Tényleg ez a Paradicsom? (5/6)
A világ talán legkisebb fővárosa, Victoria
Történt: 2022. október-november
Egy napot városnézésre is eltöltöttünk a Seychelle-szigeteken. Ez természetesen a fővárost, Victoriát jelenti, hiszen azon kívül a többi települést nehezen lehetne városnak nevezni.
Oda vezető útként ezúttal nem a rövidebb, a hegyeken hosszú szerpentinekkel átvezető utat választottuk, hanem a Mahé-sziget északi részén körbeautóztuk a félszigetet.
Ezen a szakaszon renegeteg partmenti villa található, pazar kilátással megáldva.
„A Seychelle Köztársaság alkotmánya garantálja a szabad vallásgyakorlást és a kormányok ezt a jogot a gyakorlatban is tiszteletben tartják.
A seychelle-i népesség zöme katolikus vallású. … A szigetek első telepesei a római katolikus vallást gyakorolták és ez a mai napig így maradt, annak ellenére, hogy a britek a 19. században kísérletet tettek a protestantizmus bevezetésére. … Az egyházi iskolák monopol helyzetet élveztek egészen 1944-ig, amikor a kormány államosította őket. A vasárnapi misén sokan részt vesznek, és a vallási ünnepeket tiszteletben tartják, amelyeken egyrészt a hitüket gyakorolják, másrészt a társasági élet adta örömöket élik át. A katolicizmus hasonlóan a franciatudáshoz különleges státusszal bír és a követőit kapcsolatba hozzák a Franciaországból érkezett fehér telepesekkel.
A seychelle-i népesség megközelítőleg 6-7%-a az anglikán felekezethez tartozik, akiknek a többsége a 19. század végén és a 20. század elején misszionáriusok által megtérített családok leszármazottja. … A népesség kb. 4-5%-a más világvallások híve, mint például a hinduizmusé, az iszlámé vagy a buddhizmusé.
A keresztény egyházak és a világi hivatalok rosszallása ellenére sok seychelle-i úgy érzi, hogy az ortodox vallásosság, valamint a mágiába, boszorkányságba és varázslatba vetett hit nem ellentmondásos. Gyakori, hogy az emberek felkeresik a helyi látnokot – akit bonhomme de bois vagy bonne femme de bois néven ismernek – hogy jósoljon nekik, vagy védő amuletteket és bűvös tárgyakat, azaz gris-gris-t szereznek be, amelyekkel szerencsétlenséget tudnak hozni ellenségeikre.” (Wikipedia)
A fenti két képen egy katolikus templom és annak belső tere látható.
Beértünk Victoria-ba, amely „mindössze 200 éves múltra tekint vissza. Építészetében erős francia hatás érzékelhető. A város két fő részre tagolódik: a régi gyarmati épületekre és szűk utcákra, illetve a széles sugárutakkal és trópusi kertekkel bővelkedő új városnegyedre.” (Wikipedia) Ebben a városban él a Sechelle-szigetek összlakosságának egyharmada, kb. 30.000 fő, de így is a világon az egyik legkisebb főváros, európai szemmel inkább egy álmos kis vidéki településnek érzi az ember.
A „Függetlenség sugárútja” nevű utcában a dekoráció minden bizonnyal az október utolsó két hetében megrendezett és ottlétünk első napjaiban záródott ún. „Kreol ünnep” nevű rendezvénysorozathoz köthető.
Az Independence Avenue vezet a városközpontba, …
… ahol egy óratornyot állítottak fel 1903-ban, amely a londoni Big Ben mása és az 1901-ben elhunyt Viktória királynő emlékére állították.
Néhány utcával arrébb találtuk meg a „régi” városrészt, azon belül pedig …
… eljutottunk a piacra. Kifejezetten korán kezdtük a városnézést, hogy még a reggeli órákban érjünk ide, erre a minden országban érdekes helyre.
Hétköznap, ünnepek után voltunk, így nem sok látogatója volt. De két dologért biztosan érdemes volt benézni. Az egyik a képen látható fellógatott virágcsokrok, amik épp úgy vannak becsomagolva, mintha frissek lennének, de már tudtuk, (ld. az előző részben a temetőnél írtakat), hogy művirágok.
A másik pedig a friss halak piaca
Piros és sárga halakat még sznorkezelés közben sem láttunk soha, nemhogy halpiacon.
A gyarmati időszak idején, 1885-ben, a Legfelsőbb Bíróság számára elkészült épületben ma a Nemzeti Történeti Múzeum kapott helyet. A múzeumot egy kitűnően sikerült felújítás után 2018 végén nyitották meg.
„A földszinten egy informatív utazás a Seychelle-szigetek 300 éves történelmén keresztül, rengeteg információval, amelyek segítségével kontextusba helyezheti a modellhajókat, a régi ágyúkat és más történelmi darabokat.” (Lonely Planet)
A mi tapasztalatunk is egyezik az LP megállapításával, nagyon érdekes és jól megrendezett kiállítás. Ide ebből most csak a fenti két kép fér be, az egyik a Seychelle-szigetek környékén ismert hajóroncsok térképe (búvárok figyelem, ezek többsége látogatható!!!), míg a másik egy ezek között talált kincsesláda!!!
Az emeleten pedig az évszázadok óta itt élőket összevontan kreoloknak nevezett „bennszülöttek” kultúrájáról állítottak ki rengeteg tárgyi emléket, zenével, ….
… ruházattal, halászattal és építészettel kapcsolatban.
Nemcsak a történeti múzeum található az óratorony terének egyik sarkán, hanem azzal szemben látható a Liberty House, azaz a Szabadság Háza is, amely a legrégebbi épületek egyike a szigeten (szintén szépen felújítva), jelenleg ebben található a Pénzügyminisztérium hivatala és a központi postahivatal is.
A városban jól megférnek egymás mellett a gyönyörűen felújított és karbantartott régi gyarmati stílusú és az új modern épületek.
A városnéző programunk összeállításakor már terveztük, hogy megnézzük a talán leghíresebb jelenleg élő seychell-szigeti képzőművész, George Camille állandó kiállítását, amit egy erre a célra vásárolt és felújított tradícionális gyarmati stílusú faházban rendezett be 1997-ben.
Az 1963-ban Mahé-szigetén született, majd gyerekkorát a La Digue szigeten töltött művész számtalan önálló kiállítást rendezett a világban, háromszor is képviselte a Seychelle-szigeteket a Velencei Biennálén. További részletekért és műveinek áttekintéséért érdemes felkeresni a honlapját.
Most egy kis galériát mutatok be az ott látott műveiből, amelybe a helyszínen minket kalauzoló fia kérésére csak olyan fotókat válogattam be, amelyeken nem csak egyetlen alkotás látható.
kattints az alábbi képre és lapozd végig a fotókat a galériában
Folytatás a befejező részben, itt.
2023. január 6. @ 11:42
Wonderful. It’s like am in Seychelles. Thanks for the story. Wonderful sceneries very nice view of everything good job.