Barbados – a repülő halak országa (1/3)
– Bridgetown és az angolszász örökség
Történt: 2025. december – 2026. január
„Az ország nevét egyesek a portugál és a spanyol „szakállas férfi” kifejezésre vezetik vissza, mások az itt honos fügefákra. Nem világos, hogy a „szakállas” a szakállas fügefa (Ficus citrifolia) hosszú, lógó léggyökereire vonatkozik-e, amely a szigeten őshonos, vagy az állítólag szakállas karibokra, akik egykor a szigetet lakták.” (Forrás)
Bridgetown, a főváros
Az előző, a Dominikai Közösségről szóló cikkben már említést tettem a Karib-szigeteket körbelátogató hajókról.
Meglepő lett volna, ha pont az egyik legfelkapottabb karibi nyaraló-szigeten nem láttunk volna belőlük. De volt bőven.
Mi nem strandolással kezdtük, hanem városnézéssel.
A barbadosi parlament épületei egy neogótikus történelmi komplexumot alkotnak, amelyet 1870 és 1874 között helyi korallmészkőből építettek. A Brit Nemzetközösség harmadik legrégebbi parlamentjeként ezek az épületek jellegzetes óratoronnyal, szenátussal, képviselőházzal és a parlament múzeumával rendelkeznek.
A keleti szárnyban található a szenátus és a képviselőház ülésterme, a nyugati szárnyban pedig a Parlament Múzeuma és a Nemzeti Hősök Galériája, amelyek a sziget történelmét mutatják be.
A sziget az 1500-as évek elejei felfedezése után kezdetben portugál uralom alatt volt, majd „1625-ben brit tengerészek partra szálltak a mai Holetown helyén és a szigetet lakatlannak találták. A brit telepesek 1627–28-as érkezése és a függetlenség 1966-os elnyerése között a sziget szakadatlanul brit uralom alatt állt. Nevezetes, hogy Barbados korán kapott jelentős helyi autonómiát. A képviselőház 1639 óta ülésezik.” (Forrás)
A függetlenség elnyerése után, 1966-tól 2021-ig monarchia volt az államformája, amikor köztársasággá alakították át.
A fent idézett forrásban hosszú leírás olvasható a gyarmati uralom és az ültetvényeken folyó rabszolgatartás történetéről. Ez utóbbi végül 1834-ben szűnt meg a szigeten.
Belvárosi séta
A karácsony környéki napokban jártunk Barbadoson, …
… és amerre csak megfordultunk mindenhol számolatlanul sok feldíszített köztéri (mű)karácsonyfát láttunk.
Bridgetown is fent van az UNESCO Világörökség listáján. „A történelmi Bridgetown szabálytalan településszerkezete és 17. századi, angol középkori típusú utcaképe, különösen a kanyargós utcák, elősegítették a kreolizált építészeti formák, köztük a karibi georgiánus stílus fejlődését és átalakulását.” (Forrás)
Azért ebből az „angol középkori típusú utcakép”-ből én keveset érzékeltem.
A girbe-gurba utcarend az igaz, de már csak legfeljebb pár évtizede épült házak találhatók itt. Erre jó példa a fenti két kép a Swan Streetről, amely egy népszerű, színes sétálóövezet, élénk kereskedelmi központ mind a helyiek, mind a turisták számára. Az utca mentén álló épületek jellegzetesen kontrasztos, erős színekkel vannak festve.
Szokás szerint engem az épületeken túl az emberek legalább annyira érdekeltek, így kihasználtam a lehetőséget, hogy az érdekes fazonokat megörökítsem.
Amikor pedig megláttam a fenti fotón látható urat, nagyon egyet tudtam vele érezni.
A pólóján a felirat: „Nem vagyok öreg, én egy klasszikus vagyok.”
A történelmi városrészben található egy szép anglikán templom, a Szent Mihály és Minden Angyalok Katedrális (Cathedral Church of Saint Michael and All Angels), két háztömbnyire a Nemzeti Hősök tértől.
„Eredetileg 1665-ben szentelték fel, majd 1789-ben újjáépítették, és 1825-ben katedrális rangra emelték. A templomot később, 1831-ben egy nagy hurrikán megrongálta, de nem pusztította el. …”
„… Korallkőből épült, gyönyörű toronnyal és lenyűgöző ólomüveg ablakokkal. A templom belsejében egy 17. századi márvány keresztelőmedence található, tetejét wallabafa zsindely borítja. …”
A templomkert egyúttal sírkert is, többek között „… itt nyugszik Grantley Adams (Barbados első miniszterelnöke) és fia, Tom Adams, a sziget második miniszterelnöke.” (Forrás)
George Washington háza
1751-ben féltestvérével, Lawrence-szel együtt (valószínűleg) ebben a házban lakott hónapokon keresztül az USA leendő elnöke.
Az akkor 19 éves fiatalember a tüdőbeteg testvére gyógyítása és gyógyulása érdekében járt a szigeten. Egyébként ez a barbadosi útja volt az egyetlen utazása az Egyesült Államokon területén kívül egész életében.
G. Washington barbadosi tartózkodása bizonyos, de azt vitatják még, vajon valóban ebben a házban lakott-e ezen idő alatt (részletek erről itt olvashatóak).
Mindenesetre a ház földszintjét igyekeztek korhűen berendezni.
A kertben láttunk egy korabeli „víztisztító berendezést”, amely porózus korallmészkőből készült darabokból áll. Ezeket a tartályokat víz szűrésére használták ivásra és főzésre alkalmas víz előállítására a vezetékes víz megjelenése előtt.
A ház emeletén pedig emlékkiállítást rendeztek be George Washington tiszteletére, amely sok részletet bemutat az akkori Barbados társadalmi viszonyairól is.
A Nemzet Hőse
Sok történeti és természeti vonatkozású, a szigettel kapcsolatos témáról lehet itt megtudni mindenfélét. Például az egyik teremben bemutatják a jellegzetes barbadosi házakat (chattel house), amelyek minden egyes egysége különálló.
Elválasztható a többi egységtől, szétszerelhető és áthelyezhető egy másik helyszínre, a képen látható modell egy ‘két oromzatos és fészertetős’ kombináció. A szurokfenyő burkolatot gerendákhoz szegezik, így a panelek összeszereléskor meglehetősen merevek, de könnyen szétválaszthatók. A házakat általában lazán egymásra helyezett mészkőtömbökre rakják rá, hogy könnyen eltávolíthatók legyenek.
A múzeum termein hamar átsiklottunk, de egy igen érdekes tárolónál meg kellett állnunk. Ebben pedig egy esernyőt állítottak ki. A mellette olvasható magyarázó szövegből kiderül, hogy ez Rihanna esernyője, amelyet a Tutes cég készített az énekes „Umbrella” (esernyő) című megaslágerének megünneplésére.
Ez a tárgy kifejezi a valaha élt legismertebb barbadosi világsztárrá válásának pillanatát. A felirat szerint – mielőtt karrierje végetér – a legnagyobb popszupersztár lesz, megelőzve olyanokat, mint Elvis Presley, Madonna és a Pop Királya, Michael Jackson. A tárgy legfontosabb jellegzetessége az énekesnő autogramja, amely az ernyő egyik cikkelyén található.
A fenti YouTube linken ezt az eredetileg 2007-ben debütált slágert a 2009-es megjelenése óta eddig több, mint 1,2 milliárd (!!!) alkalommal játszották le.
Rihanna
Aki pedig (esetleg 🤣) még nem hallott róla, Rihanna egy még csak a harmincas éveiben járó, de régóta világhírű énekesnő, Barbados leghíresebb szülöttje és „exportcikke”, akit „2021-ben Mia Mottley miniszterelnök az ország Nemzeti Hősévé nevezett ki az elnöki beiktatási ünnepségen, amelynek keretében az ország köztársasággá vált.” (Forrás)
A szülőházának utcáját róla nevezték el. A házat felújították, de nem látogatható. Előtte viszont kialakítottak egy kis beugrót, hogy az arra járó (rengeteg) turista szelfit készíthessen a helyszínen.
Engem a környék jobban érdekelt (ld. még a cikk nyitóképét), …
… beleértve az itt élőket is.
Ki tudja, például mi lehet majd a fenti kisfiúból, ha felnő? Hisz Rihanna a példa rá, hogy a világ legeldugottabb sarkából indulva is lehet világhírre szert tenni.
A halpiacon
Ha tehetjük, minden országban elmegyünk valamiféle piacra. No nem (csak) azért, mert hálás fotótéma, hanem mindig látunk valamit, amit addig még sehol.
Bridgtownban van egy híres halpiac, ahova ugyan csak alig valamivel zárás előtt értünk oda, de így is láttunk néhány érdekes halat (ld. a fenti és lenti képeken Durva csuklyáshal és Papagájhalfélék, Wahoo)
Persze nem csak a halak kerültek a kamerám lencséje elé, hanem az azokkal dolgozók is.
A halpiac (mily meglepő) rögtön a tengerpart mellett épült. Sétáltunk még itt egy kicsit meg a környéken, ahonnan még három portréfotóval zárom ezt a cikket.
A fenti első férfiportré még a halpiac menti tengerparton készült, míg a másik kettő már előzetes a következő barbadosi cikkemhez. Abban (két hét múlva) arról a napról lesz szó, amelynek során körbeautóztuk a szigetet, jártunk egy rezervátumban, egy apátságban és csodás tengerparti szakaszokon.
A fenti fotóra úgy került sor, hogy a járdán szembejött velünk ez a férfi, aki a képen látható lila virágot a kezembe akarta nyomni. Persze elfogadtam, de azzal a felkiáltással, hogy akkor csinálnék róla rögtön egy képet is. Ez lett belőle.
A barbadosi cikkek következő része itt olvasható.