Dominika – a kalandorok szigete (3/4)
– egy „vizes nap” története
Az előző rész itt olvasható
Történt: 2025. december
Champagne Beach
A vulkanikus eredetű sziget egyik partja mentén a tengerfenéken lévő geotermikus forrásokból folyamatosan apró gázbuborékok törnek a felszínre, ami olyan érzést kelt, mintha egy hatalmas pohár pezsgőben úsznál.
Ezt a részt hívják Champagne Beachnek vagy Champagne Reefnek, ahol mi is sznorkelezhettünk egy vezető segítségével. Mi most láttunk ilyet először.
A vezetőnk lemerült a tengerfenékre és egy búvárpipában a kiömlő forróvízből is felhozott mintát, ld. a következő videóban:
A túránk előtti napon meglehetősen hullámos volt a tenger, ami miatt a felkavart üledék még nem ülepedett le eléggé ahhoz, hogy a víz újra teljesen átlátszó legyen. Túravezetőnk emiatt sűrűn bocsánatot kért (nem mintha tehetett volna róla).
Én ettől függetlenül teljesen meg voltam elégedve a látvánnyal, hiszen hasonlót még sosem tapasztaltam.
Egy kicsit beljebb is úsztunk, ahol pedig élvezhettük a sokféle hal látványát is a víz alatti világban. Az itt készített snittekből állítottam össze ezt a közel 3 perces videót:
Irány a sziget belseje
Erről a tengerparti szakaszról észak felé, azon belül is a sziget belseje felé vettük az irányt. Útközben persze néhány kisebb falun is keresztülhajtottunk.
A szigorúan vett karácsonyi ünnepnapok elmúltával már sokkal többen mozdultak ki az utcára, nagyobb élet volt a falvakban is.
Az utcákon jellemző a kisboltok mellé kitelepülő zöldség-gyümölcsárusok jelenléte.
Útközben megálltunk egy rövid időre a Roseauban található botanikus kertben is, de olyan rövid időre, hogy nem volt módunk alaposabban körülnézni. Egy másik nap vissza is mentünk oda gyalogosan, a következő cikkben fogok visszatérni erre.
Az a terület, amelyre ezután bejutottunk, már a Morne Trois Pitons Nemzeti Park része. Itt szintén csak érintőlegesen „látott” érdekesség a Trafalgar vízesés (ld. az alábbi képen) volt, amire útközben megállva, sok száz méter messzeségből bökött rá a túravezetőnk. Mivel egyik sem volt az eredeti program része, így természetesen nem is nehezményeztük a gyorstalpaló üzemmódot.
A Trafalgar-vízesés két ikervízesésből áll: a „Mama” (23 méter) és a „Papa” (38 méter) a Roseau-völgybe zuhan. A látogatók a sziklákon átmászva elérhetik a termálforrásokat és a hűs medencéket a vízesés alján.
A fenti képen jobbra a hegytetőn már kikandikált két fémszerkezet, …
… amelyek az úton továbbhaladva egy másik kanyarban sokkal jobban láthatóvá váltak. Itt egy 10 km hosszú libegő épül és várhatóan 2026-27-ben el is készül. A célpont a Boiling Lake, amely a világon az újzélandi Frying Pan Lake mögött a második legnagyobb állandó forrásban lévő tó.
A Boiling Lake átmérője körülbelül 60-75 m, szürke-kék színű, bugyogó vízzel van tele, amelyet általában gőzfelhő borít. Amikor először olvastam róla, gondoltam, hogy mi is rászánunk egy kirándulónapot, de utánaolvasva letettünk róla, mert egy legalább 9/10-es nehézségű túra. Nekem pedig nem oly rég volt egy ilyenben részem, erről a Gyilkos gyalogtúra a Colca-kanyonban című cikkemben írtam.
Titou Gorge
A második vizes programpontunk az egyik legklasszabb természeti látványossághoz vezetett. Ez a keskeny, vulkáni kanyon, a Titou Gorge egy kristálytiszta vizű úszófolyosó, amely egy rejtett vízeséshez vezet.
Itt csak a vízben is működő, de rossz fényviszonyok között elég gyenge képet adó GoPro kamerát tudtam használni, a melynek videósnittjeiből származnak az alábbi fotók (sorry az elég rossz minőségért).
Az egész kanyon nincs 500 méteres, de hihetelen hangulata van. Egy mentőmellényben szabad csak beúszni, de ettől az ember teljes biztonságban érezte magát a 10-20 méter magas sziklahasadékban. Ide szinte alig szűrődik be a fény, nyilván a felszíni sűrű növényzet is beárnyékolja.
Az előző részben már írtam arról, hogy a Karib-tenger kalózai: Holtak kincse (2006) című film egyes részeit Dominikán forgatták. Itt a kanyonban forgott azt a jelenet, ahol Jack Sparrow egy csontketrecben zuhan le a szakadékba.
Néhány nagyobb kanyar után értünk oda a kanyon végéhez, ahol egy talán 5 méter magas vízesésről ömlik be a friss víz a hasadékba.
A vízesésnél még szűkebb a hasadék, emiatt erősebb a sodrás, de lejjebb szinte alig mozog a folyó így nagyon élvezhető kaland ebben megmártózni.
Nézük meg videón is:
Egy termálfürdőben
Ebbe a napba még az is belefért, hogy egy termálfürdőt is meglátogassunk. Ezekből van néhány a vulkanikus szigeten, minket a Da-S’Cape nevűbe vittek el.
A különböző medencék 36-40°C körüli hőmérsékletű vízzel vannak feltöltve.
Csoportunk tagjai nem véletlenül tartanak mindannyian kezükben egy papírpoharat, ugyanis közben mindenkit rumpunccsal kínálgattak, amit persze egy karibi szegeten nem szabad kihagyni.
A fürdőbejutáshoz belépődíjat szednek, de mellette a medence túlfolyóiból egy szabadtéri lefolyót is képeztek. Ennek a helyi úriembernek ez nyilván egy kényelmes lehetőség volt a zuhanyozásra.
Az utolsó dominikai cikkben a már említett botanikus kertben nézünk szét és egy bálna- és delfinlesen veszünk részt.