A Cordillera Blanca 6000+ csúcsai között (1/6)
– Casmatól Huarazig
Történt: 2026. július
Chankillo
„A Casma-völgyben található ez a régészeti komplexum (i.e. 500–200). A sivatagi tájba illeszkedő építménycsoport a természeti adottságokkal együtt naptári eszközként működött, a Nap segítségével meghatározva az év különböző időpontjait. …”
„… A lelőhelyhez tartozik egy háromszoros falazatú, dombtetőn álló komplexum, az úgynevezett Erődített Templom, két épületkomplexum – az Obszervatórium és az Igazgatási Központ –, egy dombgerinc mentén húzódó, 13 darab kocka alakú toronyból álló sor, valamint a Cerro Mucho Malo domb, amely természetes tájékozódási pontként kiegészíti a Tizenhárom Tornyot. …”
Az Erődített Templom dombjára sajnos nem volt szabad felmenni, így csak alulról tudtam lefotózni. Az előbbi linken viszont található egy felső nézetből készült kép, ami segítheti a helyszín elképzelését.
„… A ceremoniális központot valószínűleg a Napkultusznak szentelték, és a Tizenhárom Torony észak-déli vonalának mindkét oldalán található megfigyelőpontok lehetővé teszik a napfelkelte és a napnyugta pontjainak megfigyelését az egész év során. …”
„… A lelőhely nagyfokú innovációt mutat be azzal, hogy a Napciklust és egy mesterséges horizontot használ a napfordulók, a napéjegyenlőségek és az év minden egyéb dátumának 1–2 napos pontossággal történő jelölésére. Ezáltal tanúskodik a Casma-völgyi csillagászati gyakorlatok hosszú történelmi fejlődésének csúcspontjáról.” (Forrás)
„A Tizenhárom torony kocka alakú, faragott kőből és sárból épült. Az első tíz torony észak-déli tengelyen helyezkedik el, míg az utolsó három délnyugat felé fordul. A tornyok magassága 2 és 6 méter között változik. A köztük lévő távolság 4,7 és 5,1 méter között változik. Minden torony északi és déli oldalán keskeny, meredek, beágyazott lépcső vezet a tetejére. …”
„A decemberi napforduló idején a tornyoktól nyugatra fekvő megfigyelőpontról a 13-as torony csúcsán figyelhető meg a napfelkelte. Majd a júniusi napforduló idején, ugyanerről a pontról az 1-es toronytól balra, egy természetes dombon figyelhető meg a napfelkelte, amelyet „a profil bal szélén található ‘toronyként’ értelmeztek.” (Forrás)
Irány Huaraz
A sivatagos parti sávot elhagyva, a hegyek között kizöldül a vidék.
Itt már bőven az Andok hegyláncain jártunk, elérve a 4.000 méteres tengerszint feletti magasságot. Majd nagyjából két és fél óra autózás és egy nagy kanyar után a Punta Callán hágóhoz értünk, ahol ez a látvány tárult elénk.
Előttünk a „mélyben”, 3.052 m tengerszint feletti magasságban Huaraz, Ancash megye székhelye, a háttérben a Cordillera Blanca (Fehér-hegység) 6.000 métert meghaladó hegycsúcsok sorával. Köztük van a legmagasabb perui csúcs, a Huarascan is (6.768 m). Tehát a képen a legmélyebb és legmagasabb pont között közel 4 km a szintkülönbség!!!
Innen csupán 30 kilométer az út Huarazig, de micsoda látvány! Óriási szerencsénkre szikrázott a nap, mi pedig az egyik ámulatból a másikba estünk, nem győztem a kamerám gombját nyomogatni. A legszebb képeket az alábbi sorozatban találod meg.
kattints az alábbi képre és lapozd végig a fotókat a galériában
Igaz, hogy csak 30 km volt a távolság, de ez legalább másfél óránkba került. Ez pedig nem csak a rengeteg szerpentin miatt lett ilyen sok, hanem minden bizonnyal a perui nemzeti ünnepek miatti lezárások és az emiatt megrekedő hatalmas forgalom miatt is.
Huaraz
Jártunk már a világban sokfelé, sok olyan helyen is, ahol az adott település egy magasan fekvő völgyben található környező hegycsúcsokkal (Dél-Amerikában például La Pazban, El Calafateban vagy épp Cuscoban), de azért az egy elég érdekes új érzés volt, hogy 3.000 méteren erősen felfelé kellett néznünk, hogy fellássunk a további 3.000+ méteres környező csúcsokra.
A várost 1574-ben alapították, ma már 150.000 lakosa van, megyeszékhely. „1970-ben a város 95%-át elpusztította az Áncash régiót pusztító földrengés, amelyben körülbelül 20 000 huarazi lakos halt meg. Ez a természeti esemény teljesen átalakította a város társadalmi-gazdasági eloszlását, amelyet jelenleg nagyrészt migráns családok alkotnak, akik a megyén belüli és más megyékből származó különböző városokból érkeztek.
Huaraz infrastruktúrájának nagy százaléka a turizmusnak van szentelve, így a város a kaland- és hegymászás szerelmeseinek fő célpontja, akiket a Cordillera Blanca és a Cordillera Huayhuash természeti látványosságai , valamint a Chavín de Huántar , Huilcahuaín és a Conchucos régió régészeti lelőhelyei vonzanak.” (Forrás)
A fent leírt, több mint 50 évvel ezelőtti katasztrófa pusztításának már semmiféle nyoma nem látható a városban, hacsak azt nem vesszük annak, hogy a Főtér (Plaza de Armas) egyik szegletében hatalmas tájékoztató tábla mutatja, hogy a város mely zónái biztonságosak egy estleges (sár)lavina lezúdulásakor.
Huaraz is egy olyan kisváros, amelyben még erősen jelen vannak a helyi viseletet a mindennapokban is használó lakosok. A túránk során sok ezzel kapcsolatos fotóm készült, és a témának külön cikket is szentelek. Erről szól majd a sorozat harmadik része.
A Plaza de Armas egyik meghatározó épülete a katedrális. Az eredetileg itt álló templomot a földrengés szinte teljesen megsemmisítette. Az újjáépítés pénzhiány és egyéb akadályok miatt évtizedeken át állt vagy rendkívül lassan haladt. A munkálatok végül 2025 májusában kezdődtek meg és még idén tervezik is az átadását. (Forrás: Google AI)
Ottjártunkkor épp hatalmas buli folyt a főtéren, ami a perui nemzeti ünnep (A Függetlenség Napja) helyi rendezvénye volt. Minket inkább a főtérről is látható környező hegyek látványa nyűgözött le.
Másnap innen indultunk tovább a Laguna Rocotuyochoz (4.470 m), de erről majd a következő részben lehet olvasni.