Ott fúj! – bálnalesen Kanadában

Történt: 2025. szeptember

Néhány napja értünk haza egy háromhetes kanadai túráról. Az ország hatalmas, ez a néhány hét épp csak benyomások megszerzésére volt elegendő. De sok-sok érdekeset láttunk, amiket a következő hetekben szép sorban egy-egy cikkben megírok.

A bejárt helyekről a Kanada országoldalamon egy interaktív Google térkép is megtalálható, amelyen azok értékelését is feltüntettem.

Montrealból indultunk, majd Quebec, Toronto, a Niagara-vízesés, Calgary, 3 nemzeti park (Banff, Jasper Yoho) érintésével Vancouverben fejeztük be a kirándulást.

A cikkek megírását viszont egy vancouveri élményünkkel kezdem és folytatom majd lassacskán Montrealig.

Amit sehol máshol nem láttunk még

Minden utazásunk során igyekszünk olyan dolgokat is a programba iktatni, amivel korábban semelyik más országban még nem találkoztunk. Mivel Kanada volt számomra a 71. a sorban, ahol jártam, így ez egyre nehezebb, hiszen annyi mindent láttunk már a világban.

De sikerült itt is egy maradandó és számunkra különleges élményt szereznünk. Ez pedig egy bálnales volt Vancouverben. Évekkel ezelőtt, Dél-Afrikában, Fokváros mellett lehetett volna már „bálnára vadászni”, de nem a megfelelő évszakban jártunk ott.

Kanadában viszont épp jókor voltunk jó helyen, így befizettünk egy ilyen túrára. Ezt eredetileg 4+ órásra hirdették, ami kikötőtől-kikötőig értendő, de oda eljutni is másfél órába telt, így simán egésznapos kirándulás lett belőle.

Steveston kikötője Vancouverben

Halászhajók a kikötőben

Az időjárás a városban épp kellemes koraőszi volt, de tudtuk, hogy rétegesen jól fel kell öltözni, mert a tengeren sokkal hidegebb van, …

Bálnaleshez használt hajók a kikötőben

… pláne, ha egy nyitott hajón ülünk, amely gyorsan szeli a habokat. A fenti képen látható piros típus teljesen nyitott, az utasok vízhatlan kezeslábast kapnak, hogy a fröccsenő víz ne áztassa el őket. Mi a másik, sárga, úgynevezett félig zárt hajóba ültünk (jelentsen ez akármit, hiszen szinte semmilyen zárt rész nem volt a hajón), …

Úton a nyílt vizekre

A meleg sapka is jól jött az erős tengeri szélben

… ezért igencsak elkelt még a Peruból magunkkal hozott meleg télisapka is.

Sok kilométert meg kellett tennünk a vízen a Fraser-folyó torkolatába telepített kikötőből, mire kiértünk a nyílt tengerre.

Óceánjárók a tengeren

Egy jó darabig nem is láttunk mást, mint tengerjáró hajókat.

Mindenki csak a szemét meresztgette, felbukkan-e bármerre egy bálna?

Bálnakeresés a nyílt tengeren

De egyszercsak felkiáltott a túravezetőnk:

Ott fúj!

Nekem rögtön az az ötvenes években készült klasszikus film jutott eszembe, amit még gyerekkoromban láttam a Moby Dick nevű rettegett fehér bálnát legyőző Ahab kapitányról, amit John Huston rendezett Gregory Peck főszereplésével. Abban is mindig ez hangzott fel, ha meglátták a bálnát.

És tényleg, mi is néhány száz méterre megláttuk, hogy két hosszúszárnyú bálna úszik arra (a nevüket az aránytalanul hosszú mellúszóikról kapták).

Ott fúj!

Hamar rájöttem, hogy minden tiszteletem a természetfotósoké és -operatőröké. A szárazföldi fotózás sem nagyon egyszerű, de a bálnákat fotózni az aztán egy igazán nehéz műfaj!!!

Ezek az állatok 3-10 percenként jönnek fel a víz felszínére levegőt venni, amit megelőz az a több méter magas vízsugár, ami a korábbi levegővétel kifújásakor keletkezik. Ezt lehet éles szemmel VALAHOL a körülöttünk lévő vízen észlelni, majd ezután még jó esetben fél – egy percig látni, ahogyan a cet (egy kis része) felbukkan a víz felett. Majd újra lemerül, hogy sok perc múlva VALAHOL, jóval arrébb ismét felbukkanjon.

Az egyetlen könnyítő tényező, hogy általában párban úsznak, így ha az első fújását észrevesszük, számíthatunk a közelében rögtön egy másikra is.

Ezt a bálnafajtát púpos bálnának is nevezik magyarul, ami „onnan ered, hogy amikor a víz alá merül, a bálna púpszerűen meggörbíti a hátát. …”

A vízfelszínre előbukkanó bálna

Púpos bálna alámerülőben

… A hosszúszárnyú bálna hímjének testhossza hossza 13–14 méter között van, a nőstény valamivel nagyobb, 15–16 méter hosszú. Testtömege átlagosan 25-30 tonna, legfeljebb 36–40 tonna. Az eddigi legnagyobb hosszúszárnyú bálna 19 méteres volt, „szárnya” elérte a 6 métert. … Ez a bálnafaj a többi bálnához képest elég gyakran ki-kiugrik a vízből.” (Forrás)

Nos ehhez a kiugráshoz nekünk nem volt szerencsénk a túra során, de annak is nagyon örültünk, hogy láttuk a felcsapódó farkukat.

Az épp lemerülő bálna farka

„Mivel a farkukon igen változatos a mintázat, a hosszúszárnyú bálna egyedeket igen könnyű megkülönböztetni egymástól, szemben az egyéb cetfajokkal.” (Az idézett, feljebb belinkelt cikkben még nagyon sok más érdekesség is olvasható erről a bálnafajtáról.)

Túravezetőnk nekünk is adott egy katalógust a kezünkbe, hogy próbáljuk meg a látott egyedeket azonosítani a farkuk mintázata alapján. Én ehelyett inkább megpróbáltam lencsevégre kapni őket.

Púpos bálna alámerülőben

Az épp lemerülő bálna farka

Ha csak azt számolom (levonva az oda-vissza utat a tengeren), mennyi időt töltöttünk a nyílt vízen (kb. 2,5 órát) ami alatt öt bálnát láttunk (ld. a nyitóképen a térképre felrajzolt útvonalat és a túrán tapasztaltak leírását), ezeket összesen talán 15-20-szor feltűnni, akkor egy külső szemlélőnek ez akár unalmas foglalatosságnak is tűnhet.

Én azonban ahhoz hasonlítom, mint amikor Afrikában éltünk és ott sokszor jártunk szafarin (ld. pl. itt vagy itt). Akkor is teljesen bizonytalan volt, hogy mikor milyen állatot láttunk meg éppen, vagy látunk-e egyáltalán állatot. Mégis mindig nagyon izgalmas volt részt venni.

„Integetés” a „szárnyakkal”

Ez az érzés jött nekem elő most is. Pláne, amikor az egyik alkalommal egy bálnapár a „szárnyait” (mellúszóit) is megmutatta, ráadásul még közben a nap is kisütött:

A bálnapár egyik tagja a „szárnyával integet”

Ennek a bálnafajtának a háta fekete, a hasa fehér és ez a mellúszóira is igaz.

A bálnapár másik tagja „integet” a „szárnyával”

Az „integetés” végén pedig a több méteres mellúszóval belecsaptak a vízbe.

Hosszúszárnyú bálna a mellúszójával a vízbe csap

A bálnalesre menő hajók a ceteket mindkét fél biztonságának okából csak kb. 200 méterre közelíthetik meg. (Persze előfordul, hogy közelebb bukkan fel a vízből egy-egy példány.) Ezért felhívják a túraszervezők a turisták figyelmét, hogy hozzanak magukkal látcsövet vagy a fotósok erős teleobjektívet.

Én megfogadtam a tanácsot, így születhettek meg a fenti képek. Az alábbi videóban pedig az első részben azok a snittek láthatóak, amelyeket egy hagyományos, közelítésre nem alkalmas kis kézikamerával vettünk fel. Így érzékelhető, mit láthattak azok a résztvevők, akik csak telefonnal próbálkoztak követni az eseményeket.

A vízen töltött négy óra alatt feleségemmel közösen összesen kb. 35 percnyi videót rögzítettünk. Ezekből vágtam össze 5 percnyi anyagot, hogy az olvasó is érzékelhessen valamennyit ebből az izgalmas kalandból.