A korábbi kubai cikkeimben már sok szempontból ejtettem szót az országról (milyen ott az élet, a zene és a rendszer), ez a cikk csak Trinidad városáról illetve az ott élő emberekről szól.
Az UNESCO világörökség
Havannától 320 kilométerre délkeletre fekszik Trinidad, egy kb. 75.000 lakosú város, ami az ország városainak listáján erősen a középmezőnyben foglal helyet. 1514 táján (a pontos időpont nem ismert) alapították a települést, hamar fontos cukoripari szereplővé vált a környező területekek kedvező adottságai következtében.
A Wikipedia spanyol nyelvű cikke azt írja róla, hogy „a dél-közép-kubai területen a szakemberek által végzett konzerválási és helyreállítási munkák, valamint a lakók városa iránti szeretete oda vezetett, hogy nem csak Kubában, hanem Amerikában is az egyik legjobb állapotban megőrzött gyarmati város lett, és felkerült az UNESCO Világörökség listájára.”
Trinidad dimbes-dombos látképe a Vigia-domb lábától nézve
A város volt a kiindulópontunk a környék bejárására több napon keresztül, de természetesen szántunk rá időt, hogy tegyünk egy nagy körsétát a legrégebbi városrészben, vágigjárva a megmaradt, gyarmati korból származó épületekkel teli utcákat.
A Főtér (Plaza Mayor)
Az ún. történelmi központ egy néhány utcából álló terület, amelyet csak gyalogosan lehet bejárni, vagy ha a turista lusta a lábát használni, bérelhet konflist, amivel beleképzelheti magát a gyarmattartó úr szerepébe is.
Utasára váró konflis a főtéren
A főteret övező paloták ma már múzeumoknak adnak teret
„A központi teret (Plaza Mayor) körülvevő épületek a 18. és 19. századból származnak, amikor a közeli Valle de los Ingeniosból származó cukorkereskedelem és a rabszolgakereskedelem hatalmas gazdagságot hozott a térségnek. A teret körülvevő épületek nagy része a város gazdag földbirtokosaié volt.
Amikor a 19. század közepén a cukorkereskedelem lecsökkent, és a rabszolga-kereskedelem véget ért, Trinidad hanyatlani kezdett és az 1950-es évekig kevés dolog épült. Ennek eredményeként sok történelmi épületet és utcát megőriztek, különösen a Plaza Mayor közvetlen közelében lévő nagy gyarmati építményeket. Ma a teret körülvevő egykori házak többsége múzeumoknak ad otthont.” (Forrás)
Kilátás a Valle de los Ingenios felé az egykori kolostor és templom tornyából
Kilátás a Plaza Mayor felé az egykori kolostor és templom tornyából
Ezen múzeumok egyike az előző képpár egyik fotóján látható piros sapkás tornyot is magába foglalja. A cikksorozatom előző részében már írtam a múzeumról, amely a Banditák Elleni Harc Nemzeti Múzeuma (Museo Nacional de la Lucha Contra Bandidos) nevet viseli. Így csak a fenti két képet teszem ide, hogy a toronyból élvezhető impozáns kilátást bemutathassam.
Néhány sorral feljebb, a főteret bemutató panorámaképen látható a Szentháromság-templom is, amely szerencsére épp nyitva volt.
A Szentháromság-templom belső tere
A Szentháromság-templom belső tere
„A jelenlegi templom építése a 19. század végén kezdődött, és 1892-ben fejeződött be. Egy korábbi, 17. századi templom helyére épült, amelyet a 19. század során egy ciklon pusztított el, és sok épületet megrongált Trinidadban.” (Forrás)
Ezzel a főtér és környéke műemlékszempontú bemutatásával végeztünk is, de ha már egyszer egy templomról esett szó, ugorjunk át egy másik fontos térre, a Plaza Carillo-ra, amit 1814-es létrehozásakor eredetileg piactérnek építettek. Ma már a tér nem emlékeztet piactérre.
A San Francisco de Paula templom
A San Francisco de Paula templom belső tere
Iskolák
A tér parkosított középső tere inkább pihenőt kínál az arrajáróknak. A körülötte lévő épületek közül az egyik a fenti képeken látható kis San Francisco de Paula templom. A másik oldalon a teret záró épületet …
Az Asamblea Municipal épülete a Plaza Carillon
… én Polgármesteri Hivatalnak nevezném magyarul, de a spanyol elnevezést (Asamblea Municipal del Poder Popular de Trinidad) Népi Közgyűlés-nek illik fordítani, jelentsen ez bármit is.
A térre néz még a harmadik oldalon egy Iberostar nevű ötcsillagos hotel is. Erről annyit érdemes leírni, hogy bár láthatóan a helyi viszonyokhoz képest iszonyú sok pénzből újították fel a gyarmati stílusú épületet, de a benyomásaink szerint kongott az ürességtől.
Ennek bizonyára az egyik oka lehetett az is, hogy amikor vacsorázási szándékkal betévedtünk, kiderült, hogy a nem alacsony árakat csak dollárral lehet fizetni. Azt viszont olyan árfolyammal számolták, ami talán a harmada volt a szállásadónk által használtnak.
Egyik reggel a szokásosnál korábban keltem és kimentem egy fotósétára a reggeli fényben. A téren van ugyanis egy általános iskola is, rögtön a kis templommal falszomszédságban. Az iskolába tartó gyerekeket messziről fel lehetett ismerni a piros és kék nyakkendőjükről. Ilyneket nekem is kellett viselnem, amikor iskolába jártam Magyarországon a 60-as években.
Az iskolába tartó gyerekek a szomszéd utcában
Gyerekek játszanak iskolakezdés előtt a Plaza Carillon
Gondoltam talán az iskolába is beengednek, hogy a körülményeket láthassam, de a kapunál nem jutottam beljebb.
Reggeli forgalom az általános iskola bejáratánál a Plaza Carillon
Viszont a kubai klíma magával hozza, hogy az épületek nagy része, középületek és lakóházak egyaránt, tárva-nyitva áll, mert alig használnak üvegablakokat. A helyette alkalmazott spalettákat viszont napközben kitárják, így nem csak a fény jut be, hanem a kíváncsi szem is beláthat.
Még üres osztályterem az általános iskolában
Még üres osztályterem az általános iskolában
Így amikor megkerültem az iskolaépületet, a másik utcai oldalra eső üres tanterembe be tudtam kukkantani (ld. az előbbi két fotón). Az osztályterem finoman szólva sem tűnt XXI. századinak, sőt a helyeket számolva (nem mind látható a fotón) az osztálylétszám 35-40 körül lehet. A táblára viszont már felírták az aznap bizonyára témaként előkerülő tartalmat: „Trinidad, 2024. december 10-e. A forradalom 66 éve. Kuba történelme. Az ügy.”
Aznap délelőtt viszont eljutottunk egy másik iskolába, ahol engedélyezték, hogy bemenjünk és képeket készítsünk.
Az Eduardo Garcia Delgado általános iskola bejárata
Tanóra az általános iskolában
Az iskola névadója a kubai forradalom egy mártírja, aki a a harcokban megsebesülve saját vérével írta fel Fidel nevét (Forrás).
Mi csak az utcára nyíló két termet láttuk, de a zsúfolt és kicsi osztályteremben nem lehet a tanárnak túl könnyű dolga.
A reggeli város
Mint említettem, a reggeli órákban kicsit bejártam Trinidad néhány belvárosi utcáját.
Reggeli utcakép
Reggeli utcakép
Az ilyen séták lehetőséget adnak, hogy egy pici bepillantást nyerhessünk az ott élők mindennapjaiba.
„Mozgó bicikliszerelő műhely” és várakozó ügyfele …
… illetve a szakembere munkában
A séta során láthattam egy járdán működő kerékpárműhelyt „akcióban”,
Vízhordó lovaskocsi
Pénzfelvételre váró emberek egy kis bankfióknál
… (gondolom) ivóvizet körbehordó lovaskocsit és bankautomatánál pénzfelvételért sorbanálló tömeget is.
Nyilvános telefonkészülékek a Plaza Carillon
Kézműves textíliákat is árusító boltocska előtere az egyik utcában
Ahogy hallottuk, a városban kevés a munkalehetőség, ezért sokan próbálnak a turizmusra építő tevékenységből megélni. Ennek egyik példája a fenti képen látható pici kézműves bolt.
Szalmakalapokat készítő árus
Szalmakalapárus
Sokfelé láttunk utcai árusokat is. A leggyakoribb cikk a helyben készült szalmakalap, …
Utcai árus
Utcai zenészek
… de van olyan is, aki (gondolom) a kertjében termő gyümölcs eladásából próbál valami csekélyke jövedelemhez jutni.
Trinidad utcáin sem ritka a zeneszó, de erről már írtam egy korábbi cikkben.
Egy kocsma és vendégei
Nézelődő nyugdíjasok
Ki így, ki úgy próbálja kitölteni a (kívülről nézve soknak tűnő) szabadidejét. A város életritmusa abszolút nyugodt, lassú, ún. vidéki kisvárosi. Senki nem rohan sehova.
Utcakép
Kövezők munkában
Trinidad ún. történelmi központjának utcáit ma is a régi, kövekből kirakott útfelület borítja, amit ha szükség esetén fel kell bontani, szakszerű munkáskezek a régi állapotra vissza is állítanak.
Lakóterek
Utcakép
Magánházak udvarai
Nem csak Kubára jellemző, hanem sok más latinamerikai ország településeire is (ld. például Antigua Guatemala), hogy a spanyol gyarmati stílusban épült, többnyire egyszintes házak lakói elsősorban befelé élnek, nem az utcák, hanem a belső udvarok irányában.
Ez Trinidadban is megfigyelhető. Szinte minden arra alkalmas nagyobb háznak a tetején kialakítottak egy tetőteraszt, ahol nem csak a ruhákat szárítják, hanem kertibútorokkal pihenő teret is kialakítanak.
Bár a cikk elején idéztem egy forrást, amely a város régi épületeinek „konzerválási és helyreállítási munkáit” dicsérte, ami miatt azok „Amerikában is az egyik legjobb állapotban megőrzött„-ek lennének, ezt az általam látottak nem igazán támasztják alá.
Vannak viszonylag jó állapotban lévő épületek is, de az általános állapotuk azért nagyon messze van a jónak mondhatótól. Inkább csak újra vannak festve, a tényleges felújítások valószínűleg évtizedek óta késnek.
Az elmúlt években megnyílt viszont a lakosság számára a legális lehetőség, hogy fizetővendég-ellátást nyújthassanak. Ez magával hozta, hogy az erre alkalmasabb régi házakat a benne lakók vagy az általuk valahogyan bevonzott külföldi partnerek pénzéből kicsinosítsák, lehetőség szerint felújítsák, majd az érdeklődőknek kiadják.
Utcára néző nappali egy családi házban
Kiadó szoba hirdetése egy családi ház utcára néző nappalijában
Mi is egy ilyen házban szálltunk meg, de a városban sétálva több más ilyen házat is láttunk, a korábban említett sok-sok nyitott ablakon bekukucskálva.
Egy lakás és egy üzlet szomszédos bejáratai
Lakásbelső
A fenti két fotó is azért készülhetett el, mert tárva-nyitva található rengeteg épület.
Vegyesbolt és kínálata
Vegyesbolt és kínálata
Evés-ivás, időtöltés
A fenti két fotót jelzésképpen tettem ide a mindennapi betevők beszerzésére rendelkezésre álló lehetőségek bemutatására (hosszabban írtam erről ebben a cikkben).
Sonkás-sajtos pizzát, fagylaltot és kávét árusító büfé
Néhány további képben pedig igyekszem a város különböző atmoszféráit bemutatni.
A patinás El Jigüe étterem bejárata
La Bodeguita del Medio étterem bejárata
A régi utcákban régi épületek régi hangulatát lehet keresni és megtalálni.
La Bodeguita del Medio étterem bárpultja
La Bodeguita del Medio étterem belső tere
A vendéglátóhelyeken megforduló közönségben a helyiek száma a turistákéhoz képest az árszínvonal emelkedésével minden bizonnyal fordított irányú, de ez nem feltétlenül kubai sajátosság.
A helyi lakosság a szabadidejéből egy tetemes részt a nagyon kedvelt dominózásra fordítja, …
Dominózók
Dominózók
… amit az utca közepén felállított asztaloknál, akár folyamatosan cserélődő játékosokkal órákig képesek űzni. Ezzel is áthidalva a sok-sok haszontalanul elfecsérlődő órát, amit a rendszeres áramszünetek okoznak.
Utcakép
Utcakép
Ha egy települést jobban is meg akarsz ismerni, érdemes kilátogatni a temetőbe is. Erre a sokak által követett tanácsra mi is hallgattunk …
A Régi Katolikus Temető bejárata
A Régi Katolikus Temető kapuja
… és kisétáltunk a város ún. régi temetőjébe, amelyet még 1806-ban nyitottak meg.
A Régi Katolikus Temető sírjai
A Régi Katolikus Temető sírjai
A temető már régen megtelt és már évtizedek óta nem is temetnek ide újabb elhunytakat, de máig sokan látogatják.
Tengerpart
Trinidad ugyan nem tengerparti város, de alig néhány kilométerre esik tőle a Playa Ancon, amely egy 4 km hosszú, finom homokos strand. Ha már egy karibi szigeten tölt el az ember pár napot, akkor igazán vétek lenne kihagyni a lehetőséget. Tehát mi is megfürödtünk a kellemes, 25-27°C-os vízben.
Playa Ancon
Playa Ancon
A strandtól nem messze pedig egy másik öbölben megvártuk, amíg a tengerbe bukik a nap, …
Hullámok a tengerparton
Alkonyat
… közben élveztük a hullámokat és az alkonyi fényeket.
