez a spanyol nyelvű cikk tartalmazza, én is ebből használok fel idézeteket, de ennek létezik egy rövidebb magyar nyelvű összefoglalója is, itt.

„A Perui Kommunista Párt – Fényes Ösvény (PCP-SL), egyszerűen Fényes Ösvényként (Sendero Luminoso) ismert, egy forradalmi kommunista párt és marxista-leninista-maoista fegyveres szervezet volt, amely Peruból származott. Az 1970-ben alapított Fényes Ösvény 1980-ban indította el a ‘perui terrorizmus korszaka’ vagy ‘perui belső fegyveres konfliktus’ néven ismert konfliktust, amelyben főszereplőként vett részt, terrorista taktikákat alkalmazva a perui demokratikus rend ellen a ‘Népi Gerillahadsereg’ révén, vezetőjének, Abimael Guzmánnak az 1992-es Viktória hadművelet során történő elfogásáig. Azóta csak szórványos tevékenységeket folytat. …

… A Fényes Ösvény az 1970-es évek elején jelent meg, amelyet az akkori filozófiaprofesszor, Abimael Guzmán alapított, akinek tanításai megalapozták a militánsok maoista doktrínáját. … Guzmán filozófiát tanított az egyik ayacuchoi egyetemen, és a hallgatók közül sokan átvették a PCP radikális ideológiáját. …”

Egy 25 évet felölelő idősor a múzeum főfalán a legfontosabb események felidézésével

„… A Fényes Ösvényt széles körben elítélték a nemzeti és nemzetközi szervezetek a túlzott brutalitása miatt, amely magában foglalja a parasztok, szakszervezeti vezetők, nép által megválasztott hatóságok és még a baloldali politikai ellenfelek elleni erőszakot is, valamint a fegyveres csapásokat (amelyeket a ‘harc egyik formájának’ tekintenek), a magántulajdon és a nemzeti infrastruktúra elleni támadásokat …, valamint a civilek lemészárlását és általában a rendőrök és katonai személyzet, sőt még az állatok meggyilkolását is. … A perui állam, az Egyesült Államok kormánya , az Európai Unió és Kanada terrorszervezetnek tekinti.

Céljuk az volt, hogy a ‘régi perui állam’ intézményeit – melyeket ‘polgárinak’ tekintettek – egy forradalmi kommunista paraszti rezsimmel váltsák fel, amelyet a maoista ‘új demokrácia’ koncepciója vezetett be. Az ország nagy részét ellenőrizték, sőt … városok felett is sikerült ellenőrzést szerezniük. A szervezet által ellenőrzött területeken a Fényes Ösvény harcosai új rezsimjüket ‘Perui Népköztársaságnak’ … nevezték, és hűséglevelet írtak alá, amelyben hűséget vállaltak a szervezet iránt. …

A belső fegyveres konfliktus több mint 42 milliárd dolláros gazdasági veszteséget okozott, és egymillió embert (600 000-et országon belül) menekültté tett. Az Igazság és Megbékélés Bizottsága (CVR) szerint a 69 280 áldozat és eltűnt személy közül a Fényes Ösvény 31.331 és 37.840 közötti haláláért volt felelős”, míg az áldozatok többsége a katonai túlkapások számlájára írható.

A Fényes Ösvények 1980-ban hajtották végre az első terrorakciójukat, ami után több évtizedes belső konfliktus alakult ki az országban. Ennek itt csak a periódusait említem meg:

Merényletek és lesből támadások (1980. május – 1982. szeptember)
Az erőszak eszkalációja és tetőzése: mészárlások és támadások (1983. január – 1986. június)
A terrorizmus országos kiterjesztése (1986. június – 1989. március)
Extrém válság: Stratégiai egyensúly és új felkelésellenes stratégia (1989. március – 1992. szeptember)
Vörös ösvény (1993. december – 1999. július)
A 21. századhoz köthető támadások és fegyveres cselekmények (Forrás)

Az 1980-1985 közötti időszak kormánya alatt az állami erőfeszítések nagyrészt hatástalanok voltak, mivel a perui fegyveres erők nem értették, milyen ellenséggel néztek szembe. A kirendelt katonák például nem beszélték a helyi lakosság nyelvét. Ez szörnyű túlkapásokhoz és ártatlan parasztok elleni támadásokhoz vezetett, ami súlyos emberi jogi jogsértésekhez, például törvénytelen gyilkosságokhoz és erőszakos eltűnésekhez vezetett.

A múzeum egyik terme

Az emberjogi mozgalmak bemutatása

Az ayacuchoi ANFASEP Emlékmúzeum „Hogy ez ne fordulhasson elő újra” címmel nyitotta meg a tárlatát egy erre a célra épített épületben 2005-ben az 1980-2000 közötti ún. integrált fegyveres konfliktus (IAC) eseményeiről, az eltűntek felkutatásáért folytatott küzdelmről, az emberjogi jogsértések eseteinek bíróság elé állításáról és az áldozatok méltóságának tiszteletben tartásáról.

„Ez Peru első olyan múzeuma, amely az áldozatok szemszögéből mutatja be az Integrált Fegyveres Konfliktus okait, eseményeit és következményeit. … Az építkezést a német együttműködő intézmények, köztük a ZDF és a GIZ valamint a német nagykövetség és számos nemzeti intézmény … támogatásával végezték. …”

Az események bemutatása, mellettük idézetek az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatából

Térkép az érintett perui területekről, mellettük idézetek az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatából

„… A múzeum három kiállítóteremmel rendelkezik, amelyek az IAC 1980 és 2000 közötti különböző szakaszait mutatják be. A tanúvallomások és az emléktárgyak a múzeum narratívájának részét képezik, beleértve az eredeti keresztet és zászlót, amellyel ez az emberi jogokért folytatott keresztes hadjárat elkezdődött. …”

Az emberjogi mozgalom kezdetén használt kereszt „Ne ölj” felirattal az egyik tárolóban

Az exhumálás bemutatása

„… Bemutatja egy kínzószoba rekonstrukcióját, az exhumálás folyamatát és a ‘La Hoyada’ emlékhely létrehozását, amely az 1980-2000 közötti IAC alatt Ayacuchóban történt emberi jogi jogsértések számos esetének helyszíne volt.” (Forrás)

LUM

Limában épült meg és 2015-ben nyílt meg „Az emlékezet, a tolerancia és a társadalmi befogadás helyszíne” nevű múzeum (helyi rövidítése LUM) Az emlékhely alapkövét 2010. november 4-én tették le, az akkori perui köztársasági elnök és a Nobel-díjas perui író, Mario Vargas Llosa jelenlétében, aki a kiállításért felelős ún. „Magas Szintű Bizottság” elnöke is volt. Az épület és a kiállítás szponzorai között található többek között az Európai Unió, a német és a svájci nagykövetség (ld. az alábbi képen)

A Lugar de la Memoria, la Tolerancia y la Inclusión Social (LUM) tenger felőli bejárata és parkolója

A LUM bejáratánál elhelyezett táblák

Mi 2025. augusztusában jártunk ott. Azt hallottuk előzetesen a kiállításról, hogy megosztó és lehet, hogy (emiatt?) véglegesen be fogják zárni. Erről ezt találtam:

„Peruban a belső konfliktus emléke továbbra is vitatott. … A konfliktusról két fő narratíva létezik: ‘egy állam-katonai narratíva, amely a »terrorista« erőszak szerepét hangsúlyozza a konfliktus kialakulásában, és egy emberi jogi narratíva, amely mind a felkelők, mind az állam által elkövetett erőszakot bírálja, miközben arra törekszik, hogy megértse, hogyan alakította a konfliktust a strukturális rasszizmus’. A LUM az emberi jogi narratívához kapcsolódik, de a múzeum tervezői arra törekedtek, hogy különböző nézőpontokat építsenek be a projektbe egy olyan konzultációs folyamat keretében, amely felméréseket és különböző ideológiai közösségekből származó mintavételes közönségeket is magában foglalt. …”

A bezárást nem véletlenül emlegették, ugyanis 2023-ban ez önkormányzati utasításra egy rövidebb ideig meg is történt mondvacsinált technikai okokra hivatkozva. „A múzeum bezárását politikai lépésnek tekintették, ami tiltakozásokat váltott ki, és nyilatkozatokhoz vezetett olyan intézmények részéről, mint … az Amnesty International Peru, az Emberi Jogok Nemzeti Koordinációs Testülete, az Európai Unió és a német kormány. Eduardo González Cueva, a New York-i Nemzetközi Átmeneti Igazságszolgáltatási Központ (ICTJ) perui emberi jogi tanácsadója kijelentette, hogy véleménye szerint ez a lépés illeszkedik a latin-amerikai állami erők által elkövetett bűncselekmények jobboldali tagadásának szélesebb körű tendenciájába, valamint a radikális konzervatívok globális törekvésébe, hogy átvegyék az irányítást a kulturális csaták felett.” (Forrás)

Azt már én teszem hozzá, hogy ez a vita itt újra fellángolhat annak következtében, hogy a fent leírt állami terrorcselekményekért (is) börtönbe vetett korábbi elnök, az azóta elhunyt Alberto Fujimori lányát, Keiko Fujimorit választották 2026. júniusában Peru elnökének.

Tabló a halálozások és eltűnések számáról és annak területi megoszlásáról

Az időszak eseményeinek idősorát bemutató tablók

A múzeumben található kiállítást igyekeztem ugyan minél behatóbban megérteni, de (többek között nem elégséges spanyol tudásom miatt) állást nem mernék foglalni, hogy annak anyaga mennyire semleges álláspontot képvisel. Számomra mindenesetre rendkívül érdekes volt.

A visszaemlékezők terme

A leginkább az terem fogott meg, ahol rengeteg visszaemlékezést lehetett végighallgatni az eseményekről az abban résztvevőktől illetve családtagjaiktól.

Tablók sorozata az események és résztvevőik leírásával

Az ayacuchoi ANFASEP emberi jogi tüntetésének fotója

A LUM több emeletes, a korszakot különböző aspektusokból mutatja be. A második szinten a terrorcselekményeket, azok áldozatait és a több mint 20.000 eltűnt személyre vonatkozó eseményekről lehet elég sokat megtudni.

Az eltűntek számát és más adatait bemutató tabló

A tömegsírokba temetett áldozatok exhumálásának bemutatása

A fenti második képen látható fekvő fotó alatti magyarázó szöveg fordítása:

„TEMETKEZÉSI HELYEK

2002-ben az Igazság és Megbékélés Bizottságának keretében megkezdődött az erőszak áldozatai temetkezési helyeinek szisztematikus nyilvántartásba vétele. A mai napig 4842 lehetséges helyszínt regisztráltak. Egyes esetekben az áldozatok kilétére utaló jelek vannak, más esetekben a maradványok eredete ismeretlen.

2016-ban létrehozták az Eltűnt Személyek és Temetkezési Helyek Nemzeti Nyilvántartását (RENADE), amely időről időre információkat szolgáltat a valószínűsíthető temetkezési helyekről, hogy azonosíthassa az áldozatokat és visszajuttathassák őket családjaikhoz.

A HOYADA

Az ayacuchói Los Cabitos 51 laktanya melletti La Hoyada néven ismert terület egy temetkezési hely. Itt 2005 és 2010 között az ügyészség 109 ember maradványait találta meg. 5,754 személy eltűnt. Bizonyított tény, hogy önkényes letartóztatásokat, bírósági eljárás nélküli kivégzéseket és más bűncselekményeket követtek el a laktanyában. 2007-ben a Nemzeti Büntetőbíróság ítéletet hozott, amelyben felelősségre vonta a felelősöket.

Évekkel korábban, 2014-ben az Emberi Jogi Minisztérium átadta a földet Ayacucho regionális kormányának egy Emlékhely létrehozására, egy ANFASEP által támogatott kezdeményezésre.”

A harmadik szintre vezető folyosó

A tetőtérbe vezető lépcsősor, oldalt emléktáblák az erőszak áldozatainak, eltűntjeinek neveivel, valamint a konfliktus által leginkább sújtott közösségek és az emlékezést támogató intézmények neveivel

A múzeum harmadik szintje időszaki kiállításoknak ad helyet, majd felérünk a tetőteraszára és szabadtéri sétatereire vezető rampa- és lépcsőrendszerhez, ami a múzeum építészeti koncepciójának egyik legfontosabb szimbolikus eleme.

A kiállítóterek komor, zárt és sötét belső világa után ez a felfelé ívelő rampa az átmenetet jelképezi: a múlt fájdalmas és nehéz történelmi emlékeitől vezet a nyitott égbolt, a fény és a Csendes-óceán felé, amely a jövőbe vetett reményt, békét és megbékélést szimbolizálja.

A múzeum betontömbje, a tájseb

A múzeum felső, gyalogos bejárata

Az épület egy természetes sziklahasadékban helyezkedik el a part menti szirteken. Az építészek szándéka szerint maga a tömb egy mesterséges sziklaként funkcionál, amely vizuálisan „összevarrja” a tájon esett sebeket, párhuzamot vonva a perui társadalomban esett történelmi sebek begyógyításával.

A múzeumot megnyitása óta már több, mint 4.000.000 látogató kereste fel.

A Chavin de Huantar hadművelet

A perui erőszak évtizedeinek egyik meghatározó eseménye volt, amikor 1996. december 17-én este „a Túpac Amaru Forradalmi Mozgalom (MRTA) terrorszervezet 14 tagja elfoglalta a perui japán nagykövet, Morihisa Aoki rezidenciáját Akihito császár születésnapjának ünnepsége során. Ötszáz vendég, köztük üzletemberek, diplomaták, vallási személyiségek, katonák és politikusok voltak jelen. A tizennégy terrorista a szomszédos, lakatlan telken keresztül hatolt be, felrobbantotta a határfalat, és a rezidencia területére nyomult. … „

A limai japán nagykövetség épületének mása a Chorrillos Katonai Iskola területén

A nagyköveti rezidencia makettje az 1997-es állapotok szerint

„… A kertekben tartózkodók pánikba estek, és a rezidencia belsejében kerestek menedéket. A felfegyverzett terroristák beléptek, és közölték velük, hogy túszul ejtik őket. A terroristák a Nemzetközi Vöröskereszt kérésére szabadon engedték azokat a túszokat (nőket, időseket és rendezvényszervezőket), akiknek nem volt politikai befolyásuk. … A túszcsoport létszámát hetvenkét férfira csökkentették. Szabadon bocsátásukért cserébe négyszáz, terrorizmussal kapcsolatos bűncselekmények miatt bebörtönzött MRTA-tag szabadon bocsátását követelték. …

A válság alatt Peru a globális figyelem középpontjában állt. A világ minden tájáról érkező újságírók négy hónapon át táboroztak az elnöki rezidencia előtt. Néhány nemzetközi tudósító a közeli épületekben bérelt lakásokat, hogy tudósításaikat sugározzák. …”

A főcsarnok a robbantás utáni állapotban (replika)

Egy másik terem a robbantás utáni állapotban (replika)

„… Az 1997 áprilisáig tartó válság alatt a kormány a nemzeti és nemzetközi nyomás miatt nem kockáztathatott meg egy azonnali katonai műveletet, amely veszélyeztethette volna a túszok életét. Az ostrom 126 napja alatt a kormány tárgyalási hajlandóságot mutatott.

A tárgyalásokkal párhuzamosan azonban egy különleges műveleti erőt is kiképeztek, amely erőnek készen kellett állnia a beavatkozásra, ha katonai megoldásra lenne szükség. Az egység kiképzése a Chorrillos Katonai Iskola területén épült rezidencia másolatában zajlott, amelyhez földalatti alagutakon keresztül lehetett hozzáférni. … A perui kormány titokban már jelentős számú bányászt toborzott, és munkára fogta őket ezeknek a labirintusszerű alagutaknak a megépítésében, amelyeknek több kijárata is volt a rezidencián belül. …

A művelet tervezése során megfigyelték, hogy az alagutak hasonlítanak az ősi, inka előtti perui kultúra, a Chavín de Huántar templomaira, amelyeket a föld alatt építettek, és különféle bejáratokból és földalatti átjárókból álltak. …

1997. április 22-én, számos sikertelen tárgyalás után, és azzal a kilátással szembesülve, hogy az emberrablók elkezdik megtagadni a túszok orvosi ellátását, a kormány úgy döntött, hogy beveti a Chavín de Huántar kommandót. 15:23-kor egy erős robbanás jelezte a hadművelet kezdetét, amely a főcsarnok padlóját robbantotta fel. … Száznegyvennyolc kommandós rontott be ezen és más bejáratokon keresztül, géppuskákkal tüzelve. …

Minden terroristát megöltek. Az egyik túsz sérülést szenvedett, … és evakuálása után szívrohamban meghalt. Ő volt az egyetlen túsz, akit megöltek a hadműveletben. Két kommandós is meghalt, egyikük egyes beszámolók szerint Francisco Tudela külügyminisztert védte, miközben az a háztetőkön át menekült.” (Forrás)

Az anno kiképzésre használt épület ma múzeum, ahol nekünk látogatóknak először levetítettek egy kb. 20 perces filmet az esemény bemutatásával, eredeti filmrészletek felhasználásával, majd körbevittek és részletesen elmagyarázták az eseményeket.

Az akcióban részt vevő terroristákról néhány fotó

Egy másik terem a robbantás utáni állapotban (replika) az eredeti fotóval együtt

Az nyilvánvaló, hogy ez a múzeum a perui hadsereg egyik büszkesége, hiszen egy sikeres akciójuk végrehajtását mutatja be (amit a múzeumban „a század legsikeresebb akciója a világban” névvel illetnek).

Az emeletre vezető lépcső, a falon a harci cselekmények terrorista áldozatainak fotója

A terrorista csoport (MRTA) zászlója az emeleti ablakban

Bár utólag voltak viták a katonai akció egyes részleteinek megítélése szempontjából, de az szerintem vitán felül áll, hogy egy nagyon ügyesen megtervezett, majd lebonyolított túszmentő akciót sikerült végrehajtani.