A Niagara-vízeséstől a kürtőskalácsig
Történt: 2025. augusztus
Ha valaki eljut Torontoba, akkor valószínűleg semmiképp nem akarja kihagyni az egynapos kirándulást a Niagara vízeséshez. Ezzel mi is így voltunk, de megfogadtuk mások tanácsát és visszafelé felkerestük a Niagara-on-the-Lake nevű kisvárost is.
Úton odafelé
Torontóból 130 km-t kell autózni a vízesésig, ami a kitűnő útviszonyok miatt legfeljebb másfél órás távolság.
Toronto több városrészében is vannak felhőkarcolók (majd a következő cikkben lesz erről is szó). Ezek közül az egyik az Ontario-tó öblében található Humber Bay Shores nagyon mutatós tornyokkal. Ahol ez a fenti kép készült, az a Budapest Park, ami viszont nem az előbbi látvány miatt késztetett megállásra.
A park legfontosabb eleme a Szabadságot Magyarországnak emlékmű. Az 1966-ban felállított emlékmű az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 10. évfordulójára emlékezett, …
… de jó volt látni, milyen szépen karban van tartva újabb 60 év után is. 2008-ban a kanadai Rákóczi Alapítvány két kopjafát ajándékozott, amelyek az emlékmű két oldalán helyezkednek el. Az emlékművet Tölgyessy Viktor tervezte és a mellette felállított emléktáblák egyikén olvasható, hogy ez a színhely a Kanadai Történelmi Helyek és Műemlékek Tanácsa támogatásával jött létre.
Még épp kifogtuk a napsütést
Néhány nappal a kirándulás előtt már látszott, hogy aznap esetleg eső várható, de már nem tudtuk átszervezni a programunkat. Mint utólag kiderült, ez lett az egyetlen esős napunk az országban. Na és hol máshol, mint épp egy ilyen mindenki által nagyon várt látogatás alkalmával?
Azért annyi szerencsénk volt, hogy délelőtt még nem esett, sőt érkezésünkkor a nap még ki-kibújt a felhők mögül.
„A Niagara-vízesés két fő részből áll, melyeket a Kecske-sziget választ el: a Patkó-zuhatag a határ kanadai oldalán és az Amerikai-zuhatag az amerikai oldalon. Szintén az amerikai oldalon található még a kisebb Menyasszonyi fátyol-zuhatag, melyet a Luna-sziget különít el. …”
… Bár nem rendkívül magas, a Niagara-vízesés nagyon széles: több mint 168 000 m³ zúdul le minden percben magas vízállás esetén. Ez a legnagyobb vízhozamú vízesés Észak-Amerikában.” (Forrás)
A vízesés látványa persze Bogival együtt engem is magával ragadott, de számunkra ez most nem volt akkora élmény, mert már volt alkalmunk ennél nagyobb vízeséseket is látni a korábbi években. Jártunk már az argentin-brazil-paraguayi határon lévő Iguazu-vízesésnél is és a Viktória-vízesésnél is a zambiai-zimbabwei határon Afrikában.
Az előbb említett két vízesés mindegyikénél megtapasztaltuk, hogy milyen az, amikor a közelükben az ember tökéletesen elázik a vízpárától, így most nem éltünk a lehetőséggel, hogy mi is felszálljunk egy hajóra (ld. a fenti képen), ami bevisz a patkó belsejéig, hogy a látogató megérezhesse a víztömeget és az 54 méter magas vízoszlop méreteit (bár a vízpárától szinte semmit se lehet látni). Én ezt egyébként itt is megéltem 33 évvel korábban, de erről majd egy kicsit később.
Az egy nagyon látványos és kényelmes lehetőség, hogy a Patkó-zuhatag mentén végig lehet sétálni egy jókora darabon, ami gyönyörű rálátást kínál a több ágú vízesés teljes egészére. Ez látható a következő videóban is:
Journey behind the Falls
A turistalátványosság nem csak a vízesés megcsodálásából áll. Mint azt előbb említettem, hajóra is lehet szállni akár a kanadai (piros esőkabátban) akár az amerikai oldalról (kék esőkabátban). A kanadai oldalon viszont van még egy lehetőség, ez pedig az „Utazás a vízesés mögé” elnevezésű program.
Erre mi is váltottunk jegyet. Itt előszöris mindenki kapott egy műanyag esőkabátot, egy térdig érő ponchót, majd lifttel levittek minket 38 méterrel a vízesés felső szintje alá, ahol kimehettünk egy teraszra, közvetlenül a vízfüggöny mellé.
Itt a harsogó víz mellett erős szél, meg persze igen nagy adag vízpára is fogadott minket, szóval néhány gyors fotó után mi is bemenekültünk az alagútba, amelyet a vízesés alatti sziklákba fúrtak.
A patkó teljes szélessége 790 méter. Ebből 200 méterig nyúlik be az említett alagút, amelyben két helyen, 60 méternél és 200 méternél van egy-egy „kilátó”(???), ha ezeket annak lehet egyáltalán nevezni.
Mily meglepő, ezekben csupán a vízfüggönyt lehet látni, amelynek egy része becsap az alagútba, ezért nem is szabad közel menni a végéhez. Ez az alábbi videóban még jobban érzékelhető:
Ezután mi lesétáltunk még a kanadai és USAbeli oldalt összekötő híd utáni folyószakaszra is, ahol …
… főként a partmenti sziklákba épített (a Johnston-kanyonról szóló cikkemben bemutatottakhoz hasonló) ösvényen lehet végigmenni közvetlenül a nagy sodrású víztömeg mellett.
„Miért zöld a víz? Becslések szerint percenként 60 tonna oldott ásványi anyag sodródik át a Niagara-vízesésen. A szín az oldott sóknak és a ‘kőzetlisztnek’ (nagyon finomra őrölt kőzet) köszönhető, amelyet elsősorban a mészkőrétegből, de a vízesés mészkősapkája alatti palából és homokkőből is felszed a víz.” (az ösvényen kitett tájékoztató tábla szövegének fordítása)
Skylon Tower
Ekkorra már nagyjából teljesen beborult az ég, majd nyakunkba szakadt egy kiadós, több órás eső. Bár emiatt mi is rendesen megáztunk, ez sem tudta a kedvünket szegni, és felkapaszkodtunk mi is a part menti dombokon épített kilátóba, a Skylon Towerbe.
Egy üvegfalú lift vitt fel a torony oldalában arra a szintre, ahonnan majdnem 260 méterrel a vízesés felett lehet körbenézni.
A képeken kevésbé érzékelhető, hogy épp ömlött az eső, napsütésben azért biztosan jobb fotók készülhettek volna.
A Niagara-vízesést a folyó két oldalán található Kanada és az USA is természetes módon a magáénak érzi. Hallottam már többeket vitázni azon, vajon melyik oldalról szebb ez a természeti tünemény. Nos nekem megadatott most az állásfoglalás azzal, hogy láthattam a kanadai oldalról is.
Az amerikai oldalon
Történt ugyanis, hogy 1992-ben én éppen Pittsburghben (Pennsylvania) jártam egy posztgraduális MBA képzés utolsó szakaszára. Ennek idejére, négy hónapra magammal vihettem akkori családomat (még csak két nagyobbik fiamat és volt feleségemet). Persze kihasználtuk a nem túl nagy távolságból (<400 km) adódó lehetőséget és kirándultunk akkor is a Niagarához.
Ezek a fényképek akkor készültek. Persze a hajókázást nem akartuk akkor kihagyni, …
… és felültünk az egyikre, „természetesen” a kék esőkabátok egyikében. Esőkabát ide vagy oda, emlékeim szerint rendesen eláztunk a vízpárától akkor is.
A világ legnagyobb vízesései közül ez volt az első, amit addig láthattam, így naná, hogy borzasztóan élveztem családtagjaimmal együtt.
A fenti régi képekből azért talán leszűrhető az olvasó számára is, hogy az amerikai oldalon a Patkó-zuhatagra szinte semmi rálátás nincs. Most, hogy már volt szerencsém a kanadai oldalról is gyönyörködni a Niagara-vízesés látványában, nyugodtan megerősíthetem, hogy azoknak van igaza, akik azt állítják, a kanadai oldalról szebb!
Niagara-on-the-Lake
Ahol a Niagara-folyó az Ontario-tóba ömlik, mintegy 25 kilométerre a híres vízeséstől található ez a kisváros. Akitől hallottunk róla, két dologra hívta fel a figyelmünket. Egyrészről arra, hogy ez a környék egy Kanada-szerte jól ismert borvidék, ahol többek között van egy híres, magyar származású borpince is, a Peller-birtok. Meg is látogattuk.
A Peller Estates Winery And Restaurant honlapján olvasható sztori szerint „1927 márciusában a huszonnégy éves Peller András öt dollárral a zsebében hajózott Halifaxba. Bár rengeteg ideje volt a jövőjéről gondolkodni a Magyarországról induló hosszú út során az R.M.S. Ausonia fedélzetén, időbe telt, mire megtalálta hivatását egy ilyen nagyszerű lehetőségeket kínáló országban.
Csak évekkel később, amikor első szőlőültetvényeit telepítette Brit Columbia Okanagan-völgyében, vert gyökeret végső álma: olyan kultúrát teremteni országszerte, ahol a kanadaiak – az európaiakhoz hasonlóan – értékelni fogják és megosztják a minőségi borokat családjukkal és barátaikkal.”
Nos ez a szándék láthatóan komoly sikereket hozott, egy gyönyörű borgazdaságot talál itt ma a látogató. Nemcsak nézni lehet persze, hanem kóstolni is, sőt egy nagyon jó színvonalú étterme is van.
Egy kisebb borkóstolásba mi is beneveztünk. Engem leginkább az itt készült jégbor érdekelt, ez ugyanis egy ritka borfajta és korábban még Magyarországon sem volt alkalmam megízlelni. Egyáltalán nem csalódtunk, igen finom volt.
Azután továbbmentünk a 20 ezer lakosú kisvárosba, amely az ún. Niagara-félszigeten található. „Niagara-on-the-Lake fontos Kanada történelmében: Felső-Kanada tartomány, Ontario elődjének első fővárosaként szolgált. 1792 és 1797 között Newarknak hívták. …”
„… Niagara-on-the-Lake ad otthont a legrégebbi katolikus templomnak, Ontario második legrégebbi anglikán templomának és Észak-Amerika legrégebbi fennmaradt golfpályájának. A Niagara régióban a második legmagasabb az idősek aránya Ontario tartományban. …”
„… Ma Niagara-on-the-Lake gyarmati stílusú épületeivel, a Shaw Fesztivállal, a George erőddel, borászataival, az autópálya melletti bevásárlóközponttal és a Niagara-vízesés közelségével vonzza a turistákat. ” (Forrás)
A kürtőskalács
Az előbbi forrás nem említi meg, pedig minket lenyűgözött, amit itt találtunk. Igaz nem magunk találtunk rá, hanem ez volt a másik dolog, amire – mint fentebb említettem – a kisváros kapcsán felhívták a figyelmünket.
Igen, kedves olvasó, egy valódi kürtőskalács műhelyt és boltot lehet találni Niagara-on-the-Lakeben!!! Mi is alig hittünk a szemünknek, de abszolút tökéletes kürtőskalácsokat készítenek és árusítanak itt. Ahogyan a Budapest Bakeshop honlapján is olvasható, nem azt állítják, hogy ők találták ki, hiszen ez egy többszáz éves magyar csemege.
Kapható az eredeti változatban is, viszont minden szempontból újragondolták és széles választékban (édes és sós) lehet megkóstolni.
Ami nekünk a legjobban felkeltette az érdeklődésünket, az a „Jalapeño & Cheddar” nevű kreáció volt.
De a boltban a kürtőskalács variációkon túl …
… többek között igazi diós beiglit is készítenek.
Ellenállni mi sem tudtunk (minek is tettük volna?), gyorsan vettünk hát háromfélét is, …
… és nagyon hamar be is faltuk mindhármat.
Itt azért megjegyzem, hogy a kürtőskalácsnak úgy tűnik elég nagy keletje van Torontóban és környékén. A Budapest Bakeshopnak is van már üzlete más városban és franchiseban is létezik, de Torontoban is láttuk a Kanadában már 8 üzlettel működő kisebb lánc, az Eva’s Original egyik üzletét.
Ez a lánc a kürtőskalácsot kúpos verzióban árusítja mindenféle ízesítéssel, gyakorlatilag tölcsérként megtöltve.
Ezeket mi már nem próbáltuk ki, nekünk ránézésre túl nagy kalóriabombának tűntek.
Visszatérve a kirándulásunkra, Niagara-on-the-Lakeből már alkonyat tájban értünk vissza Torontoba, ahova …
… a bevezető úton egy másik felhőkarcoló-erdő fogadott, de erről majd a következő cikkben írok.