Barbados – a repülő halak országa (2/3)
– körbejártuk a szigetet
Az előző rész itt olvasható
Történt: 2025. december – 2026. január
Az első megálló
Ez egy négy hektárnyi mahagóni erdőben létrehozott vadrezervátum, amelyet „két kanadai főemlőskutató alapított 1982-ben a 17. században Barbadosra hozott és ma már a szigeten széles körben elterjedt zöld majmok védelme és tanulmányozása céljából, majd 1985-ben a Canadian International Development Agency finanszírozásával vadrezervátummá bővült. …”
„… A zöld majmok mellett, amelyek szabadon járnak ki-be a kerítéssel körülvett területen, a vadrezervátumban számos más állat is él, amelyek közül sok a látogatóktól elválasztva szabadon jár a rezervátumban. Ide tartoznak a vörös brocketek, a vöröslábú teknősök, a patagóniai marák, a kubai sziklaleguánok és számos ketrecbe zárt trópusi madár. …”
„… A vadrezervátum épületei mind korallsziklából épültek, amelyet a közeli cukornádültetvényekről bányásztak. Az ösvényeket alkotó téglák mind cukorgyárakból származó újrahasznosított anyagokból készültek.” (Forrás)
Etetés
Pont megfelelő időben értünk oda, nemsokkal azután következett az állatok etetése. Több kijelölt helyre is kiszórtak rengeteg összevágott gyümölcsöt, …
… amire odasereglettek a „lakók”. Láthatóan békésen megfértek egymás mellett, bár a majmok a rengeteg teknős hátán átgázolva szedték föl, ami nekik kellett.
Az ott található madarakról nem sok információt írtak ki, így a fenti két képen látható egyedről sem. Az elsőt könnyen azonosítottam, az egy kékpáva. Viszont a másodikat még a madárazonosításra általam sokat használt és kitűnő applikáció, a Merlin Bird ID sem ismerte fel, csak annyit írt, hogy valamilyen csirkefajta. Mindenesetre én még máshol ilyen fehér kakast nem láttam.
Az állatkertben volt sokféle, szebbnél-szebb papagáj, de a sűrű ketrec miatt nagyon rosszul lehetett ezeket fotózni, így csak a fenti képet tettem ide két törpepapagájról. A kubai leguán (ld. a nyitóképen is) szerencsére szinte alig mozog, viszont nagyon fotogén.
Az állatkertnek egy hüllőket bemutató részlege is van. Ott készültek a fenti fotók egy Királypitonról és egy Közönséges óriáskígyóról, …
… illetve egy általam még sosem látott halfajtáról, az ún. iszapugró gébről, illetve ékszerteknősökről.
Akváriumot is létrehoztak a rezervátumban, az ezekben fotózott halakat a Google Malawi-tavi sügérekként és narancssárga foltos pávasügérként azonosította.
Rövid videó az állatkertről:
Saint Nicholas Abbey
Bár légvonalban csupán egy kilométernyire van az állatkerttől, de kell egy jó nagy darabot kerülni, hogy elérjünk a Saint Nicholas Abbey helyszínére. A név megtévesztő, mert ennek semmi köze egy egyházi épülethez, nem apátság, hanem egy ültetvényes háza ami ma múzeum és rumlepárló.
1640-től kezdve cukornádat termesztettek az ültetvényen, és még mindig láthatók a malom és a cukorgyártó épületek maradványai. 1947 után már nem működött ültetvényként.
„Jelenleg múzeumként működik, amely sikeresen rekonstruálja a 18. századi ültetvényes életet, Wedgwood kerámiákkal, Chippendale bútorokkal, görbe vonalú holland oromfalakkal, magas, faragott korallkőből készült csúcsdíszekkel és sarokkéményekkel. …”
„… A kandallók és a falakkal körülvett középkori gyógynövénykert szinte biztosan szerepeltek az Angliából hozott eredeti tervekben, és azokat hűen másolták le.” (Forrás)
A nappaliban készült fotókon látható egy karácsonyfa (épp ezekben a napokban jártunk ott), amelyről alább egy külön képet is készítettem, …
… mert annyira megtetszett a fa díszítése. A fenti képpár második eleme pedig a folyosón látható fogasról készült, rajta trópusi katonai kalap, trópusi vadászkalap, londoni rendőrsisak (Bobby), krikettütő, sétapálca és más érdekes tárgyak fedezhetők fel.
Az „apátság” kertje pedig mint egy botanikus kert, gyönyörű növényekkel van beültetve.
A keleti part
A sziget keleti oldalán autóztunk tovább cukornádültetvények között egy dimbes-dombosabb vidéken. Hegynek nem nagyon nevezném, bár a fenti kép megtévesztő lehet. Ugyanis Barbados legmagasabb pontja is csupán 340 méterrel van a tengerszint felett, az egész sziget inkább lankás, mint hegyes.
Így jutottunk el a Bathsheba nevű partszakaszhoz. Fontos tudni, hogy a sziget keleti oldalán (ahogyan más karibi szigetek esetében is) nem tanácsos fürödni a tengerben, mert az uralkodó keleti szél olyan erős hullámokat kelt, ami a fürdőzőkre nagyon veszélyes.
Viszont egy élmény volt ezeket nézni.
Nem is nagyon tudtam betelni velük.
Nem igazán emlékszem, hogy láttam volna eddig bárhol olyan partszakaszt, amelyen a hullámok egyszerre 4-5 sávban torlódtak fel. Ráadásul ezek közel méteres hullámok voltak.
A part mentén láttunk egy éttermet, amelynek a tengerre néző nagy teraszán éppen az esti bulira készülődtek, hiszen Szilveszter napját írtuk!
Utunk épp egy temető mellett vezetett el (Nicholls Memorial Cemetery).
Ha tehetjük, az utazásaink során a temetőket is útbaejtjük, mindig érdekes látni más népek szokásait. A fenti első képen ezek az égbenyúló pálmafák számomra nagyon érdekes hangulatot adnak a sírkertnek.
Az is eltér pl. az otthoni szokásoktól, hogy itt láthatóan nincsenek ez egyes sírok jól elkülönítve, hanem azonos fűtakaró fedi be az egészet.
Végül a friss síron (ld. fenti első kép) látható rengeteg művirág a Seychelle-szigeteken látott temetőre emlékeztetett, a sírfeliratok stílusa (második kép) a Kenyában látottakra emlékeztetett, ahol a születés (Sunrise) és az elhalálozás (Sunset) dátumát ugyanígy írták fel.
A déli part
Már kezdett alkonyodni, így erősen igyekeztünk visszafelé. De egy ponton még megálltunk, ez volt a (Crane Beach).
Ez a délkeleti parton fekvő strand a drámai szikláiról és a halványrózsaszín homokjáról híres.
A víz ugyan NAGYON kellemes volt, de már nem maradt időnk egy fürdésre.
Így is beesteledett, mire visszaértünk a szállásunkra.
De még hátravolt az este, benne az Új Év ünneplése és egy hatalmas karib hangulatú buli a pálmafás tengerparton.
A következő és egyben utolsó barbadosi cikk három érdekes helyszínről szól: látogatás egy cseppkőbarlangban, a Mount Gay Destillery rumkóstolója és sznorkelezés hajóroncsok között.
2026. március 21. @ 5:05
Szenzációsak a fotók, nagyon tetszenek a beszámolóid. A csillagos értékelésnél valamit elrontottam és nem engedte javítani, 5 csillagot szerettem volna adni. Nem tudom, hogy van-e még olyan része a földi világnak, ahova még nem jutottatok el, ha igen, akkor remélem sikerül! Üdv. Rita
2026. március 21. @ 8:53
Köszönöm a visszajelzést! Még csak 73 országnál tartok, maradt még ország bőven, DE RAJTA VAGYOK!!!