A perui őserdőben (2/2)
– a vadontól az étkezőasztalig
Az előző rész itt olvasható
Történt: 2025. április
Az előző részben már négy programot leírtam abból a hétből, amelyeken részt vettünk a Tambopataban töltött négy napunk alatt. Ebben a cikkben a többiről lesz szó, de előtte picit bemutatom a szálláshelyünket, hiszen gondolom érdekes mindenki számára, milyen is egy lodge az őserdő közepén.
A Hacienda Herrera egy nem túl nagy, talán összesen 30 vendéget befogadni képes ún. ökolodge. Ez annyit tesz, hogy azon kívül, hogy szállást és étkezést ad a turista vendégeinek, a területéhez egy meglehetősen nagy mezőgazdasági terület is kapcsolódik, ahol fenntartható módszerekkel mindenféle növénytermesztést is folytatnak.
A helyszínt csak a Madre de Dios-folyón keresztül, (motoros) csónakkal lehet megközelíteni. Amikor a kishajó kikötött és felmentünk a partra, onnan a fenti képen látható épületig deszkapallóval kiépített járdán jutottunk el az erdőn keresztül, …
… mert az esőerdőben az esőzések miatt sokszor meglehetősen mocsarasak egyes területek, …
… és nehéz lenne enélkül mindig száraz lábbal átjutni a kicsit magasabban fekvő részekre.
Akit a szobák is érdekelnek (többféle színvonal is elérhető), ajánlom, hogy a hacienda fenti linkjén tájékozódjon.
Farmlátogatás
Az ebédlő mögötti részen kezdődik a mezőgazdasági területük, ahol organikus gazdálkodást folytatnak. Minket ez is érdekelt, így egy kicsi betekintést is kaphattunk ide is. Végigvezettek több részén, ahol …
… láthattunk pl. banánültetvényt többféle banántípussal, …
… meg olyan fákat (ld. a fenti két fotót), amelyeket addig sosem, (talán fügefák?), elég érdekes, általunk ismeretlen termésekkel. Minket az ültetvényen elsősorban a kakaófák érdekeltek (később kiderül, miért).
Mint megtudtuk, alapvetően három fajta kakaót termesztenek. Az előbbi mellett két másik, egymásra hasonlító fajtát.
Ott a helyszínen biztosan elmesélték, miben különböznek, de erre már utólag nem emlékszem.
Engem sokkal inkább az kötött le, hogy milyen széles skálán mozognak a termések színei, …
… ami nem függ feltétlenül össze a termés érettségével.
Hogyan készül a csoki?
Az ültetvényen tett séta után következett a „Kakaó-túra”, amelynek során lépésről lépésre részt vehettünk a csokoládé elkészítésének manufakturális lépésein.
Erre az erdő közepén felépített kemence és asztalok mellett került sor. De mielőtt a kakaóbabot feldolgoztuk volna, egy megelőző műveletbe is bevontak minket.
A csokoládé ízesítéséhez összesen három alkotórészt használtak a kakaón kívül: mézet, szárított mini-banánt, illetve brazildiót. Ez utóbbit, ami egy csonthéjas gyümölcs, tanultuk meg, hogyan kell kihámozni a héjából.
Egy machetevel kellett úgy eltalálni a kókuszdió-keménységű termést, hogy az szétnyíljon és a benne lévő csonthéjas darabokat ki lehessen szedni (lehetőleg épségben).
Ezután a kiszedett, még a csonthéjában lévő brazildió darabokat kellett a kézi présgéppel úgy feltörni, hogy a héj szétrepedjen, de a diót lehetőleg egészében lehessen onnan kivenni. Ez egyáltalán nem könnyű mutatvány, nekem háromból egyszer sem sikerült. Még szerencse, hogy nem eladásra tisztítgattuk, hanem darabokban is fel tudtuk használni.
A kakaóbab szintén egy héjjal rendelkező termés, kicsit olyan, mint egy pisztáciamag. Meg kellett tűzön pörkölni ahhoz, hogy a héja a magjától elváljon, ami egy pattogó hangot adott. Majd pörkölés után ismét a héjat és a magot kellett szétválogatni. (A héjból készülhet például nagyon finom tea!)
Ezután egy kézi daráló-szerűséggel (vagy mondjuk inkább présnek) a magokból egy kakaópépet állítottunk elő. A darálót tekerni meglehetősen kemény munka, pláne, ha nagy adagot kell végigtolni rajta.
A kakaópépbe összesen a három említett adalékot (méz, szárított banán, brazildió) tettük csak, a helyiek szerint ez az ő klasszikus receptjük. Tehát cukor vagy tej nem került bele. Természetesen ezzel egy nagyon magas koncentrációjú, szerintem legalább 90%-os kakaótartalmú csokoládé készült el, aminek íze kicsit savanykás, kesernyés. Megdolgoztunk érte, lehet, hogy ezért is ízlett annyira.
Amazoniai főzőiskola
Családom tagjai közül szinte mindenkit érdekel a főzés tudománya, így kérdés sem volt, vegyünk-e részt az amazonasi konyha receptjeinek bemutatásán, megtanításán. Így hét fős csapatunkból rajtam kívül mindenki kötényt kötött, én pedig inkább a kamerámba kapaszkodtam és ennek ürügyén csak az események dokumentálását vállaltam.
Az egyik késő délután került sor erre a „tanfolyamra”. Három ételt készítettünk el, ami a szálláshely vendégeinek a vacsorájául szolgált aznap. A három étel neve: Patarasca, Tacacho és Salsa de Cocona.
Kezdésként engem kiküldtek az egyik helyi segítővel a ház mögé, hogy szedjek chilipaprikát, ami majd kell a főzéshez (ld. a fenti fotón).
Addig a többiek már nekiálltak a zöldségek aprításának, majd kezdték összekeverni a főfogás, egy halétel, a patarashca pácolásához szükséges alkotórészeket.
A kész páclével, amelybe többféle chili, koriander, citrom, só meg olaj került, a haldarabokat egyenként bekenték, …
… majd minden haldarabot külön egy-egy banánlevélbe göngyöltek és állni hagyták.
Ezután kivittük az egészet az udvarra és parázson megsütöttük.
Következett a halhoz tartozó mártás, a salsa de cocona (magyarul Orinoco-paradicsom mártás). A név hangzása becsapós lehet spanyolul is, magyarul is, de semmi köze ennek a gyümölcsnek sem a kókuszhoz, sem a paradicsomhoz, ez egy burgonyaféle.
Ehhez a mártáshoz a sárga gyümölcsöt apróra vágták, adtak hozzá hagymát és citromot, illetve egy jó marék piros, ún. halszem chilipaprikát (ez a fenti képen még nincs benne), ami egy nem túl erős, kellemesen csípős borsószem nagyságú fajta. A megfelelő arányokat többszöri kóstolással sikerült elérni.
A halhoz nem csak mártás kellett, hanem köret is. Ez lett a tacacho, ami sült főzőbabánból gyúrt gombócokat jelentett.
Az olajban sült, majd egy nagy edényben péppé tört főzőbanánból (ennek az íze kicsit a krumplihoz hasonlít) …
… kézzel méretes gombócokat gyúrtak. Ezzel mind a három alkotórésze készen lett a vacsorának, tálalhattunk is.
Az ételhez kértünk egy üveg helyben termelt, a fent látott ún. fehér kakaóból, copoazuból készült bort is, majd hozzáláttunk a finom vacsorához: