A 7 és 14 színű hegyekben
Történt: 2016. március
Már az argentínai útitervünk készítésekor eldöntöttük, hogy bármennyire rövid is az a rendelkezésre álló két hét, belevesszük az ország északnyugati sarkát, Salta környékét. Nem a városra voltunk igazán kíváncsiak, hanem arra a tájra, ami ott várt bennünket. Ez a Quebrada de Humahuaca, a Serranías del Hornocal és a Salinas Grande, illetve még néhány csodás helyszín.
Salta és Humahuaca
Nekünk az Iguazú vízeséstől Saltaba a legegyszerűbb volt átrepülni. Az időben elég szűk útitervünkben csupán egy órát hagytunk erre a városra. Salta egyébként Argentina 10 legnagyobb városa közé tartozik a maga kb. 620 ezer fős lakosságával.
A Július 9-e tér, középen San Martin tábornok lovasszobra
Catedral Basílica de Salta
Az egyetlen óra épp csak arra volt elég, hogy körbeautózzunk a történelmi belvárosban. Itt is a Plaza de Armas volt a kiindulópont, amit Saltaban a függetlenség napjáról, július 9-éről neveztek el. A tér közepén szobrot emeltek José de San Martín tábornoknak, aki a Spanyolország ellen folytatott szabadságharc első számú vezetője volt.
Mint szinte minden fontosabb településen Dél-Amerikában, itt is található egy katedrális a főtéren, ez a Catedral Basílica de Salta. Ez nem nagyon régen, 1856-ban épült az előző helyén, ami egy földrengés miatt összeomlott.
Esti hangulat Humahuacaban
Az estét már majd’ 250 km-rel arébb, a Humahuaca nevű kisvárosban töltöttük. Ez egy csupán 10.000 fő körüli település, de a környékén található 155 km-es völgy, a Quebrada de Humahuaca miatt 2003 óta az UNESCO Világörökség listájára is felvették.
Utcakép Humahuacaban
Útmenti temető
Először a kisvárostól keletre indultunk, …
… ahol már 3.000+ m-es hegyek között autóztunk.
Megjelentek a színes hegyek is. Ilyet addig még sehol máshol nem tapasztaltunk.
Csak kapkodtuk a fejünket egyik hegyről a másikra, nincs két egyforma árnyalat. A Quebrada sziklaképződményei különféle üledékes kőzetekből állnak, köztük homokkőből, mészkőből és agyagpalából. A kőzetek eltérő színe a különböző ásványi anyagok jelenlétének köszönhető, beleértve a vas-oxidot, a mangán-oxidot és a réz-oxidot.
A 14 színű hegy
A Serranía de Hornocal hegylánc része az a vonulat, amely a 14 színű hegy (Cerro de los 14 colores) nevet kapta.
Egy kilátóba (Mirador a la cercanía de los 14 Colores del Hornocal) kell feljutni, ami már önmagában is 4.350 m magasan van, de maga a hegyvonulat 4.800 m körüli.
Azt nem tudtam megfejteni, hogy miért pont 14 színűnek nevezték el a hegyet. Viszont azt a kétkedők kedvéért megjegyzem, hogy ezek a fotók nemhogy nem utólag színezettek, hanem még le is vettem a színerősségből, hogy ne tűnjenek teljesen irreálisnak. Pedig helyenként tényleg úgy néz ki, mintha ilyen nem is létezhetne.
Elindultunk vissza Salta felé. Most már nem sietve, mint idefelé, hanem sok helyen megállva, ahol érdekes volt a táj.
Például egy pici faluban, Uquíaban, amelynek van egy 17. századból származó temploma, mögötte egészen vörös hegyek.
Az út keresztül vezetett Maimarán is, ahol …
… a hegyvonulatot nem véletlenül nevezték el „A festő palettájá”-nak (La Paleta del Pintorra), hiszen lenyűgöző látványt nyújt:
Következett a 7 színű hegy egy alig 1000 lakosú falucskában, Purmamarcaban, a fenséges Cerro de los 7 Colores.
Én a magam részéről inkább ezt a hegyet neveztem volna el 14 színűnek (ld. ezt a nyitóképen is), de ismerjük a mondást az ízlések és pofonok különbözőségéről.
Itt beiktattunk egy előre el nem tervezett kitérőt is és Purmamarcatól továbbmentünk nyugatra, a chilei határ felé. Ezt én egy kicsit nosztalgiából kezdeményeztem, hiszen éltem Chilében 20 évvel korábban (ld. például a Robinson Crusoe-szigetről írott cikkemet), de nem bántuk meg.
Salinas Grande
Egy hágón (Cuesta de Lipán) kellett átkelnünk ehhez ismét 4.000+ m-es hegyek között, ahonnan nem csak visszafelé volt gyönyörű a kilátás, …
… hanem kicsit később elénk tárult a Salinas Grande völgye is:
A látvány már így is káprázatos volt, de közelebb érve még inkább elképedtünk.
A Wikipedia ezt írja erről: „A Salinas Grandes egy nagy sós síkság Argentína középső északi részén, amelyet négy megye határol 3.800 méterrel a tengerszint felett, területe pedig körülbelül 4.700 km2.”
Ez a sósivatag a három szomszédos ország (Bolívia, Argentín és Chile) területén található és a világ 3 legnagyobb sósivatagjának egyike (ez a második) és nekem volt szerencsém már mindhármat látni. (Bolíviában a Salar de Uyuniról, Chilében pedig a Salar de Atacamaról írtam már cikket).
A Salinas Grandes egy aktív sóbányaüzem. Az országút keresztülvisz a sótengeren, így az arrajáró csak kiszáll egy olyan helyen, ahol nem zavarja a munkagépeket…
… és közelről megtapasztalja ezt a fehér mindenséget.
Írdd és mondd, tényleg szemkápráztató élmény.
A Cafayate-i körút
Maradt még egy napunk erre a vidékre, ami egy kb. 400 km-es autózást igényelt Saltatól délre.
Ennél a fenti képnél is szeretném aláhúzni, hogy nem színezett fotóról van szó, ez így néz ki a valóságban!
Annak a szakasznak, amit bejártunk, a legérdekesebb része a Quebrada Las Conchas nevet viseli.
Itt is folyóvölgyekkel tarkított és a legkülönbözőbb, de leginkább vörös színekben pompázó hegyeket lehet megcsodálni.
Még Cafayate előtt, rögtön az országút mentén érdemes megállni a Garganta del Diablonak, azaz Ördögtoroknak nevezett sziklaképződmény mellett.
Az útról ez nem is látszik semmi különösnek, egészen addig, amíg be nem megyünk ebbe a szurdokba, amit Amfiteátrumnak is neveznek.
A sziklaképződmények méretei fantasztikusak, egyúttal gyönyörűek, …
… hát még, ha az embernek olyan szerencséje van, hogy a helyszínen valaki az akusztikus gitárján játszik, miközben épp körülnéz (ld. a következő videóban):
Megyünk tovább délre.
Én nem untam meg a legkülönbözőbb színű …
… és formájú sziklák fotózását. A fenti jobb oldali külön nevet is kapott: El Obelisco.
Még sok fotót tudnék idetenni a szebbnél szebb hegyekről és az út során jobbra-balra láthatókról (a fenti jobb oldali felvétel például a Mirador del Valle los Colorados kilátóban készült) , de most már az utolsó fénykép következik:
Ez a kilátó a Mirador Tres Cruces nevet kapta, ahol egy kis kálváriadombról lehet körbenézni, és számolni a táj színeit. Ez is bőven meghaladja a 14-et.
Végül ideteszek még egy rövid videót is, ami a fotókon nem látható szakaszokat is tartalmazza.
2024. július 28. @ 2:09
Csodálatosan festőiek ezek a hegyek!! Szinte hihetetlen, hogy ilyen valóban létezik! Úgy látom, sokkal változatosabb itt a hegyvidék – még a maga kopárságában is -, mint Chilében. A sóvidék fehér színét pedig pompásan emeli ki a ragyogóan kék ég.
Gratulálok a csodás fotókhoz!
2024. július 30. @ 1:53
Köszönöm szépen.