A Nor Yauyos-Cochas tájrezervátum csodái (5/5)
– a Cañon de Uchco
Az előző rész itt olvasható
Történt: 2024. július
Egy négynapos kirándulásról még sosem írtam öt fejezetben, de ez a kirándulásunk annyi szépségben részesített minket, ami egyszerűen nem fért volna el kevesebb cikkben. Ez a körülbelül 20 kilométeres szakasz is olyan gyönyörű volt, hogy kár lenne nem megosztani ezt az élményt.
A szállásunkról (Hotel Villarma) még a korareggeli napfényben indultunk el, megcélozva az előző cikkben már leírt függőhidat (Puente Colgante de Tinco). Az odavezető út áthalad a Cañon de Uchco nevű szakaszon, így oda- és visszafelé is élvezhettük ezt a fennséges látványt.
Lássuk sorjában, hogyan is történt.
A reggeli napfény
A szállásunk 3.000 méter magasan van a tengerszint felett, de még így is egy elég méretes völgyben fekszik. Körülötte a hegyek csúcsai akár 4.600-4.800 méterre is magasodnak. Amikor pedig a kanyonba érünk, ez a völgy annyira összeszűkül, hogy a szélesség helyenként még a 10 métert sem éri el.
Amikor felfelé haladtunk Tinco felé, még nem álltunk meg, csak fogtam a GoPro kamerát és felvettem a látványt. A velem szemben ömlő reggeli napfény egészen rendkívüli hatású videófelvételeket eredményezett:
Amikor néhány órával később már visszafelé tartottunk, a nap jóval magasabban járt, jobban bevilágította a kanyont.
Az autós helyzetét nehezíti, hogy az út egysávos, és nincsenek közlekedési táblák. Rendkívül korlátozott helyeken kell manőverezni, az ellenkező irányból érkező járművek miatt a nem belátható kanyarokba csak előtte dudálva szabad behajtani. Így is többször előfordult velünk, hogy (akár visszatolatva) keresnünk kellett egy kiszögellést, hogy félreállva a másik tovább tudjon haladni.
De Bogival jól megosztottuk a feladatot: ő vezetett, …
… én pedig kattingattam… 🤣🤣🤣
A legszűkebb szakasz
Az egyik szakaszt Caida del Angelnek hívják, amit én „Angyalok ösvényé”-nek fordítanék. De szigorúan véve „Angyalok esése”-nek is lehetne, ami arra utalhat, hogy a jelzés (ld. a piros táblát a fotón) felett létezik egy veszélyes gyalogösvény. Amíg az utat nem építették meg, ez a szakasz nem létezett, csak a patak jutott át a sziklák között. A gyalogos pedig egy nagyon meredek ösvényen tudott csak átjutni, vagy leesni… (Ha valaki erre is kíváncsi, itt egy videó erről.)
Mi azon nem másztunk át, de természetesen visszafelé is készítettem videót, …
… majd kiszálltunk és gyalogosan is bejártuk ezt a pár száz métert.
Amikor itt az utat építették, bizonyára sok sziklát ki kellett robbantani, …
… hogy a patakmeder mellett egy (akár teher)autó is elférjen.
Ez így is épp csak lehetséges. Ezt az útszakaszt így is Peru legveszélyesebbjei között tartják számon.
Szerintem ennél azért sok bőven nehezebb szakasz is létezik az országban. De az biztos, …
Fotó: Bács Edit
… hogy amikor két nappal korábban, már sötétedés után, …
… korom sötétben jöttünk itt végig, erősen kapaszkodtunk a kormányba …
… és imádkoztunk, hogy senki ne jöjjön szembe.
Amíg én fotóztam, Bogi átvette a GoPro kamerát, hogy videón is meg legyen örökítve:
Videó: Bács Edit
Úton hazafelé
Bár a fenti nagyjából húsz kilométeres szakasz a legérdekesebb a Huancayotól Limáig vezető úton, az innentől hazáig vezető szakasz is gyönyörű hegyek között vezet.
A völgyben pedig itt-ott egy pici hegyifalu is található. Ezek mindegyike egy-egy üdvözlő-búcsúzó kapuval köszönti az utazót (ld. a fenti két pédát), bízva abban, hogy talán megáll és elkölt valamennyi pénzt is a településen.
Itt már nem olyan meredekek a sziklafalak, de a csúcsok egy darabig ugyanolyan magasak.
A következő három perces videóban a Tinco-tól a tengerpartig vezető 150 km-es szakasz legszebb részeit érdemes végignézni.
Videó: Bács Edit és Gosztonyi Gábor
Ezzel a kirándulás (és a cikksorozat) végére is értünk.
2024. november 4. @ 3:08
Hűha, micsoda sziklák!! 😯Gyönyörűek és élők a felvételek: mintha magam is végigmentem volna a lélegzetelállító utakon! Gratulálok a fotósnak/videósnak!👍
2024. november 5. @ 10:54
Köszi.