Séta Lima óvárosában (Centro Historico)
Történt: 2024. január – 2025. április
Néhány korábbi cikemben már tettem megjegyzést arra vonatkozóan, „mennyire nem igaz, hogy Limában nem érdemes turistaként néhány napot eltölteni, hiszen nincsen elég látnivaló”, majd ezekben bemutattam egy vagy több látnivalót is.
Kiindulópont: Plaza San Martin
„Ezt a teret 1988-ban az UNESCO világörökségi helyszínnek nyilvánította, és Lima városának egyik legreprezentatívabb közterének tartják. Központi emlékműve a felszabadító José de San Martín előtti tisztelgés , aki kivívta Peru függetlenségét. Ez a tér annyira reprezentatív és szimbolikus, hogy számtalan alkalommal használták már a polgárok tüntetésre.” (Forrás)
… amelyről egy teljes cikket írtam korábban, így ezúttal csak említést teszek róla.
A téren ugyanebben az időszakban más hatalmas építkezések is történtek, amelyek eredménye például az alábbi fotón látható Edificio Encarnacion,
… amelyet most a kerületi önkormányzat egyik hivatala használ.
A tér egyik sarkából indul a Jirón de la Unión, Lima belvárosának egyik legismertebb utcája, olyasmi, mint Budapest belvárosában a Váci utca.
Ebben a kerületben a kiemelt fontossága ellenére is rengeteg olyan épület látható még, amely nagyon leromlott állagú, ….
… sokszor csak a homlokzat van (estleg) újrafestve, míg maga az épület elhagyatott és épp az összedőlés határán van. Amikor először jártam Limában, 1999-ben, még rengeteg ilyen házra emlékszem. Azóta sokat javult a helyzet.
Casa Rosa Mercedes Ayarza
Bemutatom most azt a házat, amely ennek a felújítási folyamatnak az egyik élő, nagyon jó példája. „Rosa Mercedes Ayarza (1881-1969) neves zeneszerző, énektanár és kutató volt. Ő alapította a Nemzeti Lírai Művészeti Iskolát (ma a Nemzeti Zenei Konzervatórium része), és ő volt az első nő, aki zenekart vezényelt Limában, számos nemzeti és nemzetközi díjat kapott. A kreol zene nagyszerű népszerűsítője az épületben élt.” (Forrás)
A házat a kerület önkormányzata újította fel teljesen 2022-ben és azóta ingyenesen látogatható múzeum, a Kreol Kultúra Háza (Casa de La Cultura Criolla).
„Az épület falai túlnyomórészt vályogból és quincha téglából készültek, amelyek speciális restaurálási és konzerválási eljáráson estek át. A ház fa és vert padlóját is felhasználták. A homlokzatot teljes mértékben felújították, és az összes fémrészt kicserélték.”
„Történelmi bizonyítékok nyomán az összes falat pigmentált mészfestékkel festették le, felelevenítve az eredetileg használt hagyományos technikák egyikét. Gerendakonzolokat, lineáris díszléceket és arrocabe-kat (egyfajta boltíves mennyezet) is faragtak.”
„A munka során a zeneművész értékes tárgyai kerültek elő, köztük oklevelek, fényképek, levelek, kottafüzetek, személyes tárgyak és emléktárgyak, jelmezek és bakelitlemezek, amelyek ma már az új múzeum részét képezik.”
A múzeumban rendszeresen tartanak azóta a kiállított témákhoz kapcsolódó előadásokat, koncerteket is. (A fenti leírás idézetei ebből a cikkből származnak)
Tovább a Jirón de la Unión mentén
A lerobbant házak fejújításában cégek, sőt helyenként más országok is részt vesznek. Az Unión utcában található Casa O’Higgins felújítását például a chilei nagykövetség finanszírozta. Nem véletlenül, …
… ugyanis „a ház a chilei katona és politikus, Bernardo O’Higgins nevét viseli , akit a chilei nemzet atyjának és Latin-Amerika egyik felszabadítójának tartanak, és fiatalkorának egy részét itt töltötte. Miután 1823-ban lemondott Chile főkormányzói tisztségéről, ez volt a száműzetésének otthona is a nemrég függetlenné vált Perui Köztársaságban, egészen 1842-ben bekövetkezett haláláig. Bernardo O’Higgins Ambrosio O’Higgins, Peru 1796 és 1801 közötti alkirályának fia volt.” (Wikipedia)
Az O’Higgins-ház egy gyarmati stílusú épület, amely 2008 óta kulturális központ, időszaki kiállításoknak ad helyet.
A következő útkereszteződésben is egy nagy multú, de hányatott sorsú épületet láthatunk, ez a Casa Barragán vagy az ismertebb nevén a Palacio Concert.
„A Palais Concert egy híres kávézó – mozi – bár volt, a projektet a híres francia mérnök és építész, Gustave Eiffel mérnöki cége irányította .
Az 1913-ban felavatott palotát Genaro Barragán Urrutia , egy gazdag földbirtokos rendelte meg, célja Lima egyik legfényűzőbb épületének megalkotása volt. Az első emeleten egy cukrászda-bár kapott helyet, az alagsorban pedig egy nagy terem volt, amelyben színház és Lima egyik első mozija kapott helyet.
A második és a harmadik emelet a Barragán család rezidenciájaként szolgált. A modern gépekkel rendelkező intézmény saját fagylaltot, péksüteményeket és lekvárokat készített. A megnyitás napjától kezdve a helyszín Lima társasági életének fő találkozóhelyévé vált.” (Wikipedia)
A Koncertpalota a 2012-ben végzett alapos felújítás óta a Ripley áruházlánc egyik üzleteként működik.
A MUCEN
Innen néhány sarokra található a MUCEN, a Museo Central, a Perui Központi Bank (BCP) Múzeuma, ami egy nemzeti régészeti, numizmatikai és festészeti múzeum. Az épület eredetileg a BCP első épületeként szolgált 1929-ben történt felavatása után, de 1982 óta már múzeum.
Most nem az emeleti múzeumi termeket járjuk körbe virtuálisan, hanem …
… először benézünk a földszinti pénztárterem gyönyörűen felújított csarnokába, majd lemegyünk az alagsorba.
Elég érdekes élmény, hogy itt be lehet lépni az egykori trezorba, gondolom itt tárolták egykor a bank aranytartalékát.
Ma viszont stílusosan a régi perui aranykincsek egy (kicsiny) részét …
… állították ki a tárolókban.
Irány Lima főtere
A kis kitérő után ismét a Jirón de la Unión sétálóutcáján vagyunk.
Ezen az utcán található e cikk nyitóképén látható épület, a Casa Courret is. Ez a ház adott otthont a 19. század végének és a 20. század elejének legfontosabb perui fotóműtermének. Először Eugenio Courret (1865-től) majd 1906 után Adolfo Dubreuil fényképészek dolgoztak itt és olyan fényképeket készítettek, amelyek ma a Courret fotóarchívumban Lima és Peru történelmének fontos vizuális forrását alkotják.
A környező utcákban (Jr. Ucayalli, Jr. Ancash, stb.) sétálva sok szép gyarmati stílusú épületet lehet találni, …
… ezek jó része már színvonalasan felújított állapotban van.
Elmegyünk a perui Alkotmánybíróság (Tribunal Constitucional) épülete mellett is az Ancash utcában, és innen már csak egy háztömbnyit kell sétálni, hogy kijussunk Lima fotókról legismertebb helyszínére, a Főtérre.
Az Érseki Palota
A fenti fotón nyilván mindenkinek a Limai Katedrális épülete ötlik a szemébe először. Ezt már egy korábbi cikkemben bemutattam. A fotón balra a katedrális melletti épületre hívom fel most a figyelmet, ami az Érseki Palota (Palacio Arzobispal de Lima), a limai érsek rezidenciája és a limai érsekség adminisztratív központja.
„A limai érseki palota azon a tömbön található, amelyet Francisco Pizarro a város 1535. január 18-i alapítása után püspöki háznak jelölt ki, mivel ez a hely szolgált a limai tanács székhelyeként az alkirályság első éveiben. …”
„… A jelenlegi épületet 1924. december 8-án, Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának napján avatták fel, a katolikus egyház és az állam közötti harmónia szimbólumaként. A palotát a 20. században Limában kialakult neokoloniális építészeti stílus első példájának tekintik. Az épületet a lengyel építész, Ricardo de Jaxa Malachowski tervezte.”
Egy turista kívülről a palotát a stílusa alapján könnyen valami több évszázados, de jó karban lévő épületnek gondolhatja. Ha viszont sikerül bejutni (ami nekem is csak sokadszorra, egy zártkörű, fotókiállításra szóló meghívás kapcsán sikerült), …
… gyorsan kiderül a „turpisság” és a látogató rögtön érzi, hogy több évszázados patináról már szót sem érdemes ejteni.
A Kormányzati Palota
Az érseki palotától balra a főtér másik meghatározó épülete a Perui Kormányzati Palota (Palacio de Gobierno del Perú).
Ez az épület a perui végrehajtó hatalom fő székhelye és Peru elnökének hivatalos rezidenciája a fővárosban. Ugyanezen a helyen közel öt évszázadon át különböző épületek álltak, amelyek ugyanazt a funkciót töltötték be, mióta 1535-ben Francisco Pizarro kormányzó elfoglalta.
Ide eddig még nem sikerült bejutnom, mert csak különleges módokon és alkalmakkor lehet látogatni, de még nem adtam fel. Azt tudom, hogy ha be is jutok, tilos a látogatóknak fényképezniük, sőt a telefont is le kell adniuk belépéskor. De legalább megnézhetném belülről is.
A palota udvarán díszőrség áll, amelyet minden délben nagy csinnadrattával váltanak le. Ezt a ceremóniát az összesereglő publikum csak a palota rácsain keresztül szemlélheti meg.
Ha a palota bal oldalán megyünk tovább, ami a Jirón de la Unión utolsó szakasza, ott találjuk a Casa Aliagat, ami egy gyönyörű, 500 (!!!) éves ház eredeti berendezéssel. Publikáltam már erről „Lima legrégibb házában ma is ugyanaz a család lakik” címmel, ezért itt most többet nem írok róla.
Az egykori főpályaudvar
Ha viszont a kormánypalota jobb oldalán megyünk tovább, épp az egykori limai főpályaudvar állomásépületéhez érkezünk meg, …
A ház programjai és tevékenységei célja a perui irodalom ismeretének terjesztése, a sokszínű irodalmi élmények népszerűsítése és a nemzeti irodalom előmozdítása, a belépés ingyenes.
„Az épületet Lima főpályaudvarának, személytermináljának és a Központi Vasút irodáinak tervezték, 1912-ben készült el. Három szintre oszlik. Belső terét egy központi átrium jellemzi , amely az alagsortól (ahol a peronokhoz vezető bejárat volt) az emeletig húzódik. Az átriumot három oszlopcsarnok veszi körül, és egy nagy szecessziós ólomüveg ablak, valamint a főlépcső fedi.” (Forrás)
A Főpolgármesteri Hivatal
Szomszédos utcák
A Főtérnek ezen a sarkán egy kis tér, a Plaza Perú egyik oldalán magasodik az Edificio Pizarro (Pizarro-ház), …
… amely egy lakóház, de a díszes kapuzata és a lépcsőház ólombetétes üvegablaka miatt érdemes megtekintésre. Utóbbi Francisco Pizarro González spanyol konkvisztádort, az Inka Birodalom meghódítóját, Lima „alapítóját” ábrázolja katonái körében.
A Pizarro-ház hátsó falához támaszkodik az eredetileg Posta és Távíróház (Casa de Correos y Telégrafos) rendeltetésű épület homlokzata. Az épület 1897-ben kezdte meg működését.
2011 óta az épület ad otthont a Perui Gasztronómia Házának. A múzeum az inkák előtti időszakot öleli fel napjainkig, és olyan környezeteket mutat be, amelyek az ételek elkészítését ábrázolják korszakonként és az ország régiói szerint, de sajnos a múzeum egy ideje zárva tart.
Az 1920-as években a postai szolgáltatások iránti nagy kereslet és a kommunikációs technológiák gyors fejlődése miatt az eredeti telephelyet kibővítették, amelynek során az épületet a köztérbe integrálták egy, a Jirón Camanát a Jirón de la Uniónnal összekötő, ún. Piura-átjáró létesítésével.
Ez egy utca, ahol eredetileg bélyegeket árusító üzletek és standok csoportosultak, de most épp műemléki felújítása miatt nem bejárható.
Templomok
Peruban, de Limában is hihetetlen mennyiségű templom található, ezekről végtelen számú cikket lehetne írni, de az olvasóim valószínűleg hamar elunnák a témát. Nemrég egyébként kettőt már bemutattam ebben a cikkben. Itt egyetlen belvárosi templomról mutatok csak néhány képet, ízelítőül.
Ez is a Jirón de la Unión épületei közé illeszkedik és a megnevezése az Irgalmas Szűzanya Bazilika és Kolostor. Ezt „Miguel de Orenes barát építtette 1535-ben, Szent Mihály arkangyalt választva védőszentjének. …”
„A homlokzat tökéletesen példázza Lima churrigueresque barokk stílusát. Az 1746-os földrengés után a templomot részben restaurálták. A figyelemre méltó kaput, amely a homlokzatot díszíti, szintén ekkor építették újjá. Különleges minőségű, eredeti panamai gránitból készült. … Ez a finoman faragott, művészi formájú, három részből álló kapu szürke és rózsaszín kövekből készült, olyan kombinációt alkotva, amely nem található meg Lima más templomaiban. …”
„… Belül különféle stílusú oltárképek, szobrok és festmények találhatók, amelyekre az alkirályi korszak művészetének gyöngyszemeiként tekintenek. A főoltár kevésbé díszes, mint a többi.” (Forrás)
Kószálunk még egy kicsit
Még hét fotót ideteszek, amelyek a belváros patinás hangulatát támasztják alá, és sétánkat megint csak a Jirón de la Unión egyik házánál zárja.
A Centro Historico témájájoz tartozik még, hogy idelinkeljem két korábbi cikkemet is, az egyik Lima első szecessziós épületét, a Casa Fernandinit mutatja be, míg a másik három limai színházat.
Tudom, hogy nem illik az óvárosi séta témájához sehogyan sem, de nem tudom megállni, hogy ezt a poént ne írjam le.
Mint tudjuk (🤣🤣🤣) a magyarok már az egész világot behálózták. Annak bizonyítására, hogy már Lima is tulajdonképpen egy magyar város, álljon itt két fotó. Az első a SZIMPLA KERT nevű szórakozóhelyről (Miraflores kerület), a másik pedig a HÖSÉG nevű ruhaboltról, amely a limai reptéren található meg.
2025. augusztus 10. @ 2:11
Köszönöm szépen az élményt,nagy örömmel böngésztem a városnéző szemléletes kalauzt.
2025. augusztus 10. @ 12:12
Szívesen! Jöjjön vissza más cikkeimet is elolvasni, nézegetni a képeimet!
2025. augusztus 10. @ 4:30
Nagyon tetszett a bemutató mintha én îs ott jártam volna ,szívesen olvasok még Limáról.
2025. augusztus 10. @ 12:14
Ha megnézi a Peru oldalamat, ott biztosan talál még az Ön számára érdekes témát is.
https://gosztonyigabor.hu/tortenetek/amerika/peru/
2025. augusztus 12. @ 6:36
Fantasztikus bemutatót láttam❤️
2016-ban pár napot töltöttem( párommal)
Limában és voltak ismerős helyszínek🥰
2025. augusztus 12. @ 11:44
Köszönöm a visszajelzést!
2025. augusztus 13. @ 3:01
Mint, minden ország történelme,-a fotókon- elöttünk.Lenyügöző…