Antigua Guatemala – egy életre kelt romváros
Történt: 2024. október
Egy pusztító földrengés
„A nagy földrengés után, amikor a várost átköltöztették az új fővárosba és erről a településről minden használható építési anyagot elvittek, a város nagyjából elnéptelenedett (kb. 9.000 főre csökkent a lakossága). A 19. században viszonylag elhagyatott állapotban maradt, majd egyes családok visszatértek a városba, hogy birtokba vegyék régi ingatlanjaikat. Ez a városban hatóságok újbóli felállításához, valamint egyes épületek részleges rehabilitációjához és újjáépítéséhez vezetett.” (Forrás)






Koloniális stílus




A turizmus hatásai
A képeken látható nők valószínűleg az egész napjukat kénytelenek ezeken az utcákon tölteni, hiszen valamiből meg kell élni. Ha épp pici gyerek van a háznál, akkor is. Gondolom ezért készülhetett el a fenti képem a magára hagyott csecsemővel. Közben a mama bizonyára a turisták után szaladgált a portékáját kínálgatva. Azért megnyugtatom az olvasót, hogy amikor a kép készült, nyilván a helyiek látták, mi történik és mire hármat számoltam, már jónéhányan nyüzsögtek újra a gyerek körül.
Induljunk a műemlékek közé
Bár nem nagy a város, de rengeteg műemléke van, amit érdemes felkeresni. Amíg Antigua Guatemala (régi nevén Ciudad de Santiago de los Caballeros de Guatemala) volt az okkori Guatemalai Kapitányságnak nevezett ország központja, kétszázharminc év alatt sok olyan pazar épületegyüttest hoztak létre, amelyeket a földrengések (már 1773 előtt is és azóta is) többször megrongáltak.
Ezekből néhány esetben csupán a főfalak vagy a homlokzat maradt meg, de így is gyönyörűek. Szerencsére senki sem gondolta úgy, hogy a romokat el kellene bontani. Van olyan is néhány, amit többször helyreállítottak és ma is működik.
Ilyen a fenti képeken látható La Merced nevű templom és kolostor épületgyüttes is. Majdnem húsz évig építették és 1767-ben avatták fel, ultrabarokk guatemalai stílusban, két harangtoronnyal.
Fel lehet kapaszkodni a tetejére, ahonnan nem csak a városra esik szép kilátás (néhány fenti kép is onnan készült), hanem látni lehet az egyik legaktívabb guatemalai vulkánt is, a Fuegot, amely utoljára 2018-ban tört ki.
Érdemes körbejárni az egykori kolostor épületeit is. Amikor a kerengőt jártuk be, láttuk, hogy épp egy nagy rendezvényt, minden bizonnyal egy esküvőt készítenek elő. Épp szombat volt, nem okozott meglepetést, hiszen romantikus helyszín. Azután ahogy telt-múlt a nap és a város sok pontján megfordultunk, vettük észre, hogy lépten-nyomon valamilyen esküvőbe botlunk (erről még később), …
… vagy épp ún. quinceañera-fotózásba. A quinceañera (a tizenötéves lányok felnőtté válásának megünneplése) egy Európában alig ismert latin szokás, erről ebben a cikkemben írtam bővebben.
Nappal és este
Természetesen főként napközben nézelődtünk a városban, de sok épület este is ki van világítva, így párba állítottam néhány szép épület fotóját.
Az első a főtéren található Szent József katedrális, amelyet még 1545-ben kezdtek el építeni, de az évszázadok során sok földrengés rengeteg kárt okozott az épületben, emiatt újra és újra kellett építeni. A templom viszont ma is látogatható, működik.
Nem így az 1657-ben felavatott San Augustin templom és kolostor, amelynek már csak a falai állnak, a kupolája és a menyezet beomlott, a nyilvánosság elől zárva van..
Ez a Főkapitányok Palotája vagy Királyi Palota az akkor Guatemalai Kapitányságnak nevezett alkirályság épülete a főtéren. 1558-ban kezdték építeni, majd sokszor bővítették, átépítették.
Ez pedig a Szent Péter Apostolról elnevezett barokk katolikus templom, amelynek az építését 1654-ben kezdték meg és a város ideiglenes székesegyháza volt 1680-ig.
Van néhány olyan helyszín is, amelyek romosak ugyan, de állagmegóvással elérték, hogy ne pusztuljanak tovább és látogathatók is. Az egyik ilyen a Kapucinusok Kolostora (Convento Capuchinas), …
… amelynek az építési munkálatai 1731-ben kezdődtek és 1736-ban szentelték fel. A negyven évvel későbbi nagy földrengés után viszont nem építették újjá.
A romok látogathatóak és egészen döbbenetes élmény a templom kórusából nézni a kupolák nélküli megmaradt templomvázat.
Két fennséges épület
… A Santiago-székesegyház csaknem egy évszázadon át ellenállt a szeizmikus tevékenység által okozott pusztulásnak, egészen az 1773-as földrengésig. A város nagy részéhez hasonlóan a katedrális is súlyos károkat szenvedett. Amikor a fővárost Guatemalavárosba költöztették, a székesegyház bútorai, alterek és egyéb ingatlanok hátramaradtak, és végül a San Carlos-i Egyetem kolostorába kerültek. …
Az évszázadok során különféle helyreállítási projekteket hajtottak végre. Például a sérült harangtornyokat az 1874-es földrengés után eltávolították. 1944-ben a romokból részben eltávolították a törmeléket.” (Forrás)
Hihetetlenül élveztem ezt a sétát a romok között, melynek eredménye sok fotóm is. Ezekből válogattam ki 17-et az alábbi galériába.
kattints az alábbi képre és lapozd végig a fotókat a galériában
Az utca másik oldalán pedig az 1675-ben alapított egyetem, az Universidad Pontificia de San Carlos egykori épülete található. Az egyetem ma Guatemala legnagyobb ilyen intézménye, persze már Guatemalavárosban található.
Az akkori épületet szerencsére elég jó állapotban sikerült megőrizni. Számomra helyenként kicsit indiai stílusjegyeket mutat, ami nekem meglepő. Mindenképp érdemes volt körbejárni.
Esküvő esküvő hátán
Említettem, hogy épp olyan napot fogtunk ki (szombat), amikor lépten nyomon esküvőbe vagy quinceañera-fotózásba csöppentünk. Mi persze a műemlékeket kerestük fel, csak ott ez folyt éppen.
Amikor a Péter apostolról elnevezett – fentebb már említett – templomhoz értünk, …
… az nyitva volt ugyan, de a kapunál beljebb nem merészkedtem, mert nem akartam zavarni az épp folyó esküvői szertartást.
Hasonlóképpen jártunk a Szent Klára kolostor maradványainak körbejárásakor is.
1699-ben a mexikói Pueblából származó hat klarissza apáca érkezett a városba, és megalapította a kolostort, amelyet 1700-ban avattak fel. Az 1773-as és 1874-es földrengések következtében a kolostor teljesen tönkrement , ahogy az ma is látható.
Ahogy körbejártuk a romokat, eljutottunk az egykori templomépületbe is, …
… amelyet gazdagon feldíszítettek virágokkal egy aznapi esküvőre készülve. Amikor visszaértünk a kerengőbe, …
… már az ifjú pár és a násznép is előkerült. Ahogy hallottuk a beszélgetésüket, egyértelmű volt, hogy ez egy északamerikai pár a baráti társaságával, akiknek nyilván örök emlék marad egy ilyen körülmények között megrendezett, láthatóan nem két fillérbe kerülő esküvő megrendezése.
No még kettő…
Innen nem messze található a félig romos Szent Ferenc templom. „Az első szentélyt a 16. század közepén építették, de 1565-ben egy erős földrengés következtében leomlott. A jelenlegi templomot 1702-ben építtették, amely az 1717-es, 1751-es és 1773-as földrengések elpusztítottak. Miután elhagyták a várost, az 1874-es és 1917-es földrengések is megrongálták. Végül a 20. század második felében építették részben újjá.” (Wikipedia)
Már amikor odaértünk, feltűnt a templom kapujában parkoló veterán autó esküvői díszítéssel.
Bent épp (mily meglepő) esküvői szertartás folyt. Szerintem az olvasó is kitalálja, hogy épp egy északamerikai pár tagjai fogadtak egymásnak örök hűséget. A felhajtás részeként én 5 fős fotós-videós stábot számoltam össze.
Mi azért bejártuk azokat a részeit az épületnek, ahol nem zavartuk az esküvő résztvevőit.
Így a templom egyik oldalhajójában láthattuk (ld. a fenti két képen) azokat az köszönőtáblákat, sőt otthagyott tárgyakat is, amelyeket a hálás hívek a (gondolom én) csodás gyógyulásaik feletti örömükben helyeztek el.
Azután mi is körbejártuk a templom melletti romkertet, az egykori kolostor maradványait, ahol (naná) már épp az előbbi jegyespárt fotózták.
A romkert egy másik szögletében pedig (milyen meglepetés) épp egy quinceañera fotózása folyt.
Mi csak másfél napot tudtunk eltölteni Antigua Guatemalában, pedig az átlagos turista hármat szokott. Most már értem, miért.