Gleccserek között Patagóniában (2/2)

– gleccsermászás és hajózás jéghegyek között

Az előző rész itt olvasható

Történt: 2016. március

A Perito Moreno-gleccsernél a látogatóknak lehetőségük van részt venni egy kisebb, egy-két órás túrán, ami felvisz a gleccser jégsziklái közé. Naná, hogy nem hagytuk ki mi se ezt a lehetőséget.

Egy vízibusz vitt át a tó egy másik partjára, ahonnan a túrát indították és már onnan látszott, mire is vállalkoznak a túra résztvevői.

A lábunkon csak egy-egy szokványos edzőcipő volt, tartottunk is tőle, hogy vajon ezekkel hogyan lehet nekiindulni a jég világának.

De a szervezők hamar megoldották ezt a problémát mindenki számára, ugyanis egy könnyen a cipőnk talpára szorítható, erős fogakkal ellátott vastalpat rögzítettek a lábunkra, amellyel biztonságosan tudtunk közlekedni.

Erre is és a biztonságra is nagy szükség volt, mert a gleccseren nem mindenhol biztonságos mászkálni. Az olvadás következtében szinte bárhol kialakulhatnak szakadékok, amelyeket csak hozzáértő vezetővel lehet elkerülni.

Az élmény és a látvány viszont fantasztikus! Most egy 19 képből álló fotósorozat következik mindarról, amit a jéghegyen láttunk.

kattints az alábbi képre és lapozd végig a fotókat a galériában

A kirándulás végén a túravezetőnk mindenkit megkínált …

… egy whiskyvel, amit a gleccserből származó jégdarabokra öntöttek rá.

Visszafelé még egyszer megcsodáltuk a Perito Moreno-gleccser jégfalát.

Utolsó patagóniai napunkon már hajnalban keltünk, hogy a napfelkelte már útközben találjon minket. El Calafate városától Puerto Banderaba buszoztunk át, ahonnan indult a hajókirándulásunk. Ez két gleccserhez, az Upsala- és a Spegazzini-gleccserekhez vezetett. Ez az egész gleccservidék Chile és Argentina határvidékén terül el, sok alkalmat adva a határvitáknak a két ország között. (Például El Chalten hovatartozásáról is csak 1985-ben sikerült megállapodni.)

Az Argentino-tó északi nyúlványába érkeztünk közeledve az Upsala-gleccserhez, amely a nevét (és annak régi írásmódját) a svédországi Uppsala Egyetemtől kapta, amely az első glaciológiai tanulmányokat támogatta a területen.

Kirándulóhajónkon messze nem voltunk egyedül. Ahogy egyre több jéghegy úszott el mellettünk (vagy mi úsztunk el amellett?) mindenki a látvány megörökítésére törekedett.

A látvány pedig ismét képrázatos volt.

A gleccserből a tóba leszakadt jéghegyek a tavat körülölelő hegyekhez képest aprócskák, de érdemes a hajómérethez (ld. baloldali kép) is arányítani. A mi hajónk kapitánya is sokat forgolódott a hajóval a jéghegyek körül, így nekem is volt módom ezekről sok fotót lőni. A következő galériában mutatok ezekből 17-et.

kattints az alábbi képre és lapozd végig a fotókat a galériában

Még a lélegzetelállító látványnak is vége van egyszer, …

… így továbbhajóztunk a tó egyik déli nyúlványába, …

… a Spegazzini-gleccserhez. Ez a gleccser a hegy Chile felőli oldalán „születik”. „Területe 134 km², átlagos szélessége 1,5 km . A gleccser a dél-patagóniai jégmezőből ered, és kelet felé folyik, elérve az Argentino-tó Spegazzini ágát. Legfőbb jellemzője az előlap nagy magassága, amely eléri a 135 métert, ezzel a Los Glaciares Nemzeti Park legmagasabb pontja.” – írja a Wikipedia.

„A gleccsert a Mayo Norte és a Peineta gleccserek táplálják. Ezenkívül az a sajátossága, hogy nem mutatja a visszavonulás jeleit, ami a nagy gleccserekre jellemző jelenség.”