Dominika – a kalandorok szigete (4/4)
– botanikus kertben és bálnalesen
Az előző rész itt olvasható
Történt: 2025. december
Az előző dominikai cikkemben már említettem, hogy az ún. „vizes túra” során már rövid időre megfordultunk a Roseauban található botanikus kertben. Ez arra kevés volt, hogy igazán körülnézhessünk, de arra jó volt, hogy kedvet kapjunk hozzá és visszajöjjünk.
Botanikus kert
Nem értünk ugyan a növényekhez, de mindig egy élmény egy-egy botanikus kertet meglátogatni. Mindig kerül utunkba valami olyan, amit addig még nem tapasztaltunk. Ezúttal sem volt másképp.
Tábla a botanikus kert bejáratánál
Ezt a botanikus kertet még az angol gyarmatbirodalom ideje alatt, „1889-ben kezdték el telepíteni. A cél a növénytermesztés diverzifikálásának ösztönzése és a gazdák megfelelően szaporított palántákkal való ellátása volt. … Az angliai Kew Gardens botanikusai a világ minden tájáról szállítottak különféle trópusi fajokat. A kertet 1979-ben súlyosan megrongálta a David hurrikán, amely sok lenyűgöző öreg fát elpusztított.” (Forrás)
Kolbászfa
Kolbászfa termése
Sétáltunk itt legalább egy órát. Körbejárva láttunk például kolbászfát (fenti képek), ami nekünk már Kenyából és más afrikai országokból ismerős volt.
Elefántalmafa
Elefántalma
A fenti képeken látható elefántalmafa (vagy pompás dillénia) viszont számunkra is újdonság volt. Ez a fa ezekben az országokban honos.
Gmelina philippensis
A Gmelina philippensis virága
Ugyanígy most láttunk először Gmelina philippensis nevű, ezekben az ázsiai országokban honos növényt.
Banyánfa vagy indiai fügefa
Banyánfa vagy indiai fügefa
A fenti hatalmas banyánfa vagy indiai fügefa a rengeteg léggyökerével minket az Avatar filmekben szereplő életfára emlékeztetett.
„Bambuszház”
A „bambuszház” belülről
A fenti képeken egy szinte háznak is alkalmas sűrű bambuszcsoport látható, a következő képeken pedig egzotikus növények és virágaik (ha a képre kattintasz, kinyílik az adott növény Wikipedia oldala)
Utazók pálmája
Karácsonyi pálmafa
Ixora virága
A boglárkafa virága
Páva virág
Piros púderpamacs
Kolibri kaland
A fenti utolsó virág – aminek az angol nevét Piros púderpamacsnak fordítottam – fényképezésekor vettük észre, hogy a növény környékén rengeteg kolibri repked.
Láttunk már ebből a gyönyörű madárból máshol is korábban, de sosem fotóztam még egyet sem. Gondoltam, itt az idő, próba-szerencse.
Tudtam ugyanis, hogy egy rendkívül mozgékony madár, nem csak folyton ide-oda repdes, hanem nagyon sűrű a szárnycsapása is, nagy kihívás lefotózni. Most rákerestem és azt olvastam, hogy az a fajta, amit ott láttunk, az antillai sisakoskolibri másodpercenként 70-80(!!!) szárnycsapást végez, azaz percenként 4200-4800-at.
A többi kolibrihoz hasonlóan szárnyaival vízszintes síkban, „8-as” alakot leírva mozog, ami lehetővé teszi számára az egy helyben lebegést, a hátrafelé, sőt a fejjel lefelé történő repülést is. Ez a rendkívül gyors mozgás hatalmas energiát igényel, ezért a kolibrik naponta akár testtömegük kétszeresét is elfogyasztják nektárból. (Forrás: Google AI)
Nagyjából 20-30 percen keresztül próbálkoztam egy éles fényképet készíteni valamelyik madárról, de hamar tapasztaltam, hogy talán 1-2 másodpercig láthatók ugyanazon a helyen, ennyi idő alatt pedig szinte a kamerámat sem tudom ráirányítani és tudatosan exponálni.
Az egyébként kiváló ún. autofókusz rendszerrel rendelkező kamerám pedig a bokor ága-bogai között alig képes megtalálni hirtelen a madarat és nekem azután kellene megnyomni az exponáló gombot.
Tehát azt a megoldást választottam, hogy anélkül exponálok, hogy látnám a keresőben a madarat, csak érzésre, a megfelelő irányban és sorozatot lövök. Mint utólag megnéztem, összesen nagyjából 150 képet készítettem e néhány perc alatt. A helyszínen nem is tudtam ellenőrizni, van-e köztük használható, éles kép.
IGEN!!!
Ugyan csupán egyetlen egy képkocka, amit egyébként 1/8000 másodperces zársebességgel készítettem, de azt gondolom, ezzel elégedett lehetek, íme:
Antillai sisakoskolibri
A következő videóban pedig a botanikus kert rövid bemutatásán kívül a végén látható az a nagy bokor és a körülöttük rajzzó kolibrik is, amelyek közül végülis csak sikerült egyet megörökíteni.
Bálna- és delfinlesen
„Dominica az egyik legnépszerűbb, egész évben látogatható, világszerte top 10-be tartozó bálnaleső helyszín, amely nyugati partjainál élő állandó, társadalmi egységeket alkotó, nőstény és fiatal páncélos bálnákról híres. Ezeket a lényeket és a vándorló púpos bálnákat (november–április) leginkább Roseau vagy Portsmouthból induló hajókirándulások során lehet megfigyelni, amelyek sikeraránya gyakran meghaladja a 80%-ot.” (Forrás)
Roseau és környékének látképe
Roseau és környékének házai
Ezt már odautazásunk előtt is tudtuk, így mindeképp igyekeztünk benevezni egy ilyen túrára. Nem sokkal ezelőtt, 2025. szeptemberében egyszer már volt módunk bálnalesen részt venni. Ez a mostani kirándulás viszont delfineket is ígért, amit még korábban nem láttunk.
Tájkép Roseautól északra
Ez végül egy néhány órás délutáni kirándulás lett, egy kb. 30-40 fős gyors járású kirándulóhajóval. Roseauból indultunk, először észak felé, majd egy meglehetősen nagy kört leírva délről vissza az eredti kikötőnkbe.
Szélturbinák Guadeloupe egyik szigetén
Olyannyira nagy kör volt, hogy észak felé tartva még a nagyjából 20 kilométerre fekvő következő karibi ország, Guadeloupe első szigetének (Marie-Galante) sziluettjét is láttuk.
Az első cetek
Azután nem sokkal pedig az első púpos bálna is feltűnt!
Az első púpos bálna
Majd nem sokkal később egy újabbat vettünk észre, ezt hozzánk jóval közelebb.
Fújtató bálna megfigyelése
Fújtató púposbálna
Így erre startolt rá nem csak a mi hajónk legénysége, hanem a körülöttünk lévő két másik túrahajó is.
A bálna orrlyuka is látszik
A hátát mutató púposbálna
A képeimből úgy tűnhet, hogy nagyon közel mentünk az állatokhoz, de ez nem így van, csupán erős teleobjektívet használtam. Sajnos az állatokból így is csak minimális részek látszódtak ki a vízből.
A lemerülés pillanata
A felcsapódó bálnauszony
Viszont az előbb említett kanadai tapasztalatunkhoz képest sokkal tovább tartózkodtak az egyes egyedek a víz felszínén és így (kicsit) könnyebb volt fotózni őket.
Az attrakció természetesen az volt, amikor a fújtatás után egyszercsak elindult az emlős lefelé a mélybe és olyankor felcsapta a farkát a víz fölé.
Ezt egy gif-be ültetett sorozatfotón lehet jól látni az alábbiakban:
Sorozatfotó (gif) a bálna uszonycsapásáról lemerülés közben
Persze egy videón ennél is jobban lehet követni az eseményeket:
Delfinek a láthatáron!
Két-három ilyen bálnát is megfigyelhettünk már, amikor a kapitányunk (a többi hajóval együtt akik rádión adták egymásnak a híreket) hirtelen elindult az egyik irányba, ahonnan delfinrajt jelentettek.
Olyan gyorsan történtek az események (és a hajó annyira hánykolódott), hogy fotót nem is tudtam készíteni, az alábbi másodikat a videóból vágtam ki.
Irány a delfinek!
Ugrándozó delfinek
Mert videót azért szerencsére sikerült készítenünk arról a legalább 30 egyedből álló delfincsapatról, amely épp arra járt:
Anya és „picinye”
A delfinek után volt még egy élményünk, ugyanis sikerült megfigyelnünk egy épp arra úszkáló nőstény bálnát a borjújával.
Bálnatehén és borjúja
Fújtató bálnaborjú az anyja mellett
Bár a Dominikai Közösség szigete körül egy kb. 200 egyedből álló ámbrás cet állomány is él, mi „csak” az időszakosan itt tanyázó púposbálnákból láttunk egyedeket.
Bálnatehén és borjúja
A lemerülés pillanata
De ehhez is szerencse kellett. A bálnapárról pedig itt a videó is (persze uszonycsapásokkal együtt! 🤣🤣🤣):
Egy ilyen bálnales 3-4 órán keresztül is eltart (beleértve a ki- és a visszahajózást is), és a fentiekből úgy tűnhet, hogy ennek kis töredékében láthat az ember bálnát ténylegesen.
Ez igaz is, mégis egy nagy élmény, hiszen izgalmas azt kutatni, vajon épp hol bukkan fel egy (vagy több?) közülük.
Vissza a bálna- és delfinles után a kikötőbe
Ezzel a két karibi szigeten tett kirándulásunkról szóló cikksorozatom végére értünk.
