Ayacucho világa (3/5)
– a régmúlt, a múlt és a jelen
az előző rész itt olvasható
Történt: 2024. augusztus
A turisztikai kiadványokban Ayacucho ezzel a szlogennel szokott szerepelni: „Ahol Peru született – 20.000 éves utazás”. A jelmondat alapja az, hogy a város mellett, a Pikimachay-barlangban találták meg az eddigi legrégebbi perui ősember-maradványokat, amelyek korát 20.000 évesre becsülik.
A barlanghoz szerveznek látogatók számára túrákat, nekünk sajnos ez a 4 napba nem fért bele. Viszont egy egésznapos túra keretében többek között megnéztünk egy másik régészeti lelőhelyet, amely a kontinens egyik első birodalmából, a Wari- (vagy Huari-)birodalomból származik.
A Wari-birodalom fővárosa
Ezt írja a Wikipedia: „A Wari vagy Huari Birodalom egy politikai képződmény volt, amely i.sz. 600 körül alakult ki Peru Ayacucho-medencéjében, és kiterjedt Peru tengerparti és felföldi területeinek nagy részére. A birodalom körülbelül 500 évig, i.sz. 1100-ig tartott. A birodalom a Tiwanaku kultúrával egy időben létezett, és egy időben úgy gondolták, hogy abból származik.” A Tiwanaku Birodalomról ebben a cikkemben írtam, a huari kultúráról bővebben ebből a cikkből érdemes tájékozódni.
A 2.700 méteres tengerszint feletti magasságban található egykori főváros romjait lehet meglátogatni Ayacuchotól mintegy 20 kilométerre.
A hely jellegzetességei közé tartoznak ezek az ún. D-alakú, ceremoniális célú építmények, amelynek egyes fülkéibe az elhunytak múmiáit helyezték el.
Körülötte konyhák maradványait találták meg. Ezek voltak hivatottak kiszolgálni a ceremóniák nagy létszámú tömegeinek ellátását.
A hely virágkorának idejében a becslések szerint akár 50.000 ember is élhetett ebben a városban. Ők akár úgy is nézhettek ki, mint azok, akik a turisták kedvéért beöltöztek és némi aprópénzért fotózkodni lehet velük (ld. a nyitóképen). Az akkori időben Párizsban kb. 25.000 fő élt. Valószínűleg ez a wari főváros volt akkoriban a világ legnépesebb települése.
Feltártak itt két helyen is egy-egy temetkezési helyet. Az elsőben egy magas rangú személyt temethettek el középen, körülötte pedig a szolgáit, személyzetét.
Érdemes megfigyelni, milyen pontosan meg tudták munkálni és illeszteni már akkor a köveket, jóval az inkák előtt. A második sírhelyen különböző szinteken 21 sírt találtak.
Ezek a faragott kövek az egykori wari vízvezeték darabjai. Ezzel a vizet egy 35 km-re fekvő tóból tudták idevezetni.
Egy másik D-alakú templom maradványai, mögöttük pedig sok-sok kaktusz látható. Utóbbiról az idegenvezetőnk elmesélt egy igen érdekes adalékot. A kaktusz egyik kártevője egy bogár, a bíbortetű.
Bogi tenyerén (az első képen) látható néhány ezekből a bogarakból, amelyeket szétmorzsolva a nők rúzsának egyik alap festékanyaga, a kárminvörös válik láthatóvá. Ezt a festékanyagot a textil- és kozmetikai ipar előszeretettl használja fel, de engedélyezett a használata élelmiszerfestékként is (E-120). A második képen pedig szintén azon a helyszínen található babféle magjai szétválasztásával kinyerhető zselés átlátszó héj, amit a vegetariánusok ételeinek sűrítéséhez használnak.
A függetlenségi háború végső csatája
Ugorjunk időben vagy ezer évet! Az előbbi helyszíntől pár kilométerre található a perui történelem egyik kultikus helye, az épp 200 éve történt ayacuchói csata emlékhelye. Mi is volt ez a csata? Olvassuk el a Wikipediából:
„Az ayacuchói csata a spanyol-amerikai függetlenségi háborúk dél-amerikai szárazföldi hadjáratainak utolsó jelentős katonai összecsapása volt, és a Perui Köztársaság és az új, hadviselő dél-amerikai államok függetlenségének megszilárdítását jelentette.
A csata a Pampa de Quinuán zajlott, 3.400 méteres tengerszint feletti magasságban 1824. december 9-én. A hazafiak győzelme a még mindig álló legjelentősebb royalista katonai kontingens eltűnését, valamint Peru utolsó alkirályának kapitulációját jelentette, megpecsételve ezzel Peru és egész hispániai Dél-Amerika függetlenségének megszilárdítását. Ezt az eseményt általában a dél-amerikai függetlenségi háborúk végeként szokták emlegetni.”
Érdekes adalékokat mesélt el a helyi idegenvezetőnk a csatáról. A függetlenségi háború legfontosabb katonai vezetője, Simon Bolivar maga nem vett részt a csatában, de a sereget vezető hat tábornoknak megüzente a csata előtt, hogy mindenképp győzniük kell, mert nincs több pénz a zsoldoshadsereg fenntartására.
A zsoldossereg csupán kb. 10 %-a származott peruiakból, a többi más országokból verbuválódott, miközben az ellenfél, a spanyol királyi hadsereg létszáma túlnyomó részben a besorozott helyi perui férfiakból állt. Utóbbiakat a spanyol vezetés azzal tartotta sakkban, hogy az esetleges szökést a sorkatonák családján torolták meg.
Az emlékhely megtervezésére egy nemzetközi pályázatot hirdettek meg anno, amit (a sors fintora) egy spanyol terv nyert meg. Ennek alapján építették meg ezt a 44 méter magas emlékművet. Azért épp 44 méter, mert ennyi évig tartottak a perui függetlenségi harcok.
Quinua
A csata helyszínének nevében is szerepel annak a mellette fekvő falunak, Quinuanak a neve, amelyet ezen kirándulás során szintén meglátogattunk. Kár is lett volna kihagyni. A település évtizedek óta a kerámia-készítés fellegvára és egy nagyon hangulatos kis község.
A főtér épületein már látható az egész falura jellemző törekvés, …
… azaz minél egyedibb, csak rá jellemző épületet létrehozni. Ha másként nem, …
… legalább külső falfestéssel.
Azok a házak pedig különösen egyediek, amelyekben keramikusok élnek és dolgoznak.
A főtéren áll egy többszáz éves, feltételezésem szerint spanyol felmenőket a tulajdonosai között bíró épület.
Rövid látogatásunk során részleteket erről nem sikerült kideríteni, de a kapu felett látható címer stílusa enged erre következtetni.
Ami viszont a legjellegzetesebb a faluban, az a fenti kúria tetőgerendáján is megfigyelhető, de számtalan más ház tetején is megtalálható tetődíszek sora.
Kérdeztem többeket is, van-e a díszítésen kívül is funkciója ezeknek? Pontos választ nem igazán kaptam, csak valami olyasmit, hogy a ház lakóit védik ezek a főként stilizált templomot ábrázoló kerámiák.
Végül elvittek minket egy helyi keramikus (Ceramicas Pacha) műhelyébe (no és persze boltjába🤣🤣🤣) is. Először tartottak nekünk egy rövid bemutatót, majd megjelent maga a mester is.
Ő minden látogatónak segített egy pici agyagfigura létrehozásában, míg közben körül lehetett nézni a portékái között.
Alapvetően kézműves portéka, de annál sokkal minőségibb színvonal, mint amit egy átlagos kézműves vásárban talál az ember a mérhetetlen mennyiségű giccses ajándéktárgy között.
A következő részben az Ayacuchotól csupán 25 percre található Qorihuillca-kanyont keressük fel egy izgalmas hegy- és barlangmászásra.
