Bámulatos autómúzeum Limában
Történt: 2024. december
Olasz gyökerek

A kollekció darabjai 1901-1992 között gyártott típusokat foglalnak magukba. Régi, nagy nevű, de ma már ismeretlen márkáktól a kezdetek óta híresekig. A megcsodálható darabok túlnyomó része Peruban volt használatban. Minden autót tökéletesen felújítottak és perui rendszámmal láttak el, azaz akár holnap autózni lehetne velük a nagyvárosi forgalomban. Egy ilyen autókázásra én is szívesen elmennék!
A gyűjtemény része három olyan ritkaság is, amely az egész világon csak egyetlen példányban létezik.


Az első ilyen ez az 1915-ben Németországban készült, repülőgép-konstukciót utánzó automobil, amely a perui veteránautóklub logójában is szerepel.
Esztétikai élmény
Amikor csatlakoztam a kiállítást megtekintő csoporthoz, még úgy tudtam, hogy a veteránautók szépek, de tévedtem. Nem szépek, hanem GYÖNYÖRŰEK. Egyszerűen egy esztétikai élmény volt ezt a rengeteg pazar formatervezést, részletet végignézni. Minden egyes darab mellett olvasható a típus műszaki leírása is, de ez engem egyáltalán nem érdekelt. Viszont nem tudtam betelni a sokféleség örömével, a változatosság gyönyörével és fotóztam rendületlenül. Ezek közül most egy csokorra való (24 fotó) következik az alábbi galériában.
kattints az alábbi képre és lapozd végig a fotókat a galériában
Annak idején Jorge Nicolini „egy Ford márkaverseny megnyerése után, az összegyűjtött pénzből vette meg gyűjteményének első nyolc autóját. Azonban rájött, hogy Limában nem találja meg az összes autót, amit keres. Emiatt különböző tartományokba utazott, mint Cusco, Iquitos és Arequipa. … Nicolini úr megmentette ezeket az autókat, amelyek fémhulladékba kerülhettek volna. Elmondható, hogy adott nekik egy második esélyt.” (Forrás)
A gyűjtő ma már 80 éves, de ma sem mondott még le gyűjtőszenvedélyéről. Újabb és újabb darabokkal gazdagítja a kollekciót.

További ritkaságok
A fenti képen a másik világritkaság mellett áll éppen, amely egy PIERCE ARROW nevű márka 1936-ban az USA-ban gártott 1603 típusú modellje, annak is a 7 üléses változata. Ebből a modellből összesen 2 darabot gyártottak, …


… a kettőből az egyik a milliárdos J. D. Rockefeller tulajdonába került, míg a másikat Franklin D. Roosevelt amerikai kormányának munkaügyi minisztere (az első amerikai miniszternő) Ms. Frances Perkins használta. Azon még vita van, vajon ez a példány melyiküké volt.
A hatalmas értékű gyűjtemény harmadik ritkasága pedig ez az 1928-ban készült, STUTZ márkájú, BB modellnevű, nyitható tetejű autó.


A karosszériát francia cég tervezte, majd egy angol cég építette meg, végül az autó az USA-ban készült el. Egyedi megrendelésre gyártották, mégpedig az akkori limai polgármesterasszony, Anita Fernandini esküvőjére adta ajándékként a bátyja.

Ez az 1903-ban készült jármű minden bizonnyal az első Peruba érkezett autók között volt, Cuzcoból került elő.
A másik autó egy nyitható tetejű, szintén francia gyártmány, amely a perui Bardales család tulajdonában volt és 1970-ben került a Nicolini-gyűjteménybe.
A kiállított járműveknek csak egy kis részéről készült fotóm, azok közül is csak néhányat mutatok be a továbbiakban.
A huszas-harmincas évek
Amikor ez a CADILLAC Town Coupe is készült, 1932-ben, a nagy tőzsdekrach utáni válságos évek egyikében, összesen 2.700 Cadillacet gyártottak. Az embernek az ilyen típusú autók láttán rögtön a gengszter-film, a világhírű Bonnie és Clyde jut eszébe.
Presztízsautók
Ha már sárga, ha már CHEVROLET, ez egy kisteherautó (pick-up), amelynek a Peruban akkreditált máltai nagykövet, Fernando Espa y Cuanca volt a tulajdonosa. A kilométerszámlálója még az eredeti 19.000 km-nél áll.
Még három márkáról
Az első egy angol gyártmány, az ALLARD márka autói. A gyártója rövid életű volt, csak 1945-1958 között létezett. A fenti P-1 típusával pontosan megegyező járművel nyerte meg Sydney Allard a montecarloi versenyt 1952-ben.
Ennek a márkának egy másik darabja, a K-2 Sport is a gyűjtemény egyik éke.
Ebből a modellből összesen 21 darabot gyártottak, amelyből három került Dél-Amerikába, ezek közül egy Peruba 1950-ben.
Hát nem gyönyörű?
A múzeumban van néhány CADILLAC, ez az 1956-os modell …
… a különösen vonzó formájúak közül való.
Végül azt a talán nyugodtan mondhatom autócsodát mutatom meg, amely valószínűleg minden látogatónak (nekem is) a top favorit.
Egy 1935-ben, az USA-ban megépített AUBURN Speedster 851 SC-ről van szó.
Ezt egy híres amerikai autódizájner, Gordon Buehrig tervei alapján készült és a nagy amerikai sportautók utolsó egyedének tartják.
450 példány készült belőle 1935-36-ban kézi gyártással.
Az autósport történetében feljegyezték, hogy 1935. júniusában ez a modell a híres Bonneville sós síkságon megdöntött minden addigi gyorsasági rekordot a saját kategóriájában.
A restaurátor műhely
A múzeum kiállítótermében látható darabok bizonyára nem lennének ilyen pazar állapotban, ha nem lenne mögötte az a hatalmas munka, amit a telephely másik épületében, a műhelyben végeznek a speciális szakértelmű munkatársak.
Ide is elvittek bennünket és azt kell mondjam, hogy elképesztő, hogy milyen autóroncsokba tudnak itt életet lehelni.
Összehasonlításul rögtön az első fotón egy másik AUBURN Speedster romjai láthatóak épp felújítás alatt. Érdemes összevetni a tökéletes állapotú fenti testvérével. Sok ezer munkaóra befektetésével nyilván ez is eljut majd ugyanabba az állapotba.
A másikon egy háború előtti, alig felismerhető márkajelzésű FIAT vár arra, hogy ismét megszépüljön.
A fenti sorban látható kabrióról első ránézésre még talán kevésbé érzékelhető, mennyire romokban van, bezzeg ha felülről is ránézünk!!!
Sok autó várja még itt a sorát.
A műhely nem csak a múzeum és Nicolini úr gyűjteménye számára újít fel autókat, hanem sok megrendelés és felújítandó veterán autó érkezik külföldről is.
A fenti kép egyszerre mutatja meg az „ilyen volt – ilyen lett” szindrómát.
A műhelyben minden szakma képviselői megtalálhatóak, ami egy autó feltámasztásához kell. Ottjártamkor is jónéhány készülő példány volt még munkában.
Mindenképp nagy élmény meglátogatni ezt a múzeumot.
2025. január 25. @ 1:46
Nagyon jó volt látni , igazi kincs , élmény volt .Többször is megnézem a riportot! Gratulálok a szerzönek ! SzB
2025. január 25. @ 1:09
Köszönöm szépen.
2025. február 3. @ 6:37
Öröm volt látni ezeket a kincseket! Most még fotón csodáltam meg, egy-két nap múlva remélem már a valóságban is láthatom, kézzel fogható közelségbe kerülhetek a múlt eme remekeivel. Gratulálok a részletekre is bőven kiterjedő íráshoz és a fotókhoz Gábor! Az autó, az autómatuzsálemek mindig is közel álltak a szívemhez, ez az elbűvölő beszámoló pedig még szorosabbá fonta a köteléket.
2025. február 3. @ 9:12
Köszönöm szépen, kívánom, hogy Te is legalább annyi élvezetet találj a kiállításban, mint amennyi nekem jutott.
2025. február 4. @ 12:29
Siempre tan especial lo que haces sigue así es hermosos ver cosas a las cuales no podemos muchos llegar
2025. február 4. @ 10:52
Gracias.