A Colca-völgyben, a világ egyik legmélyebb kanyonjában
Történt: 2019. április
Az Andok hegyláncában Peruban is sok csodálatos szakasz van, amit érdemes felkeresni. Ezek egyike a méltán híres Colca-kanyon, amely a Colca-folyó völgyét övező, helyenként akár 3.300+(!!!) méteres szintkülönbséggel körülölelő hegyek alkotnak. Sokan gondolják, hogy a világ legmélyebb kanyonja biztosan a Grand Canyon az USA-ban, de (ld. ebben a cikkben) az „csak” a hatodik a maga kb. 1.800 méteres mélységével.
„A Colca-folyó kanyonja Peru déli részén, Arequipától körülbelül 160 kilométerre [található]. Hossza körülbelül 70 kilométer. A Colca-völgy egy színes andoki völgy, pre-inka gyökerű lakosokkal és spanyol gyarmati időkben alapított településekkel. A helyiek őrzik ősi hagyományaikat, és továbbra is művelik a preinka lépcsős teraszokat, az andéneket.” (Forrás: Wikipedia)
A Colca-folyó völgyébe a legegyszerűbb Arequipából eljutni. Mi egy onnan induló kétnapos buszos kirándulásra neveztünk be, amelyet úgy szerveztek meg, hogy a kanyon természeti szépségein túl a helyi kultúrába is kapjunk egy cseppnyi betekintést.
Misti-vulkán
Chachani-vulkán
Magas hegyek között
Arequipa már 2.300 méter magasan fekszik, de így is messze kiemelkednek a tájból a környező vulkánok, a Misti (5.822 m) és a Chachani (6.057 m), amelyek mellett vezetett fel az út.
A táj káprázatos volt, a mi buszunk is hamar 3.000 méter fölötti utakon futott.
Túravezetőnk ezért figyelt arra, hogy minél kevesebb esélyünk legyen a magashegyi betegségre. Így még jó korán megálltunk egy útmenti büfében, ahol …
… ihattunk egy koka-teát. IGEN, a kokacserje levelében kokain van. „A kokacserje szárított leveleit (koka) a perui és bolíviai indiánok évszázadok óta rágják élénkítőszerként. … Kis mennyisége megszünteti az éhséget, szomjúságot, fáradtságot.” A koka-leveleket teának is kifőzik és TÉNYLEG JÓT TESZ! Egyébként a koka-levelek rágcsálása körülbelül úgy viszonyul a kokainfogyasztáshoz, mint a mákostészta-evés az ópiumszíváshoz.
A rövid megálló után megyünk is tovább.
Míg a vicuña egy védett, vadon élő állatfaj, az alpaka már egy háziasított fajta. Ha utóbbiakat látunk szinte bárhol az országban, jellemzően mindegyiknek pamutszálak vannak a fülébe fűzve. Ezzel különböztetik meg az állatokat a tulajdonosaik.
Kifejezetten jót tett nekünk a koka-tea, mert szinte észre sem vettük, hogy már 4.800(!!!!) méter magasan járunk. Itt megálltunk a „vulkánkilátó”-ban (Mirador De Los Volcanes), ahonnan a Misti- és a Chachani-vulkánok havas csúcsai is láthatóak.
Termálfürdőben 3.600 méteren
Innen azért már lefelé vezett az út, mégpedig egy 5.000 fős lakosú kisvárosba, Chivayba.
A városka nem sok látnivalót rejteget, de egy kétségtelenül izgalmas attrakciója biztosan van: a szabadtéri termálfürdő.
A külső hőmérséklet biztosan nem volt 10 °C-nál több, de semmi gond, mert a víz hőmérséklete 38 °C.
Ezt már így is lehűtötték, mert a környező Cotallumi-vulkánból 80 °C fokosan érkezik. A vízben megfürödni kellemes élmény, de gyógyhatása is van a víz kalcium-, vas- és cinktartalma miatt, ami izom-, csont- és bőrproblémáknál segít.
Naplementekor nem csak a kaktuszok, hanem az épp füstölgő Cotallumi-vulkán sziluettje is jól látszott Chivayból, ahol megszálltunk éjszakára.
Előtte még a vacsoránk mellé kaptunk egy folklór programot is. Ennek keretében még Bogi is hajlandó volt egy tánc erejéig beöltözni a helyi viseletbe.
Autentikus néptánc
A folklórműsorokkal mindig egy kicsit óvatos vagyok, általában nehéz eldöntenem, mennyire tartalmaz autentikus elemeket és mi az, amit a műsorkészítők tettek hozzá. Bár az esti műsor önmagában is elég jó volt, az élet véletlenje másnap reggel ráerősített arra, hogy valódi népi hagyományokból építkezett, amit láttunk.
Ismét korán reggel indultunk, így reggel hétkor már a szomszéd, feleakkora kisváros, Yanque főterére értünk, ahol épp tizenéves gyerekek táncoltak népviseletben.
Számunkra nem derült ki, hogy pontosan mi volt a tánc apropója, …
… de jó volt látni, hogy a gyerekek mennyire élvezték a táncot.
Persze azt is, hogy fényképezte őket valaki.
Egy rövid snittben a zenével együtt a tánc még érdekesebb:
Videó: Bács Edit
Yanque főterén természetesen áll egy templom is, …
… amelyet eredetileg 1560-ban építettek, de egy földrengés 100 évvel később elpusztította, majd a XVII. században újjáépítették. Most sincs tökéletes állapotban, …
… de pár percet mindeképp megért, hogy belül is körülnézzünk.
Yanque a Colca-völgy egyik kisvárosa, amelynek lakói számára fontos bevételi forrás a sok arra járó turista. Az ember azt gondolhatja, hogy biztosan csak azok kedvéért öltöznek föl a „lámagoltatók” és a szuvenírárusok a hagyományos népviseletbe.
Aztán amikor a szomszéd faluban szembe jött egy helyi lakos, aki számára ez a ruházat biztosan a mindennapjai részét alkotja, akkor azért megnyugodtunk.
Tovább az Andokban
Elindultunk Yanqueből a folyó mentén felfelé. Azon túl, hogy a táj gyönyörű, …
… itt igazán megfigyelhető a peruiak ősi, de máig élő teraszos földművelési technikája, amit andennek hívnak. Innen ered egyébként az Andok-hegység neve is.
„Az andének előnyei közé tartozik a meredek lejtők mezőgazdasági hasznosítása, a fagyveszély csökkentése, a napfénynek való kitettség növelése, az erózió szabályozása, a vízfelvétel javítása és a talaj levegőztetése. Az andének építése és növénytermesztési felhasználása lehetővé tette az Andok mezőgazdaságának, hogy az éghajlatilag szélsőséges területekre terjeszkedjen, ahol alacsony vagy szezonális csapadék, alacsony hőmérséklet és vékony talajok uralkodnak.” (Forrás: Wikipedia) Ennek a teraszos művelésnek talán a leghíresebb ősrégi emlékei az inka teraszok Morayban.
El cóndor pasa
Végül felértünk a Colca-kanyon legismertebb kilátójába (Mirador Cruz del Cóndor). Ez a kilátó nagyjából 3.750 méteres tengerszint feletti magasságban van, míg a szurdokban látható folyószakasz alatta kb. 2.400 méteren, a hegyek körülötte pedig meghaladják a 4.800 métert. A fenti képen tehát legalább 2.400 méter szintkülönbség látható.
Lélegzetelállítóan fennséges táj.
A fenti utolsó képen már látható Peru egyik szimbóluma is, egy fiatal kondorkeselyű (cóndor), amint egy kiugró sziklára telepedett.
Az, hogy ez egy fiatal egyed, onnan lehet tudni, hogy „a fiatal példány tollazata szürkésbarna, barna színű”, amíg 5-6 éves korban ivaréretté nem válik. Az Andoki kondorról szóló cikk szerint a madár „nagytestű és fekete színű, csupasz nyaka tövén fehér tollgallér látható. Főleg a hímek esetében a szárnyakon nagy, fehér foltok is vannak. A fej és a nyak majdnem teljesen tollazat nélküli.
Az eddig lemért legnagyobb példány szárnyfesztávolsága 320 centiméter volt. Akár 5000 méteres tengerszint feletti magasságban is költhet. Általában olyan meredek sziklapárkányokra készíti fészkét, ahová más állatok képtelenek feljutni. A fészekbe általában 1–2 tojást rak. Ha minden nehézséget sikeresen túlél, akkor a madárvilág egyik leghosszabb élettartamú faja, hiszen több mint 70 évig is élhet.”
Amíg a kanyonban élveztük a tájat, sokáig csak ilyen barna fiókákat láttunk, de aztán egyszerre megjelent …
… legalább 15-20 felnőtt példány, amelyek azután sokáig köröztek a fejünk felett, így tudtam több fotót is készíteni róluk.
Visszafelé
Mielőtt visszaindulunk, hadd tegyek itt egy kis groteszk kitérőt is. Sokfelé megfordultunk már, nagyon sokféle turistába sikerült már belebotlanunk itt-ott, de mindkettőnknek örök emlék marad az a két útitársunk, akik ezen a túrán úgy vettek részt, …
… hogy a „túrafelszerlésük” egy darab rövidnadrágból és egy tangapapucsból állt, se pulóver, se kabát. Amikor kiszálltunk a buszból a Mirador Cruz del Cóndornál, akkor nem hiszem, hogy több volt 5 °C-nál, viszon nagyon hideg, erős szél is fújt. Szinte mindenki kabátba burkolódzott (ld. a fenti baloldali képen). Ők a kilátóban ebben a szerelésben vacogtak, majd megvette szegényeket az isten hidege. Utána megkérdeztük tőlük, hogy miért nem hoztak valami melegebb ruhát is? A válasz az volt, hogy „You know, nálunk …-ban (az ország nevét direkt kifütyülöm) az a szokás, ha nyaralni megyünk, akkor rövid nadrágot és tangapapucsot húzunk!”
A kilátóból Arequipáig tartó úton természetesen ugyanazon a szakaszon mentünk végig, de az utazásszervezők figyeltek arra, hogy mindig máshol álljunk meg, ne legyen unalmas a hazafelé tartó út sem. Ezek közül azonban most már csak egyet emelek ki, ez egy megálló a néhány száz fős kis falu, Maca főterén.
Itt is áll egy nagyon szép régi templom (Iglesia de Santa Ana), amelyet 1760-ban építettek.
A kereszthajós templomban pazar faragott oltárokban lehet gyönyörködni.
