Amerika, Peru épületek, gasztronómia, kultúra és művészetek, múzeumok, régészeti lelőhelyek, települések, tengerpart, városok 0
Hosszú hétvége régészeti kincsek között (1/2)
– Chiclayo és Lambayeque
Történt: 2026. május
A május elseje környéki hosszú hétvégét felhasználtuk egy olyan, eddig még általunk nem ismert megye meglátogatására, aminek a legfontosabb látnivalói mind több ezer éves régészeti emlékekből állnak. Lambayeque megyéről van szó, amelynek a székhelye Chiclayo. Itt 30-40 kilométeres körzetben legalább hat olyan régészeti lelőhely és múzeum található, amelyek önmagukban is megérdemelnek egy látogatást. Az egyik közülük pedig a világ legfontosabb 50 múzeumának listájába is bekerült, de erről majd a következő részben.
Ismerkedés a megyeszékhellyel
Egy esti géppel utaztunk el Chiclayoba, ami lehetőséget adott arra, hogy tudjak (első alkalommal) néhány fotót készíteni a fényárban úszó Limáról.
Lima fényei a repülőgépről
Másnap, május elsején az egyik régészeti lelőhely felkeresésével kezdtük Chiclayotól kb. 30 kilométerre, de amikor a taxival odaértünk, kiderült, hogy zárva tart aznap. Nem, nem arról volt szó, hogy elfelejtettünk előzetesen utánanézni a nyitvatartásnak. Az interneten elérhető infók szerint nyitva kellett volna lennie a múzeumnak. Ott a helyiektől viszont megtudtuk, hogy május elsejét a kormányzat az előző napon a közszféra dolgozói számára munkaszüneti nappá nyilvánította, ez a döntés másnap reggel az interneten pedig nem volt elérhető.
A döntés sajnos minden közintézményre vonatkozott, így kénytelenek voltunk lemondani a múzeumlátogatásokról aznap, sőt a meglátogatandó múzeumok listáját is emiatt újra kellett értékelnünk, hiszen nem fog mind beleférni három napba.
Helyette Chiclayo városában igyekeztünk programot találni magunknak.
A Főtér (Parque Principal)
A Santa Maria székesegyház épülete
Persze itt is, mint minden latin városban, a főtéren (Parque Principal) volt érdemes kezdeni a városnézést. Természetesen ezen a téren található a város székesegyháza (Santa María Catedral), ami egy 1939-ben felavatott neoklasszicista templom.
Kívülről épp most újították fel, a belső felújítás pedig épp akkor zajlott, így be is volt zárva.
A Santa Maria székesegyház épülete
A felújítás alatt lévő Santa Maria székesegyház épülete
A felújításra pedig azért kerül most sor, mert még idén, novemberben ide várják a pápát, XIV. Leót, aki „1985–86-ban és 1988-1998 között perui missziókban, majd két cikluson keresztül rendje generális perjeleként szolgált. 2014-től a perui Chiclayói egyházmegyét vezette apostoli kormányzóként, majd megyés püspökként.” A pápát, aki még püspökként ebben a templomban is sokszor misézett, a peruiak részéről (emiatt is) hatalmas tisztelet és szeretet övezi, nagyon várják a „hazatérését”.
Belvárosi séta
A főtér másik fontos épülete a Városi Tanács palotája, amelyet 1924-ben avattak fel az ayacuchoi csata centenáriumának emlékére.
A Városi Tanács palotája
Mivel a közszféra számára munkaszüneti nap volt, így ez a középület is zárva volt (és ezzel néptelen), de valami furcsa véletlen miatt a kapuban lévő őr mégis beengedett minket. Ugyanis az épületen belül van a turistainformációs iroda, amelyik viszont működött.
A Városi Tanács palotájának belső tere
A Városi Tanács palotájának belső tere
Ha már egyszer beengedtek, akkor persze kihasználtuk a lehetőséget és bementünk az iroda mellett található helytörténeti múzeum termeibe is.
Ott pedig épp XIV. Leó pápa életútjáról és perui működéséről készített időszaki kiállítás volt látható.
Időszaki kiállítás XIV. Leó pápa életútjáról és perui működéséről
Időszaki kiállítás XIV. Leó pápa életútjáról és perui működéséről
Bár Erdélyből származó feleségemet és engem is kissé Székelyudvarhely hangulatára emlékeztetett a belváros, sétánk során túl sok további érdekességet nem tudtunk felfedezni.
Az egykori Grand Hotel Royal (épült 1937-ben)
A sétálóutca (Ca. Elías Aguirre)
A főtéren még rácsodálkoztunk az egykori Grand Hotel Royal épületére, amit ma már a Ripley áruházlánc használ, majd végigsétáltunk a ma már kb. 700.000 lakosú város bevásárlóutcáján.
A Walter Klinika (ma kulturális központ) az Elías Aguirre téren
Elías Aguirre szobra a róla elnevezett téren
A sétálóutca végén pedig egy kis térre jutottunk el. Mindkettőt a városban született nemzeti hősről, Elías Aguirreről neveztéke el, aki a chilei-perui, ú.n. salétromháború során halt hősi halált.
Helyi ételek
Bármerre járunk Peruban, mindenhol megkóstoljuk a vidékre jellemző ételeket. Ez Chiclayoban sem történt másként.
Kecskepörkölt babfőzelékkel és zöldséges rizzsel (Seco de cabrito)
Ceviche kukoricalepénnyel egy étteremben
Ceviche kukoricalepénnyel egy utcai árusnál
Itt két jellegzetes fogást emelek ki (ld. a fenti képeken). Az első a seco de cabrito, „Az egy évnél fiatalabb kecskegidák húsát több órán át főzik agyagedényben két fő hozzávalóval: korianderrel és sörrel. Mivel végig lefedve marad, a hús olyan puhaságot és omlósságot nyer, amire máshol ritkán adunk lehetőséget. Rizzsel és fehér babbal tálalják.” (Forrás)
A másik étel a Peru-szerte alapfogásként ismert ceviche, amely nyers halból és hagymás, citrusos öntetből áll, de itt egy olajban sült kukoricalepénnyel együtt tálalják.
Tengerpart
A számunkra érdekes városi látnivalókat egy délelőtt alatt bőven kipipáltuk, a helyi ételeket is kipróbáltuk ebédre, így délutánra is ki kellett valamit találni. A térképen korábban már nézegettük, hogy esetleg a kb. 15 kilométerre fekvő tengerpartot is felkeressük, de a korábbi tapasztalataink a mások által „kiválónak” minősített szakaszokról (ld. ebben a cikkben) óvatossá tett, így nem volt eredetileg a prioritásaink között.
De ebben a helyzetben hamar feljutott a lista tetejére, így ez lett a délutáni program. Kellemes meglepetés lett a vége.
A tengerparti fürdőhely, Pimentel Playa
A tengerparti fürdőhely, Pimentel Playa
Először is ez a tengerpart (Pimentel Playa) sokkal jobban ki van építve, mint a peruiak által nagyon kedvelt, északibb Mancora környéke. A partszakasz is kellemesebb. A levegő ugyan bőven elég meleg volt ahhoz, hogy a fürdés is kívánatos legyen, és mindketten neki is eredtünk a víznek, de a tenger itt épp ugyanolyan hideg, mint más perui partszakaszokon. Szóval egy gyors megmártózás után azért inkább csak kívülről figyeltük a többi fürdőzőt.
A pimenteli móló
Régi fotók a pimenteli móló bejáratánál
Aki nem akar fürödni, csak mondjuk sétálni a parton, annak jó lehetőség végigsétálni a tengerbe kb. 700 méterre benyúló mólón. Az 1914-ben megépült móló „kulcsfontosságú tengeri kapuként szolgált a Lambayeque régió hatalmas cukornád-ültetvényei számára. A belső területekről egy 58 kilométer hosszú vasútvonalon szállították ide a cukrot, gyapotot és rizst. A vágányok egyenesen kifutottak a móló végére, ahol darukkal pakolták át az árut a nagyobb hajókhoz induló uszályokra. …”
A móló 100+ éves szerkezete
Totora szalmából készült hagyományos csónakok a mólónak támasztva
„… A móló és a hozzá kapcsolódó vasúti hálózat az 1970-es évekig működött aktívan, majd a katonai kormányzat alatti államosítások, a cukoripar átszervezése és a közúti szállítás térnyerése miatt a vasúti teherforgalom teljesen megszűnt. Miután évtizedekig elhagyatottan állt, a történelmi örökséget felújították, és ma népszerű turisztikai látványosság.” (Forrás)
Szabadstrand a móló túloldalán
Szabadstrand a móló túloldalán
A móló túloldalát is sokan használják szabadstrandként. Ezen a szakaszon szinte semmilyen infrastruktúra nincs (még?), így látszik az eredeti sivatagos partszakasz.
Tucumei piramisok
Másnap már végre ismét kinyitottak a helyi múzeumok. Az egyik, amit felkerestünk, a Chiclayotól kb. 35 km-re északra fevő Tucumeban látható.
A múzeum bejárata
A Cerro Purgatorio lejtőin található, és „a Túcume Régészeti Komplexumot alkotó 26 piramis veszi körül. Jelentős régészeti leletgyűjteményt mutat be a Lambayeque kultúra utolsó szakaszából, valamint a Chimú és az Inka kultúrából és a gyarmati időszakból. Kiállítja a régészeti övezetben található huacas (szent helyek) modelljeit is, és bemutatja az ötvösség folyamatát, a fém kinyerésétől a tárgyak előállításáig.” (Forrás)
A múzeum első tablói Thor Heyerdahl szavaival
A múzeum első tablóján egy Thor Heyerdahltól származó idézet fogad. A világhírű norvég tengerbiológus a Kon-Tiki expedíciójával lett híres, melynek során 1947-ben egy tutajjal 8000 kilométert vitorlázott Peruból (Callao) a polinéziai Tuamotu-szigetekre.
Heyerdahl volt az első híres tudósok egyike, aki ezt a helyszínt és annak jelentőségét is fel tudta mérni.
A múzeum területén feltárt építmények makettje
A sírokban talált ékszerek egy tárlóban
Fülbevalók (orejeras) a Lambayeque (Sicán) kultúra késői korszakából (kb. i.sz. 1000 – 1470)
Fülbevalók (orejeras) a Lambayeque (Sicán) kultúra késői korszakából (kb. i.sz. 1000 – 1470)
A múzeum anyaga is elég érdekes volt, de igazán azért érdemes ide eljönni, mert a hatalmas területen feltárták, majd a látogatók számára is megnyitották a Huaca Las Balsas nevű, a lambayeque korban (kb. i.sz. 1000 – 1470) épült szektort.
A Cerro Purgatorio (Purgatórium-hegy) látképe
Huaca Las Balsas
A területet a norvég Kon-Tiki Alapítvány (Oslo) anyagi és szakmai segítségével tárták fel 1992-94 között majd tették látogathatóvá a francia Fondo Contravalor Perú-Francia alapítvány támogatásával.
„Eredetét a 10. század körülire dokumentálták, elhagyása pedig a 16. századi spanyol hódítással esik egybe, így ez a világ utolsó civilizációja, amely piramisokat épített. 5000 év perui régészetének szintéziseként definiálják, mivel a caral civilizáció indította el ezt a hagyományt. …” (Caralról ebben a cikkben írtam)
A Huaca Las Balsas agyag domborművei
A Huaca Las Balsas agyag domborművei
„… A kutatók Túcumét elit városi központnak tekintik, amely legalább i.sz. 1000-től a spanyolok 1532-es megérkezéséig központosította a politikai és vallási hatalmat. … A feljegyzések szerint a piramisok, amelyek egykor az elithez tartoztak, falfestményekkel és domborművekkel díszített terekkel rendelkeztek. …”
A Huaca Las Balsas agyag domborművei
A Huaca Las Balsas agyag domborművei
A Huaca Las Balsas agyag domborművei
A Huaca Las Balsas agyag domborművei
„… A Huaca Las Balsas-i domborművek a Lambayeque stílushoz tartoznak, bár a helyszín az inka korszakig használatban maradt. …” (Forrás)
A domborművek a lambayeque kultúra mítikus alakjait, rituális tevékenységeket, táncosokat, madarakat, halakat ábrázolnak.
A Huaca Las Balsas szektor
A Huaca Las Balsas szektor
A domborművek stílusát a lambayeque kultúrával párhuzamosan létező chimú kultúrával érdemes összevetni. Utóbbi híres példája (mi is felkerestük) Chan Chan, innen kb. 250 km-re délre.
A piramisok között
Ez a terület a rengeteg (26 !!!) feltárt piramisról is nevezetes. A régészeti lelőhely egy részét be is lehet járni.
A Huaca Larga agyagpiramis
„A 700 m hosszú, 280 m széles és körülbelül 30 m magas Huaca Larga valószínűleg Amerika legnagyobb épülete és a politikai hatalom székhelye a Chimú és az inka megszállás idején.” (Forrás)
Sajnos a látogatókat csak egy viszonylag kis részre engedik be, így pont azt a monumentalitást, amit ez az egykor lakott település jelenthetett, nehéz érzékelni.
Ceremoniális helyiségek maradványai a Huaca Larga piramis tövében
Ceremoniális helyiségek maradványai a Huaca Larga piramis tövében
Igaz viszont, hogy ezt a hatalmas területet nagy kihívás egy laikus számára bejárni, amikor csak elszórtan láthat a hatalmas agyagdombok (piramisok) között valami (számára) kézzel foghatót.
Agyagpiramisok, háttérben a Cerro Purgatorio (Purgatórium-hegy)
Azért hősiesen kitartottunk és mindenhova követtük a helyi túravezetőnket a nagy melegben a tűző napon.
Agyagpiramisok egy látogatók elől elzárt területen
Feljárat a Purgatórium-hegyre (Cerro Purgatorio)
Arra számítottam, hogy biztosan lesz egy-két olyan kilátást segítő rész, ahonnan jobban átlátni az egész komplexumot. Ezért is bólintottam rá, hogy én bizony felmennék a Cerro Purgatorio tetejére körülnézni.
Túravezetőnk és feleségem, Bogi az út feléig, egy közbülső kilátóig még kitartottak, de ott már feladták.
Felfelé a Purgatórium-hegyre
Közbülső kilátás a Purgatórium-hegyről
Én viszont még hittem abban, hogy majd milyen jó lesz a hegy tetejéről körbefotózni a rengeteg piramis látványát, és továbbkapaszkodtam a tikkasztó melegben és napsütésben.
Körpanoráma a Purgatórium-hegyről
Persze mindenki utólag nagyon okos, én is. Az elkészült fenti panorámafotóból egyértelmű, hogy nem egy nagy szám a hegy tetejéről elénk tárulkozó látvány. Viszont legalább van már tapasztalatom, hogy milyen érzés a Purgatórium!!!
A következő részben két szenzációs múzeumba viszlek el Kedves Olvasó, olyan kincsek közé, amelyek az egyiptomi királysírok gazdagságával is vetekszik.
