Toronto, a kis New York (1/2)
– együtt a „régi” és az „új”
Történt: 2025. augusztus
Jártam már többször New Yorkban (egyszer tán egy cikk is elkészül róla 🤣🤣🤣), így van összehasonlítási alapom. Nem véletlenül szokták Torontót ehhez a nagyvároshoz hasonlítani, én is egyetértek ezzel a megközelítéssel. Nem csak az első benyomások alapján, hanem az ott töltött napok során is elég hasonló érzéseim voltak, mint ott. „Csak” úgy éreztem, Toronto egy SOKKAL élhetőbb város.
Ezt egyetlen cikkbe tömörítve túl sok lenne bemutatni, így két fejezet lett belőle.
A vidék
Mi Montrealból utaztunk Torontóba, és úgy döntöttünk, hogy nem a repülést választjuk, hanem vonatra szállunk. No nem csak a CO2-kibocsátás mérséklése érdekében, hanem azért is, hogy az ún. „vidéki Kanadából” is kapjunk egy kis ízelítőt.
Montreal külvárosa reggel
Azt gondoltuk, azon az erős 500 km-en keresztül biztos nagyon érdekes lesz vonatozni. Aki nem gondol bele vagy néz utána jobban (mi sem tettük 😭) valószínűleg arra számít, hogy egy változatos (értsd: hegyes-völgyes stb.) táj fogadja „hiszen ez Kanada, nem”?
Farmertanya
Templom a kukoricaföld szélén
Nos ez teljes tévedés. Szerintem a magyar Alföld sem laposabb, mint ez a vidék. Meglehetősen gyéren lakott terület (Kanada átlagos népsűrűsége csak 4 fő/km²!!!) kevés településsel, sokkal inkább hatalmas mezőgazdasági területek érik egymást egy-egy farmer tanyájával. De legalább ezt is láttuk. Ha pedig a kedves olvasó GYÖNYÖRŰ kanadai tájakat akar látni, olvassa el ezirányú háromrészes cikksorozatomat.
Megérkeztünk
Kezdjük az ismerkedést a Wikipediának a városról szóló cikke első mondataival:
„Toronto Ontario tartomány fővárosa és egyben Kanada legnagyobb városa, igazi világváros, egyben a világ egyik legmultikulturálisabb városa: elővárosaival együtt mintegy 5,5 milliós lakossága közel 100 nemzetből kerül ki. Kanada üzleti központja és gazdasági motorja. 1994-ben a The Economist a világ legélhetőbb városának választotta.”
Az idei világrangsor szerint nincs benne most az első tízben, és Vancouver is megelőzte, de még így is második(!!!) Észak-Amerikában. A városban tehát már 30+ éve valamit nagyon jól csinálnak.
A város felfedezését talán a legjobb a két egymást keresztező utcáról (korábban) Yonge–Dundas Square-nek nevezett köztéren érdemes elkezdeni.
A Sankofa Square nappal
„A teret 1997-ben tervezték megépíteni a Yonge utca kereszteződésének és egy szakaszának revitalizációja részeként. 2002-es befejezése óta a tér számos nyilvános rendezvénynek, előadásnak és művészeti kiállításnak adott otthont, így Toronto kiemelkedő nevezetességévé és a város egyik legfontosabb turisztikai látványosságává vált. …”
A Sankofa Square nappal
A Sankofa Square nappal
„… A teret folyamatosan nagyméretű hirdetőtáblák és vállalati logók világítják meg, ami miatt a teret gyakran hasonlítják a New York-i Times Square-hez, a tókiói Shibuya Crossing-hoz és a londoni Piccadilly Circus-höz.” (Forrás)
Ebben az évben átnevezték Sankofa Square-re tisztelgésképpen „a ‘múltból tanulva építhetjük a jövőt’-koncepciónak. A névváltoztatás egy szélesebb körű erőfeszítés része volt, hogy eltávolítsák az olyan neveket, mint Henry Dundas, aki késleltette a rabszolgaság eltörlését, és helyette egy olyan nevet adjanak, amely a megbékélést, az örökséget és a befogadást tükrözi. A Sankofa egy twi szó, amelyet a ghánai akan néptől kaptak, és amelyet gyakran egy mitikus madár jelképez, amely hátranéz, miközben előre repül.” (Forrás)
Izgalmas építészet
Már New Yorkban „hozzászoktam”, hogy ne csak előre, hanem főként felfelé nézzek séta közben. Torontóban is így tettem. Én egyébként is nagy rajongója vagyok a kreatív, változatos kinézetű és változatos anyaghasználattal élő felhőkarcoló-építészetnek, tágabban ún. „modern” építészetnek. De egyszerűbben fogalmazva AZ építészetnek.
Így ha olyan helyre jutok el, ahol efféle épületek kerülnek a kamerám elé, nem szoktam visszafogni magam és rengeteg fotót készítek. Nos Toronto egy ilyen hely, itt igazán lehet tobzódni, rengeteg jobbnál jobb épület látható. Ezekből „néhányat” tettem bele a következő galériába:
kattints az alábbi képre és lapozd végig a fotókat a galériában
Ami a leginkább tetszik ezekben az építményekben az az, hogy milyen jól illeszkednek a környezetükhöz. Ez pedig akkor is igaz, amikor akár egy 100+ éves épületet bővítenek (ld. a fenti képgalériában a Royal Ontario Museum-ról készült képeket)
Downtown
Toronto nem egy „öreg” város, nincs még kétszáz éves sem, hivatalosan 1834-ben alapították. Megmaradtak ugyan korai épületei, de nyilván állandóan újabbak is épülnek. Ezért tettem idézőjelbe a címben a két szót (régi és új).
A Nathan Phillips Square, középen a régi Városháza
Ami a fontos, hogy ezek láthatóan nagyon jól megférnek egymás mellett.
A Nathan Phillips Square, balra a régi Városháza
Az új Városháza a Nathan Phillips Square-en
Egy példa erre a fenti két kép. Toronto kinőtte az 1899-ben átadott régi Városházát, de közvetlenül mellette épült fel 1965-ben az új. Tehát ha ezen a hatalmas téren a közepén elhelyezett zászlórúdtól nem jobbra, hanem balra tekintünk, (nagy nehezen) a kamera lencséjébe is belefér ez az építmény.
A Régi Városháza (Old City Hall)
Az 1847-ben épült anglikán Szent Háromság templom
A belvárosban persze sokfelé láthatóak régi épületek, amelyeket gyakorlatilag lehetetlen úgy lefényképezni (ez nem baj!), hogy a körülöttük, mögöttük azóta felhúzott épületek ne látszanak.
A Toronto Club körüli újabb épületek
A Fairmont Hotel és a Royal Bank Plaza
Megmaradt és működik például a Wellington Streeten a Toronto Club klubháza, amely 1888–1889-ben épült (az alsó szinten Richardson-féle románeszk stílusjegyek, homokkő lábazat, terrakotta részletek), de működik még a Canadian Pacific Railway által 1929-ben épített Fairmont luxushotel is.
Az L Tower (2015) és a CIBC Square épülete (2021)
A CIBC Square épülete (2021) és a Postal Station (1938) műemlék épülete
A hotel utcájában még néhány érdekes felhőkarcoló található (Royal Bank of Canada épülete, az L Tower nevű 59 emeletes és a CIBC Square nevű 49 emeletes toronyház). A jobboldali fotón pedig a torontói CIBC Square és a Postal Station A (Postal Station A) látható.
A Union Station
A hotellel szemben (milyen érdekes egybeesés egy vasúttársaság által épített szálloda esetén 🤣🤣🤣) pont a torontói főpályaudvart (Union Station) találjuk. Ennek külső képe számomra nem okozott esztétikai élményt, ezért fotóm sincs róla (a fenti Postal Station az építmény egyik sarka).
A Union Station jegypénztára, a Great Hall
A Union Station jegypénztára, a Great Hall
Viszont belül annál érdekesebb! 1927-ben épült ún. Beaux-Arts stílusban. A főcsarnok elképesztő méretei (76 méter hosszú és 27 méter magas!) hatalmas belső teret képeznek.
De találtam egy fura adalékot is az épületről:
„Az állomás egyik emeletén 1927-től 2008-ig egy lőteret üzemeltettek. A lőteret a Kanadai Csendes-óceáni Vasút és a Kanadai Nemzeti Vasúti Rendőrség üzemeltette lövészeti készségeik gyakorlására, majd a Kanadai Nemzeti Rekreációs Szövetség (CNRA) kézifegyverklubjaként volt ismert. …”
A Union Station jegypénztára, a Great Hall
A Union Station – lejárat a vonatokhoz
„… A város 2008-ban bezárta a lőteret a fegyveres erőszak csökkentésére irányuló erőfeszítéseinek szimbolikus gesztusaként. …”
A Union Station – lejárat a vonatokhoz
A Union Station – lejárat a vonatokhoz
„… A Union Station Kanada legforgalmasabb közlekedési létesítménye és Észak-Amerika második legforgalmasabb vasútállomása, évente több mint 72 millió utast szolgálva ki.” (Forrás)
Múzeumok
Alább három múzeumról is mutatok képeket, de csak az egyikről írok hosszabban.
A Church of the Redeemer anglikán temploma (1871), és a University of Toronto egyik épülete (Lillian Massey Building, 1912) a ROM épületével szemben
A Royal Ontario Museum (ROM) főbejárata
Először a fenti egyik képen lévőt említem, amelyen a Royal Ontario Museum (ROM) főbejárata látható. Igen, ez ugyanaz a múzeum, amelynek a másik oldalához egy meglepő, de szerintem nagyon jól illeszkedő szárnyat építettek 2007-ben (ld. a cikk elején található képgalériában).
Most beljebb nem megyünk, mert később lesz még egy cikk ennek az egyik gyűjteményéről (is).
Kanada nemzeti sportja közismerten nem a foci, hanem a jégkorong, mely sportban abszolút élen járnak, eddig már 28 alkalommal voltak világbajnokok és kilencszer olimpiai bajnokok. Természetesen létezik egy Hoki Hírességek Csarnoka, egy e sportnak szentelt múzeum, amelyet 1961-ben nyitottak meg, majd 1993-ban átköltözött a jelenlegi helyére.
Köztéri szobor a Hoki Hírességek Csarnoka előtt
A Hoki Hírességek Csarnoka bejárata Fotó: Bács Edit
Eljátszottunk ugyan a gondolattal, hogy megnézzük a gyűjteményt, de végül a bejáratnál visszafordultunk. Bogi sem, én sem érdeklődünk a téma iránt túlzottan, így inkább másra fordítottuk az egy-két órát, amit ez a múzeum igényelt volna.
Jártunk viszont egy különleges múzeumban, ilyen gyűjteményt még sehol nem láttunk. Ez a Bata Shoe Museum.
15.000 cipő egy helyen
Mint a nevéből is látható, ez egy kizárólag cipőket (és lábbelihez kapcsolódó tárgyakat) gyűjtő, kutató és kiállító múzeum.
A Bata Shoe Museum épülete
Már az épp 30 éve megnyitott múzeumépület kíváncsivá teszi a látogatót, …
A Bata Shoe Museum épülete
A Bata Shoe Museum épülete
… amelyen egyetlen függőleges vonal sem található. De nyilván nem csak ezért érték el a múzeumban már 2008-ban az egymilliós látogatószámot.
„A múzeum lábbeligyűjteménye egy sváci-kanadai üzletasszony, Sonja Bata [akinek az apósa volt a világszerte árusított Bata cipőmárka alapítója] személyes gyűjteményéből származik, amelyet az 1940-es évek közepén kezdett el gyűjteni. 1979-ben Bata elindított egy alapítványt a Bata Cipőmúzeum létrehozására.
Mindezt azzal a céllal, hogy a gyűjteményt professzionálisan kezeljék, valamint egy cipőmúzeumot hozzanak létre a gyűjtemény elhelyezésére, tárolására és kiállítására. Az alapítvány 1992-ben mutatta be először a gyűjteményt a nagyközönségnek, bár az állandó épületet csak 1995 májusában nyitották meg a múzeum számára. …”
Kínai női cipők a XX. sz. elejéről, amikor ott betiltották a női lábak elkötözését
„… A közel 15 000 cipőből és kapcsolódó műtárgyból álló, egyre bővülő nemzetközi gyűjteményével a Bata Cipőmúzeum 4500 év lábbeli-történelmet mutat be négy jellegzetes, időszaki kiállításokat tartalmazó galériában.
Ez a múzeum rendelkezik a világ legnagyobb lábbeligyűjteményével. A múzeum gyűjteményének tárgyai vagy raktárakban vannak, vagy állandó kiállításán vannak kiállítva. A múzeum számos időszaki és vándorkiállításnak, valamint ismeretterjesztő programnak is otthont ad és szervez.” (Forrás: itt és itt)
„Egyetlen tárgy sem árul el többet az emberekről, mint egy pár cipő. A cipők árulkodnak az életmódjukról, a társadalmi helyzetükről, az éghajlatról, amelyben éltek, a tevékenységeikről, sőt néha még a spirituális meggyőződésükről is.” (Sonja Bata)
Holland csempész-cipők (1940)
A később II. Lipótként elhíresült belga király babacipői (1835)
Az állandó kiállítást is végignéztük a világ minden tájáról és korszakából származó, mindenféle célra készített lábbelikkel.
Időszaki kiállítások
Több időszaki tárlatot is láttunk, az egyik a cipők és a bűnözés kapcsolatáról szólt igen érdekesen. A fenti két kép itt készült.
Az elsőn olyan holland facipők láthatók, amelyek talpát fordítva faragták ki, hogy az ezeket használó csempészek a holland/belga határon meg tudják téveszteni a vámosokat (1940).
A kis piros cipellőcskék feliratát pedig érdemes idézni: „Ezt a pár babacipőt Léopold Louis Philippe Marie Victor belga hercegnek ajándékozták. Szélsőséges faji, nemi és gazdasági privilégiumok közepette született, a leendő II. Lipót belga király a 19. század egyik legbrutálisabb bűnözőjévé nőtte ki magát. A kongói gyarmati uralma alatt elkövetett szörnyű bűncselekmények sokkolták a világot. Brutalitása megkérdőjelezte a mélyen gyökerező hiedelmeket arról, hogy kiből válhat bűnöző.”
Bela Lugosi cipője (1931)
Elton John cipője (1975)
A fenti két képen először egy fekete és fehér, fűzős, kétszínű szárnyas cipő látható, amelyet Bela Lugosi viselt a „Dracula” című filmben (1931). A másodikon pedig Elton John platformcipői, amelyeket a Pinball Wizard szerepében viselt Ken Russell 1975-ös „Tommy” című filmjében.
Cowboy-csizmák tárlata
Cowboy-csizmák tárlata
Egy másik időszaki kiállítás a cowboy-csizmák kultúrtörténetét mutatta be.
Végül azt a tárlatot néztük végig, amelyen az eredetileg sportcipőként indult, de ma már divatszimbólumnak is készülő sneekers-ek közül híres művészek által készített darabokat vonultattak fel, „Mi a művészet?” címmel.
Dizájner sneekers cipők tárlata
Dizájner sneekers cipők tárlata
Vissza a kályhához
A torontói körsétánk első részét hol máshol fejezzük be, mint ahol kezdtük?
A Sankofa Square esti fényben
A Sankofa Square esti fényben
Az esti fények a Sankofa Square-en számomra szinte tökéletesen hozták a new yorki Times Square hangulatát.
A Sankofa Square esti fényben
Ha pedig még mindig nem sikerült meggyőznöm a kedves Olvasót, mennyire a Times Square-re hajazó érzés kerített hatalmába a téren, az utolsó érvem ez a 30 másodperc:
A következő részben Torontónak azokat az oldalait fogom bemutatni, amelyek még jobban alátámasztják, mennyire élhető ez a város. Ha ez esetleg a fentiekből még nem derült volna ki.
