Machu Picchu – 25+ év alatt háromszor ugyanaz, vagy mégsem?
Történt: 1999. január, 2019. április, 2025. április
Ez a cikk az első Peruról szóló írásom átírt és -szerkesztett változata. Nemrég ugyanis harmadszor is eljutottam ide, köszönhetően annak, hogy gyerekeim ellátogattak hozzánk Peruba. Természetesen ők is újra látni akarták a Machu Picchut és ennek a kérésnek nem volt értelme ellenállni. Így megtörtént a látogatás, ami persze ismét más volt, mint az első kettő. Alább leírom, miben.
Először: helikopterrel Aguas Calientesbe
Látkép a Huayna Picchuval (1999)
A fenti kép 26 éve született. 1996-99 között Chilében dolgoztam, ott éltünk a családommal. Amikor hazaköltöztünk Magyarországra, az utazást úgy szerveztük meg, hogy közbeiktattunk egy háromhetes túrát Peruba és Mexikóba. A perui szakasz elképzelhetetlen lett volna számunkra a Machu Picchu meglátogatása nélkül.
A tengerparton fekvő Lima akkor számunkra szinte teljesen érdektelen volt (az Aranymúzeum [Museo Oro] kincsei persze kivételesen nagy élményt adtak), ezért érkezésünk után gyorsan továbbindultunk Cuscoba, ami 3.400 méter magasságban található. Hallottunk róla korábban, hogy a hirtelen magasságkülönbség megviseli a szervezetet, de nem gondoltuk, hogy ennyire.
Volt feleségem és én egy teljes napig nem tudtunk kikecmeregni az ágyból, annyira rosszul éreztük magunkat, három fiúnk persze vidáman vette az akadályt. Közben kiderült viszont, hogy az a vonat, amelyik egy kb. 30 kilométeres távolságon felvisz Ollantaytamboból Aquas Calientesbe, éppen nem jár, ugyanis a nagy esőzések miatt a folyó úgy megáradt, hogy a mellette futó síneket is elárasztotta.
Ahhoz, hogy a túrát mégis megcsináhassuk, be kellett neveznünk az egyetlen megoldásra, helikopterrel mentünk Aquas Calientesbe. Az alábbi videót az akkor készült felvételeimből vágtam össze:
Érdekesség, hogy Aquas Calientes jóval lejjebb van, mint Cusco, „csak” 2.040 méterrel a tengerszint felett. A 400 méterrel magasabban fekvő Machu Picchu pedig onnan egy jókora szerpentinen keresztül, busszal közelíthető meg. (Fiaim 2025-ben tett megjegyzése szerint: „Ez az ország legjövedelmezőbb buszjárata”.) Nézzük meg szintén az akkori felvételekből összevágva, hogyan:
Azzal, hogy ez a régészeti lelőhely épp akkor az ide-oda ingázó egyetlen helikopter befogadó képességének köszönhetően csak nagyon kevesek számára volt megközelíthető, egy olyan élményben volt részünk, ami ma már alig elképzelhető újra. A hatalmas területen szinte egyedül voltunk turisták, nem botlottunk egyfolytában másokba, hanem valódi felfedezési élményünk lehetett keresztül-kasul járva a helyszínen.
Látkép a Machu Picchut övező hegyekre (1999)
A Naptemplom, mögötte az Intihuatana és a Huayna Picchu (1999)
Ez érzékelhető a fenti két, akkor készült képen is.
Másodszor: gyalog Aguas Calientesbe
Ugorjunk most az időben 20 évet! Addigra már Bogárral, második feleségemmel jártuk a világot, és 2019-ben kerítettünk sort egy háromhetes kalandra Peruban és Bolíviában (utóbbiról ld. ezt a cikksorozatot). Ennek a túrának direkt a végére, utolsó gyöngyszemnek hagytuk Machu Picchu „meghódítását”.
Ezúttal a magasság okozta problémát úgy hidaltuk át, hogy fokozatosan egyre magasabban fekvő helyekre utaztunk, beleértve Bolívia átlag 4000 m-en fekvő fennsíkjait is, így nem okozott semmiféle „hegyi betegséget” Cusco 3.400 méteres magassága sem.
A PeruRail vasútállomása, Ollantaytambo (2019)
A PeruRail szerelvénye (2019)
2019-ben sem vonatoztunk, pedig jártak a PeruRail szerelvényei. Úgy éreztük, egy rablás a kb. 35 km-es vonatútért fejenként nagyjából 100 dollárt elkérni. Helyette elbuszoztunk ameddig lehetett (Central Hidroelectrica) majd onnan a sínek mentén, kb. 8 km-en szépen felgyalogoltunk Aquas Calientesig.
Gyalogtúra a PeruRail vonatsínei mentén a Hidroelectricatól Aquas Calientesig (2019)
Gyalogtúra a PeruRail vonatsínei mentén a Hidroelectricatól Aquas Calientesig (2019)
A túra már önmagában is gyönyörű volt, nem bántuk meg, hogy ezt a megoldást választottuk.
Gyalogtúra a PeruRail vonatsínei mentén a Hidroelectricatól Aquas Calientesig (2019)
Gyalogtúra a PeruRail vonatsínei mentén a Hidroelectricatól Aquas Calientesig (2019)
A vonatsínek olyan helyeken vezettek, ahol utólag is teljesen érthető volt, vajon hogyan történhetett anno, hogy az esőzések miatt le kellett állítani a vonatközlekedést.
Gyalogtúra a PeruRail vonatsínei mentén a Hidroelectricatól Aquas Calientesig (2019)
Megmásszuk a Montaña Picchut (2019)
Fel a Montaña Picchura!
A gyalogtúra nem volt nagyon könnyű, viszont messze kevésbé volt fárasztó, mint a másnapi vállalásunk. Ugyanis amikor a belépőjegyet vettük, úgy döntöttünk, hogy nem a Machu Picchu fotókról jól ismert kisebb, Huayna Picchu hegyét másszuk meg a rendelkezésre álló korlátozott látogatási időben, hanem nekivágunk annak a hegynek, a Montaña Picchunak, amelynek tetejéről ezeket a jól ismert fotókat készíteni lehet.
Megmásszuk a Montaña Picchut, Fotó: Bács Edit (2019)
Megmásszuk a Montaña Picchut, Fotó: Bács Edit (2019)
Ezzel az összes addigi gyalogtúránk legfárasztóbbjába vágtunk bele másnap hajnalban. (Azóta megjártuk a Colca-kanyont is, ami ezen is messze túltett.)
Két óra alatt kellett oda-vissza megjárnunk a csúcsot, ami 600 m-es szintkülönbséget jelentett, a fenti képeken jól látható nagyon meredek ösvényen.
Látkép a Montaña Picchuról (2019)
Ugyan teljesen kidőltünk, mire feljutottunk, de a látvány mégis „minden pénzt megért”. Annak ellenére, …
Látvány a Montana Picchuról (2019)
A Montaña Picchu csúcsán, 3.061 méteren (2019)
… hogy a 3.061 méteres csúcsról a környék hegyei többségében még felhőben úsztak kora reggel.
Látkép a Montaña Picchuról (2019)
Egy kis lihegés után aztán kezdtünk visszaereszkedni.
A Machu Picchu körpanorámája (2019)
A felhők szerencsére kezdtek feloszlani, így nekem is megadatott, hogy lefotózhassam ezt a csodás látványt. A húsz évvel korábbi fotókhoz képest ezen már látható, hogy azért itt mennyire nem egyedül barangoltuk be a romváros 13 km2-es területét.
Turistatömeg a Machu Picchu régészeti lelőhelyen (2019)
Machu Picchu (2019)
A fenti közelebbi képen érzékelhető, milyen turistatömeggel kellett ezúttal osztozni a látványban. A cikkhez azért olyan képeket válogattam ki, ahol sikerült turisták nélkül megmutatni valamely részletet.
Ez azért is volt lehetséges, mert már 2019-ben a látogatók a területet nem járhatták be szabadon, a rögzített látogatási útvonalról nem térhettek le, a kordonokkal elkerített híresebb területekre pedig csak bekukkanthattak.
Sőt 2025-ben az UNESCO nyomására már korlátozták a látogatásokat, hogy minél jobban meg lehessen óvni a helyszínt a túl sok látogatótól. Ezért már nem is lehetett olyan látogatójegyet venni, amivel a területet teljesen be lehetne járni.
A választható 6 opció csak a Machu Picchu egyes szakaszaira szólt, és csak néhány, általában 3 óra tartózkodásra. Ha valaki mégis több útvonalat végig akart járni, annak két egymást követő időpontra kellett belépőt váltania, hogy ezt megtehesse.
Harmadszor: vonattal Aguas Calientesbe
Mint e cikk elején említettem, idén három fiam és két menyem perui körutazása során a programunk sarkalatos része volt ennek a helyszínnek a felkeresése is. Viszont annyira szoros útitervet állítottunk össze, hogy fel sem merült egy gyalogtúra beiktatása az Urubamba-folyó völgyében (helyette a fentebb leírt nagyon kemény túrát vállaltuk be a Colca-kanyonban).
A megoldás ezúttal az volt, hogy Ollantaytamboból a PeruRail szerelvényével kora hajnalban felvonatoztunk Aguas Calientesig, onnan megjártuk a Machu Picchut majd még aznap visszavonatoztunk Cuscoba. Ez az oda-vissza kb. 100-110 km-es vonatozás fejenként már nem is a 2019-es kb. 100, hanem már 144 USD-be került.
A vonatunk hajnali 4:35-kor indult, teljes sötétségben, ráadásul zuhogó esőben.
Hajnali vonatra szállás, Fotó: Gosztonyi Mátyás (2025)
A másfél órás út alatt (ez kb. 30-35 km távolság) persze már pirkadt majd ki is világosodott, de a hatalmas pára miatt sokat nem láttunk. Gondoltam sebaj, majd amikor délután visszafelé jövünk, több szerencsém lesz, tudok fotózni.
Nos szerencsém az lett bőven, de nem egészen az előbbiekhez kapcsolódóan. Az történt ugyanis, hogy mielőtt visszafelé beszálltunk volna a vonatba, az állomás mellett még volt időnk bemenni egy kávézóba egy kávéra.
Majd beültünk a helyjegyünknek megfelelő vonatkocsiba. Talán öt perc volt még indulásig, amikor hirtelen rájöttem, hogy OTTHAGYTAM A KAMERÁMAT a kávézóban!!!
Bence fiam pillanatokon belül döntött és leugrott a vonatról, visszarohant a kávézóba, ÉS MEGTALÁLTA A FÉNYKÉPEZŐGÉPEMET! Megpróbálta még a vonatot is elérni, de ez már nem sikerült neki ilyen rövid idő alatt. Viszont tudtunk neki új jegyet venni (a megváltott jegy kizárólag arra a járatra érvényes!!!) egy negyvenöt perccel később induló járatra.
Ez olyannyira jól sikerült, hogy több véletlen egybeesés miatt végül Bence picivel előttünk ért vissza cuscoi szállásunkra, és elképedésünkre ő várt ott minket!
Az Urubamba-folyó völgye a Machu Picchu alatt (2025)
Látkép a Huayna Picchuval (2025)
Nekem viszont emiatt nem készült egyetlen fotóm sem a vonatútról. De nem csak egy új kamera vásárlását úsztam meg, hanem megmenekültek az aznap készített fotóim is, mint pl. a fentiek!
A Montaña Picchu a romváros felett (2025)
Mezőgazdasági teraszok a Háromablakos templom alatt (2025)
Azt is meg kell itt említsem, hogy a harmadik látogatás alkalmával, amikor már csak a romvároson belüli valamelyik útvonalat választva lehetett bejutni a területre, fiaimmal szerettük volna a Huayna Picchut (kecsua nyelven Waynapicchut) megmászni, ezért ilyen jegyet (Circuito 3) vettünk.
Sajnos a helyszínen, amikor beléptünk a területre, közölték, hogy a hegy egy korábbi halálos baleset és a bizonytalan talajviszonyok miatt le van zárva, oda nem engednek fel. Pedig nagyon szerettem volna annak a hegynek a tetejéről is lenézni, főleg pedig fotókat készíteni a romvárosról. A Huayna Picchuról egyébként az a helyi mondás járja, hogy „másfél óra felfelé, 8 másodperc lefelé”, illetve „a hegy szereti a turista áldozatokat, különösen az amerikai, mexikói, indiai turistákat”.
A romváros
De itt az ideje, hogy végre legalább valamennyire ismertessem ezt a sokak utazási vágyálmát megtestesítő helyet, a Machu Picchut. Ezt a vágyat jól leírja a 2025-ben kapott túravezetőnk mondata: „Aki életében egyszer eljut a Machu Picchura, már készen áll a túlvilágra”.
A bemutatásban a Wikipedia megfelelő oldala segít, amit kifejezetten ajánlok elolvasásra, hiszen arra a rengeteg érdekességre, amit leír, itt csak részben tudok kitérni.
Fontos megjegyezni, hogy a Machu Picchuhoz kötődő dolgokról sokféle párhuzamos magyarázat létezik, egyik sem abszolút vagy bizonyos. Ahogy az előbb említett vezetőnk mondta: „Mindenki eldönti hogy a Yale professzorának, a kecsua szájhagyománynak vagy kinek-minek hisz”.
Idézem tehát: „Machu Picchu (ejtsd: macsu pikcsu, kecsua nyelven annyi mint ‘Öreg csúcs’) az egykori Inka Birodalomból maradt romváros … az Andok hegyláncai között, egy csaknem megközelíthetetlen hegynyergen bújik meg …, amelyet 1450 körül Pacsakutek Jupanki inka király (1438-1471) parancsára építettek és 1570-ben hagytak el, majd kb. 400 évig ‘pihent’, míg 1911-ben újra fel nem fedezték …”
A Naptemplom (2019)
Teraszok a lakónegyedben (2019)
„… A város klasszikus inka építéstechnológiával épült: a tökéletesre csiszolt, hibátlanul illeszkedő vörös gránittömbökből rakott robusztus falak kötőanyag nélkül, száraz falazással épültek.
A tudósok mai álláspontja szerint Machu Picchu nem volt igazi város, inkább az inka társadalom uralkodó osztályai számára épített templomokból, palotákból és obszervatóriumokból álló komplexum, ahol a Nap különleges tiszteletének nyomai is megtalálhatók.
A város legszentebb pontjai az Intihuatana – ‘az a hely ahová kipányvázták a Napot’ –, a Naptemplom és a Háromablakos templom.
Machu Picchut és természetes környezetét mint különlegesen fontos kulturális értéket őrző szent területet 1983-ban az UNESCO az Emberiség Kulturális és Természeti Örökségévé nyilvánította. 2007-ben a Világ Új Hét Csodájának egyike lett. …”
A lakónegyed teraszai (2019)
A Naptemplom egy másik nézőpontból (2019)
A Machu Picchu részei
„… A város három részből áll: a felső városrészben – a Szent kerületben – voltak a templomok és a királyi rezidencia; az alsó városrész középpontja a Főtér volt, az ünnepségek és vásárok színtere. A Lakónegyedben a nagy teret övező teraszokon álltak az előkelőek lakóházai és hivatalai, valamint a nyugati és déli oldalon voltak a parasztok és kézművesek nyerskő házai, a raktárak, a műhelyek, a temető és a földművelésre használt teraszok. …”
A „Háromablakos templom” (2019)
„… A fehér andezitből épült nagyon finom kidolgozású ‘Háromablakos templom’ elnevezésű épület keleti oldalán három trapéz alakú nyílás van, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a hegyláncra. Az épület funkcióját nem ismerjük; talán a király ideiglenes rezidenciája lehetett. …”
Jellegzetes trapéz alakú ablaknyílások (2019)
Tökéletesre csiszolt, hibátlanul illeszkedő, kötőanyag nélkül rakott falak (2019)
„… A város építőanyagául szolgáló vörös gránitot, az innen 1 kilométerre fekvő kőfejtőben bányászták, ott is munkálták meg. Fahengerek és szittyóból (juncus) font kötelek segítségével szállították a helyszínre, és emelőkkel rakták a helyükre. …”
Jellegzetes trapéz alakú ablaknyílások (2025)
Jellegzetes trapéz alakú ablaknyílások (2025)
„… Egyes tömbök több tonnát nyomnak, de olyan tökéletesen csiszolták le őket, hogy az összeillesztésnél nem volt szükség kötőanyagra. A falfelületeken szabálytalan (ciklop-) kötéshálózat alakult ki, a tömbök ritmusa, a kőosztás ad némi változatosságot, ez jelenti a díszítőelemet. …”
Az előtérben a „Szent tér”, mögötte a Huayna Picchu csúcsa (2019)
„… A ‘Szent tér’-nek nevezett tisztásról 60 lépcsőfok vezet fel a fellegvár legmagasabb és legszentebb pontjához, az Intihuatanához (Intiwatana), ahhoz a helyhez, ahová a téli napforduló napján ünnepélyes szertatás kíséretében szimbolikusan kipányvázták a Napot, hogy biztosítsák az égitest visszatérését. …”
A Szent tér, mögötte az Intihuatana sziklája (2019)
A Szent tér alatt a lakónegyed (2019)
A Háromablakos templom a lakónegyed felől nézve (2025)
A Naptemplom egy másik szögből (2025)
Érezni a hely misztikumát
Amikor először jártam ott, az Intihuatana sziklájánál mi voltunk az EGYEDÜLI látogatók! A helyi idegenvezetőnk javaslatára egész családunk körbeállta (ld. az alábbi fotón) és megpróbáltuk megérezni a hely mágikus szellemét.
Bevallom, nekem nem sikerült semmi földöntúlit érezni, de azt mindenképp, milyen hihetetlenül óriási nyugalom és csend vett körül, amire azóta is nagyon élesen emlékszem.
Családommal az Intihuatana sziklánál (1999)
Az Intihuatana sziklája (2019)
A második fotó ugyanitt 20 évvel később készült egy másik szögből. Ekkor ez volt az egyetlen lehetőség ott fotót készíteni, ugyanis már körül volt kerítve kordonnal. A sziklát nem hogy megérinteni nem volt szabad, de közelebb menni sem lehetett. 2025-ben pedig már nem is jutottam el ide, mert a Circuito 3 útvonala ezt a helyszínt nem tartalmazza.
A Kondor temploma (2019)
„… Az alsó városrészben, a Naptemplom közelében lévő csatornából 16 egymás mellett álló ‘liturgikus’ kútba folyik át a víz. A kutak mellett található az a sziklakiszögellés, amelyre a Kondor temploma épült. A templom az épület alakjáról és a nagy szent madár fejét ábrázoló szoborról kapta a nevét. …”
Itt készült e cikk nyitóképe is 2025-ben.
Földművelésre létrehozott teraszok (2019)
Földművelésre létrehozott teraszok (2019)
Andenes
„… A 2000 méteres magasságban fekvő sziklás teraszokat (andenes) durván megmunkált kövekből rakott falak támasztották meg. A kb. 300 terasz altalaját kavics- és agyagrétegekkel alakították ki, amelyre az emberek a hátukon termékeny termőföldet hordtak fel a folyóból. Gigászi erőfeszítéssel kényszerítették termésre a sziklás hegyoldalt.
Kukoricát (ebből készült a chicha nevű alkoholos ital), burgonyát és édesburgonyát, gyógynövényeket és virágokat termesztettek. Kapásművelést alkalmaztak. Eszközük a chaquitaclla egyben eke, kapa és csákány is volt. Lámát, alpakát és vikunyát tenyésztettek.
A földek tulajdonosa az Inka volt, az emberek haszonbérbe kapták a területeket: a termés egy részét beszolgáltatták, a fennmaradó részből élt a család.”
Látkép a Machu Picchut övező hegyekre (2019)
Látkép a Machu Picchut övező hegyekre (2019)
Még sok mindent lehetne erről a helyről írni, de itt most befejezem az ismertetést.
Azt gondolom, azzal, hogy az elmúlt évtizedek alatt a világturizmus egyre nagyobb méreteket öltött, már szinte lehetetlen az olyan kultikus célpontok zavaró körülmények (értsd: turistatömegek) nélküli átélhetősége, mint amilyen a Machu Picchu is.
Japán turistacsoport fotózkodik (2025)
Családom tagjaival (2025)
Ez egyszerre szomorú (számomra legalábbis) és mulatságos is, ha például arra a japán turistacsoportra gondolok (ld. a fenti képen), amely a magukkal hozott és láthatóan minden mozdulatukat dokumentáló fotós előtt pózolt az egyik beszögellésben.
Nekem közben az jutott eszembe, hogy annak a szuvenírárusnak bizonyára maradandó emléke lehet az a nap, amikor a turistacsapat megjelent nála és minden egyes tagja egy ponchoval távozott.
Minden jó, ha napsütés a vége
Az első két látogatásunk végén már gyönyörűen sütött a nap, ezzel lehetőségünk volt a környék hegyeit is megcsodálni. Az első alkalommal, 1999-ben kaptunk ugyan egy rövid záport a nyakunkba, de azután nem csak a nap sütött ki, hanem még egy szivárvánnyal is megörvendeztetett minket a természet.
Szivárvány a Machu Picchu hegyei között (1999)
Befejezésül pedig egy 4,5 perces videót vágtam össze a huszonhat évvel ezelőtti felvételeimből, amelynek során körbejártuk a teljes területet.
