Dominika – a kalandorok szigete (1/4)
– Roseau és a karibi hangulat
Történt: 2025. december
Az évvégi ünnepnapokat és az ezek körüli (általában) szabadnapokat igyekszünk mindig kihasználni valamiféle útitervünk megvalósítására. Ez 2025 végén is így volt, a karácsony-újév körüli 11 napot egyenlő arányban megosztva két karibi szigeten, a Dominikai Közösség és Barbados szigetén töltöttük.
A most következő 7 cikkben az itt látottakról lesz szó, hetenként váltogatva a szigeteket, ezzel kicsit össze is hasonlítva őket.
A Dominikai Közösség
Fontos megjegyezni, hogy két Dominika létezik. Az ismertebb a Dominikai Köztársaság, amely Haitival közösen foglal el egy közel Magyarország nagyságú szigetet a Karib-tengeren. Mi egy ennél jóval kisebb, Budapest másfélszeresét kitevő szigeten jártunk, az előző szigettől vagy 1000 kilométerre délkeletre, amely a Dominikai Közösség területe.
A Dominikai Közösség szigete a Karib-tengeren
Még sose volt rá alkalmam, hogy egy TELJES ORSZÁGOT egyetlen fotóba tudjak sűríteni, de íme, ez is megtörtént! 🤣🤣🤣
Az öt és fél nap nem is volt elég arra, hogy mindent felfedezzünk ezen az igen változatos, számunkra sok meglepetéssel szolgáló szigeten.
Ki gondolná például, hogy egy ekkora területen (750 km2) összesen 365(!!!) kisebb-nagyobb folyó található? Vagy azt, hogy 11 vulkán is, amelyekből 9 még aktív (bár jelentősebb kitörés utoljára kb. 500 éve történt)? Gondolta valaki, hogy a legmagasabb pontja 1447 méter, és a szigeten található a világ második legnagyobb, állandóan forrásban lévő tava?
Ajánlom a Dominikai Közösség országoldalamat ezen a weboldalon, amelyen egy térkép segít bemutatni, mi minden található itt és mi merre jártunk. De menjünk szép sorjában.
Látkép a szállásunk ablakából
December 24-én hajnalban indultunk Limából és már öreg este lett, mire a szállásunkra érkeztünk a főváros, Roseau egyik szállodájába. A sötétben hiába meresztgettük a szemünket a szobánk ablakából, a látványra reggelig kellett várnunk. De egyáltalán nem csalódtunk, pompás érzés volt.
A hotel mellett egy kikötő is van, ahol hatalmas óceánjárók szoktak lehorgonyozni, de erről majd egy kicsit később.
Az utóbbi évek szokásaitól eltérően mi ezt az utazást nem terveztük meg apró részletességgel, nem osztottuk be napról napra, mit fogunk csinálni, nem kötöttünk le túrákat stb. Gondoltuk, hogy majd első nap, ami egyébként is karácsony, szép nyugisan kialakul, hogyan is lesz.
Séta a fővárosban
Így késő délelőtt elindultunk egy sétára, hogy majd közben biztos találunk mindenféle turistairodát és ilyeneket, azokban tájékozódunk és eldöntjük a programot.
Az Elnöki palota
Utcakép a fővárosban
Amikor pár éve a Seychelle-szigetekre utaztunk, akkor azt hittem (mert így reklámozták), hogy a világ (talán) legkisebb fővárosában járunk, Victoriában (24 ezer lakos, itt írtam róla). Dominica (ahogyan a helyiek nevezik) összesen kb. 75.000 fős lakosságot számlál, ebből csupán 16 ezer él a fővárosban, Roseauban.
Utcakép Roseauban
A térkép alapján láttuk, hogy nem lesz nagy kihívás ezt a várost bejárni. Arra viszont nem számítottunk, hogy írd és mond MINDEN, DE MINDEN be lesz zárva, hiszen ünnep van, ragyogó karácsony!!!
Utcakép Roseau belvárosában
Utcakép Roseau belvárosában
A város utcái szinte teljesen kihaltak voltak, alig-alig láttunk embereket. Mindenki visszahúzódott a saját lakásába. Persze az összes bolt be volt zárva, sőt az éttermek, kocsmák is.
Utcakép Roseauban
Jellegzetes karibi lakóházak Roseau utcáiban
A képeken sem azért nem látszik szinte sehol élő ember, mert megvártam volna, amíg kimegy a képből, hanem azért, mert nem jött bele.
A város egyébként jellemzően legfeljebb egy-két emeletes házakból áll, ritka az ennél magasabb.
Jellegzetes karibi lakóházak Roseau utcáiban
Jellegzetes karibi lakóházak Roseau utcáiban
Általában kő alapzatra épített favázas házak, élénk színekre festve. Mint utóbb megtudtuk, az itt lakók számára fontos, hogy a házuk színes legyen, ezzel is jókedvre derítve a bentlakókat.
Egy másik oka a házak színesre festésének, hogy nincsenek házszámok és a helyiek a házak színe alapján tájékozódnak közöttük.
Egy rosszabb állapotú portál
Egy takaros ház és környéke
Az épületek között láttunk jócskán szegényebbeket is, meg persze jómódúakat is.
Jónéhány utcát bejártunk, mire végre találkoztunk itt-ott helyi lakókkal.
Egy mellékutca és lakója
Baráti beszélgetés egy bezárt kocsma előtt
Az egyik helybenlakó
Karácsonyi díszítés az egyik házon
A képekből ezt nehéz leszűrni, de bizony nekünk nagyon melegünk lett már a séta alatt, nagyon szívesen megmártóztunk volna a tengerben. Kértünk is útbaigazítást, hol lehetne strandolni, mert a szállodánk hiába a tengerpart mellé épült, nem volt saját, fürdésre (is) kialakított partszakasza.
Tengerpart
Az a „strand”, amelyre irányítottak minket, ugyan valóban a város strandjának számított, de senki ne gondoljon valami napozóágyas, büfés kiépített fürdőhelyre.
Ez nem az a karibi sziget, amiről képeslapszerű, pálmás-fehér-homokos fotókat lehet küldözgetni az otthonmaradottaknak. Erre a szigetre minket sem a strandolós tömegturizmus, hanem a túrázás és búvárkodás lehetősége vonzott, amiért gyakran illetik a címben is használt „Kalandorok szigete” jelzővel.
Halászhajó és -kunyhó a tengerparton
Fekete homokos partszakasz
Azért nekieredtünk felkeresni valami fürdőhelyet abban a melegben és gondoltuk, a legegyszerűbb rögtön a vízpart mentén végigmenni.
Ez egy vulkanikus eredetű sziget, így a tengerpartján is főként fekete homokot találunk.
Erős, de hívogató hullámok a sziget nyugati oldalán
A vízpart mentén pedig több helyen is különféle rákok futkároztak.
Márványos tarisznyarák (Pachygrapsus marmoratus)
Atlanti szellemrák (Ocypode quadrata),
Az elsőket, a márványos tarisznyarákokat a kövek között kicsit nehezebb volt észrevenni, míg a fekete homokon a vajsárga atlanti szellemrák egy példányát hamar kiböktük. A helyszínen persze egyikről sem tudtam, hogy hívják, de most kigugliztam. 😍
Gyerekek ugrálnak a hullámok közé
A szerzőt épp leteríti egy hullám Fotó: Bács Edit
Majd odaértünk a strandnak nevezett szakaszhoz, amely egy ott elhelyezett, elég viharvert tábla szerint az 1900-as évek elejétől 1970-ig a város népszerű fürdőhelye volt, ma emellett van a sziget teherkikötője.
A parton összesen két gyerek ugrált a méteres hullámokba, rajtuk kívül sehol egy lélek. Gondoltam ezt nekem is ki kell próbálni, annyira jól nézett ki.
A part itt már viszonylag meredek, emiatt a hullámoknak is bőven nagyobb ereje van annál, ami látszik. Én nagy merészen belegyalogoltam, de már az első hullám úgy odacsapott a parthoz, hogy inkább nem próbálkoztam többet. Valószínűleg a gyerekek már ismerték a technikát: át kell ugrani, nem belesétálni.
A korábbi „Városi strand” egy kevésbé hullámzó napon a tenger felől nézve
Strandolók a korábbi „Városi strand”-on a tenger felől nézve
Többet ezen a partszakaszon nem is próbálkoztunk meg a fürdéssel, bár láttuk más napon, hogy azért ezt tényleg strandnak használják a helyiek, amikor nem ilyen erős a hullámzás.
Vissza a városba
Roseau ahhoz túl kicsi, hogy sok érdekességet lehessen róla megemlíteni.
A város önkormányzatának épülete
A Dominica múzeum épülete
De van például egy pici múzeuma (ld. a fenti képen), ami persze karácsony napján szintén zárva volt. Később azért bejutottunk és érdemes volt rászánni egy órát.
Őslakos kunyhó reprodukciója a múzeumban
Földosztási térkép 1776-ból
A tárolókban és a falakon rengeteg érdekes részlet volt olvasható akár a sziget geológiájáról, akár a történetéről. A nevét Kolombustól kapta, aki egy vasárnapon (latinul dominica) kötött ki itt 1493. november 3-án.
Azután a gyarmatosítók „egymásnak adták a kilincset”, folyamatos volt a spanyolok, majd a franciák és az angolok között a harc a szigetért. Mindkét utóbbi fél cukornádültetvényeket akart magának, mert akkoriban a cukor volt a legértékesebb tömegtermék a világon. A Dominikai Közösség szigete a XVIII. század végén és a XIX. század elején többször is váltott fennhatóságot a kettő között, majd végig, az 1978-as függetlenné válásig brit uralom alatt maradt.
Ennél hosszabb történelmi kitérőre most nem vállalkozom, de érdekes volt látni például azt a fenti képen látható térképet, amely a sziget földosztási tervét mutatja 1776-ból. Látható rajta, hogy gyakorlatilag a sziget egész területét felosztották. A „földosztás”-ról viszont fontos tudni azt is, hogy a part menti területeket kapták a gyarmatosítók, a belső hegyvidéki telkeket, amelyek szinte használhatatlanok földművelésre, kapták a bennszülöttek.
Bútorok és használati tárgyak a gyarmati korszakból
Bútorok és használati tárgyak a gyarmati korszakból
Az ültetvényekre munkáskezeket Afrikából hoztak, a rabszolgaság ezen a szigeten 1838-ban szűnt meg. Ennek az korszaknak az eredménye, hogy a mai szigetlakók túlnyomó többsége afrikai eredetű fekete (a 2014-es népszámláláskor 75%) (Forrás), illetve a hivatalos nyelv az angol.
Hurrikánok pusztításai
Ez a sziget is ki van téve a Karib-térségben jellemző hurrikánveszélynek, ami minden év júniusa és novembere között fordul elő. Sok hurrikán okozott már nagy károkat a szigeten, de a legnagyobb pusztítást a Maria hurrikán okozta 2017-ben. Ez volt Dominica történetének legsúlyosabb természeti katasztrófája. Az 5-ös erősségű vihar a sziget épületeinek 95-98%-át megrongálta vagy megsemmisítette, és a teljes elektromos hálózatot romba döntötte. A károk mértéke az ország éves GDP-jének több mint 220%-át tette ki.
A 2017-es Maria hurrikán által elsüllyesztett hajó roncsai a part mentén
Romkocsma (Ruins Rock Café) a 2017-es Maria hurrikán által lerombolt házban
„Dominica a Maria hurrikán után hirdette meg a nagyratörő célt: 2030-ra a világ első klímareziliens (ellenálló) nemzetévé kíván válni. A folyamatot a CREAD (Climate Resilience Execution Agency for Dominica) irányítja.
A legfontosabb lépések, amiket eddig tettek:
- Szigorú építési szabályok: Minden új középületnek és lakóháznak bírnia kell a 4-es vagy 5-ös erősségű hurrikánokat. Az újjáépítés során megerősített tetőszerkezeteket és betonfödémeket használnak.
- Geotermikus energia: Kiaknázzák a sziget vulkanikus adottságait. Épül egy geotermikus erőmű Roseau közelében, hogy a hálózat függetlenedjen az importált üzemanyagtól és a felszíni vezetékektől.
- Földalatti kábelek: A távközlési és elektromos hálózat kritikus szakaszait a föld alá helyezik, hogy a szél ne tudja leszaggatni őket.
- Mezőgazdasági diverzifikáció: Olyan növényeket és termesztési módokat támogatnak, amelyek kevésbé sérülékenyek a viharokkal szemben, mint a korábbi egyeduralkodó banán.
- Műanyagtilalom: Dominica bevezette a világ egyik legszigorúbb egyszer használatos műanyag-tilalmát, hogy védje az ökoszisztémát és a vízelvezető rendszereket.
A projekt finanszírozásának nagy részét a vitatott, de jövedelmező „Citizenship by Investment” (befektetésért állampolgárság) program fedezi.” (Forrás: Google AI)
Karibi hangulat
A fenti képen mutatott romkocsmába (ld. lejjebb) vagy bármely más vendéglátó helyre betévedve nehéz volt rosszkedvűnek lenni vagy maradni.
A Ruins Rock Café belső tere
A Hi Rise Beach Bar belső tere
A fenti képeim olyan pillanatban készültek, amikor ezek a helyszínek épp üresek voltak (kora délelőtt), mert amikor egyébként dugig tele voltak, nem akartam fotózni.
Rumvariációk (pl. szöcske, sáska, gyík, iguána stb. ízesítéssel)
Felirat az egyik bár pultján: „A rum olcsóbb, mint a terápia”
A karibi térség ugye a cukornád-termelésről (is) nevezetes, abból pedig kiváló rumot (is) készítenek. Bármerre jártunk, rumot bármilyen változatban, tömegével lehetett kóstolgatni.
Helyi étel (roti) helyi sörrel (Kubuli) egy tengerparti bárban Fotó: Bács Edit
Helyi sörfajták (Carib és Kubuli) próbája
Mi ezek mellett a helyi sörfajtákat is kipróbáltuk, ahogyan tesszük ezt minden országban, ahol megfordulunk. Itt megemlítem, hogy a dominikai sörmárka, a Kubuli kifejezetten kiemelkedő ízű az általunk Amerikában kóstolt fajták közül. Talán a helyi víz tisztasága teszi.
Turistainvázió
A fentiekből itt-ott már kiderülhetett, hogy nem egy gazdag ország a Dominikai Közösség. Van ugyan bevétele mezőgazdasági termékek exportjából, de a fő bevételi forrást egyre inkább a turizmus jelenti. Egyre több nagy légitársaság üzemeltet rendszeres repülőjáratokat a szigetre és fontos kikötési pont ez a nagy óceánjáró turistahajóknak is.
Helyi zenész a tengerparti bazársoron
Óceánjáró a kikötőben
Ezek jellemzően egy 7-10-14 napos utazás keretében éjszaka közlekednek egyik szigettől a másikig, ahol reggel kikötnek. A hajón utazó, sokszor akár 4-5.000 turista ilyenkor kirajzik a szigetre, részt vesz valamilyen programban, majd este visszatér a hajóra, …
Óceánjáró hajó távozóban a szigetről
… amely sötétedéskor ismét útrakel. Amíg a szigeten voltunk minden nap más nációjú (amerikai, német, holland stb.) hajó kötött ki.
Sokan vágynak egy vagy több ilyen hajóútra és sokan szeretik ezt az utazási formát. Nekünk ez nem való, mi szeretünk egy-egy helyen alaposabban körülnézni.
Fotózkodásra kiválóan alkalmas felirat az óceánjárók kikötőjében alkonyatkor, amikor az aznapi hajó már elment
A következő dominikai részben – itt – autóval körbejárjuk a szigetet és sok gyönyörű helyen fordulunk meg, ahol pl. a Karib-tenger kalózainak helyében érezhettük magunkat.
