Gleccserek között Patagóniában (1/2)
– a Laguna Torre és a Perito Moreno gleccser
Történt: 2016. március
Patagónia is egy olyan varázslatos vidék, a gleccserei különösen, amit lehetőleg nem szabad kihagyni, ha valaki Argentinában jár. Sokan nem gondolnak rá, de ez a terület többezer kilométerrel délebbre van, mint például Afrika legdélebbi csücske. Patagónia a földrész legdélebbi része, amelyen Argentína és Chile osztozik. Nagy terület (> 1 millió km2) nagyon kis népsűrűséggel (<2 fő/km2), gyönyörű, de egyúttal nagyon rideg világ.
Mi négy napot szántunk rá, hogy egy kis részét bejárjuk, elsősorban a gleccservidékre voltunk kíváncsiak. Amikor ezt a cikket elkezdtem összeállítani, kiderült mennyire nagy az anyag és ezzel együtt az is, hogy nem fér bele egyetlen cikkbe, így két részre bontottam.
Laguna Torre
Ebben a részben két helyszínt járunk be, az elsőt egy picike településről, El Chaltenből kiindulva.
Ez a csupán 2000 főt számláló városka Argentina „hegymászó fővárosa”, ugyanis a világ sok tájáról ide zarándokló sziklamászók innen indulnak el a két nagyon kedvelt célpontjukra, a Cerro Torre (3.128 m) illetve a Fitz Roy (3.405 m) csúcsok meghódítására. A környék sok csodás gyalogtúra útvonalat is kínál, ezek egyike a Torre-tóhoz (Laguna Torre) vezet, mi is ezt választottuk.
A márciusi időszak az ottani ősz kezdete, a reggeli általában 4-5°C-os hőmérséklet napközben is ritkán megy 18°C fölé. De szerencsénk volt és gyönyörű napos időt fogtunk ki. Így már gyaloglás közben is zavartalanul élvezhettük a Cerro Torre és a Fitz Roy látványát.
A látványt segítette az ösvényen elhelyezett tájékoztató tábla, amelyről könnyen azonosítható a Cerro Torre, viszont nincs rajta a Fitz Roy, de a fotón a fenyőkkel takart hegy mögül kikandikál a jobb oldalon. A hegyi ösvény El Chaltenből egy kb. 200 m-es emelkedővel a nagyjából 8 kilométerre lévő Torre-tóhoz vezet fel.
A tóban még márciusban is jégdarabok úszkáltak, de amikor lementünk a tópartra, …
… ezek a jégdarabok tökéletes harmóniába illeszkedtek a mögöttük magasodó havas hegyek látványával. A hegycsúcsok előtt látható a Torre-gleccser, amelynek vége …
… a Torre-tóba tart, így kerülnek bele a jégdarabok. A gyalogtúráról következzen egy rövid videóösszefoglaló:
A Perito Moreno gleccser
Ez a kirándulás is pazar volt, de az igaziak csak most következtek. Az El Chaltentől délre, közúton 220 km-re lévő El Calafate városába buszoztunk át, onnan jutottunk el a Perito Moreno gleccserhez, „amely egy 30 km hosszú, 250 km² jégképződmény és egyike a dél-patagóniai jégmező által táplált 48 gleccsernek. Ez a jégmező a világ harmadik legnagyobb ivóvíz-tartaléka.” – írja róla a Wikipedia.
A gleccsert megközelíteni az Argentino-tó felől lehet. A táj itt is mesés, bár aznap kevesebb napot láttunk az égen, csak bujkált előlünk a felhők mögött ide-oda.
Már a távolból is érzekelhetőek voltak a bődületes arányok (ld. a hajót a vízen), azután kiszálltunk a buszból …
… élveztük a tóban az úszó jégdarabok látványát, …
… majd gyalog indultunk tovább a gleccserhez.
„A Perito Moreno-gleccser vége 5 km széles, és 60 m magasságban emelkedik a víztükör fölé, teljes magassága 170 méter. Naponta 2 m sebességgel nyomul előre (kb. 700 m évenként). Az elmúlt 90 évben ezek az adatok jelentősen nem változtak. A gleccser legmélyebb részén megközelítőleg 700 m mélységű.”
Próbáljunk meg egy kicsit közelebb férkőzni. A képekről is látszik, hogy a gleccser vége előtt a tóban kicsit jeges a víztükör.
Ez annak az eredménye, hogy a gleccser mozgásakor sűrűn leválnak nagyobb jégtömbök a jégfalról és nagy robajjal a tóba hullanak, majd lassan szétolvadnak.
A jég omlása
A jégfallal szemben megépített kilátóban a látogatók nagyon szurkolnak minden egyes darab leválásáért, hogy észrevegyék és megörökíthessék. Én is próbálkoztam, ld. a következő videóban:
Ha videón nem is sikerült, azért fotókon igen:
Mégpedig fotósorozatokkal, amikból gif-eket készítettem:
A jégtömeg látványa engem nagyon magával ragadott.
Csodálatosak voltak az alakzatok is, de a kék szín árnyalatai is lenyűgöztek.
„A Perito Moreno-gleccser egyike annak a három patagóniai gleccsernek, amely nem húzódik vissza. Időnként előrenyomul az Argentino-tó egész felületén a túlsó partig, természetes gátként kettéosztva a tavat. Lefolyási lehetőség nélkül a tó egyik felének vízszintje akár 30 m-t is emelkedhet, s ennek a víztömegnek a nyomása képes áttörni a jéggátat. Ez az igen látványos természeti folyamat nem szabályos ciklusban ismétlődik, gyakorisága egy és tíz év közé tehető. A gleccser először 1917-ben tört ketté, s ez megismétlődik négy vagy ötévenként. Az utolsó szakadás 2016. március 10-én történt.” (Azóta is biztosan, csak a Wikipedia cikk nem frissült.)
Mi március 11-én jártunk ott! A jégfal 10-e előtt nem a teljes víztükröt zárta el, hanem egy jéghíd jött létre a képeken balfelől látható jégfal és a túlparton látható kisebb jéghegy között, ami azután a nyomás hatására szétroppant és a vízbe hullott. Az erről készült akkori videót ezen a linken lehet elérni, a fenti képeim már a másnapi helyzetet mutatják, mi erről az eseményről éppen lecsúsztunk..
A második részben arról lesz szó, hogyan másztuk meg a Perito Moreno-gleccsert illetve egy hajókirándulásról az Upsala- és a Spegazzini-gleccserekhez jéghegyek között.
2024. július 9. @ 11:57
Gábor, köszi, eddig is érdekelt a vidék, de most talán még inkább.
főként a népsűrűség okán
2024. július 9. @ 6:35
Ajánlom, olvasd el a második részt is. A cikkbe elfelejtettem belinkelni (már javítottam), de itt a link is: https://www.gosztonyigabor.hu/2024/05/gleccserek-kozott-patagoniaban-2/
Ha utazni is tervezed és tudok bármiben segíteni, szólj. Ölelés.