Az alapok





A Kapitólium
Az esti szürkületben a Malecónról végigmentünk a Kapitólium épületéhez vezető sétányon (Paseo de Marti), amiről majd egy picit később.



„A havannai kapitólium hasonlít a washingtonira, de annál egy méterrel magasabb, szélesebb és hosszabb. … 1926-ban kezdték építeni. Kupolája 62 méter magas, tetején a 16. századi firenzei szobrász, Giovanni da Bologna Merkúr-szobrának másolata áll.
A kupola alatt, a járófelületen elhelyeztek egy 25 karátos gyémántot, amelytől a kubai úthálózat Havannához képesti távolságát számolják.” (Ebben a cikkben, amelyből a fenti idézetek is származnak, további részletek is olvashatók az épületről.)

A Kapitólium épülete ugyan már az 1950-es évek óta nem Havanna legmagasabb épülete, de a város nagyon sok pontjáról látható. A fenti fotó a megelőző évben, 2023-ban Kuba legjobb éttermének, a La Guaridanak a tetőteraszáról készült.

Ez a (helyi viszonyokhoz mérten) méregdrága étterem egy szintén meglehetősen lerobbant, de egykor gyönyörű palota legfelső szintjén található. Az étteremhez vezető lépcsők környékén lévő épületrészeken igyekeztek valamennyire eltüntetni a romlás nyomait.
Látszik, milyen gyönyörű lehetett az épület és ez is egy példája annak, milyen építészeti (és nyilván más) értékek mennek veszendőbe, pusztulnak sorra.
No de „térjünk most magunkhoz” és a reggeli fényekben induljunk együtt egy városnéző sétára.
A Hotel Nacional
„A Hotel Nacional de Cuba egy történelmi szálloda spanyol eklektikus stílusban. 1930-ban nyitották meg a tengerparton a Taganana-dombon, lenyűgöző kilátást nyújtva a tengerre és a városra. …
A főváros legfényűzőbb létesítményeként tartják számon, és 1982 óta szerepel az UNESCO Világemlékezet nyilvántartásában, 1988 óta pedig Kuba nemzeti műemlékeként tartják számon.” (Forrás)
A szállod történetében igen érdekes elemek találhatóak (erről ld. a fenti forrásban a további részleteket). Itt csak két érdekességet emelek ki. Itt folyt le az ún. Hotel Nacional de Cuba csata 1933-ban, aminek emlékére többek között az abban is szerepet játszó ágyú máig megtalálható a hotel kertjében.
A másik, hogy a szálloda tulajdonosainak egyike a negyvenes években Al Capone amerikai gengszter volt és itt rendezték meg a híres Havannai Konferenciát, ami egy hírhedt maffiacsúcs volt 1946. decemberében. Ezt (is) dolgozta fel Francis Ford Coppola A keresztapa II. című filmjében.
,A szálloda hatalmas előcsarnokának egyik falán látható jónéhány olyan világhíresség, akik a szálló vendégei voltak (megemlítve azt is, mit fogyasztottak).
„Az illusztris látogatói között szerepelt a művészet és az irodalom világának olyan személyiségei, mint Johnny Weissmüller, Buster Keaton, … Tyrone Power, … Errol Flynn, Marlon Brando és … Ernest Hemingway. Továbbá az olasz-amerikai maffia híres képviselői, mint például Santo Trafficante Jr., Meyer Lansky, Lucky Luciano és Frank Costello.
Luxusszemélyiségek fogadásának hagyományát olyan politikusok és tudósok gazdagítják, mint Winston Churchill, Windsor hercege és hercegnője, Alexander Fleming tudós, számtalan ibero-amerikai államfő és európai uralkodó.” Az újabbak között ott volt Diego Maradona, Robert Redford, Paris Hilton vagy Steven Spielberg és még sokan mások is.
A szállodában tartanak hivatalos idegenvezetéseket is, de mi csak úgy, „vendégnek álcázva magunkat” körbesétáltunk az épületben.
Így „természetesen” fellógtunk az emeletekre is. „A jellemzőnek tekinthető 6. emeleten 74 szoba és 5912,4 m² lakóterület található. A nyolcadik (legfelső) emeleten 66 szoba található, területe 4675,3 m².”
Még abban is szerencsénk volt, hogy az egyik folyosón nyitva találtuk egy apartman ajtaját így oda is bekukkanthattunk.
Végig a Paseo de Martín
A Hotel Nacionaltól újra végigjártuk a Malecón egy darabját, elhaladva két emlékmű mellett. A USS Maine-emlékmű azon amerikai tengerészek előtt tiszteleg, akik meghaltak a USS Maine páncélos cirkálón 1898-ban bekövetkezett robbanásban.
A Kuba függetlenségéért küzdő Máximo Gómez tábornok emlékműve a másik, amit épp a sétány kezdőpontjára helyeztek el.
Innen nyílik az eredetileg José Martí XIX. századi kubai költőről elnevezett sétány, amit ma már inkább Paseo del Prado-nak vagy csak egyszerűen El Pradonak hívnak.
Ennek a sétánynak az elődjét már 1770 körül kialakították. „1925-ben egy francia tájépítész újratervezte a Paseo del Pradót, fákkal, bronz oroszlánszobrokkal, korallkőfalakkal és márványpadokkal szegélyezte.
A sétányon sok fontos épület kapott elhelyezést, mint pl. a Gran Teatro de La Habana, szállodák, mozik, színházak, valamint madridi, párizsi és bécsi stílusokat utánzó kúriák. Az El Prado volt az első aszfaltozott utca Havannában.” (Forrás)
A sétány két oldalán az egykor bizonyára fényűző épületek túlnyomó többsége siralmas állapotban látható.
Középen viszont végigfut egy igen széles, hatalmas fákkal szegélyezett sétaút, amelyen az arrajáró elücsöröghet. Mivel a járófelület tükörsimára le van kövezve, ez a helyi gördeszkások paradicsoma is. Mint olvastam, szegényeknek állandó konfliktusaik vannak a rendőrséggel, amely nehezen viseli a személyes szabadság efféle megnyilvánulását.
Az Ó-Havanna
Így hívják azt a régi városrészt, amelyben a főváros legrégebbi épületei sorakoznak, és amelyek közül néhányat felújítottak. Ez jó hír még akkor is, ha közben láthatóan gyorsabban romlik a város épületállománya, mint ahogyan bármit felújítanak.
Közel a Malecónhoz található „a Castillo de la Real Fuerza (a Királyi Erők kastélya), ami egy bástyaerőd a kikötő nyugati oldalának bejáratától távolabb, a Plaza de Armas határán. Eredetileg a kalózok támadásai elleni védekezésre építették, de rossz helyre telepítették, túl messze volt az öbölben.
Az erőd az amerikai kontinens legrégebbi kőerődjének számít, és 1982 óta az UNESCO világörökségi listáján szereplő ‘Old Havanna and its Fortifications’ részeként szerepel.” (Forrás)
Egy másik szép épület a Palacio de los Capitanes Generales (A Főkapitányok Palotája), amely jelenleg a Városi Múzeum.
„Egy egész háztömböt foglal el, és Kubában a barokk fejlődés legjelentősebb építészeti művének tartják . Ez a palota a régi havannai katedrális helyén épült. Építését 1776-ban kezdték el. Belső udvarában Kolumbusz Kristóf szobra áll, amelyet 1862-ben helyeztek el ezen a helyen. …”
Ez volt a Kubát kormányzó 65 spanyol főkapitány székhelye , valamint az Egyesült Államok adminisztrátorának körzete az 1898 és 1902 közötti katonai kormányzása alatt. A köztársaság idején elnöki palotaként is szolgált 1920-ig.” (Forrás)
Sétálunk tovább
Egy saroknyira a múzeumtól látogatható az a fodrászüzlet, amely (az ott kihelyezett tábla felirata szerint) elsőként nyílt meg a városban, 1552-ben és azóta is (nyilván többször átalakítva) működik. Az ott unatkozó fodrász engem is megkérdezett, kérek-e hajvágást.
Még egy háztömbbel arrébb jutunk el arra a térre (Plaza Central de La Habana), amelyen a havannai katedrális található. Erről a gyönyörű templomról már írtam és mutattam képeket és videót ebben a részben, így azt most nem ismétlem meg.
Innen néhány viszonylag jó állapotban lévő utcán keresztül átsétáltunk az óváros most Plaza Vieja-nak (Régi vagy Öreg térnek) nevezett terére, amit érdekes módon Új térnek (Plaza Nuevonak) neveztek 1559-ben, amikor létrehozták. (Forrás)
A teret szép régi paloták veszik körül, amelyeket igyekeztek szépen felújítani.
Ez a környék tele van turistával, és szépen rendben is van tartva.
Körbejártuk a környékét is, és sok utcában lehet látni szebbnél szebb régi házakat, amelyek arról árulkodnak, …
… hogy milyen szép is lehetett ez a város, amikor még karban tartották.
Coco-taxik és triciklik
A viszonylag jól felújított óvárosból átsétáltunk a rögtön mellette található Centro Habana városrészbe. Mindjárt megmutatom az iszonyú kontrasztot, de hogy mégse legyen az ennyire ijesztő, közbeszúrok néhány képet azokról a Kubában jellemző taxikról, amiket mindenki használ.
Főleg Havannában használatosak, de vidéken is láttunk ún. coco-taxikat, amelyek voltaképpen háromkerekű motoros járművek, főleg a turisták szállítására szolgáltak az 1990-es évektől kezdődően. (Forrás)
Ennél elterjedtebb és egyáltalán nem csak turisták használják a tricikli-taxikat.
Rengeteg járja a havannai és a vidéki városok utcáit.
Mi nem próbáltuk, de minden bizonnyal igen olcsón lehet velük eljutni A-ból B-be.
A Centro Habana
A kis kitérő után csapjunk a közepébe egy igen rövid videóval, ami ebben a városrészben készült.
Mint arról már egy Wikipedia cikkből vett idézetben is szó volt ennek az írásnak az elején, hihetetlenül le van robbanva ez a város. Igen ritka kivétel, ha egy ház normális állapotban van. A következő galériában 18 fotót lehet végiglapozni, amelyek ebben a városrészben készültek és jellemzik a helyzetet.
kattints az alábbi képre és lapozd végig a fotókat a galériában
Volt „szerencsénk” egy alkalommal éjszaka áttaxizni ezen a városrészen keresztül. Nem tudom, milyen hasonlatot kéne írnom, tehát inkább nézzük meg a videót erről is.
A házak lakói persze élnek ezekben, ahogy tudnak.
Áldatlan állapotok
Jártunk egyik útitársunk ismerősének a lakásában. Ez a ház is látott már jobb napokat korábban, …
… és kívülről még nem is volt annyira vészes.
Belül viszont hamar kiderült, hogy az eredetileg (szerintem) nagy, talán polgári lakásoknak is nevezhető élettereket apró, nagyon szűk lakásokká építették át.
Elég ehhez csak azt végiggondolni, hogy a ház homlokzata milyen széles (4 ablaknyi), és az ebbe a szélességbe még beleférő körfolyosó körül hány lakás ajtaját tudjuk megszámolni.
Az a lakás (képeket nem teszek róla közzé), amelyikben mi jártunk, az utcafront negyede, azaz egy ablak szélességű, viszont a lakáson belül a belmagasságot szétvágva van még egy galériaszintje is(!!!).
Abban a lakásban fiatalok élnek, nyilván örülnek, hogy egyáltalán van fedél a fejük felett és már szüleiktől külön, szabadon élhetnek. Ebben messze nem minden havannai ilyen szerencsés.
Jártunk egy boxklub edzőtermében (erről kicsit később), amely egy nagy csarnok egyik sarkában tartja az edzéseket.
Amikor beléptünk a csarnokba, hamar észrevettük, hogy ez egy (finoman szólva) több-célú csarnok. A nagyobbik felét 4-5 család elszeparált „lakóhelye” teszi ki.
Kérdésünkre elmondták, hogy a családok hogyan kerültek ide. Azok a házak, amelyekben korábban éltek, olyan romos állapotban voltak, hogy összedőltek és nem volt más lehetőségük, mint azóta (évek óta) itt élni.
A Kolumbusz Kristóf temető
1871-ben kezdték el építeni, de a munkálatok hivatalosan csak 1886-ban fejeződtek be. „Az első ember, akit elhelyeztek itt, maga a temető tervezője volt, aki 1872. szeptember 29-én belehalt a túlhajszoltságba. …”
„… A temető elrendezése téglalap alakú, római tábor formájú, és utcák, háztömbök és telkek rácsából áll. … A pazar hely számunkra egy nagy, szabadban faragott kőfejtőnek tűnik, a carrarai márvány, gránit és egyéb kövek tömkelege miatt, amely mindenütt és minden irányban megjelenik, ahol elhaladunk.„ (Forrás)
„Híres síremléke a Tűzoltóemlékmű, amely annak a 28 kubai tűzoltónak a végső nyughelye, aki 1890. május 17-én vesztette életét egy fémáru-kereskedés oltása közben Havannában. Szintén a bejárat közelében található a kubai függetlenségi harc egyik kiemelkedő alakja, Máximo Gómez tábornok sírja is.
Híres halottja a sírkertnek Eduardo Chibás, az Ortodox Párt vezetője, aki a politikai korrupció elleni harc egyik vezéralakja volt. Chibás 1951-ben a rádió élő adásában lett öngyilkos. Temetésén a fiatal Fidel Castro fellépett a sírjára, és beszédet mondott a regnáló hatalom ellen.
A temetőben nyugszik még az író, Alejo Carpentier, a tudós, Carlos Finlay és a Granma több mártírja. A temetőben alussza örök álmát Ibrahim Ferrer Planas, a Buena Vista Social Club egyik alapítója is.” (Forrás)
Amikor a temetőt körbejártuk, vezetőnk mesélt arról, hogy a néhány éve lezajlott Covid-járvány alatt ebben a temetőben sírok százait nyitották ki, hogy az új halottakat valahogyan el lehessen (jeltelen!) sírokba helyezni.
Nem tudom összefügg-e ezzel, amit a fenti képeken megörökítettem, azaz az urnatemető részben egymásrapolcolt urnák tömegét. Szegény elhunytaknak még egy saját sírhely sem jutott…
Egy boxklubban
Direkt a végére hagytam e témát, hogy ne a szomorú temetői mondattal kelljen a cikket befejeznem.
Talán akik nem ismerik vagy pláne nem kedvelik az ökölvívást, azért hallottak arról, hogy ennek a sportágnak a leghíresebb szereplői, rengeteg olimpiai bajnok Kubából származik.
Ez a sport (nem csak itt, hanem más országokban is) általában a szegény társadalmi rétegek sportja, amelynek tehetséges tagjai számára életük szinte egyetlen kiugrási lehetősége lehet.
Fotóscsapatunk célja nyilván képek készítése volt egy jó sporttémáról. Sajnos kiderült, hogy ahova először mentünk, ott épp nem volt edzés (viszont ott találkoztunk a fent leírt hajléktalan családokkal).
No sebaj egy utcányira onnan volt egy másik boxklub, ahol viszont néhány fiatal srác és lány edzést tartott, …
… így én is készítettem pár fotót, bár a sportért nem rajongok.