Öt nap az Amazonason (3/8)
– gyalogtúra az őserdőben
Az előző rész itt olvasható
Történt: 2026. április
Megérkeztünk tehát egy kis faluba, Libertadba, Iquitostól légvonalban kb. 90 km-re. Ez a falu Peru leghosszabb (kb. 1.800 km!!!) folyója, az Ucayali utolsó szakaszán található.
Az Ucayali innen 10 km-re ömlik bele az onnantól már Amazonasnak nevezett folyamba, amelynek a másik fő eredő ága az összefolyás előtt a Marañón-folyó. Ez utóbbi a perui Andokban három ágból, 4.964 méteres magasságban ered. A két folyó által közbezárt földterület egy Magyarország ötödét kitevő nagyságú nemzeti park, a Pacaya Samiria Nemzeti Rezervátum (Reserva Nacional Pacaya Samiria).
A szállásunk
Egy ismerősünk ajánlotta számunkra ezt a szállást, aminek a neve Libertad Jungle Lodge. Nem egy nagy létesítmény, összesen 11 külön bungalow-szerű lakrész található itt a vendégeknek, de miután a honlapjukat áttanulmányoztam, nem is kerestem mást.
A Libertad Jungle Lodge épületei
Nagyon megtetszett ugyanis az, hogy akármekkora is a csoport, amely számára foglalsz (mi hárman voltunk, de ez már egy főtől is igaz), dedikált túravezetőt kapsz magad mellé a teljes időszakra.
A főépület (recepció és pihenőszoba)
Túracsónakok a főépület előtt
Az ott töltött idődet pedig vele úgy osztod be, ahogy akarod, oda mentek ahova szeretnél. És ez mind benne van az árban, persze a teljes ellátással együtt. Ráadásul nem is drága.
Kilátás a recepcióról
Csónakkikötő
Én már a majd harminc évvel ezelőtti iquitosi kirándulásunk során is ilyesféle lodge-ban szálltam meg (ld. az első részben a Nosztalgiablokk videóját), de gondolom érdekes ez mindenki számára, aki még nem járt ilyenben, így bemutatom.
A lakrészünk, neve „Öreganyó” (mama vieja)
A szobánk – Fotó: Bács Edit
Mint látható, az egész létesítmény cölöpökre épült, hiszen az esős évszakban (az év felében) víz alatt van a terület. Nincs nagy luxus, de aki arra vágyik, az ne az Amazonas vidékére, a dzsungelbe menjen kirándulni. A szobához természetesen fürdőszoba és WC is tartozik. Melegvíz ugyan nincs, de olyan meleg és pára (30-35°C és 95% pára) van, hogy ez igazán nem is hiányzik, túlélhető.
A szobák elnevezése madárfajtákra utal, a miénk a mama vieja, amelynek magyar megnevezése: fekete nyakú sólyom, míg ha a spanyol nevét tükörfordítjuk, az öreganyót jelent.
A teraszunk függőággyal – Fotó: Bács Edit
A lakrészünk és környezete
A szoba legjobb része a terasz, ahonnan igazán nagy élmény egy függőágyból nézni és hallgatni a madarakat, meg a dzsungel hangjait.
A lodge folyosója – Fotó: Bács Edit
A lodge belső „udvara” – Fotó: Bács Edit
Amikor valaki végigmegy a folyosón, azt minden szobában lehet érezni, mert a cölöpökre épített szerkezet minden mozgásra reagál.
Így néz ki egy kis filmen, madárhangokkal együtt:
Videó: Bács Edit
Az egész létesítmény hihetetlen nyugalmat áraszt.
A lodge belső „udvara”
Ehhez az érzéshez bizonyára az is hozzájárult, hogy csupán két másik párral találkoztunk ott-tartózkodásunk során.
A lodge másik szárnya
A lodge belső „udvara”, hátul a sarokban a „mama vieja”
Ha valaki nem a saját lakrészében akar pihenni, van a recepció felett még egy pihenőszoba is függőágyakkal.
A pihenőszoba függőágyakkal
A választható programok egy térképen bemutatva
A recepció mellett pedig egy molinóra ki van helyezve egy térkép, rajta azok a túrajavaslatok, amelyek közül választani lehet. Mi szinte az összeset végigjártuk valahogyan összekombinálva, sőt magunk még kértünk néhány más opciót is, de ezekről még sok szó lesz a többi fejezetben.
Az első túránk
Majdnem azt írtam, hogy az első gyalogtúránk, de az nem lenne helyes, mert csupán egy gyalogtúránk volt, és oda is, majd azután minden más helyre is, csónakkal jutottunk el.
Figyelmeztető tábla a folyón
A magas vízszint nyomai a növényzeten
Amint a bevezetőben említettem, ez az Ucayali és Marañon folyók közötti szakasz egy nemzeti park része, ahol nagyon figyelnek a természetvédelemre. A fenti figyelmeztető táblán ki van írva az is, hogy tilos fákat kivágni és állatokat megölni.
Ez utóbbi alól a szúnyogok kivételt képeznek 🤣🤣🤣. Abból pedig van jócskán, mi is sok szúnyogirtót elhasználtunk a néhány nap alatt. Ennek ellenére volt mit megszámolni szúnyogcsípésből a végén és vakaróztunk is rendesen.
A fenti második kép pedig ékes bizonyítéka annak, hogy milyen hatalmas vízmennyiség van itt esős évszakban (decembertől májusig). Mi áprilisban már az apadó vízszinteket tapasztaltuk meg, a fenti képen pedig legalább egy méterrel magasabban látható a tetőző víz szintje a növényzeten.
A dzsungel nyugalma egy mellékágon hajózva
A természet hangjai, de főképp a csendje nagyon hamar beszippantja az embert. Szerencsénkre nagyon kevés turistával futottunk össze (nem a főszezonban mentünk), így szinte csak a kishajónk motorjának halk zúgása verte fel az erdő csendjét.
Milyen is az a dzsungelfíííííling? Íme:
Videó: Bács Edit és Gosztonyi Gábor
Túravezetőnk elég hamar megállította a hajónkat, távolról rámutatva az egyik fa lombjára, hogy „ott egy iguána„.
Az első iguána
Az első iguána
Ezt azonnal elhittük ugyan neki, de bizony percekig tartott, mire mindhárman ténylegesen megláttuk az állatot az egyik fa lombjai között. Iguánákkal kapcsolatban sok tapasztalatot szereztünk azután, de erről majd egy másik cikkben.
Odaértünk viszont arra a helyre, ahonnan már gyalogosan folytattuk.
Az őserdőben
A gyalogtúra kiindulópontja
Még a szálláson kaptunk egy-egy pár gumicsizmát, …
Az őserdőben
Az őserdőben
… amit felhúzva léptünk a meglehetősen mocsaras talajra.
Nagy fák, sűrű lombok
Termeszhangyaboly az egyik fán
Itt aztán igazán alaposan befújtuk magunkat szúnyogirtóval. Ennek ellenére volt mit csapkodni magunkon. De nem volt vészes, nem vonta el a figyelmünket a rengeteg látnivalóról.
Egy kapokfa legalsó része
Egy hatalmas fikuszfajta kiterjedt gyökérzettel
Hatalmas fák sorát láttuk. Az első fenti kép egy kapokfát mutat, amely akár 70 méter magasra is megnőhet, és jellegzetes, széles támasztógyökerekkel rendelkezik a törzs alján. Mellette pedig egy fikuszfajta látható, szintén hatalmas gyökerekkel, amelyek a fa stabilitását (is) biztosítják.
Egy pálmafa gyökérzete
A talajfelszinen futó fagyökerek
Túravezetőnk, Heber rengeteg érdekes növényt megmutatott, köztük például azt a fát (ld. e cikk nyitóképén), amelynek törzséből a friss vágás alkalmával tiszta, iható vizet lehet nyerni. Vegyük ezt a dzsungel-túlélő oktatótúra első leckéjének.
A Rhaphidophora nemzetségbe tartozó kúszónövény, amely a fatörzsön növekszik
Tüskés pálma törzse
A fent bemutatott térképen egyébként a túralehetőségek között szerepel, hogy olyan hosszabb túrán is részt vehetünk, ami 1-2 éjszaka erejéig a dzsungelben alvást is tartalmazza szerény tábori körülmények között.
Szerencsére nem kellett sokáig gondolkodnunk rajta, bevállaljuk-e, mert ebben az időszakban, amikor szinte minden víz alatt van, de legalábbis mocsaras, nem szervezik meg.
Fagombák
Hosszúszárnyú tülkös szöcske
Az ezt firtató kérdésemre pedig Heber azt válaszolta, hogy ő kb. egy hónapig lenne képes túlélni az őserdőben minden külső segítség nélkül.
Pók és hálója két fa között
Béka a mocsárban
A gyalogtúránk során azért kb. 10 perc után én már tudtam, hogy egy ilyen „aludjunk a dzsungelben” kalandban NEM AKAROK RÉSZT VENNI 😱😱😱!!!! NEM, NEM, SOHA!!!
Fátyolos pipra
Szerencsére nem csak csúszómászókat, hanem szép madarakat is láttunk. Ezt a fenti, pár centiméter nagyságú „belgát” (fátyolos pipra) üldöztük is egy darabig, mire használható képet sikerült róla készítenem.
Ilyen volt sétálni az őserdőben:
Videó: Bács Edit és Gosztonyi Gábor
Ezután mint említettem, mindenhova csónakkal közlekedtünk.
Úton a folyón
Vízi saláták úsznak a vízfelszínen
E cikk második videójában már adtam némi ízelítőt arról, milyen csónakban közlekedni ezen a vidéken. De ennek van egy szerintem még látványosabb fázisa, amikor olyan szakaszhoz érünk, ahol a vízfelszínt részben vagy akár teljes egészében vízinövények borítják.
Vízi saláták úsznak a vízfelszínen
Vízi saláták és zsombékok úsznak a vízfelszínen
Ezek főleg vízi saláták (Pistia stratiotes), amelyeket gyakran vízi káposztának, kagylóvirágnak vagy úszó kagylótutajnak is neveznek és nem ritkán egészen összefüggő szőnyeget képeznek a vízfelszínen. Ezekbe belemenni csónakkal egészen bizarr.
Az alábbi videóban több ilyen szakaszt is összevágtam. Az utolsó snittben pedig az is látszik, amikor az egyik helyen ezek mellett és más, hatalmas zsombékokban a folyón utazó vízinövények között próbáltunk átjutni.
Videó: Bács Edit és Gosztonyi Gábor
A következő részben delfinekről, a madárvilágról és óriási amazonasi tavirózsákról lesz szó.
