Trujillo – a szabadság városa (1/5)
– Ősi agyagpiramisok, La Huaca de la Luna
Történt: 2023. december
A karácsony és újév közötti napokat a Limától közel 600 km-re északra fekvő városban, Trujilloban töltöttük. Ez a város a perui történelemben, főleg a szabadság kivívásában sok szempontból is fontos szerepet töltött be, de erről majd ennek a kis sorozatnak egy későbbi fejezetében lesz szó. Az egymillió körüli népességű településen van egy régi épületeket is őrző óváros (erről is lesz szó később), de van három olyan káprázatos régészeti lelőhely is a környéken, amelyekért önmagában is érdemes ideutazni. Ezek különböző történelmi korszakokból (moche, chimu) származnak és annyira csodásak, hogy külön-külön cikkben mutatom be ezeket.
Az első színhely a moche (ejtsd: mocse, a magyarban mocsika) korszakban létrehozott nagy vályogtégla építmény, „a Huaca de la Luna, amely a Cerro Blanco [Fehér-hegy] nevű ősi moche főváros maradványa, az azonos nevű vulkáni csúcs mellett.” (Wikipedia) A mocsikák „az Andok környékén, Peru északnyugati partvidékén az 1–8. század között éltek a mocsika birodalomban. A moche-k különösen az igényesen festett kerámiáikról, aranymunkájukról, monumentális építményeikről (huacas) és öntözőrendszereikről híresek.” (erről hosszabban a Wikipedia cikkében)
A Cerro Blanco, tövében a Huaca de la Luna
A régészeti lelőhely az ősi moche város teljes területét felöleli, amelyben két huaca (a Huaca del Sol és a Huaca de la Luna) is található, de csak az utóbbi látogatható Trujillotól 4 km-re. A következő leírásban az idézetek az angol és a spanyol nyelvű Wikipedia cikkekből származnak.
„Bár a Huaca de la Luna a kisebbik a helyszínen található két huaca közül, a legtöbb régészeti információt szolgáltatta. A Huaca del Sol-t részben elpusztították és kifosztották a spanyol hódítók a tizenhetedik században, míg a Huaca de la Luna viszonylag érintetlenül maradt. A régészek úgy vélik, hogy a Huaca del Sol adminisztratív, katonai és lakossági funkciókat, valamint a moche elit temetkezési dombjaként szolgálhatott. A Huaca de la Luna elsősorban szertartási és vallási funkciót töltött be, bár temetkezőhelyet is tartalmaz.”
A moche város maradványai …
… amelyek még feltárásra várnak, háttérben a Huaca del Sol (a Nap temploma)
„A Huaca del Sol adminisztratív célokra épült épület, amely egy körülbelül 43 méter magas lépcsős piramisból áll . 5 nagy terasza van, a legnagyobb 80 méter hosszú, az alapokon 228 méter hosszú és 136 méter széles, az emelvény pedig 18 méter magas, amit egy 23 méter magas, négyszögletes alappal rendelkező piramis koronáz meg, oldala 103 méter.
Ez a huaca volt ennek a kultúrának a politikai-adminisztratív központja és a moche felsőbbség lakóhelye. A huacát a spanyolok részben elpusztították a Moche folyó folyásának elterelésével, károsítva a huaca jelentős részét. A Huaca de la Lunával ellentétben nem sok régészeti munkát végeztek a költségvetés hiánya miatt.”
Ez a város anno kb. 15-20.000 lakosú volt, valószínűleg ez volt a moche birodalom fővárosa. A feltárásokat 1998-ban kezdték el, a cél a feltárás után a konzerválás, nem a renoválás, azaz nincs semmi újraépítve, kiegészítve. Mindaz, amit a helyszínen látni lehet, az eredeti (megtaláláskori) állapotot mutatja.
A munkálatok kezdetei
A Huaca de la Luna nyugati homlokzata
„Ez az építmény a különböző időszakokban egymásra rakott és épült templomokkal tűnik ki. Mindkét oldalán 87 méter, magassága 21 méter.”
„A Huaca de la Luna három fő platformból álló nagy komplexum, amelyek mindegyike más-más funkciót lát el. A legészakibb platformot, amelyet különféle falfestményekkel és domborművekkel díszítettek, a fosztogatók elpusztították. A legtöbb ásatás középpontjában a fennmaradt központi és déli platform áll.”
Az építmény több évszázad folyamán újabb és újabb rétegekkel bővült. A város népessége egyre nőtt, ezért növelni kellett az építmény méretét. Ezt úgy oldották meg, hogy az előzőt letakarták és újabb, nagyobb szintet építettek fölé. „Az építkezés idején falfestményekkel díszítették, amelyeket feketére, élénkpirosra, égkékre, fehérre és sárgára festettek. A nap és az időjárás azóta teljesen elhalványította ezeket a falfestményeket. A Huaca belsejében más falfestmények is találhatók, amelyeket az építkezés korábbi fázisaiban készítettek.”
Ez az északi „régi templom” homlokzata. Itt egy helyen látható, hogy kinyitották a legfelső réteget az alatta lévők megismerése érdekében. A balra lévő rajzon látható, milyen különbségek vannak az egyes rétegek dekorációiban.
A győztes és a vesztes harcos ábrázolása illetve papok egymás kezét fogják, mintha táncolnának
Két pók közös hassal, a halászó isten, egy mítikus lény (félig macskaféle, félig hüllő)
A reliefek a templom falán
„A díszítések közül sok egy ma Ayapec néven ismert istenséget ábrázol. Az Ayapec egy moche szó, amely mindent tudónak fordítható (‘Ayapec’ vagy az ‘Ai – Apaec’ a legfőbb moche istenség neve).”
A mítoszok reliefje és falfestménye igen jó állapotban maradt meg.
Balra a rekonstruált kép rajza, jobbra az eredeti, ….
… amelynek érdemes belefeledkezni a részleteibe.
Számomra szinte hihetetlen volt, hogy agyag felhasználásával ilyen reliefeket tudtak készíteni és azok ilyen jó állapotban fennmaradtak vagy 1500 év múltán is.
Az északi oldalról felmentünk a felső szintekre.
Az áldozati terület rekonstruált rajza
A Cerro Blanco alatt a fekete szikla, ahol az áldozatokat kivégezték majd lehajították őket az alattuk látható mélybe.
„A keleti emelvény, a fekete szikla és a szomszédos teraszok emberáldozati rituálék helyszínei voltak. Ezeket számos moche grafikai ábrázolás ábrázolja, leginkább festett kerámiák. Az áldozatok után az áldozatok holttestét a Huaca oldalára hajították, és szabadon hagyták a teraszokon. A kutatók 40 feláldozott harcos maradványait fedezték fel a szikla lábánál, amelyek mindegyike trauma jeleit mutatja, általában súlyos fejütést, ami a halál oka.” „Fontos kiemelni, hogy ebben a kultúrában óriási megtiszteltetés volt az egyén számára, hogy feláldozhatták.” „A 10.000 négyzetméteres teraszon a környező városrész lakossága láthatta a harcosok feláldozására való készülődést, magát az áldozatot azonban csak a főhatóságok figyelhették meg.”
A helyszíni idegenvezető szerint az áldozatokat egy kéthetes rituálé végén áldozták fel (végezték ki), amelynek során a leendő áldozatok folyamatosan a San Pedro-kaktuszból készített tudatmódosító italokat kaptak, így a végén már valószínűleg semmit nem érzékeltek az eseményekből.
Az építmény tetején a feltárásokból látható, milyen változtatásokat hajtottak végre az idők során mind szerkezetileg, mind a dekorációban.
Balra a főoltár rekonstruált képe, jobbra a jelenlegi állapot.
„Az 5 színű (fehér, fekete, piros, kék és sárga) falfestmények festékét ásványokból nyerték ki.”
Végül lementünk az építmény legérdekesebb, déli oldalába, ahol az egymásra épített rétegeket is meg lehetett ismerni.
„A szerkezetben használt későbbi téglák közül sok több mint 100 különböző jelölés egyikét viseli, amelyek talán a különböző közösségekből származó munkáscsoportoknak felelnek meg. Talán minden ‘csapat’ kapott egy jelet, amit a téglákra kellett tenni, és ez alapján számolták meg a lerakott téglák számát pénzügyi és (feltehetően) versenycélból.”
A szertartásokra fenntartott részek díszítései megdöbbentően jó állapotban maradtak fenn akár a fizikai állapotukat, akár a színeiket nézzük.
A különböző korokban a hasonló figurák is különböző színezést kaptak (ld. a néhány képpel feljebbi magyarázó rajzon is).
Az egész látogatás legérdekesebb darabja az utolsó szakasz falfestményei voltak, ahol egymás mellett tették láthatóvá a két különböző réteg (korszak) falfestményeit. A felső sokkal kopottabb, mert a kiásott területek fölé korábban még nem építettek tetőket és az időjárás megviselte, míg az alatte lévő réteget a régészek már a tető alatt tárták fel, és …
… ilyen gyönyörű reliefeket találtak. Ez kérem az EREDETI állapot, több mint 1500 éves!!!
A Huasca de la Luna-ban tett látogatásunk végére értünk.
A busz távozóban még elvitt minket a Huasca del Sol mellett, aminek feltárásához még sok pénz és évek kellenek majd.
A következő rész témája a Chan Chan, Dél-Amerika legnagyobb prekolumbián városromjához, az egykori chimu királyság fővárosába vezet, itt olvasható.
2024. január 13. @ 6:43
Köszönjük Gábor ezt tartalmas bemutatót a perui mocsika kultúráról.
A rokonságnak el is újságolom, mert van akinek a régi vályogháza még mindig áll és mások, delaknak benne.
Ezek a reliefek pedig tényleg különlegesek és nagyszerű az, hogy épségben megtalálták és konzerválták őket .
Kicsit Babilon is eszembe jutott.
Most cikkeznek a neten arról, hogy Európában Napóleonnak az államigazgatásban hozott rendeletei máig kihatással vannak.
2024. január 14. @ 8:01
Mint a bevezetőmben írtam, Trujilloban 3 régészeti lelőhelyen is jàrtunk. Ezek mindegyike vàlyog alapú ès mind döbbenetes. Ajànlom a többi rèszt is a figyelmedbe, amelyek mèg következnek.
Èn 14 èvig laktam egy vályogházban és sokszor most is visszasírom…