Montreal: két kirándulás
Történt: 2025. augusztus
Korábbi cikkemben bemutattam sok montreali műemléket és sokat sétáltunk a belvárosban is érdekes épületek között.
A Hotel Le Germain színes épülete és más felhőkarcolók (Av. du Président-Kennedy)
A Cathedral Christ Church és a KPMG Tower
Ezt még biztosan lehetne folytatni (ld. a fenti képeket), de inkább két „kirándulás”-ról lesz most szó. Az első valódi, ugyanis autót béreltünk egy napra, hogy eljussunk Quebecbe, amely városkát oly sokan dicsérték és javasolták, ne hagyjuk ki.
Quebeci tapasztalatok
A név egyszerre jelenti Kanada legnagyobb területű tagállamát és azt a várost is, amely az egyetlen, még meglévő falakkal rendelkező észak-amerikai erődítményváros, és melynek történelmi óvárosa UNESCO világörökségi védettséget élvez.
Montrealtól három órányi autózásra van csupán, szintén a Szent Lőrinc-folyó mentén fekszik, 1608-ban alapították. Francia gyökereiről ismert, a városban a mai napig a francia nyelvet beszélik hivatalosan. Nevét a folyó szűk szorosáról kapta. (Forrás)
Fairmont Le Château Frontenac hotel
Fairmont Le Château Frontenac hotel a Dufferin sétány mentén
Előzetesen azt gondoltuk, lehet, hogy kevés lesz az a 4-5 óra, amennyit ott tudunk tölteni, de az útitervünkbe csak ennyi fért bele.
Rögtön a legismertebb részre, a folyóparton épített erődítményhez és a körülötte található patinás környezetbe igyekeztünk. Ha akartuk volna, sem lehetett elkerülni ott a Fairmont Le Château Frontenac hotel monstrum épületét (ld. a fenti két képen).
„Történelmi események helyszíne volt, és számos híres személyiség szállt már meg itt. A második világháború alatt itt tartották a quebeci konferenciákat, ahol Winston Churchill brit miniszterelnök és Franklin D. Roosevelt amerikai elnök vitatták meg a szövetségesek stratégiáját.” (Forrás)
Állítólag ez a világ legtöbbet fotózott szállodája is, de számomra nem volt túl vonzó. Az előtte felsorakoztatott ágyúk a 18. századi tüzérségi eszközök másolatai, amelyeket eredetileg a város védelmére használtak a francia és brit uralom idején.
Kilátás a Szent Lőrinc-folyóra a Dufferin sétányról
A sikló felső állomása
Basse-Ville
Erről a sétányról egy siklóval le lehet menni az alsó utcákba, az ún. Alsóvárosba (Basse-Ville).
A sikló pályája és a folyó látványa
Az Alsóváros
A sikló, amely egy csupán 64 méter hosszú pályán közlekedik 59 méter szintkülönbséggel, 1879-ben nyílt meg, azóta többször átalakították és felújították.
A Prescott-kaput (Porte Prescott)
A Nyaktörő lépcső (Escalier Casse-Cou) amely a Rue de Petit Champlain-re vezet
Az Alsóváros lenne szerintem az a negyed, amely hivatott megtestesíteni a „világörökséget” és önmagában még ez talán rendben is lenne.
A Nyaktörő lépcső (Escalier Casse-Cou)
A Rue de Petit Champlain (Fotó: Bács Edit)
Nekünk viszont két gondunk volt ezzel. Egyrészt SOKKAL kisebb területről beszélhetünk (Quartier Petit Champlain), mint amire mi számítottunk, ez a rész 3-4 utcányi összesen.
A Rue de Petit Champlain
A Rue de Petit Champlain
Másrészt olyan turistatömeg van jelen, ami minket inkább visszatartott az élvezettől.
A Place Royal, háttérben a Notre-Dame-des-Victoires (1687) templom
A Tourny-szökőkút (1855)
Természetesen van olyan rész (például a 70-es években a korai franci gyarmati idők stílusában helyreállított Place Royal), amelynek a hangulata hamar megfog, csak ne lenne annyi souvenirshop és hasonlók a téren.
A Place d’Armes egy neogót stílusú szökőkúttal (1915)
A Musee du Fort, ami jelenleg határozatlan ideig zárva tart
A Felsővárosban
Azután barangoltunk egy kicsit a Felsőváros utcáiban is.
Utcakép a Felsővárosban, az Aux Anciens Canadiens étterem (épült 1676)
Utcakép a Felsővárosban (Rue Saint-Louis)
Az letagadhatatlan, hogy ez a város teljes mértékben európai hangulatú, és a régi, helyenként közel négyszáz éves házakat kitűnő állapotban karban is tartják.
Rue Sainte-Ursule, Quebec zászlója, a háttérben a Chalmers-Wesley United Church
Az erődítmény falai és a Saint-Louis kapu
Ettől függetlenül számunkra nem lett a városnézésből egy nagy élmény, de nehéz megmagyarázni miért. Lehet, hogy nekünk európaiaknak nem nagy szám egy város Amerikában, amelyik „olyan, mintha európai lenne”, de egyébként semmi különös?
A biztonság kedvéért még körbeautóztunk azokon a részeken is, amerre gyalog már nem volt erőnk, de a véleményünk nem változott. Vissza hát Montrealba.
A Jacques Cartier híd (1930)
A Jacques Cartier híd (1930)
„Hazafelé” az út a Jacques Cartier hídon vitt keresztül (erről már írtam az előző montreali cikkemben), …
A Jacques Cartier híd vasszerkezete (1930)
A Jacques Cartier híd vasszerkezete (1930)
… de a hídszerkezetet csak most volt alkalmunk közelről megcsodálni.
Montreal belvárosa alkonyatkor, balra a Bureau de poste central de Montréal
A montreali metro McGill állomása (1966)
A második kirándulás
Ha szigorúan veszem a kirándulás szó értelmét, akkor ez a kiruccanásunk nem is igazán volt az, hiszen Montrealnak az egykori olimpiai negyedébe mentünk el, de ez a belvárosi szállásunkról tömegközlekedéssel egy órányi utazást jelentett.
Selfie a Kanadai Olimpia Bizottság székháza előtt
Az Olimpiai Park látképe az Olimpiai Stadionnal és a Biodommal (Fotó: Bács Edit)
A montreali olimpiát 1976-ban rendezték meg, ez volt az első a három eddigi kanadai rendezésből. Sok érdekessége volt ennek a nyári játéknak is (itt érdemes olvasni róluk), ebből most egyetlen egyet emelek ki:
„A tizenöt éves Nadia Comăneci öt nap alatt hétszer kapott maximális tíz pontot a gyakorlatára. A román tornásznő az olimpián három arany-, egy ezüst- és egy bronzérmet nyert.” Az Olimpia Park egyik tere róla van elnevezve.
Körüljártuk a parkot, kívülről megbámultuk a sílesikó sáncra emlékezető Olimpiai Stadiont is (be nem lehetett menni), de leginkább azért mentünk oda, hogy bejussunk a Biodome-ba.
A Montreal Biodome bejárata
„Miután véget értek az 1976-os nyári olimpiai játékok, a [Velodrome] épületét csak részben használták, és Pierre Bourque, a Montreali Botanikus Kert akkori igazgatója ötlete volt a Velodrom átalakítása Biodómmá.
A Biodóm az állatkert , az akvárium és a botanikus kert kombinációja; valójában egy korlátozott térben az állatok természetes élőhelyét hozták létre (vegetáció, fény, hőmérséklet, páratartalom, évszakok stb.). Az állatok így „normális” kölcsönhatásban állnak a környezetükkel. A Biodóm több ezer állat- és növényfajt mutat be, amelyeket az amerikai kontinens különböző szélességi fokairól gyűjtöttek össze.
Az ‘élő’ múzeummá alakítás 1992-ben, Montreal 350. évfordulójára fejeződött be.” (Forrás)
A Montreal Biodome belső tere
A belső teret egy 2016-21 közötti felújítás során teljesen átalakították. Ez az épület eredeti dizájnjával együtt pompásan néz ki.
A Montreal Biodome belső tere
A Montreal Biodome belső tere
Az újranyitáskor négy különböző amerikai ökoszisztémát leképező területet hoztak létre:
- Trópusi esőerdő (2600 m²);
- A Laurentian- erdő , azaz Quebec vegyes erdője (1518 m²);
- Szent Lőrinc-öböl ( 1620 m²);
- Az Északi-sark és a Déli-sark (617 m²).
A négy ökoszisztéma
Minket leginkább a sarkvidék vonzott, így először oda mentünk be.
Az Északi-sark és a Déli-sark ökoszisztémához vezető jégfolyosó
Pingvinek a sarkvidéki ökoszisztémában
A jégfolyosó (ld. a fenti képen) már hamar hozzásegített minket a klímához való alkalmazkodáshoz. Azt nem tudom, hogy a sokfajta pingvinnek mennyire megfelelő a mi látogatói üvegfalunkon túli klíma, illetve melyik pingvinfajta melyik sarkvidék jellegzetes állatfaja, …
Macaroni pingvin
Királypingvin
… de arra Bogival mindketten gyorsan rácsodálkoztunk, hogy volt közöttük egy Macaroni pingvin fajta is, amilyenből mi már láttunk néhány élő példányt egy fokvárosi (Dél-Afrikai Köztársaság) akváriumban.
A hidegből hamar átmentünk a trópusokhoz.
Esőerdő a Montreal Biodome-ban
Itt már került elénk olyan állatfaj, amilyet korábban még nem láttunk.
Császárbajszú tamarin
Arany oroszlánmajmocska
Az első (a nyitóképen is szereplő) császárbajszú tamarin nevű majomfajta, amellyel egyszer talán az eredeti élőhelyén (többek között a perui őserdőkben) is találkozhatunk.
Az arany oroszlánmajmocska Brazíliában őshonos.
Folyami rája a trópusi ökoszisztéma medencéjében
Rózsás kanalasgém
Persze nem csak emlősök, hanem hüllők és madarak sokasága is körülvett minket ebben az ökoszisztémában.
A következő „terem” az akvárium volt.
Páva sügérek és Ezüst dollár halak
Ezüst dollár halak és édesvízi teknős
A víz alatti világban sok színes fajt láthattunk. A halak közül a fenti két képen egy édesvízi teknős, páva sügérek és ezüst dollár halak szerepelnek.
Tengerirózsák
Tokhal és csíkos sügér
A fenti két képen először halevő tengerirózsákat majd a kaviárról ismert tokhalat illetve csíkos sügért lehet felismerni.
Az utolsó ökoszisztéma a Biodome-ban a kanadai Szent Lőrinc-öböl élővilágát mutatja be.
Kanadai hódok
A Szent Lőrinc-öblöt imitáló medence a Biodome-ban
A következő cikkem lesz az utolsó kanadai témájú írás, amelyben három különböző város múzeumának azokat a kiállításait mutatom be, amelyek az ország őslakosainak történetével, szokásaival és jelenével foglalkoznak.
