Körutazás a bolíviai sivatagban (1/3)
– Salar de Uyuni
Történt: 2019. április
Ez a cikk egy minisorozat első fejezete, amelyben a bolíviai sivatagban tett 900+ km-es autós kirándulásunk élményeiről írok. A túránk útvonalát és helyszíneit érdemes a Bolívia oldalamon található térképen követni, amelyen sok más helyszínről is összegyűjtöttem információkat.
A fővárosból, La Pazból indultunk el erre a kalandra, mégpedig oda-viszza egy belföldi repülőjárattal, mert nem állt rendelkezésünkre annyi idő (plusz egy-egy nap), hogy autóval vagy az egyébként Peruban nagyon szuper buszos szolgáltatást nyújtó Peru Hop helyi megfelelőjével, a Bolivia Hoppal utazzunk.
A járat egy alig 30.000 fős településre, Uyuniba vitt. A sivatag varázsa már itt kezdődött, amikor leszállás előtt a (kicsit párás) ablakból kinézve ez a látvány fogadott (a galériában 6 képet találsz):
kattints az alábbi képre és lapozd végig a fotókat a galériában
Uyunit városnézés céljából nem érdemes az utazási programba beiktatni, viszont aki egy rövidebb-hosszabb sivatagi túrára benevez, mindenképp jól teszi, ha ezt a települést választja kiindulópontnak.
Sok túraszervező kínál mindenféle útvonalakon rövidebb-hosszabb utakat. Mi olyat választottunk, amelynek során a lehető legtöbb célpont beleszuszakolható három túranapba. Ennek az volt az „ára”, hogy tudtuk, nagyon fárasztó lesz, hiszen a célpontok megtekintésén túl több, mint 900 km-t is autózni fogunk és igen nomád körülmények várnak ránk.
A turistairoda falán találtuk ezt a részletes térképet, a berajzolt útvonalak közül mi a narancssárga vonalat követtük délnek, a zöldet pedig visszafelé.
Indulásunk után rögtön az első látványosság Uyuni közvetlen közelében egy vonattemető volt. Az Uyuniból a tengerhez, Antofagastáig vezető vasút 1890-ben nyílt meg. A következő évtizedekben ezen a vonalon szállították a környező ércbányákból kitermelt ásványokat, például ónt, ezüstöt, sőt aranyat.
Uyunitól mindössze 15 kilométerre voltak a pulacayói ezüstbányák, így a hely tökéletes volt, az új vasút gyors és biztonságos szállítási lehetőséget biztosított a kitermelt ásvány mielőbbi berakodásához a kikötőben.
A bányák viszont néhány évtized múlva kimerültek, az 1940-es években ez a tevékenység erősen hanyatlani kezdett, viszont a feleslegessé vált szerelvények leépítése, elszállítása nem igazán érdekelt senkit, így alakult ki az egyébként még ma is működő uyuni vasútállomástól alig 3 kilométerre ez a vonattemető.
Ebben a jócskán 3000 méterrel a tengerszint felett fekvő tájban ezeket a vastorzókat látni és fényképezni egészen szürreális élmény volt.
Persze ez csak egy órás bemelegítő volt, indultunk is tovább a Salar de Uyuni névre hallgató sótengerre. A Wikipedia cikkét idézem: „A Salar de Uyuni a világ legnagyobb kiterjedésű és egyben legmagasabban fekvő felszíni sómezeje. Sós mocsárként illetve sós sivatagként is meghatározható, mivel általában száraz, viszont időszakosan néhány cm-es vízréteg borítja. … az Andok hegyvonulatai közötti medencében fekszik 10 582 km² (majdnem 18 Balatonnyi) területen, 3656 m-es tengerszint feletti magasságon.”
2008 után, amikor az eredetileg Párizs és a szenegáli Dakar közötti autós és motoros rallyútvonal ellehetetlenült, a versenyt áttették Dél-Amerikába és több alkalommal is alakították úgy az útvonalat, hogy az a Salar de Uyuni sósivatagán vezessen keresztül.
Ennek emlékét őrzik a versenyzők által otthagyott nemzeti zászlók, illetve a sótömbökből összerakott emlékmű, ami egyúttal emlékfotó készítésére is kiválóan alkalmas helyszín.
A hely alkalmas egy ennél poénosabb fotózkodásra is, amit szerintem egyetlen arra járó turista sem hagy ki.
A túravezető készíti a képeket úgy, hogy a magával hozott mindenféle műanyagfigurákat a földre lerakott mobiltelefonja közvetlen közelébe teszi, az élő szereplőket pedig megfelelően irányítja, hogy azután a kívánt képek elkészülhessenek. A környezet szinte végtelen tere miatt a fotók nézői elveszítik a viszonyítási pontokat, így a meglepetés tökéletes.
Kicsit más nézőpontból, de itt is érzékelhető, milyen végtelen a tér.
A sótenger belsejében található az Incahuasi-sziget. Ismét egy Wikipedia-cikket idézek: „Incahuasi teljes területe 24,62 hektár, és gigantikus kaktuszoknak (Trichocereus pasacana) ad otthont. …
…Vannak szokatlan és törékeny korallszerű struktúrák és lerakódások, amelyek gyakran fosszíliákból és algákból állnak. …
… A hely egy ősi vulkán maradványainak teteje, amely akkor került víz alá, amikor a terület egy óriási őskori tó része volt, nagyjából 40 000 évvel ezelőtt.”
Ezek a kaktuszok akár 10 méter magasra is megnőnek, de nagyon lassan, évente néhány centivel lesznek csak magasabbak. A szárak átmérője eléri a 70 cm-t, a tüskéi pedig akár a 30 cm-t is.
A fotókon jól érzékelhető, milyen hatalmas területet ölel fel ez a sósivatag. Amikor a bolíviai utazásunk helyszíneit terveztük, reménykedtünk abban, hogy még lesz víz is a felszínén (ami az esős évszakban, általában február-márciusban képződik), ugyanis az még elképesztőbb látvány a tükröződések miatt. Mi áprilisban jártunk ott és sajnos a víztükör már nagyjából eltűnt addigra, de azt hiszem perui éveink során megpróbálunk majd még egyszer eljutni ide, hogy láthassuk.
Valamennyi víz azért maradt egyes helyeken. Az alábbi, az autónk szélvédőjén keresztül menetközben készült fotóról vehető ki valamelyest, hogyan is nézhet ki ez a látvány.
A következő képeken, ahol a felszín nem annyira egyenletes, és a víz sem elég magas ahhoz, hogy zavartalan tükröződés jöhessen létre, …
… mégis örök élmény marad számunkra, …
… ahogy végigkövethettük a nap utolsó sugarait.
2023. november 1. @ 5:39
Szia Gábor!
Nagyon jók ezek a történetek, szívesen olvasom, nézem őket, de nagyon zavar, hogy valamiért állandóan a lap tetejére ugrik a kép.
Egy cikk elolvasása alatt kb 30-szor!
Nem tudom, hol lehet a hiba? Más még nem jelezte ezt a hibát?Én egy IPhone14pro-n próbálom nézni. Más oldalakat hibátlanul tudok olvasni.
Nagyon ügyesek vagytok, hogy így teszik szebbé napjaitokat! Nehéz ennél jobb “szép” kort kitalálni! Gratulálok!
Udv
Péter
2023. november 1. @ 7:37
Szia Péter!
Köszi a visszajelzést! Más még nem jelezte ezt a problémát. Én nem iPhone-t használok, így majd egy webfejlesztőtől kérek tanácsot.
Üdv:
Gábor