Chinchero – népi kultúra inka és spanyol alapokon
Történt: 2019. április
Egy kézműves udvarban
Az, hogy mi arra jártunk, egy véletlennek volt köszönhető, mert nem is tudtunk erről a településről semmit előtte, így az útitervünk sem tartalmazta. Eredetileg a marasi sólepárlóba tartottunk (ld. a fenti linken) és béreltünk egy taxit a teljes napra, hogy elvigyen minket oda meg más helyekre.
Amikor elindultunk, a sofőr kérdezte meg tőlünk, nem akarunk-e megállni Chincheroban, ahol el tudna vinni egy kézműves udvarba, meg egyébként is aznap vasárnap lévén kirakodó vásár volt, nem akarjuk-e megnézni? Hát persze, hogy akartuk.










Inka maradványok
A városi szektorban kevés építmény maradványai láthatóak, de azokon is tapasztalható …
… az a precízitás, amivel a felhasznált köveket megmunkálták és egymáshoz illesztették. (Ennek további pazar példái Cuscoban és, Ollantaytamboban láthatóak.)
Az itt épített „palotában halt meg Túpac Yupanqui 1493-ban (valószínűleg Chuqui Ocllo, az egyik felesége mérgezte meg.) A palota az 1536-os spanyol invázió során elpusztult. Ezen kívül Chinchero városának nagy része leégett. A pompás kőpalotából ma már csak az alapok, valamint fülkék és kőfalak egy kis csoportja maradt meg.” (Forrás)
A spanyol templom
Amikor ebből a régészeti parkból visszasétáltunk a térre, …
…megfigyelhető volt, hogy az inka falakon, amelyek minden bizonnyal a palota maradványai, áll egy gyarmati stílusú templom. Elsőre nem is tűnt templomnak, hiszen semmiféle templomtorony nem tartozik hozzá. A harangtorony tőle külön áll a téren.
De láttuk, hogy turisták mennek be az épületbe, így mi is odamentünk.
Amint beléptünk, leesett az állunk a csodálattól, ami ott fogadott minket. Utólag tudtuk meg, hogy ez „a templom 1607-ben készült el, és az egyik első katolikus épület Peruban.” (Forrás)
A falfreskók és a festett famenyezet egyszerűen csodálatosak.
Nem tudom, 2019-es ottjártunk óta változott-e a helyzet, de akkor két dolog is akadályozott a templom szépségeinek élvezetében. Egyrészt gyakorlatilag szinte semmi fény nem volt a templomban, a menyezeten pislákoló lámpák mellett alig lehetett valamit szabad szemmel kivenni. A fényképek csak a kamerám minőségének köszönhetőek.
De ezeket is TITOKBAN készítettem, mert akkor nem engedélyezték fotók készítését sem vakuval, sem anélkül. Én ezen mindig fel vagyok háborodva, és nem szoktam engedni a tiltásnak, ráadásul az okát sem értem. Én az utóbbi években kizárólag vaku nélkül fényképezek, ami (a vakuvillanással ellentétben) semmiféle kárt nem tud tenni az évszázados műkincsekben. Máshol azért tiltják a fotózást, hogy a turista megvegye a helyszín prospektusát, de itt semmi efféle sem állt rendelkezésre.
Végül amint látható, mégiscsak sikerült használható képeket készítenem. És ugye érdemes volt ezen a helyszínen megállni?