Az előző részben már említettem azt a tényt, hogy Toronto lakossága legalább 100 különböző nemzetből tevődik össze. Ebből adódóan nem volt meglepő számunkra, ha felszálltunk egy buszra, mindig legalább 10 különböző nációjú embert tudtunk azonosítani.
Az pedig kifejezetten üdítő érzés volt, hogy lépten nyomon tapasztaltuk, mennyire toleránsak egymással az emberek. Nem láttuk nyomát a gyűlölködésnek vagy az egymás lenézésének, kirekesztésének.
A fotóimon keresztül ezt nehéz lenne érzékeltetni, így csak áttételesen tudom ennek jeleit megmutatni.
A Szent Lőrinc piac
Ennek a helynek a területét már 1803 óta használják piacnak. A jelenlegi állandó épületet 1831-ben emelték, amit a nagy torontoi tűzvész után 1851-ben újjáépítettek.
Az épület (a piaci funkció mellett) 1834-99 között a városháza funkcióját is ellátta, amíg az ún. (ma már) Old City Hall (ld. az előző fejezetben) el nem készült. Legutoljára 2016-ban újították fel.
A világ sok országában jártam már mindenféle piacokon – sokszor hálás fotótéma -, de nem emlékszem, hogy bárhol láttam volna egy hasonlóan rendezett, magas színvonalúan berendezett és végtelenül tiszta piacot.
A piac különböző sarkaiban kapható mindenféle, a többi nemzet számára egzotikusnak számító élelmiszer. Bogi itt valószínűleg mindazokat az itt-ott nehezen beszerezhető fűszereket is megtalálná, amiket a perui konyhájában hiányol.
A fenti képekből a süteményekre (Esterhazy cake, Karpaty cake) hívom fel a figyelmet, ami ékes bizonyítéka annak, hogy Toronto is „magyar város” 🤣🤣🤣. (Torontóban és környékén a magyarság száma nagyjából 130 ezerre tehető. )
Tegyünk még egy kis gasztronomiai kitérőt is.
„A bagel vagy más néven beigel egy karika alakú zsemle, amely Lengyelország zsidó közösségeiből származik. Hagyományosan élesztős búzatésztából készítik, amelyet kézzel formáznak, rövid ideig vízben forralnak, majd megsütik. Az eredmény egy sűrű, rágós, tésztás belső rész, barnított és néha ropogós külsővel. … A bagel ma már népszerű kenyértermék Észak-Amerikában és Lengyelországban, különösen a nagy zsidó lakosságú városokban.” (Forrás)
Ez a péksütemény az égvilágon mindenféle szendvicsként és mindenfelé is kapható ezer variációban (ld. a fenti képen) egész Kanadában. Mi is kipróbáltuk magában is, reggelihez is, szendvicsként is. Ahogy mondani szokás manapság: nekem nem jött be.
Az éttermi kínálat is rendkívül széles a számtalan nemzeti konyha jelenléte miatt. A fenti két kép példa az európai-mexikói fúzióra és az arab behatásra.
Distillery District
Toronto egyik városnegyede a Distillery District (Lepárló Negyed), amelyet kizárólag gyalogos utcák alkotnak és 19. századi épületekből áll, amelyekben 1990-ig egy nagy whiskey-lepárló működött.
Macskaköves utcáin számtalan étterem, bár és butik várja a betérőket.
A művészet iránt is érdeklődők találnak itt galériákat és kültéri szobrokat, valamint megtekinthetik a környék számos színházában bemutatott táncos, zenei és színpadi előadásokat.
Decemberben az évente megtartott torontói karácsonyi vásár uralja az utcákat.
Sörfajtákból a több kézműves sörházban széles a kínálat, így mi sem maradtunk szomjasak.
Nem csak az emberek felé hanem a házikedvencek felé tanusított tolerancia is kapott egy „emlékművet” a városban. Az Old Toronto negyedben 2017-ben felavatott szökőkút körül 27 különböző fajtájú kutya- és egy macskaszobor található, mindegyik vizet spriccel a szájából.
A Kínai és a Kensington negyed
Toronto sem kivétel, sok fejlett nagyvároshoz hasonlóan itt is található egy kínai negyed.
„A jelenlegi negyed annak az eredménye, hogy a kormány az 1950-es évek végén kisajátította Toronto első kínai negyedét, hogy helyet adjon egy új városházának és köztérnek. …”
„… A kisajátítások következtében számos, a város első kínai negyedében működő vállalkozás és lakos nyugatra, a Spadina sugárút felé költözött az 1950-es és 1960-as években, akikhez később, az 1960-as években más kínai bevándorlók is csatlakoztak. A negyed egyike azon számos kínai negyednek Torontóban, amelyek a 20. század második felében fejlődtek ki.” (Forrás)
A kínai negyeddel közvetlenül szomszédos a Kensington Market nevű negyed, ami én leginkább bohém-tanyák sorának láttam.
„A Kensington Market egy jellegzetes multikulturális negyed Toronto belvárosában. Egy régebbi negyed, és a város egyik legismertebbje, 2006 novemberében Kanada nemzeti történelmi helyszínévé nyilvánították. … A környék eklektikus üzleteinek, kávézóinak és egyéb látnivalóinak többsége az Augusta Ave., valamint a szomszédos Nassau St., Baldwin St. és Kensington Ave. mentén található.” (Forrás)
Mindkét negyed jellegzetessége a rengeteg graffiti a falakon. Ezekből néhányat végig lehet lapozni az alábbi képgalériában.
kattints az alábbi képre és lapozd végig a fotókat a galériában
A graffitikből még egyet mutatok, amely a város egy másik részén, a CN Tower közelében, a Lower Simcoe Street aluljáróban található.
A falfestményeket a First Nations (első nemzetek, azaz őslakosok) művészei, Alex Minkan és Basel Johnston készítették, és az őslakosok tiszteletére és a megbékélésre emlékeztetnek. A falfestményeken az őslakos közösség két kiemelkedő tagja, Basil Johnston és Alex Minkan portréi láthatók. A projekt célja az őslakos kultúra és hagyományok láthatóságának növelése a városi térben.
CN Tower
Ha már szó esett a CN Towerről, ki ne maradjon a cikkből, hiszen egy fontos látnivalója a városnak.
Nem csak Torontónak, de egész Kanadának is hírnevet szerző fontos építménye ez az 553,3 méter magas kommunikációs és kilátótorony. Az 1976-ban elkészült torony az egykori Vasúti Területen épült. A „CN” név a Canadian Nationalra utal, arra a vasúttársaságra, amely a tornyot építette.
„A CN Tower 32 évig, 1975-től 2007-ig tartotta a világ legmagasabb szabadon álló építményének rekordját, amikor a Burj Khalifa megelőzte, és a világ legmagasabb tornya volt 2009-ig. Jelenleg a világ tizedik legmagasabb szabadon álló építménye, és továbbra is a nyugati félteke legmagasabb szabadon álló szárazföldi építménye. …”
„… Toronto látképének jellegzetes ikonja, évente több mint kétmillió nemzetközi látogatót vonz. Számos kilátóterasznak, egy körülbelül 350 méteres magasságban elhelyezkedő forgó étteremnek és egy szórakoztató komplexumnak ad otthont.” (Forrás)
Ebben a kilátóban is van pár négyzetméternyi üvegpadló, de ez ma már nem túl érdekes. Sok olyan létesítmény is épült a világon, ahol akár a teljes járófelület átlátszó a mélység felett (mi például a Skywalk-on jártunk).
A 342 méter magasban elhelyezett kilátóból élvezhető 360°-os körpanorámát azért sokáig elnézegeti az ember, nagyon látványos.
Toronto Islands
Az alábbi kép is a CN Towerből készült.
„Ezek kis szigetek, összesen 15 darab az Ontario-tóban, itt található a Toronto Island Park, a Billy Bishop Toronto City repülőtér, számos magán yachtklub, egy nyilvános kikötő, a Centreville Vidámpark, egy egész évben nyitva tartó lakóövezet és számos nyilvános strand.
A szigetközösség Észak-Amerika legnagyobb városi autómentes közössége. A Jack Layton kompkikötőből egész évben közlekednek nyilvános kompok, májustól szeptemberig pedig magánkézben lévő vízitaxik.
A Toronto-szigetek népszerű turisztikai és rekreációs célpontok. Lehet kerékpárt, kenut, kajakot, vízibiciklit és SUP-ot is bérelni májustól szeptemberig. Hatalmas park található itt, amely alkalmas piknikezésre, számos játszótérrel, vízi játszótérrel. A téli hónapokban, amikor az időjárás engedi, az emberek a szigetekről a lagúnákba és a torontói kikötőbe látogatnak korcsolyázni.” (Forrás)
Mi nem vártunk kompra, hanem beültünk az egyik vízitaxiba.
A szigetek a Harbourfront kikötőjétől talán egy-másfél kilométerre vannak csupán, de a pár perces hajókázás a város egyre táguló látványával maradandó élmény.
A túloldalon pedig a kikötőből visszatekintve a teljes panoráma elénk tárul.
Mi csak pár órát töltöttünk el a szigeteken sétálva, …
… de ha torontói lakos lennék, biztosan rendszeresen járnék ide kikapcsolódni, pihenni.