Larco – a világ legjobb múzeumainak egyike (2/2)
– arany- ezüst- és drágakő-kincs
az első rész itt olvasható
Történt: 2024. február
A Larco Múzeumról szóló írásom első része nagyon hosszú lett, mégse fért bele minden, amit erről a káprázatos gyűjteményről érdemesnek tartok bemutatni. Ott folytatom, ahol az előző cikkben abbahagytam, a halotti kultúrához kapcsolódó tárgyak bemutatásánál. Mielőtt a tárlókban látható tárgyakra térnék, felhívom a figyelmet a múzeum munkatársai által készített és a Google Arts & Culture sorozatban (magyarul illetve az internethasználó gépén beállított nyelven) olvasható „Halál az ókori Peruban” című összeállításra.
Halotti kultúra
Az állandó kiállítás egyik termének címe is ez, amelynek első tárolójában ….
… egy chimú faszobor fogad a birodalmi korszakból (i.sz. 1300-1532). „Fából készült szobor, amely egy szertartásos edényt tartó személyt ábrázol. Az ehhez hasonló faragványokat a chimú paloták főterei körül helyezték el, és ennek a társadalomnak az őseit ábrázolták.”
A terem közepén pedig egy huari múmia látható eredeti állapotában a fúziós korszakból (i.sz. 800–1300). A múmia röntgenfelvételét bemutató fotó itt elérhető.
„Az ősi Peruban, ahogy az más társadalmakban, például az ókori Egyiptomban is előfordult, a test előkészítése fontos folyamat volt, hogy a halottak megkezdhessék utazásukat a másik világba, és átalakulhassanak őssé vagy természetfeletti lénnyé.
Ez a díszekkel és temetési maszkkal díszített köteg egy ruhába csomagolt gyermek testét tartalmazza. Akárcsak az ókori Egyiptomban, a halottakat gondosan fel kellett készíteni a lenti világba vezető útjukra. Az andoki világképben a halál nem az élet végét jelentette, hanem inkább átmenetet jelentett a lenti világ életére. Ezt az átutazást temetési szertartásokkal, a köteg és a sír gondos előkészítésével könnyítették meg, ami biztosította a társadalom vezetőinek őssé válását.
Azokban a társadalmakban, amelyek állami vagy birodalmi típusú politikai formát értek el, mint például a chimúk és az inkák, a vezetőket az istenek közvetlen leszármazottjának vagy „gyermekeinek” tekintették, és haláluk után biztosítani kellett, hogy visszatérjenek az isteni világba.
Ebben a temetkezési kötegben a testet sima pamutszövetbe csomagolták, díszekkel és hatalmi emblémákkal öltözött köteget alkotva, amelyek demonstrálják társadalmi helyzetét és isteni származásába való tartozását. … A köteg feje fém temetési maszkot visel; tollas fejdísz, amely a felső világgal való kapcsolatát szimbolizálja; valamint több színű gyapjúval átszőtt emberi hajfonat, amely a lépcső és a tekercs motívumát alkotja, az élet körforgása folytonosságának szimbólumát.”
Egy másik vitrinben is egy hatalmas fej (kb. 60 cm magas) fogad „Ez a fej a 20. század közepén került a Larco Múzeum gyűjteményébe. Ebből arra lehet következtetni, hogy ez is egy hatalmas méretű chancay temetkezési köteg része lehetett, akárcsak mások, amelyeket későbbi ásatások során találtak. Egyes kötegek olyan elemeket tartalmaztak, mint például nádból, szálból és szövetből készült ‘álfejek’, amelyeket fémelemekkel festettek és díszítettek. Ennek a gyakorlatnak az volt a célja, hogy megteremtse annak a társadalmi csoportnak az arcát, amelyhez az elhunyt tartozott. Ezeknek a halotti elemeknek az elkészítésével elősegítették a halottak közösségi őssé válásának folyamatát.” (Birodalmi korszak, i.sz. 1300-1532)
Szertartások eszközei
Balra chimú szertartási ezüst kupák a birodalmi korszakból (i.sz. 1300–1532) „Ezeket a poharakat magas társadalmi pozícióban lévő emberek használták folyadékok vagy rituális italok bemutatására.”
Jobbra mochica áldozati csésze és kés, virágzó korszak (i.sz. 1-800) Ezüst-réz ötvözetből készült ceremoniális kés (tumi). Ünnepi ezüst pohár.
„Ez a hozzávetőleg 1500 évvel ezelőtti ezüst ceremóniás kés arra emlékeztet bennünket, hogy a nemesfémeket nagy szimbolikus értékű rituális tárgyak előállítására tartották fenn. A jellegzetes félkör alakú pengéjű ceremóniás kés vagy tumi a mitológiai lények közötti harcokhoz és lefejezésekhez kapcsolódik. Az áldozati rituálék ábrázolásaiban is jelen van.
A harcosokat felhasították, vérüket szertartásos poharakba gyűjtötték, hogy felajánlják a papoknak, az istenek képviselőinek. Hasonló késeket és poharakat találtak olyan emberek sírjaiban, akiknek életükben részt kellett venniük ebben a szertartásban.”
A fenti két fotón chimú tárgyakat láthatunk a birodalmi korszakból (i.sz. 1300–1532). A baloldali fotón „tatut ábrázoló, szoborszerű ezüst kancsó”. A jobboldali képen pedig „szertartási ezüst tál központi antropomorf karaktert ábrázolva madárszárnyakkal, félholddal és tollas fejdísszel, kör alakú fülvédővel és szoknyával, üveggel. Két madár áll a szárnyaikon. Anyaga: ezüst és réz-ezüst ötvözet, technika: dombornyomott. A felhasznált ötvözet magas réztartalmú, az ezüstösödést felületdúsító technikával érik el.”
Szintén chimú, „arany-réz-ezüst ötvözetből készült szertartásos tányér ülő karakterek képeivel, tollakból, madarakból és lépcsőkből álló fejdíszekkel, táskával és két madárral. Madarak, leguánok és kutyák ábrázolásai. Karakterek háromszög alakú fejdísszel, mellettük majmok és madarak. Lépcsős kialakítások.”
Az első képen lambayeque szertartási edények, fúziós korszak (i.sz. 800–1300) „Anyaga: arany-ezüst-réz és ezüstötvözet. Ezekben a vázákban az istenség arca macskafogakkal és szárnyas szemekkel jól látható, ha a darabot felfordítják.”
A második képen ismét chimú darabok láthatók (fúziós korszak, i.sz. 800-1300) „Szertartási edények emberi arccal. Anyaga: ezüst és arany”
Az első fotón ugyanabból a tárolóból két, emberfejet ábrázoló szertartási ezüstedény.
A második képen „gyöngyházból készült hallal kirakott macskafélét ábrázoló szoborváza. Chimú ünnepi kupa, birodalmi korszak (i.sz. 800–1300). A macskafajta kagylógyöngyökkel és lapis lazulival van kirakva, és az egyik mancsán természetes karmok találhatók.”
A baloldali képen egy „arany és türkiz síp, amely egy moche harcost ábrázol kúpos sisakkal, kör alakú fülbevalóval, inggel és ágyékkötővel, négyszögletű pajzsot és pálcát tartva.” Moche, virágzó korszak (i.sz. 1-800)
Jobboldali kép: „Réz szertartási kés (tumi), két ülő személyt ábrázolva, turbánnal és kör alakú fülbevalóval. Északi partvidék (i.sz. 1-1532) A szertartási késeknek az idők során különféle formái voltak. Néhányat állatok, személyek vagy rituális tevékenységek szobrászati ábrázolása koronáz meg. Ezek a darabok viaszveszejtéses öntési technikával készültek.”
Nemesfémmel díszített ruházatok
Balfelől a tárlóban északi parti aranyozott réz ing (i.sz. 1-800) „Negyvenkét kör alakú aranyozott ezüst fémlemezből álló készlet (e lemezek ingen vagy unku-n való használatának hipotetikus rekonstrukciója).
Az ünnepi ingek a hatalom és a státusz fontos szimbólumai voltak. A legkifinomultabbak a nemesfém szárnyak vagy lemezek voltak, amelyek fényt és hangot keltettek a viselők mozgásával. Ezeket az ingeket haláluk után az uralkodók is viselték. Az aranykorongok a korai idők óta jelen voltak az északi ruházat különböző tárgyaiban. A koronák, ingek és egyéb testdíszek korongokat tartalmaznak, amint azt a vicús művészetben és gyakran a mochica művészetben is láthatjuk.”
A második fotón pedig az elsőn látható vitrin bal sarkában ülő „mochica kerámia, amely ünnepi inget viselő személyt ábrázol.”
„A fémlemezekkel borított ingek fontos részét képezték az északi nagyurak ruházatának. A szertartásokon az uralkodók úgy ragyogtak, mint a csillagok. Az ezüst összekapcsolta őket a Holddal és a csillagokkal, a fenti világ lakóival vagy az istenekkel.”
Az első képen északi-parti ezüst ing (i.sz. 800-1532) „Uncu, amely háromféle aranyozott ezüst fémlemezből áll: 344 négyszög alakú lemez (35 mm x 37 mm) koncentrikus körök és pontok geometriai mintájával, 268 négyszöglap (24 mm x 25 mm) koncentrikus körök és pontok geometriai mintájával és 16 lemez ( 59 mm x 42 mm) trapéz alakú, geometrikus pontmintázattal. A négyzet alakú tányérokat szövetekre varrták további díszítés nélkül. A fémlemezek együtt mozogtak a viselőjével, és csillogtak, ahogy visszaverték a fényt. Elképzelhető, hogy ez a ragyogás milyen megdöbbenést keltett az alattvalókban, akik számára ezzel megerősítették vezetőik természetfeletti természetét.”
A második képen pedig egy ezüst ruha látható arany patinával, lambayeque, fúziós korszak (i.sz. 800-1300)
Ékszerek
„Ezüst nyakláncok, övek, karkötők és gyűrűk Peru északi partjáról (i.sz. 1 – 1532)
Az ősi Peru vezetőinek ruházatát különféle fémdíszek alkották, mint például arany, ezüst, réz és ötvözeteik. Bár az aranyat jelenleg értékesebb anyagnak tartják, mint az ezüstöt, az ősi Peruban mindkét fém egyenlő jelentőséggel bírt.
Ellentétben az arannyal, amely tiszta és fémes természetű, az ezüst ásványi állapotban, többfémes masszába keverve található. Nagyobb készségekre és műszaki ismeretekre van szükség ahhoz, hogy különféle tárgyakká alakítsák. Az ezüstöt a formálódó korszakban kezdték megmunkálni (i.e. 1250 – i.sz. 1), de a 12. és 15. század között, a Chimú Birodalom felemelkedése idején érte el legnagyobb felhasználását és technológiai kifinomultságát.
A fő díszek a nyakláncok voltak, amelyek gyöngyei egyben harangok is voltak, amelyek mozgásukkor csörgőként funkcionáltak. A színek, a hangok és a fényesség alapvető kritériumok voltak a Kolumbusz előtti ékszerek gyártásában.”
„Téglalap alakú arany-réz ötvözet lapokból álló nyaklánc, főként emberi fej ábrázolásával, félholdas fejdísszel, kör alakú fülbevalókkal, amelyekről négy hal lóg ki, valamint szertartásos poharat tartó szereplők ábrázolásával, félholdas fejdísszel. Chimú arany temetkezési készlet, birodalmi időszak (i.sz. 1300-1532)
A chimúk voltak az ősi Peru legnagyobb ötvösei.”
„Ez egy arany, türkiz, lapiz lazuli és kagyló fülbevaló pár, amely egy harcos madarat ábrázol. Moche, virágzó korszak (i.sz. 1-800) A fülbevaló az Andokban az egyik legjelentősebb dísztárgy, amely megkülönbözteti a fontos személyeket. Amikor a spanyolok megérkeztek, az inka nemeseket orejones-nek (füles) nevezték, lenyűgöző fülcimpaméretük miatt, amit kitágítottak a viselt díszek. Néhány ilyen fülbevaló olyan nehéz és nagy volt, hogy a helyükön tartásuk érdekében pántokkal tartották őket, amelyeket a fejre kötöttek. A mochica fülbevalókban láthatjuk a csodálatos mozaikmunkát olyan drágakövekkel, mint a krizokolla, a szodalit és a türkiz, valamint a gyöngyház és a Spondylus kagyló felhasználását. Ezekben az exkluzív presztízsdíszekben az anyagok sokfélesége egyértelműen mutatja az elit részvételét a távolsági cserehálózatokban.
A történelem során és a különböző kultúrákban a testet nemcsak díszítették, hanem átalakultak tetoválások, piercingek és deformációk révén. A test egyes részei, például az ajkak, a fülek és maguk a koponyák olyan folyamatokkal módosulnak, amelyek gyakorlatilag egy életen át tartanak.”
Fülbevaló párok, moche, virágzó korszak (i.sz. 1-800)
Chimú ezüst fülbevaló párok, birodalmi korszak (i.sz. 1300-1532)
„A fülbevaló volt az egyik testdísz, amely a legvilágosabban jelezte az őket viselők státuszát. Minősége, mérete és ikonográfiája olyan szempontok voltak, amelyek a felhasználó társadalmi pozícióját és identitását kommunikálták.”
„A mitológiai ábrázolású fémlemezeket és medalionokat szárnyként és díszítésként használták az elit tagjainak ruháin. A bemutatott alakok nagyon fontosak voltak, mert jelezték, milyen szerepet töltenek be ezek a személyek a társadalmukban. Néhányan mitológiai témákat képviselnek, például a burjánzó macskaféléket, a lefejező istent és más, természetfeletti vonásokkal rendelkező szereplőket.”
Emblematikus medálok, kalapács és vágás technikával (mochica, 1. kép), viaszveszejtéses öntéses technikával (chimú 2-4. kép) dolgozva. Peru északi partja, i.sz. 1 – 1532.
„Az elit díszei olyan anyagokból készültek, amelyek nem voltak könnyen hozzáférhetőek a lakosság számára. Ezek mutatják, hogy az elit hozzáférést élvezhetett ez exkluzív árukhoz. Egyes esetekben ezek trópusi tengerekből származó kagylók, például Strombus vagy Spondylus , valamint drágakövek, mint például a türkiz és a krizokolla.
Hét trapéz alakú türkiz gyöngysorból álló mell-lemez. Mindegyik panelt vékony aranylemez választja el, amelynek végén nyolc arany-réz ötvözetből készült szárny található, amelyek ülő karaktereket ábrázolnak, türkiz vagy malachit vagy krizokolla betétekkel a szemekben és a szájban. A tetején van egy sor gyöngyökkel, amelyek halcsigolyára emlékeztetnek.”
Cupisnique türkiz és arany mell-lemez, formációs időszak (i.e. 1250 – i.sz. 1)
„Macskafejeket ábrázoló faragott kagylógyöngyökből álló mell-lemez, türkiz berakással díszítve. 259 függőleges kagylógyöngyből (Genus Strombus) és 2 Spondylus prínceps füléhez hasonló gyöngyből áll. 855 chrysocolla gyöngyöt és egy töredéket is tartalmaz.”
Cupisnique kagyló és krizokolla mell-lemez, formációs időszak (i.e. 1250 – i.sz. 1)
„A drágakőből és kagylóból készült nyakláncok az ősi Peru társadalmainak vezetőit díszítették, és a temetési kelengye részét képezték. Peru különböző régióiból származó köveket, például fekete porfírt, kék szodalitot, áttetsző kvarcot és világoskék krizokollát használtak. Ecuador meleg vizéből származó Spondylus kagylókat is felhasználtak.”
Az első fotón „fekete porfír cupisnique nyaklánc faragott profilú arcot ábrázoló medállal; moche nyaklánc állatot ábrázoló gyöngyökkel; mochica nyaklánc kvarcból vagy hegyikristály gyöngyökből; mochica nyaklánc krizokolla gyöngyökből; Nazca nyaklánc, amelyet három Spondylus kagylószelep alkot.”
„Az ősi Peruban már nagyon korai időkben készítettek kagyló-, kő-, csont- és fagyöngyöket, amelyek nagyon kifinomult és részletes tervezésűek. Ezek többsége szimbolikus állatokat képvisel, például madarakat, kígyókat, varangyokat és halakat. Emberalakok is láthatók. Ezekkel az apró elemekkel nyakláncok, karkötők és mell-lemezek alakultak ki, amelyek az elit tagjait díszítették.”
Peru partvidéke, i.e. 1250 – i.sz. 1532
Az előző fotó két kiemelt része, hogy jobban el lehessen merülni a részletekben.
Halotti maszkok
„A temetési maszkok fontos részét képezik az ősi Peru társadalmai vezetőinek temetésénél. Az álarcok fontos szimbólumai az elhunyt személyazonosságának, aki átváltozik az ábrázolt szereplővé. A maszkok díszíthetők kagylóberakással, vagy festhetők vörös cinóber pigmenttel (higany-szulfid).”
Mochica réz temetkezési maszkok, az első kagyló- és kőalkalmazásokkal, amely Ai Apaec istent ábrázolja (antropomorf arc macskafogakkal), virágzó korszak (i.sz. 1-800)
Vicús arany orrgyűrűk, formálódó korszak (i.e. 1250 – i.sz. 1)
„A vicús arany és arany-réz ötvözetből készült orrkarikákat az orrlyukak közötti porcra akasztották. Arany színükkel és koncentrikus körökből álló szimbólumaikkal rokonságban állnak a jaguár szimbolikájával, amely oly gyakori az ősi Peru művészetében, különösen a formálódó korszak kultúrájában. A jaguár prémjét kőszobrok és kerámiák ábrázolják, ugyanazokkal a kör alakú szimbólumokkal. Hasonlóképpen, a jaguár a dél-amerikai kultúrák világképében a nappal, következésképpen az arannyal is kapcsolatba került.”
A baloldali képen moche orrgyűrűk, virágzó korszak (i.sz. 1-800). „A mochica politikai és vallási vezetők testdíszei közül kiemelkednek az orrkarikák. Velük nemcsak az őket használók státuszának egyértelmű megkülönböztetését érték el, hanem természetfeletti lényekké való átalakulásukat is. Néhány orrkarika a macskafélék bajuszára emlékeztet, másokon a mochica panteon lefejező isteneihez köthető szimbólumok láthatók, jellegzetes ‘V’ helyzetükkel, amely szimbólum egyes szereplők fejdíszén is megjelenik.
Több tucatnyi ilyen, egyetlen eltemetett személyhez kapcsolódó dísztárgyat találtak mochica sírokban; Érdemes megemlíteni, hogy az orrgyűrűt a fülbevalóhoz hasonlóan nem kizárólag az elit férfiak használtak, hanem az előkelő hölgyek és papnők is. Az orrgyűrűkben használt fémek arany, aranyozott réz és ezüst. A bimetál arany és ezüst orrgyűrűk megragadják a dualizmus fogalmát, amely annyira jelen van az andoki világképben.”
A jobboldali képen chimú ezüst orrgyűrűk, birodalmi korszak (i.sz. 1300-1532) „Az ezüst, amely az éjszaka világához, a holdhoz és a csillagokhoz kapcsolódik, a halottak világához is kapcsolódik. Az Andok térségében a halottak világa a tengernek és a nedves föld sötét mélységének egyaránt megfelel. Más szóval, az élet a vízben kezdődik és ér véget. Ezek az összetett szimbolikus asszociációk az ezüstöt tökéletes anyaggá teszik a testdíszek készítéséhez, amelyek egyértelmű szertartási és temetési funkcióval rendelkeznek. Érdekes megjegyezni, hogy a chimú elit elhunyt tagjait kísérő orrkarikák és fülvédők ikonográfiája a néhai uralkodó alakjához kötődik lépcsőzetes építmények közepén. Ezek az építmények a temetkezési platformok ábrázolásai lehetnek, amelyekbe az uralkodókat temették el. A vízzel kapcsolatos motívumok, például halak, tengeri madarak és spondylus kagylók is kiemelkednek.”
Mochica szoborszerű orrgyűrűk, virágzó korszak (i.sz. 1-800)
Chimú ezüst koronák és dísztárgyak, birodalmi korszak (i. sz. 1300 – 1532)
„Jelenleg gazdasági okokból az aranyat tartjuk a legértékesebb fémnek. Az ősi Peruban azonban az arany és az ezüst egyenlő jelentőséggel bírt. Még az olyan szövetek és kagylók is, mint a Spondylus, ugyanolyan tekintélyt élveztek. Az ősi Peru vezetőinek ruházatát különféle fémdíszek alkották, mint például arany, ezüst, réz és ötvözeteik. A természetben az ezüst nem könnyen megtalálható tiszta fémes állapotában. Ezért ennek átalakításához nagyobb készségekre és műszaki ismeretekre van szükség.
Az olyan társadalmakban, mint a chimú, az ezüstöt használták a nemesség ruházatában. Koronák, diadémák, mell-lemezek, fülbevalók, orrkarikák, nyakláncok és karkötők alkották a készleteket, amelyeket az elit temetkezéseiben helyeztek el. Ezeknek a tárgyaknak az ikonográfiája az elhunyt ős vagy uralkodó alakja körül forog, akit macskafélék és madár formájú vagy vonású társak vesznek körül.”
A baloldali fotón az azt megelőző vitrinben látható középső alak kiemelve, míg a jobboldalin látható tárgyakat a következő két képen lehet alaposabban megszemlélni.
Chimú arany homlokdísz és fülbevaló, birodalmi időszak (i.sz. 1300 – 1532) „Ez a chimú arany díszkészlet egy elülső díszből áll, oldalsó elemekkel, amelyek úgy néznek ki, mint a tollak vagy madárszárnyak. Az előlap fő kialakítását egy macskaarc alkotja, madárcsőrrel. Kígyók lógnak a fülszárnyakról. Ebben a készletben látható a macska, madár, kígyó trilógia, az ősi Peru három szent állata. Ez a csomag azt a legfelsőbb hatalmat mutatja, amellyel a nagyurak rendelkeztek a múltban.”
A másik egy mochica kerámia, amely egy személyt ábrázol egy fejdísszel, oldalsó tollakkal.
„A Kolumbusz előtti társadalmak vallási és politikai vezetői a korai időktől fogva elkezdték díszíteni testüket, különösen a fejüket és a nyakukat, különféle díszekkel, például orrgyűrűkkel, koronákkal és fülvédőkkel. Ily módon megmutatták státuszukat, kiváltságos helyzetüket és szent származásukat. De ezek a díszek nem „álruháként” funkcionáltak, hanem lehetővé tették viselőjének, hogy más testet és személyiséget öltsön magára. Ezekkel az elemekkel a méltóságok lelkileg és fizikailag átalakultak, és olyan állatokra emlékeztettek, amelyeket erejük miatt különlegesnek tartottak.
A temetési öltözetben a madarak, vagy tollak formájában megjelenő elemek állandó ábrázolása tűnik ki. Ezek arra utalhatnak, hogy az uralkodók vagy a papok madáremberré „változtak”, és ezáltal egy másik szent természetre tettek szert. Néhány ilyen dísztárgy kifejezetten temetési öltözékhez készült, mint például a csaknem 2 kilogramm súlyú mell-lemez.”
Körülbelül 3000 éves vicús temetési készletek, koronák és fejdíszek formálódó korszak (i.e. 1250 – i.sz. 1)
Temetési öltözetek
Mochica arany homlokdíszek, virágzó korszak (i.sz. 1-800) „Az aranyból és arany- ezüst- és rézötvözetből készült homlokdíszek a mochica társadalom legjelentősebb alakjainak fejdíszei voltak. Macskaarcokat vagy emberi arcokat képviselnek macskaszerű vonásokkal, például agyarokkal. Az arcok mellett madarak vannak, például a kondor, vagy olyan elemek, amelyek tolldíszeket sugallnak. A mitológiai állatok is képviseltetik magukat, mint például a macskajegyek, amelyben sárkányhoz hasonlóan keveredik a macska a madár és a kígyó vonásaival. A legfelsőbb hatalom jelképei a felhasznált anyagon, annak színén, fényességén és ikonográfiáján keresztül közvetítik az őket viselők természetfeletti természetét.
Ez egy arany korona, egy dísz, amely megkoronázta azokat a személyeket, akiknek a legnagyobb politikai-vallási erejük volt az ősi Peru társadalmában. Peru északi partvidékén temetkezési környezetben hasonló fejdísz-leletekre vonatkozó régészeti leletek alapján kijelenthető, hogy az ilyen típusú koronák teljhatalmú szereplőket azonosítottak, akik képesek közvetíteni a földi világ és az égi világ, ill. a mennyei istenek, és a belső világ vagy a holtak között. E homlokdíszek ikonográfiája egyértelműen megfelel a világok érintkezése szimbólumainak. Az első fejdísz egy emberi arcot ábrázol, amelyet félhold vagy tumi formájú szimbólum koronáz meg, mellette két holdbéli állat, más néven tarajos állat vagy macskajegy. Ez egy hibrid lény, amely egyesíti a macska jellegzetességeit, mint például az agyarakat, a rókaszerű füleket, a ragadozó madár karmát és a kígyózó testet.”
Elérkeztünk a kiállítás utolsó termének utolsó tárlójához, amelyet úgy helyeztek el, hogy egyúttal uralja a teljes termet, annak főfalát. Elképesztően gyönyörű, de nézzük ezt is részleteiben.
Chimú arany temetkezési készlet, birodalmi időszak (i.sz. 1300-1532)
„Ez az aranyruha egy fontos vezetőé volt. A koronán, akárcsak a mell- és váll-lapok szélein, toll alakú elemeket találunk, amelyek a madarakat és viselőjének a nappalhoz (fenti világ) való szimbolikus kapcsolatát szimbolizálják.
A fülbevalón a chimú nagyúr arca látható, aki a váll-lemezeken elöl állva jelenik meg, mindkét kezében lefejezett fejet tartva. Míg a korona tollaiban és a mell-lemezen a szereplők profilban parádéznak macskaarcokkal és félhold alakú fejdíszekkel, kommunikálva kapcsolati funkciójukat a földi világ és az istenek világa között. A ruházat olyan nyomokat mutat, amelyek a szertartásokon, majd a sírban való folyamatos használatról tanúskodnak.”
Az eredetére vonatkozó kevés jel arra utal, hogy az eltemetett nagy úr Chan Chan sárvárosából, a Chimú Birodalom fővárosából származott [Chan Chanról ebben a cikkemben írtam], ezek a darabok temetési készletének része volt. Ez egy olyan ruha, amely az uralkodó erejét fejezi ki maximális pompájában, és szimbolikus kapcsolatát a nappal.
Ennek a ruhának a koronája és a mellkas szélein tollak vannak. A tollak madarakat képviselnek, amelyek azok a lények, amelyek a legközelebb tudnak kerülni a naphoz.
Ezeknek a vallási és presztízsjeleknek a spanyol hódítók kezében való eltüntetése hatalmas hatalom- és identitásvesztést jelentett az andoki népek számára. Ez az egyetlen teljes chimú aranyruha, amelyet gyűjteményekben és múzeumokban ismernek a világon, mivel ezek közül a szertartási tárgyak közül sokat beolvasztottak a spanyol hódítás során.”
A múzeum teljes anyaga online is megtekinthető itt, de ha valaki Limában jár és egy kicsit is érdekli Peru korai történelme, régészeti emlékei, a Museo Larco-t ne hagyja ki!
