Rio és a karnevál (1/5)
– cukorsüveg és Krisztus-szobor
Történt: 2026. február
Megérkezés Rioba
Épp szép tiszta idő is volt, így nem hagytam ki a lehetőséget, hogy pár képet készítsek a látványról.
Mire Rioba ért a gépünk, már besötétedett.
A reptéren, a kijárat felé vezető folyosókon több helyen is láttunk a karneválra emlékeztető installációkat, amelyeken a legkülönfélébb maskarákba öltöztetett bábuk mellett ugyanaz a felirat szerepelt:
„A Riói Karnevált nem lehet elmesélni, át kell élni!”
A Pão de Açúcar
Az (agglomerációval együtt) kb. 13 milliós lélekszámú város két legismertebb látványosságát kerestük fel először. Az első az ún. Cukorsüveg-hegy. Ez egy ún. morró, azaz „egy a tenger közelében lévő felszíni forma”, „gömbölyded sziklamagaslat”. „A Cukorsüveg-hegy Rio de Janeiro – sőt egész Brazília – ismert jelképe és jellegzetes látványossága, szinte minden riói turistakalauzban és népszerűsítő fényképen rajta van. Gyakran összetévesztik az öböl másik felén magasodó Corcovado-heggyel, melyen a Megváltó Krisztus szobra áll. …”
„… A 20. század elején Augusto Ferreira Ramos mérnök vezetésével drótkötélpályás felvonót építettek, mely a Morro da Urca érintésével a Cukorsüveg-hegy csúcsáig közlekedik. A felvonót 1912 októberében avatták fel, és máig bondinhonak nevezik („kötvényke”, ugyanis Ramos kötvényeket bocsátott ki az építő cég finanszírozására). Ez volt a világ harmadikként létesített drótkötélpályás felvonója.” (Forrás)
A két részből álló drótkötélpálya első állomásán, a 227 méter magas Morro da Urcan körbe lehet egy kicsit sétálni. Itt egy pici botanikus kert fogadja a látogatót.
Az egész sétány talán 200 méter, de közben láttunk egy jákafát és épp érlelődő hatalmas gyümölcsét (jackfruit), …
… illetve gyönyörű orchideákat (Phalaenopsis), amelyek közvetlenül a nagy fák kérgén nőnek.
A körsétánk azért már itt is lehetővé tett egy kis panorámát.
Itt még csak a tengeröböl egy részét láthattuk, de már ez is nagyon hatásos.
A második szakasz
A drótkötélpálya második szakasza vitt fel minket a 396 méteres Cukorsüveg-hegyre.
Lefelé visszatekintve még szebb a látvány.
A hegy tetején pedig körbe lehet sétálni és 360°-ban körülnézni.
Készült egy pici videó is, hogy könnyebb legyen elképzelni:
A hegy tetején kialakítottak egy helikopter-leszállót is, ahonnan jó pénzért (860 BRL = kb. 55.000 HUF) részt lehet venni egy kb. 10 perces sétarepülésen.
Ennek során körberepülik a tengeröblöt és elrepülnek a Corcovado felé is, felülről megtekintve a Krisztus-szobrot. Mi ezt kihagytuk.
Rövid nosztalgiabetét
Teszek egy pici kitérőt. Ugyanis ezt a cikket írva elővettem azokat a képeimet, amelyeket közel 30 éve készítettem Rioban. Akkor Chilében dolgoztam (ahogyan erről már többször írtam, pl. itt) és egy hétvégére átruccantam Rioba körülnézni.
Nos az akkori képeimből szinte alig maradt bármi használható (amibe az idő vasfoga is besegített), de megtaláltam egyet, amit érdemes összevetni a a rákövetkezővel:
Ugyanez most így néz ki:
Visszafelé
A hegyek tetejére nem csak libegővel lehet feljutni. Mindkettőt gyalog is meg lehet mászni. Nekünk azt javasolták, hogy ne ezt válasszuk, mert előfordulhat, hogy a kevéssé látogatott ösvényen esetleg kirabolnak.
Ezt a tanácsot megfogadtuk, de a 30-35°C-os párás melegben különben sem volt sok kedvünk hegyet mászni.
Így persze hegyről le is a libegővel közlekedtünk. Ezt az utat mutatja be az alábbi (kétszeresre gyorsított) videó:
A Corcovado-hegyen
Rio másik legismertebb jelképe a Megváltó Krisztus szobra a Corcovado-hegy tetején. Magától értetődő módon ezt a látványosságot sem akartuk kihagyni.
Ide egy fogaskerekű vasút visz fel, amire érdemes (karneváli időszakban pláne) egy-két nappal előre jegyet venni, mert itt is rengeteg a turista.
Amikor a Cukorsüveg-hegyre menve egy helyen azt írtam, hogy a látvány „nagyon hatásos”, akkor most ezt kellene fokoznom. A talán 15 perces vonatozás után a Corcovadora felérve ugyanis ez a látvány fogadott:
Ez a hegy (a Púp) 710 méter magasan nyúlik ki a környező domborzatból, így tényleg pazar kilátást tesz lehetővé. Persze fontos, hogy a látogatónak szerencséje legyen és ne legyen éppen felhőben. (Ha alulról, a városból nem látszik a szobor, nem érdemes nekiindulni a hegynek).
Ha viszont tiszta az idő pazar élmény innen (vagy épp egy sétarepülőből) körülnézni.
A Megváltó Krisztus szobra
„A világ egyik legismertebb szobra, jelképe az egykori brazil fővárosnak és az egész országnak is. Az emlékmű teljes súlya kb. 1000 tonna, ebből a szobor 700 tonna, a szobor magassága 30 m. …”
Nem véletlenül a világ egyik leghíresebb szobra, hihetetlen mennyiségű turista keresei fel évente, kb. 2 millió fő.
Persze nem csak a szobrot akarja mindenki látni, hanem az alatta kialakított kilátóból is szét akar nézni.
Emiatt meglehetős tumultus van az amúgy csak néhány négyzetméter nagyságú kilátón.
A már a XIX. században felmerült „ötlet 1921-ben került ismét a figyelem középpontjába, amikor Brazília függetlenségének 100. évfordulója alkalmából az egyik ismert hetilap pályázatot írt ki egy nemzeti emlékhely megtervezésére. A győztes Heitor da Silva Costa pályaműve lett: egy hatalmas Krisztus-szobor, amely mintha oltalmazón magához akarná ölelni a várost – a mozdulat a szenvedély és a tökéletesség érzetét kelti, egyben kifejezi a felszabadulás és függetlenség örömét. …”
„… A szobor Párizsban készült. Kivitelezésén építész–mérnök–szobrász csoport dolgozott; nehéz műszaki feladatot kellett megoldani: felvinni az emlékművet a hegycsúcsra és ott olyan statikai megoldást találni, amely a szél és az időjárás viszontagságainak is ellenáll. …”
„… Az óriási mű a húszas évek rendkívül felkapott művészeti irányzatának megfelelően, art deco stílusban készült. A hatalmas Jézus-szobor fő szerkezeti elemeit vasbetonból öntötték, külső borításához a jó ellenálló-képességű és a részletek finom kidolgozására is alkalmas zsírkövet használták.
A szoborhoz felhasznált követ Svédországból … szerezték be. Az emlékművet elemekre bontva szállították Párizsból Rioba, majd – egy külön erre a célra épített – kisvasúttal vitték fel a Corcovadóra és a hegyen állították össze.
A munkálatok öt évig – 1926–1931 – tartottak. …1931. október 12-én ünnepélyes keretek között avatták fel. Az emlékmű elkészítésének költsége 250 000 USD volt, amit főként adományokból gyűjtöttek össze.” (Forrás)
A cikksorozat következő részében a város néhány jellegzetes épületéről lesz szó.