Piramisok és cenoték a Yucatán félszigeten
Történt: 1999. február és 2024. november
A 2024. novemberében lezajlott közel háromhetes Guatemala-Mexikó túránkról eddig összesen 11 cikkben számoltam be (ezek elérhetőek a Guatemala és a Mexikó országoldalaimon). De nem értem a végére, ugyanis annyi mindenféle anyag összetorlódott, hogy nem jutott már energiám írni a talán legismertebb mexikói helyszínek egyikéről, a Yucatán félszigeten látottakról. Most két cikkben ezt pótolom.
A félsziget az országba zarándokló turisták egyik kedvenc helye, ugyanis itt minden együtt áll, amit egy elsősorban pihenésre vágyó turista keres: a Karib-tenger finom homokos partja számtalan tengeri élmény lehetőségével valamint kiváló üdülési infrastruktúrával, illetve aki ennél többre is vágyik, az évezredes maja kultúra sok jól megőrzött emléke.
Minket egy erősen mozgalmas bő két hetes túra végén mindkettő vonzott, de először az utóbbiakat mutatom be. A Yucatán-félsziget, amelynek területe egyébként Magyarországénak a kétszerese, az i.e. 2000 – i. sz. 950 között létezett maja civilizáció helyszíne.
„Matematikusaik már akkor feltalálták a ‘nulla’ fogalmát, valamint a számok helyi értékének jelentőségét, amikor az európaiak még a római számokkal küszködtek. Képesek voltak pontosan mérni az időt, és az olyan csillagászati eseményeket, mint a nap- és holdfogyatkozások, évszázadokra előre is ki tudták számolni.
Még napjainkban is találnak növényzettel benőtt új piramisokat a dzsungelben, és a LIDAR-t használó régészek olyan ősi utakat azonosítottak, amelyek a maja városokat kötötték össze, és egykor létező hatalmas városok nyomait fedezik fel, amelyekről eddig nem tudtak. Kiderült, hogy a maja civilizáció nagyobb és fejlettebb volt, mint azt korábban gondolták.” (Forrás)
A Yucatán-félszigeten több mint 2.000 regisztrált maja régészeti lelőhely található, amelyek kisebb-nagyobb kiterjedésű, piramisokat vagy monumentális templomstruktúrákat is magukban foglaló központok maradványai. Ezek közül a turisták számára jelenleg körülbelül 20-30 kiemelkedő, hivatalosan kiépített és biztonságosan látogatható helyszín érhető el. Nekünk négy helyszín meglátogatására volt lehetőségünk.
Ek Balam
„Ek’ Balam, amely a yucaték maja nyelvben ‘Jaguárcsillag’-ot jelent, a Talol maja királyság fővárosa volt, amely Yucatán északkeleti részének egy részét uralta. A város hosszú ideig volt lakott és fejlődött, a maja kultúra preklasszikus korszakában (i.e. 300 körül) kezdődően és a posztklasszikus korszak végéig, a spanyol hódításig (i.sz. 1550). Legnagyobb fénykorát és pompáját a késő klasszikus időszakban érte el az ajaw Ukit Kan Lek Tok’ uralkodása alatt, amikor a Yucatán-félsziget északi részén számos helyen hegemóniára tett szert. …”
A városközpont, jobbra a háttérben az Akropolisz
A Bejárati Ív (Arco de Entrada)
„… A 11. század elején egy külföldi invázió, valószínűleg az Itza törzs részéről, leigázta Ek’ Balam és Yaxuná hatalmi központjait. Ek’ Balam volt a legnagyobb maja hatalom Észak-Yucatánban Chichén Itzá felemelkedéséig. A város fő terei fallal vannak körülvéve, ami arra utal, hogy a helyszín konfliktusokkal nézett szembe a szomszédos városokkal. Ek’ Balamnak saját, jellegzetes kerámiastílusa volt, amelyet a régészek Talol néven ismernek, és amely elterjedt az egész régióban. …”
Chultún (víztározó) a füves udvar közepén, egy föld alatti esővízgyűjtő rendszer volt.
Az Ovális Palota
Itt „… több mint 50 építményt fedeztek fel, köztük egy monumentális akropoliszt, melynek palotáit egy nagy stukkófríz díszíti, amely a maja mitológia különböző fogalmait ábrázolja, számos uralkodó szobrait, valamint egy mauzóleumot, …”
Stukkó állkapcsok Ek Balam főtemplomában az Akropolisz tetején
Feljárat a sírhoz
… amelyben Ukit Kan Lek Tok’ maja király sírja található. Az északi oldalon található Akropolisz a legnagyobb építmény, itt található a síremlék. 146 méter hosszú, 55 méter széles és 29 méter magas. A pompásan megőrzött gipszfríz egy kígyó vagy szörny nyitott állkapcsával és agyaraival díszíti az ajtót; felette a királyt ábrázolja trónján, oldalt pedig szárnyas harcosok alakjai láthatók. …
Ek’ Balam egy gazdag és virágzó politikai egység volt, lakossága 12 000 és 18 000 fő között mozgott. ” (Forrás)
Ez a helyszín azon kevesek közé tartozik, ahol még engedélyezett a piramisok megmászása. Az állami régészeti intézet a műemlékek védelme és a balesetek elkerülése érdekében a legtöbb helyen ezt már végleg megtiltotta (például Chichén Itzá vagy Uxmal esetében).
Az Akropolisz megmászása
Két, még egészében fel nem tárt építmény
A piramis megmászása egészen különleges élmény volt. A tetejéről a kilátás, azon belül is a nem messze látható két építmény pedig nekem azonnal az Indiana Jones filmek őserdővel körülvett ókori építményekben játszódó jelenetit (pl. itt, 3:15-től) juttatta eszembe.
Cenote Saamal
„A cenote (kiejtése: szenote) természetes módon kialakult kútszerű karsztképződmény, dolina vagy zsomboly. Bár a Föld több pontján előfordul, de ezzel a névvel Mexikóban, azon belül is a Yucatán-félszigeten a leggyakoribb, és a legismertebb cenoték nagy része is itt található. A mészköves felszín beszakadásával keletkezik, átmérője és mélysége is néhány métertől akár száz méteres nagyságrendig terjedhet, alján rendszerint álló- vagy némely esetben folyóvíz található.
Az aljukon összegyűlő víz legtöbbször igen tiszta felszín alatti víz, ezért a cenoték közelében lakó emberek ősidők óta ezekből nyerték ivóvizüket. … A Yucatán-félszigeten 7000 és 8000 közé tehető a cenoték száma.” (Forrás)
A Cenote Saamal mesterséges vízesése
Lejárat a cenotébe
Számtalan cenote látogatható a félszigeten, mi ezek közül kettőt láttunk. Az első a Cenote Saamal, amely egy gondosan karbantartott környezetben trópusi növényvilágot, kristálytiszta vizet és az ég felé nyitott látványos mészkőfalakat ötvöz.
A Cenote Saamal látványa belülről
A Cenote Saamal látványa belülről
A hely egyébként is különleges hangulatát egy mesterséges vízeséssel is emelték. A cenote vizének hőmérséklete 24-26°C között mozog, ezért a látogatók többsége kipróbálja benne az úszást is.
A Cenote Saamal látványa belülről
Tulum
Cancúntól 130 km-re délre, „minden más maja várostól eltérően Tulum közvetlenül a tengerparton, a karibi tengerparti sziklákon fekszik. Csak későn, a posztklasszikus korszakban, i.sz. 1200-tól települt be, és a 14. századra a Yucatán-félsziget egyik legnépesebb városállamává nőtt. Juan Díaz, egy szemtanú konkvisztádor 1518-ban méreteit Sevilláéhoz hasonlította. Valószínűleg kedvező helyzete tette fontos kereskedelmi csomóponttá. Védelmi rendszerét jól kiépítették; a spanyol hódítók érkezésekor Tulum volt a környék vallási központja. …
Az egész várost egy, a területet négyzet alakban (385 X 165 méter) körbefogó és 6 méter széles, 5 méter magas masszív kőfal vette körül. …”
A Freskók temploma (balra), háttérben a Nagy Palota maradványai
„.. A Freskók Temploma (Templo de las Pinturas) nevét a számos kígyóval, halakkal, gyíkokkal és tengeri állatokkal díszítő és isteneket ábrázoló freskóról kapta. Feltételezik, hogy ez valóban templom lehetett, ahol a föld termékenységének isteneihez imádkoztak….” (Forrás)
A Freskók Temploma, háttérben az El Castillo
A Freskók Temploma díszítései
Sajnos csak kívülről engedélyezik a megtekintést, így a freskókat nem láthattuk. Viszont az egész romvárosban körül lehet sétálni, többek között az ún El Castillohoz (Kastélyhoz) is.
Az El Castillo (Kastély) a partmenti szikláknál
A tengerpart látványa az El Castillo felől nézve
A Kastély kb. 7,5 méter magas, közvetlenül egy 12 méter magas tengerparti sziklaszirten épült a Karib-tenger felett. Nemcsak vallási központ, hanem világítótorony és navigációs pont is volt a zátonyok között érkező maja kereskedőhajóknak.
A Legfőbb Vezér Háza, az uralkodó rezidenciája
Az Alászálló Istenség stukkódomborműve a Legfőbb Vezér Háza bejárata felett
A régészek szerint ez a tágas, oszlopos portikusszal és belső padokkal ellátott palota volt a város mindenkori maja uralkodójának vagy legfőbb papjának a lakhelye. Az épület belsejében egy privát oltár/szentély található, amelyet kifejezetten a méhészettel, a nappal és az esővel is összefüggésbe hozott Alászálló Isten tiszteletére emeltek.
A Cenote Háza
A Chultún Háza
A fenti első képen látható Cenote Háza közvetlenül egy sötét, barlangos cenote bejárata fölé és köré emeltek. Az épület egyszerre szolgált lakóházként (valószínűleg a víz őrzőinek vagy papoknak a szállása volt) és szentélyként. A barlang mélyén a régészek sírokat és csontvázakat is találtak, ami megerősíti a helyszín rituális, túlvilággal kapcsolatos szerepét. A városfalakon belül ez a cenote volt Tulum egyik legfontosabb ivóvízforrása az ostromok vagy szárazságok idején.
A fenti második képen a Chultún Háza látszik. A chultún egy maja mérnökök által mészkőbe vájt, vakolt falú föld alatti esővízgyűjtő ciszterna, ami a ház mellett található. Az épület egy megemelt platformon áll, vastag kőfalakkal büszkélkedik, és a középső bejáratát – amelyet a régészek szalmatetővel óvnak a beázástól – masszív kőoszlopok tagolják és a város elitjének vagy magas rangú tisztviselőinek nyújtott lakhelyet.
A Kezdeti Sorozat Temploma
Az Oszlopok Háza (Nagy Palota)
A fenti első képen látható templomban találták meg a régészek Tulum egyetlen olyan sztéléjét (kőtábláját), amely egy klasszikus maja naptári dátumot – egy úgynevezett „Kezdeti Sorozatot” – tartalmazott. A sztélén szereplő dátum átszámítva i.sz. 564-nek felel meg. Ez azért rendkívül különleges, mert maga Tulum városa jóval később, a posztklasszikus korban (i.sz. 1200 után) élte virágkorát. A kutatók szerint a táblát egy korábbi, közeli maja városból (például Cobából) szállíthatták ide szent ereklyeként.
A második képen pedig az Oszlopok Háza vagy Nagy Palota látható. Ez volt a legnagyobb lakóépület, egy L alakú komplexum. A homlokzatát díszítő, sorban álló kőoszlopokról kapta a nevét, amelyek egykor a lapos, fagerendákból és stukkóból készült tetőt tartották. Nem szentélyként vagy templomként funkcionált, hanem a város legfontosabb világi és adminisztratív központja volt. A tágas, oszlopos csarnokokban fogadhatták a más maja városokból érkező nemeseket, diplomatákat és kereskedőket. (Az épületek leírásában a Google AI segített)
Coba
„Cobá nagy jelentőségű, a dzsungel mélyén fekvő maja régészeti lelőhely. A klasszikus korban, i.sz. 200 – 800 között az egész maja világ egyik legnagyobb városa volt, mígnem nagy riválisa, Chichén Itzá át nem vette a vezető szerepet a térségben és az irányítást Cobá felett. 1000 után a település hanyatlani kezdett, és bár 1200 és 1500 között még valamennyit visszanyert jelentőségéből, ezután teljesen elhagyták. …”
Xaibé (az Obszervatórium vagy Őrtorony)
A Nohoch Mul piramis
A dzsungel mélyén fekvő helyszín, több mint 6.500 építményének csak egy kis része van teljesen feltárva. Itt áll a félsziget egyik legmagasabb piramisa, a Nohoch Mul, amely körülbelül 42 méter magasan emelkedik ki a sűrű őserdő lombkoronája fölé. Ez a piramistemplom a korai klasszikus korban (200 és 600 között) épült.
Amikor 2024-ben ott jártunk, nem lehetett felmászni a tetejére. Még 2020-ban, a világjárvány kezdetén zárták le a látogatók elől biztonsági okokból, illetve azért, mert a turisták cipőtalpai az évtizedek során teljesen elkoptatták és csúszóssá tették az eredeti maja kőlépcsőket. Ez a tilalom érvényben maradt 2024-ben is.
Viszont a hatóságok a lezárás ideje alatt egy komoly állagmegóvási projekten dolgoztak. Ennek eredményeként 2025 decemberében újra megnyitották a piramist a mászók előtt – de már teljesen új szabályokkal. Hogy megvédjék az ősi köveket, az eredeti 120 kőlépcső fölé egy speciális fa lépcsőszerkezetet építettek. Ma már csak ezen a falépcsőn szabad felmenni, maximum 14-15 fős csoportokban, és egyszerre legfeljebb 15 percet lehet fent tölteni a tetőn. (Forrás Google AI)
Az egyik labdapálya
A labdapálya túloldala
Coba területén több ún. labdapálya is található. A maják által már 3.000 évvel ezelőtt is űzött csapatjáték során csípővel, könyökkel és térddel ütötték a labdát. A játékosok egyik oldalról a másikra passzolták a labdát. A pálya oldalain elhelyezkedő lejtős falakat sűrű mészkeverékkel vonták be, hogy olyan felületet alakítsanak ki, amely a labda visszatérését segíti a játéktérre.
A másik labdapálya
A kőből faragott célkarika
A cél pedig az volt, hogy a csapatnak sikerüljön a pálya közepén meglehetősen nehezen elérhető, kőből faragott gyűrűn átjuttatnia a labdát, a több „gólt” elérő csapat nyert. (A játékról, illetve annak kultikus jelentőségéről itt olvasható egy részletes leírás, a következő cikkben pedig az egyik videóban mutatok egy ilyen rekonstruált mérkőzést is).
Cenote Kuxtal
A másik cenote, amit felkerestünk, néhány kilométerrel Coba mellett található. A cenote itt is a mészkő alapkőzet összeomlásának eredményeként jött létre, és ez felszínre hozza a talajvizet.
A Cenote Kuxtal látványa felülről
A „Kuxtal” szó majául „életet” jelent. Ez egy békés oázis, ahol a kristálytiszta víz visszatükrözi a környező zöld növényzetet, nyugalom és békesség légkörét teremtve.
Fürdünk a cenotéban
Fürdőzők a cenotéban
Ebben mi is megfürödtünk, mondhatom nagyon klassz élmény.
Chichén Itzá
Cikkem végére hagytam a lehíresebb yucatán helyszínt, amely 1988 óta szerepel az UNESCO Világörökség listáján. „Chichén Itzát i.sz. 250 körül alapították. … A Yucatán-félsziget nagy részén nincsenek folyók, ezért a félsziget őslakói hatalmas föld alatti víznyelő barlangokból, illetve cenotékből nyerték a friss vizet. A város három ilyen, vízben gazdag cenote köré épült, amelyek a környező mezőgazdasági területeket is táplálták. … A késő klasszikus korszak vége felé Chichén Itzá a maják földjének egyik legfontosabb politikai központjává vált. … Talol (Ek Balam) vazallusának volt alárendelve 869-ig, majd 870-ben függetlenné vált. „
A Nagy Asztalok Temploma (Templo de las Grandes Mesas)
A Kukulcán templom (El Castilló) restaurálatlan, romosabb oldala
A meglátogatható helyszín meglehetősen nagy terület, sok épülettel, köztük a méltán híres Kukulcán templommal (arról később lesz szó), de menjünk sorban. A fenti első fotóm a Nagy Asztalok Templomáról készült, amely nevét onnan kapta, hogy a tetején található szentélyben olyan kőből faragott oltárok (vagy „asztalok”) álltak, amelyeket kis emberalakú szobrok (úgynevezett atlantiszok) tartottak a magasba emelt karjaikkal. A tolték-maja korszakban (900 és 1200 között) épült, és a régészeti feltárások során kiderült, hogy ez a struktúra is – a majákra jellemző módon – egy korábbi, még ősibb és színes falfestményekkel díszített templomot rejt magában.
A Nagy Szakállas Ember Temploma vagy Északi Templom
A Vénusz-platform
Az Északi Templom (vagy Nagy Szakállas Ember Temploma) a régészek szerint egyfajta előkelő páholyként szolgált, ahonnan a maja uralkodók és a nemesség kényelmesen és biztonságosan nézhette a labdajátékokat. A belső szentély falán található egyik dombormű egy olyan férfialakot ábrázol, akinek az állán szakáll látható. Ez rendkívül ritka és rejtélyes motívum a klasszikus maja művészetben. Az épület lenyűgöző akusztikával bír. Ha valaki a templom tetején normál hangerővel beszél, a hangja tisztán és érthetően hallható a labdapálya túlsó, több mint 150 méterre lévő déli végében is.
A maják számára a Vénusz bolygó rendkívül fontos csillagászati és vallási jelentőséggel bírt (háborúkkal és a naptárral hozták összefüggésbe). A Vénusz-platform oldalait díszítő domborműveken jól látható a Vénusz bolygó maja szimbóluma, egy stilizált motívummal és egy emberi arccal kombinálva.
Ez egy klasszikus, tolték-maja stílusú, négyzet alakú pódium, amelynek mind a négy oldalán egy-egy lépcsősor fut fel. A lépcsők korlátjainak tetején monumentális, kőből faragott, tátott szájú tollas kígyófejek (Kukulcán ábrázolások) nyúlnak a tér felé. Ez nem egy klasszikus lakóépület vagy zárt templom volt, hanem egy nyitott szertartási színpad. Az uralkodók és a papok innen tartottak beszédeket, rituális táncokat és vallási ceremóniákat a téren összegyűlt tömegnek.
A Nagy Labdapálya (Gran Juego de Pelota)
A Nagy Labdapálya (Gran Juego de Pelota)
A Nagy Labdapálya
Ezek mellett fekszik az ún. Nagy Labdapálya, Közép-Amerika legnagyobb és legjobb állapotban megmaradt ősi labdapályája. A pálya elképesztően nagy, a hossza 166 méter, a szélessége pedig 68 méter. A két oldalon magasodó falak elérik a 12 méteres magasságot. A játék lényegét feljebb már leírtam. Fontos azonban, hogy ez nem pusztán sport volt, hanem egy mélyen vallásos ceremónia. A játék végén a vesztes (vagy egyes elméletek szerint a győztes) csapat kapitányát az isteneknek áldozták fel – a pálya alsó falait díszítő domborművek a mai napig tisztán mutatják a lefejezések jeleneteit.
A dombormű felső része
A dombormű alsó része
A pálya oldalfalainak alsó, döntött falrészén (a rézsűs padkán) látható kőfaragások a labdajáték legfontosabb és legvéresebb rituális pillanatát örökítik meg. A domborművön két, egymással szemben álló, gazdagon díszített maja labdajátékos, illetve harcos látható. A fejükön hatalmas tollas fejdíszt viselnek, a testüket pedig rituális védőfelszerelés borítja. A képsorozat (amely a labdapálya falán több helyen is megismétlődik) a játék végkifejletét mutatja be. A jelenet központi eleme a lefejezés rituáléja.
A faragás alsó-középső részén megfigyelhető, hogy a térdelő játékos nyakából nem egyszerűen vér spriccel ki, hanem a vérsugarak hét kanyargó kígyó formájában törnek elő, amelyekből az egyik egy virágzó növénnyé/indává alakul. A maják számára a kiontott vér nem a halál, hanem az élet, a termékenység, az eső és a föld megújulásának szimbóluma volt.
Tollas kígyófej a padka végén
Kőfaragásokkal díszített padka a labdapálya falának alsó részén
A fenti kőfaragásokat tartalmazó padka sarkát egy monumentális, kőből faragott tollas kígyófej díszíti, amely tátott szájával őrzi a játékteret.
A kőből faragott célkarika kb. 10 méter magasan
A magas függőleges falon pedig látható a híres kőgyűrű is! Ezen a szűk nyíláson kellett a játékosoknak átjuttatniuk a nehéz labdát a győzelemhez, ami a képet látva – a fal magassága miatt – elképesztő fizikai teljesítmény lehetett.
„A játéktér különleges akusztikával bírt. A falak építésénél hét különböző mész- és homokkövet használtak, aminek eredményeként egyetlen taps, hétszeres visszhangot ad – ez építészeti mestermunkának tekinthető.” (Forrás)
A Kukulcán templom (El Castilló)
Feljebb már mutattam egy fotót ennek az épületnek a restaurálatlan, romosabb oldaláról. Ott jól látszik a nyers, omladozó kőszerkezet, a lépcsősor melletti rácsos lezárás, és az, hogy a piramis ezen része közelebb áll ahhoz az állapothoz, ahogy az évszázadok során a dzsungel benőtte.
A Kukulcán templom északi és keleti oldala
Amikor még fel lehetett mászni a piramis tetejére (1999)
A piramis teljesen restaurált formája az északi-keleti oldalon látható. Itt a lépcsőfokok és a kőtömbök precízen a helyükre vannak illesztve, a lépcsősor aljánál pedig tisztán kivehetők a híres tollas kígyófej-faragványok. A turisták 95%-a erről az oldalról ismeri az épületet.
„Ez egy négyoldalú piramis, amely egy téglalap alakú templomban csúcsosodik ki, ami egy 55,5 méter széles és 24 méter magas téglalap alakú platformon áll. A piramis mindkét oldalán egy-egy nagy lépcső található, oldalanként 91 lépcsőfokkal és egy további lépcsőfokkal, amelyek a felső templomhoz vezetnek, összesen 365 lépcsőfokkal – az év minden napjára egy.
Minden lépcsőt kőkorlátok szegélyeznek, az északi lépcső alján pedig két kolosszális tollas kígyófej áll, Kukulcan isten bábui. Ezeken a lépcsőkön, és különösen a mellvédjeiken … vetülnek ki a nagy épületet alkotó, egymásra helyezett platformok … árnyékai, a napéjegyenlőségi napon úgy alakítva ki a kígyó testének képét, hogy az az órák múlásával lefelé mozogni látszik, és a lépcső alsó részén található, fent említett kőfejben végződik.” (Forrás)
Huszonöt évvel korábban, 1999-ben már jártam egyszer Chichén Itzában. Akkor még megengedték, hogy felmenjünk a Kukulcán templom tetejére (ld. a fenti régi fotómat). Azon túl, hogy a nagyon meredek és magas lépcsőkön feljutni nem volt egyszerű (megértem, hogy ma már a balesetveszély miatt [is] lezárták), onnan körülnézni szintén óriási élmény volt.
A következő két kép közül az elsőt is onnan késszítettem.
Harcosok temploma
„A Harcosok temploma lépcsős piramistemplom, tetején két cellára osztott kőboltozatos szentéllyel és chacmool szoborral. A chacmoolok különös, gyakran megjelenő istenalakok, akiket felhúzott lábakkal, könyökükre támaszkodva, hátukon fekve ábrázoltak. A hasukon vagy edény vagy egy faragott mélyedés volt, ahová az áldozati tárgyakat, adományokat lehetett letenni. Feltételezik, hogy olyan áldozati oltár is volt, ahova gyakran a feláldozott ember szívét tették. …”
A Harcosok temploma (1999)
A Harcosok temploma (1999)
„… A templom körül elhelyezkedő gyülekezési csarnokok födémszerkezetét tartó négyszögletes oszlopokat marcona harcosok lapos domborművei díszítik. Minden katona más-más egyéniség – a kőbe faragott hősök szimbolikus csarnoka, a katonai erény példázata. Az épület a harcosélet szépségének állít emléket. …”
A Harcosok temploma (2024)
A Harcosok temploma (2024)
„… A toltékok a maja építési technológiát használták, építészetük legjellemzőbb önálló eleme, a sok ember befogadására alkalmas, nagy gyülekezési területek kialakítása volt.” (Forrás)
A Harcosok temploma (2024)
A Harcosok temploma (2024)
A következő cikkben a Yucatán-félsziget nyújtotta legkülönbözőbb üdülési és szórakozási lehetőségek talán leghíresebb elemét mutatom be, a (szerintem kihagyhatatlan) Xcaret élményparkot.
