Kubai hívószavak: szivarok, régi autók, tenger
A cikksorozat előző része itt olvasható
Történt: 2024. december
A Viñales-völgyben



Itt „dohányt és egyéb növényeket termesztenek, többnyire hagyományos, több évszázada használt mezőgazdasági technikákkal. Ezek a munkaigényes technikák állítólag jobb minőségű dohányt eredményeznek, mint ha gépi módszereket alkalmaznának.
A völgyet apró farmok és falvak tarkítják, … kultúráját különböző kultúrák keveréke befolyásolta: őslakosok, rabszolgasorba ejtett fekete-afrikaiak és szabad leszármazottjaik, valamint spanyol gyarmatosítók és később európaiak.” (Forrás)


A világhírű kubai szivar
Egy dohányfarmra érkeztünk meg, de hamar kiderült, hogy a termesztést, illetve magát a dohánynövényt pont nem látjuk. Ugyanis novemberben épp csak elkezdik a következő szezon palántáinak előkészítését, amelyek január-májusban nőnek meg, mi pedig december első napjaiban jártunk ott.




Közben persze ő is elszívott egy példányt a jóféléből.
Abban a csűrben, ahol máskor a dohányleveleket szárítják, alig néhány maradékot sikerült csak szemügyre venni.

Ha a növényt nem is, a szivarkészítést be tudták nekünk mutatni.
A farm egyik dolgozója alapos előadást tartott arról, hogy …
… melyik dohánylevél mire alkalmas a szivarhoz, és pillanatok alatt …
…. megsodort egyet, majd bemutatta a különböző minőségű szivarokat, amelyekből persze vásárolni is lehetett.
De nézzük meg ezt egy videóban:
Az országban még sokfelé jártunk és hamar kiderült, hogy a szivarozás nem csak a jómódú emberek úri huncutsága, itt bizony nagyon sokan szívják. Legyen az férfi vagy nő, öreg vagy fiatal, gazdag vagy szegény.
E cikk nyitóképén és az alábbi fotókon illetve a videóban is látható havannai éjszakai dominóparti legérdekesebb figurája, a szalmakalapos, szivarozó férfi is csak egy a sokfelé látott „szerhasználó” közül.
Egy kisváros és vidéke
A dohányfarmról úgy jöttünk el, hogy a Havannába visszavezető út előtt …
… tettünk még egy rövid sétát a völgy azonos nevű városkájában, Viñalesben is.
A főutcán végigsétálva több hangulatos helyre is beülhettünk volna például mojitot kortyolni csupán 200 kubai pesoért (nagyjából 300 Ft!!!) – amint a fenti képen olvasható.
Volt köztük olyan is, amelyről látható volt, hogy egy nem túl régen indult, friss vállalkozás, modern berendezéssel.
De a főutcán láttuk ezt a gyógyszertárat is, amelyben egy unatkozó patikus „őrizte” a szinte teljesen üres polcokat.
A környéken jellemzőek a pici tornácos házak, amelyek előterében elmaradhatatlan kellék legalább két hintaszék.
Gondolom a Kubában tapasztalható benzinhiány is az oka annak, hogy ilyen elterjedt még a ló- vagy ökörvontatású kocsikkal való közlekedés.
Régi autók kedvelőinek
kattints az alábbi képre és lapozd végig a fotókat a galériában
Na és akkor a tenger!
Kuba szigete a Karib-tenger kellős közepén található, így az utazó arra számít, hogy bizonyára bárhol lemegy az ember a partra, fürödhet egy jót. Ez persze, hogy nincs így (máshol sem). Vannak alkalmas és kevésbé alkalmas partszakaszok, de egy-két kivételtől eltekintve az utazó semmi hasonló kiépítettségű fürdőhelyre ne számítson, amilyeneket esetleg Európában megtapasztalt.
Persze mi is többször fürödtünk itt-ott, pédául ezen a pici szabadstrandon (Playa Girón), …
… ahol még s sznorkelezéssel is megpróbálkoztunk, ld. a következő videóban:
Trinidadtól pár kilométerre délre van egy picit jobban kiépített fürdőhely (Playa Ancón), …
A helyszínen lőtt fotóimat igyekeztem hívogató beállításokban elkészíteni, …
… hogy legyen benne pálmafás-napozóágyas-homokospartos is, …
… de ahol jártunk, ott még a pici parti éttermek környékén sem volt EGYETLEN mellékhelyiség sem!
Kicsit arrébb, de még a Playa Ancón tengerparti szakaszán felkerestünk néhány halászt is.
Beszélgettünk egy kicsit velük a halfogásról is, de persze ez csak ürügy volt, hogy fotókat készíthessünk róluk. Egyikük a kedvünkért még azt is megmutatta, …
… hogyan dobja ki a halászhálóját. Erről készült egy félperces videó is:
„A” kubai fürdőhely
Ha egy turista Kubában fürdőhelyen akarja tölteni a szabadságát, akkor szinte biztos, hogy Varaderora gondol, ott keres magának nyaralóhelyet.
De mégsem. Vagyis megpróbálták, csak sajnos nem sikerült. Varadero egy körülbelül 10 km hosszú, a tengerbe nyúló vékony földnyelv, ahova az égvilágon mindent megpróbáltak telepíteni plázától a golfpályáig. De körülbelül úgy sikerült, mint anno a szocializmus Magyarországán a hatvanas években. Sehogy.
Vannak hatalmas szálloda-szörnyek, rengeteg hely mindenféle létesítménynek, csak az egésznek nincs semmi hangulata, nincs benne élet. Inkább csak izzadtságszagot áraszt, ami nem meglepő egy ilyen devizahiányban szenvedő országban, ahol iszonyú nehéz lehet akár csak egy „márkás” árucikkboltot is fenntartani központi vezérléssel. Márpedig a turista a pénzéért szeretné jól is érezni magát, és ezért költene is a helyszínen, ha lenne mire.
A tenger azért szép, hívogató és fííííííínom, de ez rendszerfüggetlen.
Ha csak a vizet nézzük, akkor minden rendben van:
De ez nekem sajnos kevés.