Hatalmas adrenalinfröccs
– megfürödtünk a Viktória-vízesés „Ördög medencéjé”-ben
Történt: 2021. november
NaBoVic (azaz Namíbia-Botswana-VictoriaFalls) túránk namíbiai és botswanai egyes elemeiől már írtam ( itt , itt és itt). Ebben a cikkben a Zimbabwe és Zambia közös határát képező Viktória-vízesésnél szerzett, számunkra örökre emlékezetes élményekről lesz szó. Ha a teljes túra érdekel, nézd meg először a Zimbabwe oldalon a térképet az útvonallal, illetve a a kirándulásnak az összes élménye elolvasható egy zárt, a BoGábor Kenyábancímű Facebook csoportban (ha valaki nem tag, bármikor utólag is beléphet).
Nagyon ki volt számítva az időnk. A vízeséshez érkezéstől számítva kevesebb, mint 24 óránk volt három programpont „végrehajtására”: meg akartunk fürödni az Ördög úszómedencéjében (Devil’s Pool), gyalogosan be akartuk járni a Viktória-vízesést és ugyanezt fölülről, helikopterről is szerettük volna látni.
Mint látszik, igen sűrű volt túránk ezen utolsó két napja. Mindez tarkítva összesen négy(!!!) határátkeléssel. Reggel még a botswanai Kings Pool Campből jó korán kellett elindulnunk ahhoz, hogy a rövid repülőút után egy kisbusszal elvigyenek bennünket a botswanai határra, ott (afrikai szokás szerint gyalog keltünk át a határon) beültünk egy másik kisbuszba, amelyik elvitt a Victoria Falls nevű városkába a szállásunkra.
Itt egy ebéd után irány Zambia (második határátkelés), mert a Livingstone-sziget, a vízesés „induló oldala” már Zambiában van. A fürdésünkről majd a képek és videók alatt. 😱😱😱😱😱
Az Ördög medencéje után irány vissza Zimbabweba (harmadik határátkelés), persze mindegyik alkalommal – a megfelelő határidőben, azaz a különböző országok előírásainak megfelelő, 48-96 órán belüli érvényes – negatív PCR teszttel 😁😁😁 a kezünkben. Még világosban, de azért napnyugtához erősen közel futás a zimbabwei oldalról megnézni a Viktória-vízesést. Ez jutott az első napra. Második nap reggel pedig a helikoptertúra, majd elutazás az országból (negyedik határátkelés). De nézzük lassabban!
A mennydörgő gőzölgés
Először pár szót a vízesésről. „A Viktória-vízesés (Mosi-oa-Tunya) helyi elnevezése a makololóktól származik: Mosi-oa-Tunya jelentése ‘mennydörgő gőzölgés’ és ‘robajló füst’. A név onnan ered, hogy a víz száz méteres mélységbe alázúduló hangját háromszáz méteres párafüggöny egészíti ki. Magassága 61-108 méter között van. Az Angola, Zimbabwe, Namíbia, Zambia és Mozambik területén keresztül folyó Zambézi folyam – amelyik a vízesést táplálja – Afrika déli részének legnagyobb folyama.
A Viktória vízesés 1708 méter széles vízzuhataga a legszélesebb a világon, közvetlen környékét mindkét ország nemzeti parkká nyilvánította, és 1989 óta az UNESCO-Világörökség részeként nemzetközi védelemben is részesül. 1855. november 17-én David Livingstone, a híres felfedező és misszionárius volt az első európai, aki megpillantotta a Zambézi folyó nagy vízesését, és amelyet az akkori brit királynőről nevezett el Viktória-vízesésnek.” (Wikipedia)
A szállásunk parkjából kiváló kilátás nyílt a Viktória-vízesés hídra, amely közvetlenül a Victoria-vízesés alatt halad át a Zambezi folyón, és a vízesés második szurdoka fölé épült. Mivel a folyó alkotja a határt Zimbabwe és Zambia között, a híd köti össze a két országot, és mindkét végén határállomások vannak a zimbabwei Victoria Falls és a zambiai Livingstone városokban. A vízesést ezzel a régi vicinálissal is meg lehetett volna nézni, mert ma is visz oda turistákat, de mi inkább maradtunk a kisbusznál.
Következett tehát a határlépés, majd egy újabb, immáron zambiai kisbusz vitt el a Zambezi folyó partjára.
A Devil’s Pool
Az Ördög úszómedencéje, a Devil’s Pool a Livingstone-ról elnevezett, a folyóban, a vízesés szélén lévő sziget mellett található. Aki ezt a túrát bevállalja, azt egy motorcsónakkal beviszik a szigetre, majd a túravezető útmutatásai szerint beúszik a vízesésnek arra a részére, ahol a Devil’s Pool található. Ez egy sok méter mély sziklaképződmény, amelyről az interneten az olvasható:
„A Devil’s Pool egy halált megvető bravúr, amelyet még a leghétköznapibb izgalmakra vágyóknak is fel kell venniük a bakancslistájukra. Ha meglátogatja, még a Victoria-vízesés szélén is áthajolhat! Ez a lélegzetelállító élmény a Devil’s Pool-ban olyan elképesztő, mint amilyennek látszik. A látogatók a szó szoros értelmében feljuthatnak egy 100 méteres vízesés szélére.” Nos ezt mi MEGCSINÁLTUK!
A Viktória-vízesésnél azért egyszerre nem lehet mindent. Ugyanis a Devil’s Pool általában augusztus közepe és január közepe között látogatható a Zambezi vízállásától függően. Amikor tehát annyi a víz a folyóban, hogy a vízesés teljes szélességében szétterül, és nyilván a legpazarabb látvány, akkor nem lehet benne megfürdeni. Most sokkal kevesebb volt a víz (és a látvány) a vízesésnél, de ez így is fantasztikus volt.
A motorcsónakban (speedboat)
A folyónál tehát beültünk egy ún. speedboatba amelyik átvitt a Livingstone-szigetre.
A Livingstone-szigetre érve átöltözhettünk.
Erre a célra ez a bódé volt kitalálva, amelynek a felirata (klotyó kilátással) valós helyzetet tükrözött. Ez a bódé belseje, …
… ez pedig a kilátás belőle, az a rengeteg pára már a vízesés.
Rövid sétával már oda is értünk a vízesés egyik szakaszához. Balra látható, hogy a sziklafal jó része száraz, most nem volt annyi víz a folyóban, hogy a teljes, közel 2 km-es szakaszon szétterülhessen. Azért izgi volt leülni a sziklafal szélére egy kép erejéig.
Van itt egy kis emlékhely is a vízesést (az európaiak számára) felfedező emlékére, majd megyünk tovább talán 50-100 métert, …
… ahol azért a látvány, no meg persze a víz dübörgése is magával ragadó.
A fürdés
Akkor most tessék megkeresni a kép jobb felső részén azokat a színes alakokat.
Segítek, nézzük közelebbről! Mit is csinálnak? Ld. a következő videóban.
Egy kis helymagyarázat következik.
A képen balra az a kis fás terület a Livingstone-sziget, onnan átúsztunk a nyíltól balra lévő sziklacsoportra és megmártóztunk a nyílhegynél lévő „medencében”. Nézzük a következő két videón, hogyan.
Eddig még én csináltam a képeket és a videót a gépemmel, …
Videó: Tóth Balázs
… ezt pedig már útitársunk, Tóth Balázs snittjeiből vágtam össze.
Közben a helyszínen átadtam a gépemet egy helyi fotósnak, aki egészen hajmeresztő mutatványok kíséretében készítette azzal és az egyikünk telefonjával a következő fotókat és videókat. E videó utolsó részében látható az is, hogyan. Azt kell mondjam, egészen szürreális élmény volt.
Amikor eldöntöttük közösen, hogy ezt az élményt mindenképp ki akarjuk próbálni, előzetesen azt gondoltam, hogy biztosan félni fogok. Ehhez képest egyáltalán nem éreztem félelmet. Ráadásul a víz is kb. 25-28 fokos lehetett, iszonyú kellemes volt. Bogi legalább ennyire élvezte.
Ezt a kisfilmet a fotós által, telefonnal készített videókból raktam össze. Ha csak egy videó megnézésére van időd, amikor a cikket olvasod, EZ LEGYEN AZ!
Kis csapatunk a Viktória-vízesés szélén egy óriási élmény után.
A vízesés a túloldalról
Már ismét a zimbabwei oldalon vagyunk, a vízesés melletti nemzeti park bejáratánál. Naplemente előtt még kb. 1/2-3/4 óránk maradt, hogy végigmenjünk azon a sétányon, ami a vízeséssel szemközti sziklafalon vezet végig.
Bár már kezdtünk erősen árnyékba fordulni, azért így is abszolút robosztus a látvány, …
… döbbenetes és gyönyörű víztömeggel.
A gép optikáját sűrűn kellett törölgetni a vízpárától. A második képen a Livingstone-sziget is látható.
Fennséges.
David Livingstone szobra a zimbabwei oldalon. „A skót felfedezőre nagy hatással volt a látvány, a következőket jegyezte fel róla: ‘Olyan gyönyörű, hogy még az angyalok is elámulnának, ha felette elrepülve megpillantanák.’ David Livingstone első, 1841–1849 közti dél-afrikai misszionáriusi útjai után indult északra, a kontinens belsejébe. Célja a kereszténység terjesztése mellett a kereskedelem, a legális áruforgalom terjesztése és a civilizáció terjesztése volt, ezek segítségével akarta a rabszolga-kereskedelmet megingatni.
Dél-Afrika északi határától, Kolobengből átvágott a Kalahári-sivatagon, s Linyantinál érte el a Zambézit, amely segítségével akarta Livingstone Dél-Afrika belsejének feltárását véghezvinni. Így 1853 novemberében indult az Atlanti-óceán felé, néhány makololo törzsi kísérővel. 1854 év májusában érte el az angolai Luandát, s egy év múlva érkezett vissza Linyantiba.
1855 novemberében kelet felé indult a folyó mentén, ekkor fedezte fel a nagy vízesést. 1856 májusában jutott el a mozambiki Quelimane-ba és így átszelte teljes Afrikát. Amikor hazaérkezett Angliába, nemzeti hősként fogadták. A gyarmatosítók később róla nevezték el a közeli kisvárost, amely az 1930-as években rövid ideig még Zambia fővárosa is volt, mai neve Maramba.” (Wikipedia)
A vízesés legszélső (nyugati) sarka és ága, …
… amihez viszonylag közel is lehetett menni és amely sarokból az utolsó fénycsóvák mellett még egy fotó készülhetett a vízesés árkáról és az abban látható óriási vízpáráról.
Helikoptertúra
Bár a Viktória-vízesés tetején való fürdőzés sem volt piskóta, azért másnap reggel rátettük még a koronát, (az i-re a pontot, meg mindent, ami csak belefért 
) és utolsó napunk reggelén beneveztünk egy helikopter körútra a vízesés felett.
) és utolsó napunk reggelén beneveztünk egy helikopter körútra a vízesés felett.Az egész egy 12-13 perces repülőút, aminek során kétszer is körberepüljük a vízesést. Bizonyára feleslegesen írom le, hogy FANTASZTIKUS VOLT, mert úgyis ezt feltételezi mindenki.
Fotó: Bács Edit
Először néhány fotó a levegőből.
Ha a következő képre kattintasz, tíz fotóból álló sorozatot tudsz megnézni.
kattints az alábbi képre és lapozd végig a fotókat a galériában
Végül pedig egy 6 és fél perces videó következik. Ennek az alapját az adta, hogy a légitársaság minden résztvevőről készít egy kis videót, amiben a saját „konzerv” anyagaikat is felhasználva az előkészületekről illetve a fel- és leszállásunkról is bevágnak részleteket. Nos, én a konzervet kidobtam belőle és a repülés során Bogi és magam által készített videókat vágtam be helyettük.
Videó: Flight of Angels + Bács Edit + Gosztonyi Gábor
2023. december 18. @ 4:29
Nice respond in return of this question with real arguments and explaining all on the
topic of that.