Városnézés Vancouverben
Történt: 2025. szeptember
Ki emlékszik a Dustin Hoffmann főszereplésével híressé vált Kis nagy ember című western filmre 1970-ből? A „kis nagy” megnevezés igaz Vancouver városára is, amelynek szigorúan vett városhatárán belül csak mintegy 600 ezer ember él. Teljesen egybeépült viszont a környező településekkel, amelyek már elválaszthatatlan részeit alkotják, így terjeszkedni sem tud. Ha ezeket is beleszámoljuk a népességébe, már 2.700.000 főről beszélünk.
Négy napot töltöttünk a városban, ami nem volt ugyan elég mindarra, amit szerettünk volna megnézni, de így is elég sokat láthattunk. Ebbe a cikkbe ezekből a klasszikus városnéző elemek kerültek bele.
A hegyeken át
Calgaryból repültünk át ebbe a kikötővárosba. Kanada térképére nézve a két város közeli szomszédságában van, pedig közúton majdnem ezer kilométer a távolság. A repülőút is másfél órás, aminek során átrepültünk a Sziklás-hegység felett is (erről a vidékről még sok szó lesz későbbi cikkekben), de az ún. Parti-hegység (Coast Mountains) csúcsai felett is.
Épp gyönyörűen sütött fenn a nap, a felhők szintje bőven a 2.000 méteres csúcsok alatt maradt, így a kiemelkedő sziklaszirtek káprázatos látványt nyújtottak.
A soknemzetiségű nagyváros
„Vancouver a világ egyik ‘legnemzetközibb’ városa. Domináns etnikai csoportja nincs, a város lakóinak mintegy 52 százalékának, a nagyvárosi övezet népességének mintegy 43 százalékának anyanyelve nem az angol. Az angol anyanyelvűek után a legnépesebb csoportot a kínaiak alkotják. Az Economist Intelligence Unit legfrissebb rangsora szerint a világ tizedik legélhetőbb városa.” (Forrás)
Ezt a kulturális sokszínűséget mi is lépten-nyomon megtapasztaltuk, mégpedig rendkívül pozitívan. Ugyanis mindenfelé (egész Kanadában is) azt tapasztaltuk, hogy az ottlakók rendkívül toleránsak, türelmesek, segítőkészek egymással. (Majdnem) mindenki (majdnem) mindenhol nagyon kedvesen viszonyul a másikhoz, kifejezetten feltűnik, amikor ez ESETLEG nem így van (velünk egyetlen egyszer fordult elő 3 hét alatt).
Ez annál is feltűnőbb, hiszen itt hatalmas városokról beszélünk, amelyekben általában az ellenkezőjéről (elidegenedésről, bűnözésről stb.) szoktak szólni az újságcikkek. Persze itt sincs minden rendben, a Kanadába évente 400.000 új legális bevándorló egy részének beilleszkedéséről ebben a városban is kell gondoskodni.
Ez messze nem zökkenőmentes. Például nagyon komoly, kiterjedt probléma a hajléktalanok helyzete a városban, akikbe turistaként is sokszor beleütköztünk.
De most maradjunk turisták és keressük az érdekességeket!
Vancouver Lookout
Mivel a szállásunk az egyik közeli utcában volt, mi is itt kezdtük a várossal való ismerkedést.
A 168 méter magasban fekvő kilátóba üvegfalú liftek visznek fel. A kilátóban pedig a látogatók kapnak az okostelefonjukon keresztül hozzáférést egy olyan „self-guided audiotour„-hoz (talán „önvezető hangos túrá”-nak lehetne fordítani), amely 360°-ban körbevezet és közben minden szakaszban sok-sok érdekességet is elmesél az elénk táruló látvány elemeiről. Ezzel az érdeklődést is felkelti azok meglátogatására.
A torony a kikötő közvetlen szomszédságában épült fel, így természetesen a legszebb látvány a Burrard Inlet nevű tengeröböl felé esik. Az öböl túloldalán található városrészek az ún. North Shore-t (Északi-parti városok) alkotják. (Ide is kirándultunk, erről a következő cikkben írok majd.)
Az átellenes oldalon a belváros toronyházai között itt-ott felfedezhető még néhány (mondjuk százötven évnél) régebbi épület, de ezen a településen is nagyjából akkor kezdtek magas épületeket felhúzni (a XX. század elején), amikor az USA-ban is kitört a felhőkarcolóépítési láz.
Ennek a láznak még ma sincs vége. Vancouver beépíthető terület-szűkében van, így ma is újabb és újabb lakó- és irodatornyok épülnek. A fenti képekről is jól láthatóan ezek egy része már a kilátótoronynál magasabban ér véget.
Eastside
A kilátóból keletre nézve ötlik szemünkbe az Eastside városrésznek az egyetlen, de kiugróan magas épülete, a Woodward’s Building. Arra a környékre mi is elsétáltunk, így közelről is meg tudtam csodálni e 122 méter magas műremeket.
Eredetileg 1903-ban épült ide a Woodward’s áruház épülete, „amikor a Cordova utca ezen része Vancouver kiskereskedelmi bevásárlónegyedének szíve volt. Egykor ez volt Vancouver legfontosabb bevásárlóhelye. Az üzlet híres volt karácsonyi kirakatairól, alagsori Food Floorja és az épület tetején lévő „W” felirat pedig jellegzetes látványosság volt Vancouver látképén. … „
„… A Woodward’s 1993-as csődje óta az épület üresen állt, kivéve a 2002-es lakásfoglalásokat, amely elindította az újjáépítési folyamatot. Az újjáépítést sokan a belváros keleti részének revitalizációja kulcsának tekintették. Az épület 2006-os lebontása és a terület újjáépítése azonban a környék akkori lakóinak nagy ellenállásába ütközött.
A 400 millió dolláros, közel egymillió négyzetméteres projekt 536 piaci alapon épülő lakóegységet, 125 nem piaci alapon épített, egyedülállóknak szánt lakóegységet, 75 nem piaci alapon épített családi lakóegységet, egy napközit, egy nyilvános átriumot és egy teret, valamint egy új, 12 000 négyzetméteres bővítést foglal magába. …” (Forrás, amelyben sok további érdekesség olvasható pl. az eredetileg az épület tetején elhelyezett W emblémáról is.)
Gastown
Ez a neve az eredeti településnek, amely Vancouver városának központjává vált. Ma egy városrész a belváros keleti részén.
A városba érkező turisták szinte biztosan felkeresik, leginkább sípoló gőzórája miatt, de a viktoriánus épületekben működő ajándékboltok, stílusos koktélbárok, kocsmák, valamint a sokszínű választékot kínáló éttermek miatt is.
A gőzóra meglehetősen régi darabnak tűnik, pedig csupán 1977-ben állították fel. „Azért építették, hogy eltakarják a vancouveri elosztott gőzfűtési rendszer részét képező gőzrácsot, hogy kihasználják a gőzt, és elfedjék a Central Heat járdai gőzkivezető nyílását a Water utca és a Cambie utca sarkán. A gőzgépet és villanymotorokat tartalmazó óra óránként gőzfelhőt bocsát ki a tetején. A gőz az óra hangját is biztosítja, a westminsteri ‘harangjáték’ és az idő jelzésére harangok helyett sípokat használnak.” (Forrás, amelyben sok további érdekesség olvasható a gőzórákról)
Többször is jártunk arra, és hamar kiderült, hogy az óra számlapja mindig 12:45-öt mutat. Viszont a „harangjáték” pontosan működik. Hallgassuk meg:
Innen néhány utcányira egy kis térre, a Maple Tree Square-re (Juharfa-tér) jutottunk. Ott nem csak az ország zászlajában is ábrázolt juharfalevelet nézhettük meg közelről is (több facsemete is ki van ültetve a tér egyik sarkában), hanem a másik sarkon álló ún. Vasalóházat is.
„A Hotel Europe egy hatszintes műemléképület, amely 1908-1909-ben egy háromszög alakú telken [egy szállodatulajdonos megrendelésére] épült. Ez volt az első vasbeton szerkezet, amelyet Kanadában építettek. Az épületet 1983-ban megfizethető bérlakásokká újították fel, a lakóegységek ma a Megfizethető Lakásügyi Társaság kezeli.” (Forrás)
Innen már csak egy sarok, és a kínai negyedbe érünk.
Chinatown
Minden városban, ahol Kanadában jártunk, található egy kínai negyed, ezek közül ez a legnagyobb az országban.
A negyed bejáratánál a Millennium Kapu fogad, amelyet 2002-ben emeltek „az új évezred beköszöntének megünneplésére. De tiszteleg a kínai telepesek szerepe előtt a város hosszú és eseménydús történelmében, ami magában foglalja mind a 19. század végén Kínából érkező korai bevándorlókat, mind a később Latin-Amerikából érkező kínaiakat.” (Forrás)
Bár a világban már sok helyen jártam kínai negyedben, itt nem csak az tűnt fel, hogy az összes lámposzlop a jellegzetes kínai pirosra van festve, …
… hanem az is, hogy ezeken a lámpaoszlopokon kínai jellegű lámpák és sárkányformák vannak elhelyezve. SŐT! Az utcanév táblák kínai írásjeleket is tartalmaznak! Ilyet máshol még nem láttam, számomra ez is a társadalmi tolerancia egyik megnyilvánulása.
A Chinatown egyik látványossága a Dr. Sun Yat-Sen klasszikus kínai kert és park. Ezt 1985-86-ban hozták létre a kínai és a kanadai kormány közös projektjeként.
Megépítésekor „a klasszikus kínai kertek a feng shui és a taoizmus filozófiai alapelveit alkalmazták, törekedve a harmónia és az ellentétek egyensúlyának elérésére. A sziklákat például a finom lombozattal állították szembe. A víz szintén fontos eleme a kertnek, a nagy tó pedig csendet, hangot, az ég tükröződését kínálja, és segít egyesíteni a többi elemet. …
A kertet Dr. Sun Yat-Sen tiszteletére nevezték el, akit a ‘modern Kína atyjának’ tartanak. A névadás nem önkényes, mivel hangsúlyozza Vancouverhez fűződő kapcsolatát. Sun Yat-Sen három alkalommal is hosszabb ideig Vancouverben tartózkodott, … később a Kínai Köztársaság első elnöke lett.” (Forrás)
A Klasszikus Kínai Kert és a Park két különálló egység, amelyeket egy mesterséges tó köt össze. Míg a kert a klasszikus kínai hagyományok alapján épült, kínai anyagokból, a park egy kínai stílusban épült nyilvános park, főként észak-amerikai anyagokból.
Az alábbi galériában az itt készült fotókat lehet végiglapozni.
kattints az alábbi képre és lapozd végig a fotókat a galériában
Marine Building
A belváros magjában található egy gyönyörű épület, amelyre még a kilátótoronyban hallott audioguide hívta fel a figyelmemet.
„Az 1930-ban elkészült épület megnyitásakor a város legmagasabb épülete volt, és a világ legjobb art deco épületei között tartják számon. Nevét a rengeteg finom, tengeri témájú díszítésnek köszönheti. …”
„… 97,8 méteres (22 emeletes) magasságával ez volt a város legmagasabb felhőkarcolója 1939-ig. … Volt egy kilátóterasza, de az 1930-as évek gazdasági világválsága alatt a 25 centes belépőjegy a legtöbbek számára megfizethetetlennek bizonyult. Jelenleg nincsenek nyilvános galériák az épületben. … „
” … A hatalmas sárgarézajtós liftek falait 12 fajta helyi keményfa borítja. A falakon és a polírozott sárgarézajtókon tengeri csigák, ráják, rákok, teknősök, pontyok, fésűkagylók, tengeri moszatok és tengeri csikóhalak, valamint a kor közlekedési eszközeinek ábrázolása látható. A padló a csillagjegyeket ábrázolja. A külső részt tengerzöld színű és aranyozott növény- és állatvilág borítja.” (Forrás)
1982 és 1989 között az épületet korszerűsítették, jelenleg irodaházként működik. Így csak a földszinti előcsarnokban és az arra nyíló emeleti galériában tudtam képeket készíteni, de az is nagy élmény volt számomra. A fotókból egy válogatás az alábbi galériában látható.
kattints az alábbi képre és lapozd végig a fotókat a galériában
A Financial Districttől a Robson Square-ig
A Marine Building már az ún. Financial District (Pénzügyi Negyed) határán található. Itt már számtalan felhőkarcoló öleli körbe a még meglévő néhány régi épületet.
Ezek egyike a Vancouver Block nevű, „Edward-korabeli kereskedelmi épület, tetején egy hatalmas óratoronnyal és díszes terrakottával. A vancouveri látkép jellegzetessége 1912 óta. A 15 emeletes épületet a gazdag Dominic Burns rendelte meg, aki az épület elkészülte után egy külön erre a célra megrendelt kétszintes penthouse lakásba költözött az óra alatt, ahol 1933-ban bekövetkezett haláláig élt.” (Forrás)
E cikk nyitóképén is ez az épület látható a kilátótoronyból fotózva.
A Financial Districtből indul ki a Burrard Street, amely a város egyik legfontosabb főútja, nyílegyenesen átszelve azt a kikötőtől a Burrard hídig sok kilométerrel arrébb. Ezen a pénzügyi negyed utáni szakaszon végigsétálva sok luxusmárka üzletét is meg lehet találni (ld. pl. a fenti képeken), …
… majd innen egy párhuzamos utcával lejjebb kiérünk a a Robson Square-re. Ezt a hatalmas közteret sok fontos kormányzati és más középület övezi (pl. a Tartományi Bíróságok, a Brit Kolumbia Egyetem egyes épületei, stb.)
Sajnos ezt a múzeumot már nem volt időnk megnézni, a naponta csak 10-17 óra közötti nyitvatartás miatt sehogyan sem sikerült a programunkba illeszteni.
A tér viszont egy nagyon jó hangulatú köztér, ahol a nap minden részében rengetegen megfordulnak akár csak egy padra vagy lépcsőre pár percre leülve, vagy épp az utcazenészeket hallgatva. Télen a tér közepén egy szintel lejjebbre süllyesztve egy mindenki által használható jégpálya is üzemel, amit ottjártunkkor épp helyi breaktáncosok használtak szárazon gyakorlótérnek.
Stanley Park
Jártunk még a Stanley Park nevű hatalmas, 405 hektáros közparkban, …
… ahol láttuk például az őslakosok által készített totemoszlopokat is. Ezekről a totemoszlopokról majd egy másik cikkben még lesz külön szó, ugyanis órákat töltöttünk egy borzasztóan érdekes vancouveri múzeumban is.
Ez a látogatásunk a Museum of Antropology termeiben még belefért a négy napunkba, de ebbe a cikkbe sajnos már nem. Így most egy esti városképpel fejezzük be a városnézést.