Quinceañera
– egy Európában ismeretlen latin szokás
Történt: 2024. október
Létezik egy ősrégi szokás Latin-Amerikában, amiről mi korábban nem is hallottunk. Ezt quinceañeranak vagy quincenek hívják, ami a tizenötödik életévüket betöltő lányoknak a bulija. Ebben „egy tinédzsert mutatnak be a latin-amerikai országok társadalmának. A nagy prekolumbiánus mexikói kultúrákból (aztékok és maják) származó szokás, akik pubertás rítusokat végeztek a felnőtt életbe való belépés jelzésére, quinceañera néven ismerik .
Ezekben a kultúrákban a fiatal nők tizenöt éves koruk után elhagyták a családot a Telpochcalli iskolába, ahol megismerték kultúrájuk történetét és hagyományait, és felkészültek a házasságra. Ezután visszatértek a közösségbe, hogy megünnepeljék a quinceañera partijukat.” (Forrás: Wikipedia)
A szokás az évszázadok során azután egész Latin-Amerikában elterjedt és ma már szinte minden országban vannak egyedi sajátosságai (amiről országonkénti leírás is olvasható a fenti cikkben). „Peruban ez egy olyan ünnepi esemény, amely a gyermekkortól a felnőttkorig tartó új életszakaszt fogadja be, minden fiatal nő számára ez a legfontosabb esemény. Az ünnepségen a család fiatal hölgyeként mutatkozik be a társadalom előtt.”
Egy megtisztelő felkérés
A követségen Bogi egyik helyi alkalmazott kollégájának, Fernandonak a lánya, Mariafe októberben ünnepli a 15. születésnapját. A család számára magától értetődő volt, hogy ennek örömére szerveznek egy quinceañera bulit. Meglepetésünkre Bogit és engem pedig felkértek, hogy legyünk „padrino”-k (a magyarázatot ld. később).
Számunkra két okból is nagy öröm volt ez. Egyrészt nagy megtiszteltetés számunkra, hogy pont minket kértek fel erre a szerepre. Másrészt egy olyan eseményen vehettünk így részt, amilyenre valószínűleg soha máskor nem juthattunk volna el. Sőt még (a család engedélyével) be is számolhatok ezen az oldalon a történtekről.
Egy olyan eseménynek voltunk a tanui, ami sok mindenben hasonlít egy esküvőre, de messze nem az. Már a történések kezdő időpontja is más, mint egy általunk megszokott esküvőé. A vendégeket este kilenctől várták a család lakóhelyéhez közeli rendezvény-helyszínen, de Fernando jó előre szólt, hogy tíz előtt nem érdemes odaérnünk, mert a quinceañera (az ünnepeltet is így hívják) csak kb. fél 11-kor érkezik meg, az eseménysor csak akkor kezdődik.
Azért mi kicsit hamarabb odaértünk, hogy felmérhessem a terepet. Addigra a hatalmas terem, amelyben 120 főre terítettek, már teljesen készen állt a vendégek fogadására.
Az összes kellék, amivel a helyszínt berendezték, nem csak egymással állt harmóniában, …
… hanem a Mariafe által kiválasztott ruha világoszöld színével is. Még a buli előtt a harmonizáló színekbe öltözött család részt vett egy fotózáson is. Ennek elkészült képeit egyrészt kivetítették háttérképként, másrészt a teremben sok helyen kirakták azokat az asztalokra.
Sőt a terembe való belépéskor is Mariafe képei fogadták az érkezőket közvetlenül egy asztal mellett, amelyre a vendégek letehették a quinceañerának szánt születésnapi ajándékaikat.
A kadétok és az ünnepelt érkezése
Peruban a hadseregnek tengeri hadtestje is létezik, ahhoz természetesen tengerésztiszteket képeznek. A kadétiskolások pedig szívesen vállalnak „fellépést” ilyen bulikon, fehér egyenruhájukban emelve az est fényét.
Először a bejáratnál álltak sorfalat a kadétok, majd a teremben várták a quinceañera érkezését.
Az eseményt teljes egészében egy ceremóniamester vezette le, aki azzal kezdte, hogy bejelentette az ünnepelt érkezését. Mariafe egy elegáns autóban gördült be a terem sarkába 10:30-kor, …
… ahonnan a kadétok kapitánya kísérte őt be a terembe. A vörös szőnyeg végén …
… már a papa, Fernando várta és kísérte őt tovább a kadétok sorfala között.
Fotó: Sipos Éva
Az apa kedvesen köszöntötte a lányát, majd a ceremóniamester felkérte a mamát, Milagrost és a padrinókat, hogy áljanak ők is az ünnepelt mellé.
Kik is azok a „padrino”-k? Erre a spanyol szóra nincs jó magyar megfelelő, talán a keresztszülő van még hozzá a legközelebb. Olyan nem rokon felnőttek (férfi = padrino, nő = madrina), akik a lányt nem csak a ceremónia során segítik, hanem később is figyelemmel kísérik az életét. Adott esetben a család több padrinot is választhat a lányuk mellé.
Mivel engem is szólított a kötelesség, így a kamerámat a következő percekre átadtam kedves barátunknak, Sipos Évának, aki folytatta helyettem a képek készítését.
A felnőttség jelképei
Fotó: Sipos Éva
Fotó: Sipos Éva
A következő mozzanat abból állt, hogy a ceremóniamester sorban felkérte először a papát majd a mamát, hogy köszöntsék az ünnepeltet.
Fotó: Sipos Éva
Fotó: Sipos Éva
Mariafe láthatóan meg volt illetődve. Azután az egyik családi barát kapott szót, aki az első padrino szerepét töltötte be, és aki anno Mariafe keresztapja volt a keresztelőjén egy katolikus kápolnában,…
Fotó: Sipos Éva
Fotó: Sipos Éva
… majd mi ketten Bogival, szintén mint padrino és madrina mondhattuk el a köszöntőnket.
Fotó: Sipos Éva
Azután Mariafe két lánytestvére, mondjuk mint „koszorúslányok”, behozták a következő fontos kellékeket.
Fotó: Sipos Éva
Fotó: Sipos Éva
Az első egy pár elegáns magassarkú cipő volt, amit a padrino húzott fel „az utolsó sportcipő” helyére a quinceañera lábára.
Fotó: Sipos Éva
A másik ilyen elem pedig a korona volt.
Fotó: Sipos Éva
Fotó: Sipos Éva
A madrina először levette a korábbi kis diadémet Mariafe fejéről, helyére pedig a padrino tette fel a sokkal díszesebb és nagyobb koronát vagy tiarát.
Az első tánc
Ezzel a padrinok szerepe befejeződött (én is visszakaptam kezembe a kamerámat), a quinceañera pedig a szüleivel együtt megállt a kadétok tisztelgő sorfala előtt a jelenlévők nagy tapsa közepette. A kadétkapitány ezután felkérte őt az első táncra, …
… amit a kadétok kíséretében mutattak be. Nézzük meg ezt az alábbi videóban is:
A tánc után …
… még volt egy kis fotózkodás a kadétokkal külön …
… majd a szülőkkel együtt is. Itt a kadétok szerepe is véget ért, elbúcsúztunk tőlük. Viszont Mariafet közrefogták a szülei és ez jó alkalom volt egy kedves családi fotóra.
A szülőket ezután a ceremóniamester felkérte, hogy adjanak útravalót néhány gondolatban a lányuknak.
Először a papa, Fernando kapot szót, aki nagyon szívhez szólóan beszélt.
Mariafet láthatóan nagyon meghatották édesapja szavai.
Mamája, Milagros már inkább vidámabb húrokat pengetett.
A két szülő beszéde után az egész család, Mariafe 3 testvérével együtt kiállt a terem közepére és a jelenlévőkkel együtt koccintottak az ünnepelt egészségére.
Az ünneplést és szüleinek az eddigi gondoskodását ezután …
… a quinceañera néhány mondattal maga is megköszönte. De a ceremónia itt még messze nem ért véget.
Az ajándékkehely
A család nőtagjai előkészítettek egy üvegkehelyben egy sorsolást, majd …
… a quinceañera barátnői és iskolatársai odagyűltek a sorshúzáshoz.
Mindenki megfogott egy szalagot, majd egyszerre meghúzták, bízva abban, hogy az övék végén lesz az a kis ajándék (mint utólag láttam, egy kis koronát jelképezű gyűrű), amit a quinceañera szánt a szerencsésnek. Természetesen csak egyikük lehetett, akinek a szalagja végén az ajándék lógott, de ő azután még külön is fotózkodhatott az ünnepelttel.
Ahogyan ezt Mariafe utólag elmondta: „Ez egy kis gyűrű, ami a barátság szimbóluma. Aki szerencsés ezt megszerezni, az képviseli a barátságok fontosságát abban a szakaszváltásban, amelyet a társadalomban a quinceañera lányból hölggyé válása jelent. Az a személy a barátság jelképeként az összes barátság képviselője marad és néhány szóval köszönti a tizenöt évest.”
Majd folytatódott a tánc, az apa kérte fel a lányát egy körre egy keringő-szerű zenével.
Már éjfélnél jártunk és már mindenki nagyon éhes volt, …
… amikor megérkezett a finom vacsora. Én közben kinéztem az ajándékasztalra, ami már erősen megtelt a Mariafenek szánt ajándékokkal. Vacsora közben az ünnepelt a szüleivel együtt körbejárta az összes asztalt, megköszönte a vendégeknek, hogy eljöttek és mindenki fotózkodhatott a quinceañeraval.
A csokordobás
Vacsora után következett egy további programpont, amikor Mariafe odaállt háttal a meghívott fiúbarátai és -osztálytársai elé, majd hátradobta közéjük az addig kezében tartott csokrot.
Itt „a szerencsés nyertes” számára ez nem azt jelenti, mint egy menyasszonyi csokor eldobásánál egy esküvőn, ahol a hiedelem szerint ő lesz a következő menyasszony. Itt az a fiú kísérheti a buli hátralévő idejében az ünnepeltet, aki elkapta a csokrot.
A legügyesebb fiút a ceremóniamester megkérte, hogy kívánjon ő is valamit a quincenek. A fiú meg volt kissé illetődve, így ezúttal sok minden nem hangzott el.
Buli hajnalig
Erősen éjfél után jártunk már, amikor az ünnepelt egyszercsak eltűnt átöltözni, …
… majd a barátnőivel megjelent és egy közös tánccal megnyitották a bulit.
Hamar nagyon jó kedvre kerekedett mindenki, amit az is elősegített, hogy megjelent két maskarába öltözött fiatal táncos, …
… akik táncba hívták a vendégeket is. Erről itt egy 3 perces összefoglaló.
A buli résztvevői hajnalig ropták, reggel 4-ig tartott a quinceañera. Mi sajnos már kettő tájában kidőltünk, de így is nagyon jól éreztük magunkat.
2025. január 7. @ 5:26
További infó itt:
https://femina.hu/kapcsolat/quinceanera-hagyomanya/
„az ősi mexikói kultúrából származik … a ceremóni arra is szolgált, hogy bemutassák a szüzeket a közösségnek és a kérőknek”.
Így már egyből világos a párhuzam az esküvői szertartásokkal, nemde?
( = Ha jobban megnézzük, valszeg a fiúk lekártyázták egymás közt, hogy ki kapja el az immár nővé vált ünnepelt virágcsokrát!)
„ekkortól szedhették a szemöldöküket, borotválhatták lábaikat, sminkelhették magukat, és hordhattak magas sarkú cipőt”