Kanadai nemzeti parkok 1/3
– bámulatos vízesések
Történt: 2025. szeptember
Az előző cikkemben már volt szó az egyik kanadai nemzeti parkról. A Kanadai Sziklás-hegységben eltöltött nyolc nap során számolatlanul kerültek a szemünk elé a leggyönyörűbb tavak, kanyonok és vízesések. Az utazásunk során készült képeimet rendezgetve már látom, hogy nincs menekvés: annyi szép helyen jártunk, hogy ezeket valahogy csokorba kell szednem (és így is sok minden ki fog maradni).
Tehát három külön cikk következik, mégpedig téma szerint és nem időrendben. Bár ezzel nem mindenki így van, én nem tudom megunni a vízeséseket, ezekkel kezdem.
Hegyen-völgyön-vízeken
„A Sziklás-hegység 4.800 km hosszan húzódik egyenes vonalban Nyugat-Kanada legészakibb részétől Új-Mexikóig. … A tektonikus aktivitás és a gleccserek eróziója drámai csúcsokká és völgyekké formálta, … maga a hegység soha nem volt sűrűn lakott. … A hegység nagy részét közparkok és erdőterületek védik, és népszerű turisztikai célpontok.” (Forrás)
A hegység kanadai részének legmagasabb csúcsa közel 4.000 méteres, a magas csúcsok a mély völgyekkel párban igen változatos tájat eredményeztek.
Kevés szó szükséges a tájképek mellé, ezért most csak egy képgaléria következik, amelyben 15 fotóval illusztrálom a látványt.
kattints az alábbi képre és lapozd végig a fotókat a galériában
A hegység azon szakasza, amelyen mi túráztunk, közel 250 km hosszú. Ez három (Banff, Yoho, Jasper) nemzeti parkot ölel magába. Ezek nem csak gyakorlatilag lakatlanok (szinte csak a peremvidéken vannak települések, így szállások is!), hanem például nincsen elérhető mobilhálózat (telefon-internet) sem!
A fenti képen látható tábla „csak” 153 km-en keresztüli térerőhiányról tájékoztat, de láttunk (nem tudtam lefényképezni) olyan táblát is, amelyen 250+ km szerepelt.
Vigyázat az állatokkal!
Ha már a különleges tábláknál tartunk (van egy egész gyűjteményem már, nem csak kanadaiak), ideteszek kettőt belőlük
Az első a kanadai vadjuhra figyelmeztető jelzőtábla, a második pedig a vapitivel kapcsolatban int óvatosságra. Utóbbira mindjárt visszatérek, de előbb …
… élőben (mármint saját fotóval) is bemutatom, hogyan néz ki egy vadjuh. Épp az út mentén legeltek, így szerencsém volt, hogy ilyen állatot is láthattam.
A másik fotó egy kanadai vörösmókusról készült, amivel (egy másik példányával) kapcsolatban egy kis kalandom is volt.
Történt ugyanis, hogy az egyik gyalogos túránk során az erdőben arra lettünk figyelmesek, hogy két mókus milyen kiválóan dolgozik együtt egy közös célért. Az egyikük a 10-15 méter magas fenyőfák tetején lévő friss tobozokból a neki tetszőket leszedte és ledobta a fa tövéhez. A másik pedig ezeket a földön összeszedte, kihámozta belőlük a legjobb részt és azokat kupacba gyűjtötte.
Én épp a fa alatt álltam figyelve a műveletet, amikor egy toboz koppant a tarkómon. A fa tetején dolgozó mókus pont telibetalált. Utólag hálás vagyok a természetnek, hogy a mókusok nem a kókuszdiót szeretik. 🤣🤣🤣
A következő videóban egy (másik) mókus egyszemélyben mutatja be, milyen, amikor eleséget gyűjt.
Vapiti a zebrán
De térjünk vissza az általam korábban szintén sosem látott vapitire, amely „a világ egyik legnagyobb szarvasféléje, Észak-Amerika és Kelet-Ázsia legnagyobb emlőseinek egyike. A szarvasfélék családjában csak a jávorszarvas nagyobb nála.” (Forrás)
Több alkalommal is láttunk ezekből az állatokból, mindig kisebb csordákban mutatkoztak.
Az egyik alkalommal Jasper városának határában épp az út mentén sétált el egy bika, majd fogta magát és jól nevelt szarvas módjára ÁTMENT A ZEBRÁN!!! Nézzük csak:
Következzenek végre a vízesések is!
Az elsőről csupán egyetlen képet mutatok, ez a Bow-folyó vízesése Banffnál.
„A Bow folyó forrása a kanadai Albertában, a Bow-gleccsernél és a Bow-tónál kezdődik a Banff Nemzeti Parkban, a kanadai Sziklás-hegységben. A Bow-tavat tápláló gleccserpatak átlagos tengerszint feletti magassága 2310 méter.” (Forrás)
A következő a Sunwapta-folyón található, azonos nevű vízesés, amely …
… igazából nem egyetlen zúgó, …
… hanem egy mély szurdokon keresztül…
… pár száz méterrel lejjebb …
… egy második vízlépcsőbe torkollik.
„A Sunwapta egy stoney nyelvű szó, jelentése ‘turbulens víz’. A vízesés késő tavasszal a leglátványosabb, amikor a tavaszi olvadás a tetőpontján van. A víz az Athabasca-gleccserből származik, és a víz mennyisége nyár elején nagyobb a gleccserek olvadása miatt.” (Forrás)
Az állóképekből nehéz lehet érzékelni az összképet, ezért itt egy videó a teljes Sunwapta-vízesésről:
Még két zuhatag
Az elsőt véletlenül találtuk meg, ahogyan autóval elmentünk mellette. Nem volt rajta az általunk tervezett, meglátogatandó látványosságok listáján. Ez a Tangle Creek, …
… amely „egy többszintes vízesés a Jasper Nemzeti Parkban, az Icefields Parkway mentén. 4 zuhataggal rendelkezik, és 48 méter magas, … a legszélesebb pontján 30 méter.” (Forrás)
Kár lett volna kihagyni.
Végül (és itt sem utolsó sorban) az Athabasca-folyón található, meglepő módon Athabasca-vízeséseknek nevezett zuhatagokat mutatom meg.
Ez is a Jasper Nemzeti Parkban, az Athabasca folyó felső folyásánál, körülbelül 30 kilométerre délre található Jasper városától.
A vízesés „teljes esési magassága 24 m, szélessége 46 m. …”
„… Egy erőteljes, festői vízesés, amely nem annyira a magasságáról, mint inkább az erejéről ismert, mivel a szurdokba nagy mennyiségű víz zúdul, …”
„… amely még egy hideg őszi reggelen is jelentős lehet, amikor a folyók vízszintje általában a legalacsonyabb. … „
„… A folyó egy kemény kvarcitrétegen és az alatta lévő puhább mészkőn zuhan át, egy rövid szurdokot és számos kátyút vájva. …” (Forrás)
A folyó mentén le lehet sétálni az alsóbb szakaszra is, ahol …
… a vízvájta sziklák egészen bizarr kanyont alkotnak, …
… majd a folyó egy széles mederben megnyugodva, lassan hömpölyög tovább.
Nézzük meg ezt is egy videón:
A következő rész itt olvasható.